Marco Asensio madridi karrierje hosszú ideje tekinthető egy olyan bulinak, ami véget ért azelőtt, hogy igazán elkezdődött volna. Egy súlyos sérülés és egy biztosnak vehető, ámde megmagyarázhatatlan apátia minden nyomát eltüntette varázslatos kezdésének a spanyol fővárosban. Erős, pontos lövései és magabiztos, tiszta labdakezelése régóta eltűnt, már csak néhány apró ecsetvonással járul hozzá a csapat vásznának festéséhez. Asensio azokra a Google-n fellelhető képekre emlékeztet, amelyek a múlt emlékeit idézik fel. Képek, amelyek már a homályba vesztek és néha még rájuk nézni is kellemetlen érzéssel tölt el. Asensio jelenleg egy olyan mestermű, amelyet senki sem érinthet meg és senki sem tudja, hogyan is kellene értelmezni. Egy csomag, mely a raktárban vár arra, hogy egy új, ismeretlen múzeumba kerüljön.
Nemrég azon gondolkoztam, hogy nem költözött-e egy démon a fejébe, annyira látszott, hogy van valami, amit senki sem vett észre elsőre. Nehéz megmagyarázni, mi történt vele, ő egy olyan jelenség, amit csak azok láthatnak, akik megvilágosodtak – mint a detektívek azokban az amerikai krimisorozatokban, akik médiumok segítségét kérik, mert zsákutcába futottak. Az ő esete nem olyan, mint Bale-é, aki nemtörődömségével került nehéz helyzetbe, és nem is olyan, mint Cassanóé, aki a pályán kívül hívta fel magára a figyelmet. Az „Ausencio” jelző, mely spanyolul hiányt jelent, mára a problémái definíciójává vált; az igazság azonban az, hogy ő mindent megtett, csak nem tűnt el, amikor harcról volt szó – foggal-körömmel küzdött azért, hogy ugyanaz a játékos legyen, aki a sérülése előtt volt. Aktívan és passzívan igyekezett megidézni korábbi, lehengerlő énjét – sikertelenül.
Most azt kértre Jorge Mendestől, hogy találjon neki egy másik csapatot, mert többet szeretne játszani. A dolgok jelenlegi állása szerint ez nem lesz egyszerű, még a világ legmeggyőzőbb, keményen tárgyaló ügynökének sem. Afelől nem lehet kétség, hogy a tehetsége megvan és valószínűleg kereset is lenne a szolgálatai iránt; erre még rátesz egy lapáttal a bizalom, amelyet Luis Enriquétől kap a nemzeti csapatnál. Azonban ez a szituáció olyan, mint amikor egy házat a tetőtől kezdenek építeni. Rengeteg a talán – ha képes lett volna megragadni az esélyek százait, amit a Real Madridtól kapott, ha pimaszabb lett volna a pályán, ha az ifjú Rodrygo nem jelenik meg és veszi el a helyét… Talán, ha mindezek másként történnek, a játékidő és a fejlődés is természetesen, könnyedén érkezhetett volna – pontosan úgy, mint ahogyan érkezésekor játszott az első csapatban.
