Csapatok
Atlético Madrid (7)
Hol vannak már azok az idők, amikor a matracosok kizárólag fizikai erőfölényüknek, illetve az általuk sokkal szebben játszott csontzenének köszönhetően próbálták meg behúzni erőből a mérkőzéseiket. Manapság az Atlético már egy játszó csapat. Noha felfedezhető még a Simeone féle forrófejűség a játékukban, ez a csapat most már játszani is próbál. Tegnap este szerencsénkre nem jött ki számukra minden lépés, főleg a támadóharmadban maradtak el saját maguk szintjétől. A befejezésekkor egyszerűen nem voltak elég higgadtak és pontosak, így nem is sikerült eltalálniuk a Real Madrid kapuját. A középpályán (köszönhetően többek között Thomas mesteri játékának) és a védelemben viszont fel tudták venni a harcot, sőt egy-egy rövid pillanatra ellenfelük fölé is tudtak kerekedni. Amikor ez nem sikerült, akkor pedig ott volt az évek óta God-módban védő Oblak. Fájó leírni, de ez a fickó zseniális. Az eredmény tekintetében ő volt az, aki a legfontosabb szerepet játszotta a meccsen.
Real Madrid (7)
Megleptek. Nem azért, mert rendre jöttek volna a szemkápráztató támadások, hanem sokkal inkább azért, ahogy csapatként együttműködtek a srácok. Olyan csapatszintű védekezést mutattak a játékosok – melyből tényleg mindenki kivette a részét –, amire eddig igen kevésszer volt példa. Persze jogosan merül fel a kérdés: a mai Real Madrid esetében már annak is örülni kell, ha kiemelkedő csapatszintű védekezéssel sikerül döntetlent játszani a Wandában? Nos, aludnom kellett egyet a válaszra. A mérkőzés után meglehetősen frusztrált és csalódott voltam, pontosan a feltett kérdés miatt. Mert hiába működött pazarul a védekezés, hiába mozgott egyként az egész csapat, a támadóharmad csak szenvedett. Azt viszont a pillanat hevében teljesen elfelejtettem, hogy ez az Atlético még mindig az egyik legkeményebben és legjobban védekező csapat a spanyol bajnokságban, az évek során folyamatosan fejlesztett támadásokkal… Ennek fényében igenis azt mondhatjuk, hogy a pozitívumok figyelembe vételével elfogadható a tegnap, idegenben elért eredmény. Nem fogom azt mondani, hogy jó, de elfogadható. Ki gondolta volna a PSG utáni zakót követően, hogy a Pizjuánban és a Wandában tett látogatások után négy ponttal gazdagodik a csapat? Szerintem senki. És bőven voltak csapat, valamint egyéni szinten is pozitívumok. Ilyen például az, hogy a franciák elleni vereség után több mint 200 percig nem sikerült egyetlen ellenfélnek sem eltalálni a Real Madrid kapuját. Lehet, hogy mégis fejlődik szeretett csapatunk?!
Játékosok
A Real Madrid legjobbja – Toni Kroos (8)
A sokszor (és jogosan) kritizált Toni egy, de inkább két sebességi fokozattal feljebb kapcsolt a párizsi égés óta. Tegnap kiválóan mozgatta a csapatát, szinte kivétel nélkül az összes összjáték megkerülhetetlen szereplője volt, kulcspasszokat osztott, és még a veszélyes távoli lövésekre is maradt energiája. Nem sajnálta magát beletenni a keményebb ütközésekbe sem. Fontos lenne, hogy a tegnap mutatott formáját tudja hosszabb ideig fenntartani.
Thibaut Courtois (7)
Nem volt túlságosan sok dolga a hevesen fütyülő hazai szurkolók anyázásainak befogadásán kívül. Volt egy fontos kivetődése egy középre lőtt labdánál az első félidőben, ahol nagyon nagy szükség volt az éberségére. Ezen kívül nem tették próbára, hiszen nem volt több olyan lövése a hazaiaknak, ami eltalálta volna a kaput vagy a belgát.
Dani Carvajal (6,5)
Nem ez az első olyan mérkőzés a közelmúltból, ahol védekezésben végre tudja hozni a tőle jogosan elvárt szintet. Keményen vette fel a harcot a matracosok támadóival, olyan szenvedéllyel vetette bele magát a meccsbe, ahogy azt tőle a derbiken megszokhattuk. A támadásokat ezúttal viszont nem tudta kellő hatékonysággal támogatni, több elszórt labdája is volt.
Raphaël Varane (6,5)
Idei önmagához képest egész jól teljesített, de messze volt a tökéletestől. Ideje nagy részében Diego Costát és Félixet próbálta semlegesíteni, több-kevesebb sikerrel. Fejpárbajokban erős volt. Volt viszont néhány olyan passza, amivel komoly gondokat okozhatott volna csapatának – az első félidőben egy ilyen eladott labdából a kapuig jöttek a hazaiak, de szerencsére nem sikerült jól a befejezés. Nem tudom hogy miért vannak olyan pillanatai, amikor a dekoncentráció minden jele egyszerre jelenik meg rajta, de mindannyiunk nevében mondhatom, hogy jó lenne, ha sikerülne végig figyelnie egy mérkőzésen. Ha ez nem sikerül, akkor Militão páros lábbal fogja berúgni a kezdőcsapatba vezető ajtót.
Sergio Ramos (7,5)
Továbbra is a védelem legfontosabb láncszeme. Szentül hiszem, hogy ha ő is ott lett volna a pályán Párizsban, akkor nem lett volna ennyire csúnya a meccs vége. A testbeszéde, a karaktere, a jelenléte teljesen más játékossá varázsolja a többieket is. Ez olyan dolog, amit nem lehet tanulni, erre születni kell. A szomorú az, hogy jelenleg ő az egyetlen játékos a keretben, aki ezeket a karakterjegyeket a zsigereiben hordozza. Tegnap több fontos szerelése volt, és nem egyszer fordult elő, hogy ő állta útját egy-egy nagyon jónak ígérkező passznak. Nem kétséges, a védelem legjobbja volt.
Nacho (7)
Magához és pozíciójához mérten kiválóan oldotta meg a feladatot. Nem mutatott túl jó formát az elmúlt hetek, hónapok során, de tegnap nagyon odatette magát. A védelem tagjai közül övé volt a legtöbb labdaszerzés, emellett a támadásokat is igyekezett erején és tudásán felül támogatni. Volt egy pazar középre tett labdája, amit sajnos Bale nem tudott gólra váltani. Nem Nacho a legnagyobb sztár a madridi öltözőben, de azt kötve hiszem, hogy nála nagyobb (és fehérebb) szívű játékos lenne a keretben.
Casemiro (7,5)
Továbbra is az egyik legnagyobb meglepetés – még akkor is ha már jól ismertük a benne rejlő tehetséget és állatot is. A keret legkiegyensúlyozottabb játékosa a brazil középpályás, sőt azt is ki merem jelenteni, hogy jelenleg a legfontosabb spílere is. Nemcsak azért, mert nincs helyettese, hanem a hétről-hétre a pályára rakott teljesítménye miatt is. A középpályán természetesen övé volt a legtöbb visszaszerzett labda, sokat ütközött, egyetlen negatívuma tegnap a meglehetősen sok eladott labda volt – ebben a tekintetben jobban teljesített az elmúlt hetek során.
Fede Valverde (7)
Már tavaly is folyamatosan hangoztattam, hogy ebben a srácban több van, mint Marcos Llorentében. Zizou bedobta őt a mély vízbe tegnap, ami a rövid középpálya ellenére is jelzésértékű. Ha a francia nem bízna benne kellőképpen, akkor nem lett volna helye a csapatban, efelől senkinek se legyen kétsége. Az uruguayi pedig köszönte szépen, élt a lehetőséggel. Nem ijedt meg, sőt, igazán tökösen vetette bele magát a meccsbe, a saját tizenhatosa előterében sem rezzent össze, ha meg kellett csinálnia egy cselt a labdakihozatal érdekében. Rendkívül gyors, ami kifejezetten hasznos volt a labdakihozataloknál. A második félidő közepére eléggé elkészült erejével, így cseréje indokolt volt. A jövő viszont egyértelműen az övé.
Eden Hazard (3)
Sajnos messze a csapat leggyengébb láncszeme volt a belga, aki egyszerűen nem találta a helyét a pályán. Labdával és labda nélkül sem tudott megfelelően teljesíteni: amikor nála volt a játékszer, rendre rossz megoldásokat választott (ezt jól támasztja alá a tény, hogy neki volt a legtöbb eladott labdája), az ellenfél labdázgatása esetén pedig többször vétett helyezkedési hibákat. Egyelőre nem tudja igazolni, hogy miért akarta őt ennyire a klub, de bízzunk benne, hogy előbb vagy utóbb számára is kijön a lépés.
Karim Benzema (5)
Eléggé el volt szigetelve a játéktól, köszönhetően a hazai védők kiemelt figyelmének. Először talán a második félidőben tudott igazán bekapcsolódni a csapat összjátékába. Mentéségre szóljon, hogy a társak sem tudták kellően hatékonyan játékba hozni a franciát, ám a meccs legnagyobb helyzete még így is az övé volt: zseniális fejesét Oblak védte földöntúli bravúrral.
Gareth Bale (5,5)
A támadóhármas tagjai közül ő volt a legaktívabb, de őt sem a parádés döntések jellemezték. Volt néhány szép és hasznos megmozdulása, de a kapu előterében ő sem tudott hatékony lenni: lövései, próbálkozásai messze elkerülték Oblak kapuját.
Cserejátékosok
Luka Modrić (7)
Jól szállt be a meccsbe horvát középpályás, sikerült színt vinnie a középpályára és energiát csapat játékába. 23 passzra volt ideje és lehetősége, ám ezek mindegyike embert talált. Keresztbe lőtt labdájára minden második csapatban érkezett volna valaki a kapu előtt, sajnos a Real Madrid épp nem ezen csapatok táborát erősíti már jó ideje.
James Rodríguez (5)
Hazard helyett érkezett, így Bale átköltözött a bal oldalra, míg James maradt a jobbon. Röviden és tömören összefoglalva: szélsőként csak szenvedett. De hát ezt a történetet már jól ismerjük. Ő nem szélső, és nem képes, illetve nem is alkalmas arra, hogy ezt a posztot megfelelően játssza. Ő nem itt érzi jól magát, hanem ott, ahol az elmúlt hetekben lehetőséghez juthatott.
Luka Jović (-)
Teljesen értelmetlen és lélekromboló volt őt három percre beküldeni.
Edzői teljesítmény
Zinédine Zidane (8)
Ezúttal jár neki a pacsi. Nem meccselt tökéletesen, hiszen a cseréi véleményem szerint lehettek volna hatékonyabbak: gondolok itt James beküldésére (talán Vinícius alkalmasabb lett volna Hazard helyén), valamint a Benzema- Jović cserére. Utóbbit 15-20 perccel korábban meg lehetett volna nyugodtan húzni, hiszen a szerb fizikai adottságai előnyére válhattak volna a hazai védők gyűrűjében – ezt bizonyította a három perc alatt is, amikor egy ütközésnek köszönhetően szerzett labdát a középpályára visszafutva. Ettől eltekintve viszont nagy edzői munka volt ebben a meccsben: Zizou közel tökéletesen szervezte meg a csapatszintű védekezést, rendszerében minden játékosnak megvolt a helye és az egyértelmű feladata is. Ez nem kis dolog, pláne azok számára, aki látta például a PSG elleni mérkőzést. Az már csak hab a tortán, hogy két kőkemény idegenbeli helyszínről, hasonlóan jól megszervezett játékkal végül 4 pontot tudott elhozni a csapat. Ezek a pontok rengeteget érnek majd a végelszámolásnál.
