„Az első alkalommal, amikor édesanyám levitt a pályára, hogy beírasson egy futballklubhoz, fogtam a kezét, amikor ő az edzővel beszélt. Aztán elengedte a kezem, én pedig azonnal kiszaladtam a pályára. Volt ott néhány korombéli srác, akik fociztak. Nem tudom, hogy miért, de elvettem tőlük a labdát. Aztán hirtelen mindannyian elkezdtek felém szaladni a labdáért. De nálam maradt. És volt ott egy kerítés, én lőttem, betaláltam, a labda pedig átpattant a kerítés felett. Eltűnt. Szóval az edzőnek abba kellett hagynia a beszélgetést édesanyámmal és el kellett mennie a labdáért.”
„Emlékszem, hogy amikor 11 évesen csatlakoztam a Rennais-hez, az edzőm, Nicolas Martinez azt mondta, hogy játszani fogok a Laval ellen. Ezt leírtam a naplómba, majd pályára léptem. Bal oldali védőként. És jól ment. Aztán jött még egy meccs, néhány torna, és ennyi volt.”
„Amikor 16 évesen, addigi legfiatalabb játékosként a felnőtt keretbe kerültem, az első edzésen fizikálisan szenvedtem. Nem volt ugyanolyan, mint az edzőközpontban Lamouchi edzővel. Majdnem hánytam is, azt hiszem. Őrült dolgokat csináltunk. Aztán hozzászoktam ehhez és folytattam a fejlődést. De ahogy folyamatosan a felnőttekkel edzettem, normálissá vált a dolog.”
A kép forrása: Video screenshot, Onefootball.com
„Emlékszem, amikor a legfiatalabb meccs embere lehettem a bajnokságban. Az egyik első meccsem volt profiként. A Rennais csapatával remekül felkészültünk a PSG elleni meccsre. Aztán persze a mérkőzés után őrült üzeneteket kaptam. Még a szüleim is gratuláltak. Másnap többen is mondták, hogy amit csináltam, az őrületes volt. De akkoriban nem fogtam fel, hogy mi történt. Igaz, hogy az emberek ezt a mérkőzést követően másképp láttak engem. Aztán ahogy mondtam, ez is egy meccs volt a sok közül. Persze nagy meccset játszottam, de ez nem szállhat az ember fejébe, hiszen a többi mérkőzésen is helyt kell állni.”
„Először akkor hallottam arról, hogy a Real Madrid érdeklődik irántam, amikor az ügynököm eljött a házunkhoz, közeledve az átigazolási időszak végéhez. A szüleim nem azonnal repestek az örömtől, mivel tudjuk, hogy a futball világában semmi sem biztos, egészen addig, amíg nem válik valósággá. Szóval nyugodtak maradtunk. De aztán amikor láttuk, hogy tényleg erről van szó, majd kiugrottunk a bőrünkből. Ez egy olyan klub, amelyben mindenki játszani akar. Miután pedig aláírtad a szerződésed, tudod, hogy egy másik dimenzióba kerültél.”
„Néztem az Atlético Madrid elleni BL-döntőt. És most, hogy ezt mondtam, beugrott Bale fejes gólja. Néztem a Liverpool elleni döntőt is, Bale ollózását Marcelo passza után. Sok BL-pillanat van a Real Madrid kapcsán, amelyek itt vannak a fejemben.”
„Nem mondanám, hogy a klub hihetetlen történelme valójában plusz nyomás. Inkább ez valami olyasmi, ami feltüzel, mert tudod, hogy mibe vágtad a fejszédet, egy olyan klubnál játszol, amely már 13 BL-címet nyert. És tudod, hogy a BL megnyerése a klub célja. Szóval amikor megveted a lábadat a BL-ben, mindent beleadsz, mindent megteszel a győzelemért, hiszen a cél a végső győzelem. A 14. megszerzése a Real Madridnak.”
„Szerintem labdarúgóként az első dolog amit megtanulsz, az az, hogy a játék nem bocsát meg. És lehetsz a csúcson, ahonnan nagyon könnyű a mélybe zuhanni. Folyamatosan teljesítened kell, nem engedheted meg a hibákat. Én nagyon kemény vagyok magammal szemben. Még ha jó meccset is játszok, ha közben hibázok, akkor ezeket megjegyzem. Aztán később beszélek róluk, visszanézem őket. Van egy applikációm, ami segít ebben. De jobban szeretem egyedül megnézni a meccset és átbeszélni az ügynökömmel a történteket. Alapjában véve magamat nézem.”
„Itt van Casemiro, megpróbálok tőle taktikailag sokat tanulni. A mérkőzések előtt, amikor kezdő vagyok, Casemiro elmondja, hogy játsszak egyszerűen, legyek hatékony. Aztán ott van Modrić és Kroos. Sokat tanulok ettől a hármastól. Mivel mindhárom középpályás poszton tudnék játszani, mindegyiküktől tanulnom kell, hogy készen álljak, ha az edző a pályára küld.”
„A szüleim mindig arra törekedtek, hogy nekem és a testvéreimnek békés életünk legyen. Nem feltétlenül beszéltek velünk problémákról napi szinten. De ahogy egyre idősebb lettem, többet beszélgettünk a napi problémákról. De összességében nem igazán érzékeltem semmit. Ha visszagondolok, akkor viszont látom, hogy szenvedtek. Az, hogy ezek a dolgok megtörténtek velem, úgy gondolom, hogy pozitívan hatottak rám. Tudom, hogy sok mindenen mentünk át, mindig tisztelni fogom a szüleimet. Mindig. Mivel nekik köszönhetem, hogy most ilyen vagyok.”
„Remélem, hogy olyan emberként fognak emlékezni rám, aki nem adta fel, aki mindig ott volt. Jó emberként, olyasvalakiként, aki sok trófeát nyert. Egy nagyon jó játékosként, olyan futballistaként, aki szeretettel játszott a mezéért, aki sok gólt lőtt és sok gólpasszt osztott ki.”
