Csapatok
Liverpool – 7 (szerkesztői pontszám: 7)
Előre is elnézést, hogy nem fogok túl sok karaktert ütni a Liverpool miatt, de valami teljesen más jár jelenleg a fejemben. Valami, aminek a habfehér színhez van köze. Mindenesetre el kell mondanom, hogy Klopp együttese meglepett, de nem olyan értelemben, mint azt vártam volna. Nem éreztem az átütő erőt bennük. Voltak hosszabb periódusai a meccsnek, amikor jobbak voltak, mint ellenfelük, de akkor sem feltétlen azt a Liverpoolt láttuk, amelyet már jól ismerünk. Hogy ennek fizikai vagy mentális okai vannak, azt nem tudni, mindenesetre ennél többre képesek, ebben biztos vagyok. Még úgy is, hogy messze több lövésük és kaput eltaláló próbálkozásuk volt, mint a Real Madridnak.
Real Madrid – 8,7 (szerkesztői pontszám: 10)
Ne haragudjatok, én nem tudok kevesebbet adni ennek a csapatnak. Nem, nem a lélegzetelállító játék, a mindent lehengerlő támadások, vagy a szebbnél szebb egyéni megmozdulások miatt, hiszen ezekből azért nem jutott sok tegnap. Én most a madridi szívet pontozom, azt, ami idáig repítette ezeket a rongyosra lejárt, több esetben bőven 30 év fölött szolgáló lábakat. Ha 30 év múlva valaki megkérdezi, mi jut eszembe a 14-es számról, akkor azt mondanám, hogy a szív diadala. Mert ez bizony az volt. De nem lehet ezt elintézni ennyivel. Ha valakinek szüksége lenne a receptre, el kell azt is mondani, hogy ehhez bizony szükség van tapasztalatra, higgadtságra, és egy olyan játékosgenerációra, ami sajnos kihalófélben van napjaink futballjában. Értitek, Modrić, Kroos és Casemiro a döntő előtt leültek kártyázni. KÁRTYÁZNI. A fiatalok aludni sem tudtak a döntő előtt, ők pedig lazán zsugáznak egyet. Na ez az, ami megteremti a különbséget. Ennek a generációnak olyan mentalitása, olyan ereje van fejben, ami sajnos tényleg el fog tűnni a labdarúgásból a következő években. Épp ezért vagyok hálás, hogy láthattam őket, és végigkísérhettem teljes madridi pályafutásukat. Ugyanez igaz a keret valamennyi tagjára, hiszen ebben a győzelemben mindenkinek benne volt a szíve és a lelke, a figyelme, a koncentrációja… Emlékezzünk csak vissza arra, hogyan harcolt a teljes védelem, hogyan dobta be magát a középpálya, hogy itt most tényleg nem volt elveszett labda. Juanito szelleme ott volt a pályán mind a tizennégy hősben, aki pályára léphetett, és azokban is, akik a padról segítették szavakkal a társakat. Jóllehet, nem ez volt minden idők legszebb döntője, nem ez volt a legszórakoztatóbb játék a Real Madridtól, de hogy ebből a keretből sikerült kisajtolni még egy BL-győzelmet, illetve egy duplázást, hát számunkra ez sokkal-sokkal több, mint ajándék. Felfoghatatlan tény, hogy ennek a keretnek vannak olyan játékosai, akik többször nyertek BL-t, mint a legtöbb európai topcsapat… Le a kalappal.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Thibaut Courtois – 10 (szerkesztői pontszám: ∞)
Emlékeztek még arra, hogy mit kapott tőlünk, illetve tőletek Thibaut az első idényében? Emlékeztek? Emlékeztek arra, hogy hányan akarták őt elzavarni? Emlékeztek arra, hogy a Bernabéu is fütyülte? Nos, azt hiszem, ennél szebb elégtételt nem szolgáltathatott volna neki a sors. Egy életre tanuljátok, tanuljuk meg, hogy ne ítélkezzünk elhamarkodottan. Párizs hőse egyértelműen a belga óriás, aki olyan kapusteljesítményt nyújtott a Bajnokok Ligája döntőjében, amire 2002 óta nem volt példa. Akkor egy bizonyos Iker Casillas miatt maradt tátva a szánk, de azt gondolom, tegnap este Courtois őt is túlszárnyalta. Nem a statisztika miatt, mert az egyértelmű, hogy rekord mennyiségű védést mutatott be (tényleg, a valaha volt legtöbb védés a BL-döntők történetében), de sokkal fontosabb az, hogy milyen védéseket. Elképesztő bravúrokat láthattunk, olyasmit, amire csak a legnagyobbak képesek. Courtois közéjük tartozik. És én kérek elnézést minden madridista nevében az első idényedért, Thibaut. Köszönjük ezt a csodát!
Dani Carvajal – 9 (szerkesztői pontszám: 10)
Talán madridi pályafutása leggyengébb idényén van túl a spanyol jobbhátvéd. Nagyon sok meccsen voltak buta, felelőtlen hibái. Tegnap viszont úgy játszott, mint akkor, amikor visszatért a klubhoz: ellentmondást nem tűrően. Egyszerűen ember nem volt, aki át tudott volna jutni rajta, mindenhova odaért, minden labdáért megküzdött, csúszott-mászott, úgy harcolt, ahogy azt ez a csodálatos klub története megköveteli. Ilyen mélyről visszajönni egy ilyen pillanatban… erre csak a legnagyobbak képesek.
Éder Militão – 8,9 (szerkesztői pontszám: 9)
A levegő ura innentől kezdve nem lehet Torghelle… A brazil védő nem veszített fejpárbajt, mindből ő jött ki győztesként, ez pedig rendkívül fontos volt az utolsó 10-15 percben, amikor a Liverpool több és több beadással próbálkozott. Úgy szárnyalt a levegőben, mint az a bizonyos papírsárkány… Az első félidőben volt ugyan néhány idegesebb mozdulata, illetve helyezkedésbeli elcsúszásai, de ezeket sem tudta kihasználni a Liverpool. Ezektől eltekintve gyakorlatilag tökéletes meccset hozott, az előző meccsek után óriási szintet tudott lépni.
David Alaba – 8,9 (szerkesztői pontszám: 9)
Kérdéses volt a játéka sokáig, de azt gondolom, hogy aki látta a tegnapi meccset, nem tudta volna megmondani, hogy az osztrák védő sérülésből tért vissza. Nem tudjuk, hogy milyen állapotban lehetett valójában, de mindent beletett ő is ebbe a meccsbe. Hatalmasat játszott a védelem közepén, és kétségkívül neki is óriási szerepe van abban, hogy idáig jutott ez az idei keret. Az idény egyik legnagyobb meglepetése. Még most is nehéz elhinni, hogy még egy éve sincs a Real Madrid kötelékében, hiszen olyan, mintha már legalább egy évtizede viselné ezt a címert a mellkasán. Mentálisan és védekezésben is kulcs volt az egész szezonban.
Ferland Mendy – 8,5 (szerkesztői pontszám: 8,5)
Mondhatnám, hogy talán ő lógott ki a védelem tagjai közül, de ez így túlságosan túlzó lenne, mivel egyáltalán nem játszott rossz meccset. Az igaz, hogy a legtöbbször ő veszített el az emberét, de azt sem szabad elfelejteni, hogy rá Mo Salah jutott… Hiába került az egyiptomi többször is helyzetbe, még így is rengeteg olyan szituáció akadt, amikor Mendy tökéletesen védekezett, jól követte le a Liverpool támadójának mozgását.
Casemiro – 8,4 (szerkesztői pontszám: 9,5)
Rohadt sok eladott labda fűződik a nevéhez, de annyit senki sem szerzett a pályán lévők közül, mint ő. Casemiro mindenhol is ott volt, mindenbe bevetődött, testi épségét sem kímélve, lezárta a Liverpool passzsávjait a mozgásával… Nem mindig volt látványos az, amit csinál, de az egyik leghasznosabb munkát végezte a 90 perc során. Sajnálom, hogy az ilyen zongoracipelő munkások nem kapnak elég elismerést, nem lehet kihangsúlyozni az ő fontosságát az ilyen meccseken.
Luka Modrić – 8,6 (szerkesztői pontszám: 9)
Melós meccs volt ez a horvátnak, aki talán észrevehetetlenebbnek tűnt, mint a meccsek legnagyobb többségén, de a munkából ő is kőkeményen kivette a részét. Az első fél órát követően egy sokkal mélyebb pozícióba húzódott, hogy segíthesse a labdaszerzéseket. Brutális mennyiséget futott, nem tudom elhinni, hogy 36 évesen ez lehetséges. De az. És hát akkor ott van a passza, ami elősegítette a mérkőzés egyetlen góljának megszületését. A hírek szerint a szerződéshosszabbítás kész van, a hivatalos bejelentés várat már csak magára. Úgy gondolom, hegy ilyen idény után ez nem is lehetett kérdés.
Toni Kroos – 8,6 (szerkesztői pontszám: 9)
Minden rutinja benne volt ebben a meccsben. A sebessége nem a régi (régen sem volt egy flash…), de ebben az idényben talán ez volt a legjobb teljesítmény a némettől. Egyrészt a labdatartása, labdabiztos játéka lehetővé tette, hogy Klopp gegenpressingje ne úgy működjön, ahogy az el volt tervezve, másrészt pedig rendszeresen megtalálta azokat a játékosokat, akiknek továbbítva a labdát területet tudott nyitni a támadók előtt. Olyan értékek ezek, amiket tanulni nem lehet. És igen, ez sem a leglátványosabb eleme a játéknak, de annál fontosabb. És hát ott van az a meccsvégi interjú is, amit szerintem sosem felejtünk el… Sokszor érzem azt, hogy ő a labdarúgás Kimi Räikkönenje.
Fede Valverde – 9,1 (szerkesztői pontszám: 10)
Szegény Fede, maga árulta el, hogy a meccs napján többet ült a WC-n, mint addig egész életében. Ez is jól mutatja, hogy mekkora téttel bír a játékosok számára egy ilyen meccs, és hát igen, ők is csak emberi lények. Az izgalom képes ilyen dolgokra. A kicsi Fede pedig a WC-ről felállva írhatott történelmet a csapattal, és egy számára még mindig idegenebb pozícióban vállalhatott főszerepet abban, hogy a csapat megnyerje a Tizennegyediket. Fáradhatatlanul robotolt, segített mindenben, amiben tudott, és adott egy olyan gólpasszt, amit a nála sokkal nagyobb zsugások is megirigyelhetnek. Le a kalappal, te keselyűvé érett kismadár. És reméljük, az asszonyt végül nem adtad oda ezért az eredményért…
Vini Jr. – 9,2 (szerkesztői pontszám: 10)
Courtois-hoz hasonló múlttal rendelkezik, még tavaly is szabadultak volna tőle nagyon sokan. Ezt az idényt viszont 22 góllal és 20 gólpasszal fejezte be, valamint egy győztes góllal a Bajnokok Ligája döntőjében. Feltette a pontot az i-re? Fel. És azt gondolom, hogy attól a tegnapi pillanattól kezdve, amikor megzörrent a háló, senki számára sem kérdőjelezhető meg annak ténye, hogy Viníciusnak igenis helye van a Real Madridban. Minden elismerésem, Vini, és köszönjük.
Karim Benzema – 8,4 (szerkesztői pontszám: 8,5)
Nem volt kapura lövése, ami egy csatár esetében ugye furcsa lehetne, de itt most Karim Benzemáról beszélünk. Nagyon fontos szerepe volt a labdatartásban és abban, hogy sikerüljön kijátszani a Liverpool erőteljes nyomásgyakorlását. Egyérintős bokapasszok, gyors gondolkodás, rengeteg mozgás… Nagyon fontos eleme volt ő ennek a tegnapi meccsnek, hiába nem róla szólt a találkozó. És hát, a díj komédiája lenne, ha idén nem ő lenne az Aranylabda legfőbb várományosa.
Cserejátékosok
Camavinga, Ceballos és Rodrygo is meglehetősen későn érkeztek. A franciának és a spanyolnak azért voltak fontosabb szerelései, de úgy gondolom, hogy mindhármuk ideje sokkal inkább a következő idényben jön majd el. Noha Rodrygo és Camavinga nélkül valószínűleg már ez a döntő is elérhetetlen lett volna. Előbbi a góljaival, utóbbi pedig azzal járult hozzá, hogy rendszeresen energiát tudott adni a csapatnak, amikor csereként lépett pályára a fordításokkal végződő meccseken.
Akik nem maradhatnak ki
Marcelo – nincsenek pontok, nincsenek szavak
Nem lehet egyszerűen pontokkal és szavakkal kifejezni mindazt, amit ő testesített meg az elmúlt 15 évben. Tisztán emlékszem arra, amikor megérkezett Madridba. Szinte még gyerek voltam, ahogy ő is. Együtt nőttünk fel, együtt értünk férfivá, én pedig Marcelo játékát csodálva estem egyre jobban és jobban szerelembe ezzel a csodálatos sporttal. Generációk cseperedtek fel azt látva, ahogy Marcelo FUTBALLOZIK (igen, csupa nagybetűvel) a Real Madrid bal oldalán. Ebben a tizenöt évben nem volt még egy olyan balbekk a labdarúgás világában, aki ennyi örömmel az arcán, ennyi élvezettel, ilyen odaadással, és ilyen szórakoztató játékkal osztogatta volna a kötényeket és a gólpasszokat a világ elitjében. Marcelóról mindig az jut az eszébe az embernek, hogy a futball mégiscsak egy játék, amit nem a pénzért, hanem az élvezetért csinál az ember. Ő élvezte. Mi pedig élveztük azt, ahogy ő élvezte. Számtalan emlék, számtalan olyan megmozdulás, ami legendássá vált – gondoljunk csak azokra a labdalevételekre -, számtalan olyan pillanat, amikor együtt sírtunk vele örömünkben. Tegnap is, ahogy könnyekben tört ki a lefújást követően… számomra ez a madridizmus megtestesítése. Nem tudom elmondani, mennyire sajnálom, hogy az ilyen játékosok el fognak tűnni a labdarúgásból, de ilyenkor mindig arra gondolok, hogy mennyire szerencsés és “gazdag” vagyok, hogy láthattam őt a világ legjobbjává válni. És hát mennyire stílusos, hogy a Real Madrid legtöbb trófeát begyűjtő játékosaként, széles mosollyal az arcán inthet búcsút élete klubjának. Hosszú évek óta ez lesz a legszebb búcsú egy legendánktól. Leírhatom, hogy köszönjük, Marcika, de nem lehet szavakba önteni és kifejezni mindazt, amit te adtál, illetve te tanítottál ennek a generációnak. Maradj mindig ilyen, mosolyogj, és azért néha-néha ütögesd meg ezt az egyedülálló címert, csak úgy, ahogy szoktad.
Antonio Pintus – 10
Nem tudok szó nélkül elmenni a háttérmunkás mellett, aki bizonyította, hogy igenis meg lehet teremteni a különbséget úgy is, hogy nem a reflektorfényben dolgozol. Ez az ember egy zseni. Egyszerűen lehetetlen, hogy olyan fizikai állapotban van egy egyébként öregedő csapat, mint a Real Madrid. Nem volt olyan fontos mérkőzés az idényben, ahol erőnlétileg ne sikerült volna az ellenfél fölé nőni. Mindezt úgy, hogy Lukita például 36 éves. Látszik ez a pályán? Nem. Ez is annak az erőnléti munkának köszönhető, amit Pintus ír a játékosoknak. Tavaly ilyenkor a megannyi sérülés miatt bosszankodtunk, most pedig azt írhatjuk meg, hogy mi voltunk a Bajnokok Ligája legnagyobb tüdővel rendelkező csapata. A különbség óriási, de kifejezhető két szóban: Antonio Pintus. Köszönjük, mester!
Edzői teljesítmény
Carlo Ancelotti – 9,5 (szerkesztői pontszám: 10)
Azt mondja, hogy nagyszerű érzés rekorderré válni a BL-győzelmek számát tekintve, de számára még nagyobb örömöt okoz az, hogy visszatérhetett ide. Hát mester, az biztos, hogy tudja, hogyan kell levenni a szurkolókat a lábukról. És hát mit is mondhatnánk ezek után. Mióta távozott a Bayerntől, Carlo egyre lejjebb és lejjebb “csúszott”, a legtöbben el is könyvelték, hogy neki innen már nincs visszaút a csúcsra, és talán a visszavonuláson is el lehetne gondolkodni. Pláne akkor, amikor az Evertonhoz ment. És milyen furcsa az élet, a sors fintora, hogy visszatért a Real Madridhoz, kapott egy, a világ által lesajnált, rongyosra használt, idősödő keretet, akiktől a nagy szakértők egyöntetűen azt várták, hogy nem fognak trófeákért harcolni. A lesajnált edzőlegenda, valamint a leírt keret fúziójából pedig történelem született. Még számomra is hihetetlen, hogy ezt hogy tudta kihozni ebből a keretből. Nem értem. És nagyon sajnálom, hogy mindig mindenki Kloppról, Guardioláról, Tuchelről beszél, Ancelottit pedig mindenki elkönyveli egy jó pszichológusnak, egy olyan vezetőnek, aki jó hangulatot teremt. Az, aki négyszer tudja megnyerni a Bajnokok Ligáját, négy, stílusjegyeiben és összetételében teljesen különböző csapattal, kerettel, az nem lehet csak szerencsés vagy jó pszichológus. Nem. Az a valaha volt legnagyobb edzők egyike. Szivart elő, Carlo, induljon az ünneplés. Köszönjük ezt a csodát!
