2022. June 30., Thursday

Az nevet, aki utoljára nevet

  • B. Péter , Gy. András
  • Feb. 23, 2022, 12:42 p.m.
José Félix Díaz, a MARCA újságírója a Real Madrid gazdasági helyzetéről fejtette ki véleményét.

Hetek, hónapok óta gúnyolódtak. Néhányan még a behúzható tető bemutatójára és a fizetési plafonra is úgy tekintettek, mintha két Real Madrid igazolásról lenne szó és mindenben kételkedtek, ami ezekkel kapcsolatos. Mint ismeretes, a Real Madrid a stabil gazdasági helyzetének köszönhetően több mint 700 millió eurót költhetne fizetésekre, szemben a Barcelona 97 millió eurós plafonjával. Mostanra tehát a csapat híres fizetési sapkája, valamint a szarkasztikusan fogadott megújuló Bernabéu elhúzható tetőszerkezete igazolja az egyetlen embert, aki ezek megvalósítását célul tűzte ki maga elé, aki nem más, mint Florentino Pérez.

A mozgatható tetővel és pályával (ami kezdetben viccnek indult, végül mégis csodálat övezi) is rendelkező új stadion a madridiak jövőjének alapköveként fog szolgálni. A létesítmény lenyűgöző átalakítása lehetőséget biztosít arra, hogy a csapat továbbra is egyenrangú partnerként küzdjön azokkal az ellenfelekkel szemben, akiknek nem kell a jövő és a pénz miatt aggódniuk.

Pérez

A Bernabéu, amely továbbra is nyomot fog hagyni a spanyol futballban, Florentino Pérez hagyatékának egy része lesz. A szerződés, melyet a stadionban rejlő lehetőségek teljes kihasználása érdekében írnak alá egy amerikai érdekeltségű üzleti csoporttal, hozzájárul majd egy versenyképes csapat építéséhez, a számokért pedig José Ángel Sánchez, a klub általános igazgatója és Pérez jobbkeze felelős. Mindezek mellett a digitalizáció és a stadion egyéb szolgáltatásai garantálják a blancók fényes jövőjét.

Azért mondjuk ezt, mert az újságíróktól és a szurkolóktól kezdve mindenki arra számít, hogy Kylian Mbappé és Erling Braut Håland együtt fognak játszani az új Bernabéuban, de a képlet ennél sokkal bonyolultabb, hiszen a klub meg akarja teremteni a csapaton belüli egyensúlyt és el akarja kerülni azokat a szituációkat, amiket a Barcelona csapatánál megfigyelhettünk. A Real Madridnak megvan a gazdasági lehetősége, hogy tárgyalást kezdeményezzen mindkét féllel, de ha a józan észre hallgatunk, és bár nem könnyű kimondani, a leglogikusabb döntés az lenne, ha még várnának legalább egy évet. Azok a kényes helyzetek, amik akkor kapnának rivaldafényt, ha a két játékos fizetése összesen 100 millió euró lenne, felkavarnák az állóvizet.

Különféle riportok jelentek meg arról, hogy az egyes futballcsapatok mennyit költöttek igazolásokra és az eladásokból mennyit profitáltak. Ezen a listán a madridiak sokak számára meglepő módon a 25. helyet foglalják el 179 millió eurós veszteséggel, de ez persze csak azokat lepi meg, akik nem követték az elmúlt 10 év eseményeit, leragadtak a galaktikus érában és nincsenek tisztában a klub átigazolási politikájával. Ez az összeg nagyon messze van a listavezetőktől, a Manchester Unitedtől (1075 millió euró), Manchester Citytől (984 millió euró), a PSG-től (941 millió euró) és a Barcelonától (650 millió euró). Ez a hatalmas különbség is azt mutatja, hogy nem mindenki játszik a legmagasabb szinten sem ugyanolyan szabályok szerint.

A Real Madrid folytatni fogja a munkát, hogy megtalálja az egyensúlyt, ahogy azt tette a járvány időszaka alatt is. A feladat az, hogy fiatal játékosokat igazoljanak és a piacon előnyt alakítsanak ki a lehetséges érkezőkért folyó versenyfutásban. Semmi sem fog a józan ész útjába állni, ahogy az az elmúlt évtizedben is történt.

        


Hozzászólások

Tabella