A Real Madrid súlyos pofonba szaladt bele az idény második El Clásicóján, és bár az előnye még mindig 9 pont a spanyol bajnokságban a második helyezett Sevilla előtt, ez nem kisebbíti a vereség fájdalomszintjét.
A látottak okozta sokkélmény miatt fura leírni, hogy volt ilyen is a találkozón, de az első tíz percben volt esélye a csapatnak a vezetés megszerzésére. Rodrygo kapott labdát Vinitől, ám lövése csak az oldalhálót találta el. Nem sokkal később Valverde próbálkozott lövéssel, remekül felismerve a lehetőséget, azonban Ter Stegen nyújtózkodva, vetődve, bravúrral le tudott érni a sarokba tartó labdára. És ennyi. Innentől kezdve nem a madridiaké volt a főszerep és a labda sem.
A hazaiak teljesen beszorultak, a Barcelona magas letámadásával nem tudtak mit kezdeni. Carvajal már az első pillanattól kezdve könnyedén zavarba hozható volt, emiatt a védelem közepétől is extra figyelemre, kiváltásokra volt szükség, aminek meg is lett az eredménye.
Aubameyang, miután sárga lapot érően, ám azt megúszva letarolta Kroost, óriási helyzetbe került, azonban ekkor még Courtois védeni tudott. Ferrán Torres volt a következő, aki nem sokkal később éppen hogy csak célt tévesztett.
Aztán beindult a henger. Alig fél óra után megtört a jég, a Barcelona Aubameyang révén megszerezte a vezetést. Dembelé úgy hagyta ott Nachót, mint a 7-es busz a nyugdíjas hölgyet az Astoriánál, majd remekül ívelt középre, ahol az akrobatikus mozdulattal labda mellett „elpiruettező” Alaba és Militão között lényegében gond nélkül fejelt a kapuba.
A jegyzőkönyv szerint volt még egy lehetősége Vininek is a 36. percben, ami egy halovány reménysugár volt az egyenlítésre, ám Ter Stegen eszén a kis brazil nem tudott túljárni. Két perccel később aztán újabb fejesgól született, és ismét a Madrid volt a szenvedő fél. Dembelé szögletét Araujo váltotta gólra. Ebben a lelkiállapotban mehettek a srácok az öltözőbe, mi pedig mosdóba, már aki össze tudta kaparni magát a sokkos állapotból, amibe a látottak miatt került. Bevallom töredelmesen, hogy én még hittem abban, hogy néhány cserével, némi átalakítással és öltözői motivációval lesz ez még jobb, és még az is megfordult a fejemben, hogy egy 2-2-t ki lehetne hozni a meccsből. Tévedtem.
Azt mindenesetre semmiképp nem gondoltam volna, hogy még rosszabb lesz a helyzet, mint az első félidőben. De az lett. Azt már nem is mondom, hogy a 47. percben megszületett Ferrán Torres bombagól előtt kettőt is berámolhatott volna a Barcelona a félidő kezdetét követően, inkább maradjunk meg annál a ténynél, hogy mindenfajta ellenállás nélkül robogtak át a csapaton a katalán csikók, az akció végén pedig nagy gól született. Mi sem jobb bizonyíték az ellenállás hiányára, mint hogy Aubameyang öt perccel később bevitte a negyediket is, miután a VAR megállapította, hogy nem lesről indult az akció, amelyet sikeresen fejezett be.
Jöttek mentek a cserék mindkét oldalon a meccs folyamán, de igazából semmi sem változott ezek hatására. Ezen az estén a Madrid játékában nyoma sem volt nemhogy egy PSG, de egy Mallorca elleni játéknak sem. Az estének voltak pozitívumai is. Courtoisnak köszönhetően nem 6-7 gólt kaptunk; a Sevilla megtette nekünk azt a szívességet, hogy döntetlent játszott; az El Clásico alkalmával szervezett közös meccsnézésünk pedig nagyjából 250 fővel remekül sikerült [persze a végeredménytől eltekintve].
