„Gyerekként olyan akartam lenni mint Ronaldo vagy Romario, néhányan még azt is mondták nekem, hogy úgy játszom, mint ők. Mindenki rájuk vagy Bebetóra akart hasonlítani. Mindig nagy futballszurkoló voltam, ráadásul mindig én voltam a legfiatalabb a csapatban. Ha öt órakor kezdődött a meccsem, akkor már 1 óra körül odamentem a pályához, hogy megkérdezzem, nem kell-e egy játékos egy másik csapatba, teljesen mindegy, hogy milyen posztra. Könnyedén tudtam bármely poszton játszani, mindegyiket szerettem. Nem volt nehéz feladnom a támadó posztot és hozzászoknom a gondolathoz, hogy kizárólag középpályás legyek, többek között emiatt is az egyik erősségem a pályán az, hogy könnyen alkalmazkodom a különböző szituációkhoz a pályán. Ha jó meccset játszunk, tudom, hogy hogyan álljak hozzá, de ugyanez igaz arra is, amikor szenvedünk és küzdenünk kell. Ez azért van, mert gyerekként minden poszton szerettem játszani.”
Panenka magazin (címlap)
“Úgy gondolom, hogy van egy olyan statisztika, amiről senki nem beszél. A futballmeccsek általában 97 percesek, a Real Madrid játékosai pedig általában 2-3 percig birtokolják a labdát összesen. A másik 95 percben futunk, lezárjuk a területeket, futunk a labdáért, segítjük a csapatot. Sokszor ránézünk erre a néhány percre és ez alapján mondunk véleményt, miközben megfeledkezünk a többiről. Szabálytalankodsz, hogy megakadályozz egy kontrát, lezárod az üres területeket, arra kényszeríted az ellenfelet, hogy hátra passzoljon, ez komoly munka. Néha ez a legfontosabb a meccsen. A védők és a védekező középpályások, mint amilyen én is vagyok, kevesebbet hibázhatnak, mint a támadók. Mindig azt mondom, hogy mindenféle játékos kell egy csapatba. Minőségi játékosok, akik segítenek, futnak, megfelelően vegyíteni kell őket. Ha a Modrić, Kroos, Casemiro hármasról beszélünk, akkor az egyikünk segít a másiknak, a harmadik pedig kiegészíti őket. Az egyik kiválóan passzol, a másik agresszívabb, a harmadik varázsol, ez a legjobb példa. Segítség nélkül nem lehet csapatot építeni. Ezért is mondom, hogy nagy megtiszteltetés számomra, hogy segíthetek Marcelónak, hiszen nincs még egy olyan bal hátvéd, aki ilyen kvalitásokkal bírna. Ha figyelek rá, az azért van, mert tudom, hogy mennyit tud adni a támadásokhoz.”
„Lukával és Tonival szavak nélkül is megértjük egymást. Tudjuk, hogy a másik hogyan szereti kapni a labdát, vagy épp milyen passzt fog adni. Nincs erre különösebb magyarázat. Az évek során különleges kapcsolat alakult ki közöttünk, én pedig úgy gondolom, hogy ebben az idényben a pályán kívül még egységesebbek vagyunk. Nagyszerű, mély és csodás barátság van közöttünk, úgyhogy a kémia a pályán kívül is működik. Aki látja, hogy a pályán kívül milyenek vagyunk egymással, a vicceket, a bajtársiasságot… Barátok vagyunk, nagyon élvezzük a közös játékot.”
“A labdaszerzés és az okos szabálytalanságok, ezek a céljaim. Ezek az én gólpasszaim. Ezeket kedvelem a leginkább, a labdaszerzéseket. Ha vége egy meccsnek, mindig megnézem, hogy hány labdát szereztem, hány lövést blokkoltam. Ezek a számaim. Persze mindenki szeret gólt szerezni, szépen megjátszani a labdát, de én a labdaszerzésektől vagyok boldog, a részemről ez mutatja meg, hogy mennyire segítettem a csapatot.”
“Nem aggódom amiatt, hogy durva játékosnak tartanak. Pont az ellenkezője igaz. A számok magukért beszélnek, mindössze két alkalommal állítottak ki Madridban. Nem zavar, hogy ezt gondolják, egy védekező középpályásnak az a feladata, hogy megállítsa az ellenfél játékát, mindig ott legyen, megállítsa a kontrákat, ez a munkám. Ráadásul van különbség a szabálytalankodás és a szándékos sérülésokozás között. Én mindig megpróbálom elérni a labdát, persze nagy intenzitással teszem mindezt, ilyen vagyok, a testem is ilyen. De sosem próbáltam ártani senkinek. Igazából mérges vagyok magamra, ha eltalálok valakit. A szabálytalanság a játék része, de soha nem a szándékos ártó szándékkal fűszerezve, ezek azok az értékek, amelyeket édesanyámtól tanultam. Soha nem akarok sérülést okozni, sosem inzultálom a többi játékost. Persze néha vitázik az ember. Én továbbra is szabálytalankodom és kapom érte a lapokat, de sosem hazudtolom meg magam.”
Kattints ide és nézd meg a kínálatot!
„Nem játszottam túl sokat Ancelotti kezei alatt az első időszakban, mivel voltak más játékosai. Xabi Alonso, az egyik mentorom, Khedira, Di María… Ez teljesen normális volt. Még mindig tanultam, emlékszem, hogy nem tudtam, hová menjek. Mehettem volna a Sevillába, tényleg szerettem volna. Ajánlatot tettek, Emery ott volt. Az Inter is érdeklődött egy kölcsönszerződéssel. Ezek mind kölcsönmegállapodások voltak, mivel Florentino azt mondta, hogy biztosan a Real Madrid játékosa leszek. Aztán bejött a képbe a Porto, ők nem szerepeltek a terveimben. Választhattam volna mást, játszani akartam, aztán felhívott Lopetegui, beszéltünk negyed órát a játékstílusáról, néhány perc múlva pedig rájöttem, hogy nála akarok játszani. A legjobb az egészben az, hogy nem tévedtem, nem is tudom elmondani, hogy mennyit segített nekem emberileg és szakmailag. Még ma is nagyon hálás vagyok neki a segítségéért, kapcsolatban vagyunk, szoktunk írni egymásnak, csak jót tudok mondani róla. Sajnos Madridban nem működött valami, mivel a futball végül is az eredményekről szól, azok pedig nem jöttek, de ő egy nagyszerű edző, igazi profi, aki imádja a munkáját.”
