Csapatok
Sevilla – 6,1 (szerkesztői pontszám: 6,5)
A Sevillát az első félidőben még a Ramón Sánchez Pizjuán talajában bujkáló tücskök lágy ciripelése is jobban zavarhatta volna, mint a vendégeik által tanúsított ellenállás. Gyakorlatilag nem ütköztek ellenállásba az első játékrészben, a saját játékukat tudták játszani, nyomást tudtak gyakorolni, és hát gólokat is szereztek. A második félidőre volt némi változtatás a csapatban, Martialt, valamint Papu Gómezt is kényszerből kellett lecserélnie Julen Lopeteguinek – akinek továbbra sincs túlságosan sok szerencséje a Real Madridot illetően. Történt ugyanis, hogy a második félidőben érkezett a madridi csoda, amit ezúttal az andalúzok is megtapasztalhattak – és nem is tudtak vele semmit kezdeni.
Real Madrid – 8,1 (szerkesztői pontszám: 8)
Gondolkodtam azért, hogy hány ponttal jutalmazzam szeretett csapatunkat, mert az első félidei teljesítmény messze elmaradt mind a várakozásoktól, mind pedig attól, amit egy ilyen kaliberű ellenfél megkövetelt volna. Sok volt az egyéni és a csapat szinten vétett hiba is. Abba, hogy mi volt a játékvezetéssel, nem nagyon szeretnék belemenni, hiszen a spori mindkét oldalra tévedett nagyokat (gondolok itt a figyelmen kívül hagyott kezezésre, Camavinga elmaradt lapjára, Vini meg nem adott góljára…), és bár a madridiakat talán jobban sújtotta, örülök, hogy sem a stáb, sem pedig a játékosok nem alacsonyodtak ebben a kérdésben arra a szintre, ahová a sevillaiak. Na de visszatérve… az első félidőben túl sok értékelhetőt nem mutatott a csapat, a második 45 percben viszont – köszönhetően a zseniálisan beszálló cseréknek is – ismét sikerült valami felejthetetlen alkotniuk, és tanúbizonyságot tenniük arról, hogy lehet ez a csapat fáradt (fizikálisan és mentálisan is, mert ne legyen kétségünk, ezek a lábak most olyanok, mintha betonba lennének öntve), a küzdeni akarása az példátlan. És ez most is kifizetődött. Csak azért jár a 8 pont, mert ezt így sikerült végrehajtani.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Rodrygo – 9,2 (szerkesztői pontszám: 9)
A kis brazil csereként beszállva volt képes teljesen kibillenteni a meccset az egyensúlyából. Nem tudom, hogy miként fog alakulni a pályafutása, hiszen még nagyon fiatal, de lassan kijárna neki egy “game changer” sorozat, mert ez már nem az első, és nagyobb összeggel mernék arra is fogadni, hogy nem az utolsó olyan alkalom volt, hogy Lukita fia beszállt a meccsbe, és szinte azonnal ragadozóként csapott le áldozatára, amit az ellenfél kapuja testesít meg. Kezdte ezúttal a góljával, ami nagyszerű mozgásból és egy kifejezetten jó mozdulatból kelhetett életre, majd egy nagyon okos gólpasszal a győzelemhez is hozzásegítette a csapatot. Már csak egy feladata van, és talán ez lesz a legnehezebb: ezt a sikert átültetni az olyan meccsekre is, ahol kezdőként kap lehetőséget.
Thibaut Courtois – 7,5 (szerkesztői pontszám: 7)
Mindent megtett, ami tőle telt, hogy ne kapjon gólt a csapat, de ha szétugrik a sorfal, azzal sok mindent nem tud kezdeni, illetve a második gól előtt még egy szabálytalanságot is felvállalt volna a támadás megállításáért, de végül mégis sikerült mattolni. Egyik találatról sem tehetett tehát, de ezen kívül kifejezetten jól élt együtt a játékkal.
Lucas Vázquez – 6,9 (szerkesztői pontszám: 7,5)
Érdekes szerepet kapott az első félidőben, hiszen a jobb oldalon gyakorlatilag egyedül kellett ellátnia a védekező és támadófeladatokat is, mert bár mindenki arra számított, hogy Valverde szélső lesz, nem így lett. Ennek ellenére sikerült többször is a hazai védelem mögé kerülnie, és igaz, hogy csak 81 percet töltött a pályán, de a legtöbb szerelés is az övé volt a csapatban. Nem volt ez rossz egyáltalán.
Éder Militão – 5,6 (szerkesztői pontszám: 3,5)
Én nem vagyok olyan jószívű vele, mint ti, amiért elnézést, de sajnos a hibái könnyen a mérkőzésbe és három pontba kerülhettek volna. Lehet, hogy nem volt a legjobb ötlet ennyire nyilvánosan dicsérni őt, de az is lehet, hogy szimplán csak rossz napot fogott ki, mindenesetre teljesen dekoncentrált volt, és mindkét kapott gólban szerepet játszott. Ezen felül Camavingát is simán kiállíthatták volna, szintén az ő hibájából eredően, hiszen a francia azért szabálytalankodott, mert nem maradt más választása azután, hogy Militão elszámította magát.
David Alaba – 7,2 (szerkesztői pontszám: 7,5)
Most ő volt a jobb a védelem közepén, de hozzátartozik az igazsághoz, hogy azért a tegnapi Militãót nem volt nehéz túlszárnyalni. A második félidőben volt egy utolsó pillanatos mentése Rafa Mirrel szemben, ezen felül pedig többször is kilépett a védelemből, sokszor megfordult az ellenfél térfelén és egy-egy váratlanabb passzal megpróbálta megmondani a Sevilla védelmét. A csapat 3. legtöbbet passzoló játékosa volt, ami szintén jelzi aktivitását.
Dani Carvajal – 8,1 (szerkesztői pontszám: 9)
Gondolkodnom kellett, hogy Rodrygót vagy őt válasszam-e a meccs legjobbjának, de végül azért tettem le a voksom a brazil mellett, mert Carvajal az első félidőben is a pályán volt – noha nem rajta múlott a dolog, az ő teljesítménye is igazán a második félidőben javult fel. Ami viszont meglepett, hogy nem lógott ki a védelem bal oldalán, Viníciusszal is kifejezetten jól megértették egymást. Kiosztott egy gólpasszt balról, ballal, majd egyet a másik oldalról is, amikor már át lett vezényelve a “helyére”. Ez volt az első alkalom a ligában, hogy egy mérkőzésen belül kétszer is gólt rúgatott valamelyik társával, és talán ez volt az idénybeli legjobb meccse is.
Toni Kroos – 6,9 (szerkesztői pontszám: 6,5)
Nem számítottam arra, hogy a négy középpályás közül ő lesz az, aki Casemiro szerepkörében kell hogy megpróbálja minimálisan is megidézni a brazil szellemét – hát nem is sikerült. Dehát tudjuk, Ancelottinál ez a szerep a bizalmon alapul, és nem meri rábízni egyik csikóra sem. Kroos az első félidőben kifejezetten szenvedett, a második játékrészben viszont a nyomásgyakorlásban tudott lényegeset javulni, ennek köszönhetően labdákat is szerzett, csípett el a sevillaiak elől, nála többször csak Lucas kaparintotta meg a labdát. Amiben viszont felülmúlta a hiányzó Casemirót: passzpontossága most is penge volt, ami ezen a poszton meglehetősen fontos.
Luka Modrić – 7,6 (szerkesztői pontszám: 7)
Az első félidőben a madridi szunyókálást egy-két külsős passzal próbálta nyugdíjazni, de egyedül ehhez kevésnek bizonyult. Ezen felül azért ő is szenvedett, nem sikerült azt a játékot hoznia, mint például a Chelsea ellen – példának okáért, csak az első félidőben több labdát szórt el, mint a londoniak ellen 120 perc leforgása alatt. Ráadásul a Sevilla első találatában olyan szinten ő is részt vett, hogy az ő szabálytalansága eredményezte a szabadrúgást. De hogy teljes legyen a történet, a második madridi gólban is közreműködött egy leheletfinom csúsztatással. Vegyes teljesítmény tehát, de ez nem is meglepő, biztos, hogy fáradt ő is.
Fede Valverde – 7,7 (szerkesztői pontszám: 7)
Rá is igaz nem meglepő módon, hogy a teljesítménye feljavult a második félidőre. Nem is annyira védekezésben jeleskedett ezúttal, és azt sem éreztem, hogy az energiáit igazán sikerült volna kiaknázni, passzai viszont annál inkább ültek és pontosak voltak. Nagyon fontos szerep hárult rá itt, az idény második felében, és nagyon örülök annak, hogy Carlo is ilyen gyakorisággal használja.
Eduardo Camavinga – 6,8 (szerkesztői pontszám: 6,5)
Kicsit vakmerően tolta, dehát egy 19 éves sráctól azért nem várható el, hogy ne legyenek meggondolatlan megmozdulásai a pályán. Ráadásul, az a Martial ellen elkövetett, végül be sem fújt szabálytalanság gólhelyzetet akadályozott meg, így én nem tudok haragudni rá – ott és akkor a csapatért tette, amit tett. A cseréje viszont ettől függetlenül indokolt és jó döntés volt, mert könnyen kipontozhatta volna magát a második 45 percben.
Vini Jr. – 7,7 (szerkesztői pontszám: 7,5)
Az a passz, amiből Rodrygo gólpasszt adott… Egyszerűen zseniális volt. Nem ez volt Vini legjobb meccse az idényben, de két assziszt előtt is ő adta az utolsó passzt, ráadásul lőtt egy gólt is, amit valami teljesen érthetetlen módon elvettek tőle. Nem volt ez rossz, de mind tudjuk, hogy többre is képes. Itt jegyezném meg, hogy remélem, többször leszünk szemtanúi annak, ahogy Rodrygóval együtt kevergetnek.
Karim Benzema – 8,1 (szerkesztői pontszám: 7,5)
Bevitte a kegyelemdöfést, és imádom is ezért, de nem szabad nem megjegyeznem, hogy meglehetősen sok helyzetet puskázott el tegnap. 7 lövése is volt, ebből 4 kaput sem talált, de hibázott ziccert is egy Modrić előkészítést követően. Bármennyire is God módban tolja idén, azért a pihenő néha neki is járna, mert érthető módon nem lehet éles ő sem 0-24-ben.
Cserejátékosok
Nacho – 8,2 (szerkesztői pontszám: 8)
Milyen érdekes a futball… Beszáll egy védő a meccsbe a 81. percben, gyakorlatilag nincs védőmunkája, majd úgy érkezik a passzra, és úgy fejez be, mint egy csatár. Imádom Nachót. Nagyon megérdemli ő ezt a gólt, és a madridizmus is megérdemli az olyan játékosokat, mint amilyen ő is. Sosem szeretném más csapat mezében látni.
Marco Asensio a középpályára szállt be, elpasszolgatott, de túlságosan sok értékelhető megmozdulást nem hozott össze, így nem pontoznánk. Ugyanez igaz Marianóra is, akinek volt ugyan egy kapura emelt labdája, de másra nem jutott ideje.
Edzői teljesítmény
Carlo Ancelotti – 7,9 (szerkesztői pontszám: 7,5)
A változtatásokért jár neki a taps, gyakorlatilag minden ilyen jellegű húzása bejött a második félidőben, de az első etapra azért nagyon elmérte magát. Nyilván nem tehet az egyéni hibákról, de csapatszinten sem működött jól a gépezet, mert bár a kapott gólok egyéni hibák miatt születtek, ezen kívül sem volt gyakorlatilag momentuma sem a csapatának az első félidőben. Az viszont neki is köszönhető, hogy ilyen tartás van ebben a csapatban, és ugyanitt meg kell említeni ismét Antonio Pintust is, akinek a munkája nélkül egész biztosan nem láthattuk volna ezt tegnap, hiszen nemrég még 120 percet játszott a csapat a Bajnokok Ligájában, és azért tegnap is közel 100 percet kellett lehúzniuk. Le a kalappal.
Játékvezetés – 0
Ebbe jobban nem is szeretnék belemenni, mindenki látta, mi történt tegnap.
