Santiago Bernabéu, 1998 április elseje. Tizenöt nappal a Bajnokok Ligája döntõ elõtt (ami tizenhét év után az elsõ alkalom lehet a Madridnak, ha bejut) a Real Madrid a Borussia Dortmund ellen játszik az elõdöntõ elsõ mérkõzésén. 20:42-kor a stadion keleti oldalán a kapu egyszer csak összeomlik, mivel a hátulja valamilyen érthetetlen oknál fogva össze van kötve egy nagy kerítéssel, ami a szurkolókat hivatott megakadályozni a különbözõ tárgyak pályára dobálásától és a pályára rohanástól. Az Ultras Sur tagjai a kerítést olyan erõvel rázzák, hogy az összecsuklik, magával rántva a kaput is. Nem lehet megjavítani, a munkások mindent megpróbálnak. Másik kapu nincs a stadionban. A német csapat játékosai megkérik a bírót, hogy halassza el a mérkõzést. A játékvezetõ végül úgy dönt, hogy megvárja, meg tudják-e oldani a problémát, a csapatokat pedig visszaküldi az öltözõbe.
Így indult tehát egy létfontosságú elõdöntõ a Real Madrid és a Borussia Dortmund számára. Agustín Herrerín, akkor helyettes megbízottként elõállt egy ötlettel, miszerint az edzõközpontból hozhatnának egy kaput, így õ, és a korábbi kapus Miguel Ángel sietve elindultak az edzõközpontba (Herrerin elmondása szerint 100 km/h-s sebességgel hajtottak), ami akkoriban néhány kilométerre volt a stadiontól északi irányba. A kapunál senki nem volt, így Herrerín átugrott a kerítésen, még a nadrágját is elszakította. Véletlenül futottak bele Cándido Gómezbe, egy ott dolgozó kamionsofõrbe. Megkérték, hogy segítsen a szállításban. A kaput megkeresték, együttes erõvel (Herrerin, Miguel Ángel, a klub alkalmazottai, a rendõrök, a kamionos) feltették Gómez kamionjára, majd rendõri kísérettel a Bernabéuhoz szállították, ahová 21:45-kor már meg is érkezett. Itt újabb problémába ütköztek. Akkoriban ugyanis nem összecsukható, és könnyen szállítható kapukat gyártottak, így egy hatalmas futballkaput kellett valahogy az utcáról a pályára juttatni. Nagy szerencse, hogy a mûvelet végül sikerült, lényegében millimétereken múlt, hogy a kapu végül elfért a folyosón. A monstrumot hatalmas ováció kíséretében cipelték a helyére, tizenöt perccel késõbb pedig indulhatott az összecsapás. A Madrid végül 2-0-s gyõzelmet aratott El Moro és Karembeu góljainak köszönhetõen. A visszavágón nem született gól, így a Madrid bejutott az amszterdami döntõbe, azt pedig tudjuk, hogy ott mi történt: a csapat elhódította a Hetediket! Mindenesetre az UEFA 115 millió pesetára büntette a Madridot, a Bernabéu lelátóit pedig egy mérkõzésre bezáratta.
Az eset kapcsán Cándido Gómez, a kamionsofõr adott interjút, melyben visszaemlékezett a tizennégy évvel ezelõtt történtekre.
Don Cándido. A Hetedik hõse nem is Mijatovic volt, hanem Ön…
(nevet) Azért ne túlozzunk. Ez csak egy szép történet, de csak egy történet, amire örökké emlékezni fogok, és amit mindig mesélek az unokáimnak. Csak segítettem megoldani egy problémát.
Egy komoly problémát. Hol volt, amikor a kapu összecsuklott?
Az unokaöcsémmel, Juan Manuellel dolgoztunk a régi edzõközpontban. Volt ott egy esemény, amihez épp egy állványzatot állítottunk fel. Miközben az anyagokat pakoltuk le a kamionról, láttuk, ahogy Agustin Herrerín és Miguel Ángel feltûnik, nyolc rendõr kíséretében.
Mi járt a fejében abban a pillanatban?
Sok minden. Nem tudták, hogy mit csináljanak. Csak egy furgonjuk volt, amibe leginkább csak egy zsák labda fért volna be. Herrerín teljesen el volt fehéredve. Ha akkor nem kapott szívrohamot, akkor sosem fog. Amikor meglátta a teherautót, felcsillant a szeme. Odajött hozzánk, és elmondta, hogy szüksége lenne a kamionra, hogy elvigyük a kaput, és kezdjük is meg a munkát. De volt egy másik gond.
Micsoda?
A terem, ahol a kapu volt, nem volt nyitva, a kulcsot pedig senki nem találta.
Hogy sikerült kinyitni?
A kamionnal.
Hogyan?
Többször nekitolattunk az ajtónak. Ott aztán volt csörömpölés. Most már csak nevetek rajta, de akkor óriási volt a nyomás… Végül mind együtt tettük fel a kapu a platóra.
És elindultak a Bernabéuba. Milyen volt az odáig vezetõ út?
Belehúztunk, és nyolc perc alatt ott is voltunk. Rendõri kísérettel mentünk, olyan volt, mintha elnökök lettünk volna. Az út rossz oldalán álltunk meg, a La Castellana közepén voltunk, és átrohantunk a piros lámpán.
Mit mutatott a kilométeróra?
Nos, annyival mentünk, amennyivel tudtunk, ez pedig 90. Nem tudtam volna gyorsabban menni. Egy balkanyarnál még a kapu is majdnem ránk zuhant, mivel annyira siettünk, hogy nem volt kellõképp lerögzítve. Majdnem megölt minket.
A stadionba melyik kapun jutottak be?
A La Esquina del Bernabéunál hagytuk a teherautót, a kaput levettük, de újabb problémánk akadt a bejuttatással. Mindent bele kellett adnunk.
80.000 ember elõtt kellett felállítani a kaput…
Abban a pillanatban nem is gondoltam erre. Bevittük, a klub alkalmazottai átvették, mi pedig távoztunk.
Nem is nézte a meccset?
Meghívtak bennünket, de dolgoznunk kellett, úgyhogy elmentünk.
Kapott valamit a klubtól?
Adtak 58.000 pesetát, órákat, egy kitûzõt és egy labdát, amit minden játékos aláírt. Lorenzo Sanz személyesen mondott köszönetet.
Micsoda történet…
Amikor hazaértünk, nem tudtuk elhinni. Mindemellett én is madridista vagyok. Azóta még Murciában is megállítanak és errõl az esetrõl kérdezgetnek.
És mi történt a másik résztvevõvel, a kamionnal?
Nyolc évvel ezelõtt visszavonultattam, két és fél millió kilométerrel. Még mindig ugyanannál a cégnél dolgozom, bár most már egy furgonnal.
Az esetrõl készült videó itt megtekinthetõ.
