“Nem gondolkodom sokat a jövőn, mindig a pillanatban élek. Nehéz elhagyni életem klubját megannyi öröm, szenvedés, edzés, fájdalom és kemény munka után. Ennek a meznek a felvétele egy nagyon erős, egyben gyönyörű dolog. A jövő nem ijeszt meg, hiszen ennek a történetnek a végére már pont került, így kellett tennem. Elégedett vagyok magammal, a családom is büszke rám. Nincs helye a bizonytalanságnak.”
“A mai a legboldogabb napom, hiszen mindent megcsináltam, mindent elértem, amit célként tűztem ki magam elé. Boldogan távozom. Hagyok magam után egy örökséget is a fiatalok számára. Látni Vinit, Rodrygót vagy Valverdét, a fiatalokat a pályán, megfizethetetlen. Az, hogy ilyennek ismerhettek meg az emberek, hogy így távozhatok, számomra ez a legértékesebb dolog. Ha befejezem majd a játékot, szeretnék lehetőséget kapni a visszatérésre, hiszen én is mindenkit egyforma bánásmódban részesítek. Nem hiszem, hogy probléma lenne a visszatéréssel, nem is úgy érzem magam, mint aki tényleg távozik. Nem gondolkodtam még azon, hogy mi fog hiányozni, hiszen amid épp megvan, az nem tud hiányozni.”
“Nem gondolkodtam a visszavonuláson, mivel úgy érzem, tudok még játszani és jól játszani. Nem gondolom, hogy problémát jelentene pályára lépni a Real Madrid ellen, a klub iránti szeretetem ellenére sem. Ha egy nap meg kell tennem, akkor profiként fogok viselkedni, hiszen a Madrid megmutatta nekem, hogyan lehetek az. Mindenre készen állok, ami még rám vár.”
“Egy ilyen hosszú madridi időszak során elég szerencsés voltam ahhoz, hogy megannyi meccsen pályára lépjek, jó pályafutást tudhatok magaménak. Nem volt túl sok sérülésem, voltak viszont kiváló edzőim és nagyszerű csapattársaim. Minden egyes edzőnek megvan a saját filozófiája, mindannyian képesek valami mást hozzáadni a csapathoz.”
“Nem hiszem, hogy megfelelően le tudnám írni, hogy milyen nyomot hagyok a történelemben, hiszen mindig csak a jelennek élek, nem gondolok a múltra sem. Itt megadatott a lehetőségem arra, hogy csodálatos dolgokat nyerjek, mágikus estéket élhessek át a Bernabéuban. Csakis hálával tartozom ezekért az évekért. Nagyszerű, boldog életem volt itt, és mindig mosoly volt az arcomon. A sérülések nagyjából elkerültek, és lehetőségem volt néhány nagyszerű megmozdulásra, valamint gólokat is szerezhettem. Lehetsz tehetséges, dolgozhatsz keményen, de szerencse nélkül nagyon nehéz dolgod van.”
“Amit hátrahagyok, az alázat, tudatosság, annak tudata, hogy hol is vagy valójában. Ez utóbbi nagyon fontos. Nemrég beszéltem a rokonaimmal az öt BL-címről, amit nyerhettem. Játszottam az előző négy döntőben, az utolsóban viszont nem. Mégis most éreztem magam a legfontosabbnak, mert volt egy ötperces beszélgetésen Rodrygóval a padon, valamint Militãóval is, ilyet nem csináltam az előző döntőkben. Nagyszerű játszani, gólpasszt adni, gólt lőni, de számomra a legcsodálatosabb dolog az a beszélgetés volt a fiatalokkal, az, hogy megölelhettem őket három perccel a vége előtt… ez az az örökség, amit hagyok magam után. Szeretném, ha fiatalok felismernék, hogy minden lehetséges.”
“Nem érzem magam legendának. Sosem éreztem magam annak, de mindenki azt gondol, amit szeretne. Egy játékos vagyok, aki szeretné elérni a kitűzött célokat, valamint szeretne trófeákat nyerni. Egy szerződés lejártával nincs probléma a távozással. A világ nem ér véget a Real Madrid elhagyásával, ahogy az életem sem. Nagyon sok gyönyörű dolgot tapasztaltam az életben a futballon kívüli világban is. Ezt a döntést a családommal közösen hoztuk meg, és a mai az öröm napja. Mindig a Real Madrid mellett leszek, szurkolóként mindig támogatni fogom a csapatot, bárhová is menjek. Nem szeretnék úgy itt lenni, hogy nem tudok hozzátenni a játékhoz, és az első ajtón akartam távozni, mindenkinek a szemébe nézve és mindenkit éltetve, üdvözölve.”
“Ebben az idényben hatalmas súlyt és felelősséget éreztem. Néha nagyon mérges lettem Ancelottira, vitáztam is vele, de másnak összeölelkeztünk. Az idény során rájöttem, hogy nem kell játszanod ahhoz, hogy fontos légy a csapat számára. A csapat részének kell lenned és meg kell értened az edzőt. Rengeteget tanultam mindenkitől.”
“Nagyapám nagyon fontos szerepet játszott mindenben, amit elértem. Mindig megadta nekem azt a szabadságot, hogy én dönthessek arról, mit szeretnék, ez segített abban hogy fiatalon felnőjek, érettebbé váljak. 18 évesen érkeztem Madridba, a feleségem 17 éves volt. Azt hittem, elég érett vagyok, de látva a mai fiatalokat, akik ugyanennyi idősek, rájövök, hogy tévedtem. Aztán tettem, amit tennem kellett, most pedig nyugodt vagyok.”
“A szeretet, amit a szurkolóktól kaptam, örökre a szívemben marad. Rengeteg örömöt okoztak nekem. Egy nap még születésnapi dalt is énekeltek nekem, ilyesmit még egyetlen stadionban sem láttam korábban. Nagyon sokan kérték, hogy maradjak, ez nagyon kedves tőlük. Örülök, hogy népszerű figura lehetek, nemcsak játékosként, hanem emberként is, ami számomra a legfontosabb dolog.”
“Nem gondolom, hogy bennem megvan mindaz, ami az edzői szerephez kell. Nem hiszem, hogy edző leszek a jövőben. Van sok más dolog, amiben jobb vagyok. Hogy őszinte legyek, sose értettem a taktikákat, csak élveztem a futballt. Nincs meg bennem az a vágy az edzői léthez, mint ami a játék iránt.”
“Az első madridi napom nagyon furcsa volt, hiszen előtte csak a TV-ben láttam a Real Madridot. Nagyon megdöbbentett a Santiago Bernabéu. Az első napomon fogalmam sem volt arról, hogy mi minden vár rám, de a mai az életem legjobb napja, hiszen úgy távozhatok, hogy egy örökséget hagyok magam után.”
“Nagy rajongója vagyok az utánpótlásnak. Tisztában vagyok azzal, hogy mennyire odafigyelnek itt a fiatalokra, hogyan edzik őket, lényegében mindent tudok az akadémia világáról. Azt is tudom, hogy hogyan működik az első csapat, és hogy a fiatalok mikor kerülhetnek be az első csapat keretébe. A jövő meglehetősen bíztató számunkra.”
“Amikor látom Enzót játszani, egy teljesen más emberré válok. Őrület. Nem tudom szavakba önteni. Apaként a lehető legcsodálatosabb érzés, hogy láthatóm őt ennek a klubnak a színeiben futballozni.”
“Bárki is döntse meg a trófeák számát illető rekordomat, megtisztelő lesz és örömmel tölt majd el. Boldogan távozok, nagyon sok trófeával, és az, aki ennél többet szerez majd, ugyanígy nagyszerű időt él majd át a klubnál. Nem számít, hogy ki lesz az, én nagyon fogok örülni neki.”
“Roberto Carlos volt a példaképem. Amikor csatlakozol ehhez a nagyszerű klubhoz, rájössz, hogy minden egyes poszton kiváló játékosok játszanak. Nagyon nehéz volt számomra, leginkább miattatok, a sajtó miatt, hiszen mindig azt mondtátok, hogy megérkezett Roberto Carlos utódja. Az igazság azonban az, hogy én sosem akartam Roberto utódja lenni. Mindig a saját történetemet akartam írni, Marcelóként. Hiszem, hogy soha nem lesz a futballtörténelemben még egy olyan balhátvéd, mint amilyen ő volt. Az én nevem pedig Marcelo, és a saját történetem még mindig íródik.”
“A döntésem előtt volt egy megbeszélésünk, ahol mindenki elmondhatta a saját véleményét, végül pedig közös döntés született. Számomra ez a legjobb módja a távozásnak. Érzelmes döntés, hiszen nem könnyű búcsút inteni egy olyan klubnak, ahol szinte az egész életed töltötted, de nagyon megkönnyíti a dolgot az egész módja. Végül pedig jött a felismerés, hogy tényleg megtörténik.”
