2022. December 1., Thursday

Egytől egyig: Athletic Bilbao – Real Madird (1-2)

  • Zs. Csaba
  • Dec. 23, 2021, 11:53 a.m.
Nem mondhatjuk, hogy nem voltak nehéz pillanatok a kifejezetten élvezetes első 20 percet követően, de végül sikerült 3 ponttal a zsebben elhagyni a San Mamést, és ez a legfontosabb. Kifejezetten jól, jó pozícióban zárhatja tehát csapatunk a 2021-es naptári évet. Elérkezett hát az idő, hogy mi is publikáljuk az esztendő utolsó Egytől egyigét. Szubjektív rovatunk idei utolsó darabkája következik.

Csapatok 

Athletic Bilbao – 6,6 (szerkesztői pontszám: 6,5)
Jól szervezett gárda ez a baszk csapat, de igazából már hozzászokhattunk az elmúlt évek és évtizedek során, hogy a San Mamés bizony az egyik legkellemetlenebb idegenbeli helyszín az egész bajnokságban. Ezt a hagyományt a hazaiak most is őrizni szerették volna, és nem is teljesítettek rosszul. Igen árulkodó, hogy több próbálkozásuk volt, mint a Real Madridnak, az már más kérdés, hogy a hatékonysági mutató nem sikerült túl acélosra, hiszen Courtois kapuját összesen 2 alkalommal tudták eltalálni a 15 próbálkozásból. A második félidőben viszont még így is voltak hosszabb időszakok, amikor érett az egyenlítésük és bizony volt okunk a félelemre.

Real Madrid – 7,5 (szerkesztői pontszám: 7)
Én nem éreztem annyival jobbnak kedvenc csapatunkat, mint olvasóink. Persze, a győzelem zsebben, örülök is neki, hiszen az ilyen kőkemény meccseken múlhat a bajnoki cím sorsa a végelszámolásnál, és az ilyen győzelmek legalább annyira fontosak, mint azok, amikor zsákszámra dolgozzuk ki a helyzeteket és lőjük a gólokat. Viszont, ha őszinte akarok lenni, bőven benne volt az egyenlítés a második félidőben, és remélem, nem lesz szentségtörés, amit leírok, de a Bilbao talán meg is érdemelte volna az egy pontot. Persze, nem panaszkodni akarok, hiszen megtizedelt seregünk így is derekasan helytállt, és büszke vagyok minden pályára lépő játékosra. Hiába volt kevesebb próbálkozása a Real Madridnak, sokkal jobb arányban találták el a kaput is, bőven 50% fölötti rátával. Kifejezetten tetszett egy-két elem a középpályán, és néhány rövidzárlat ellenére a szedett-vedett védelem sem vallott szégyent. Voltak olyan periódusai a meccsnek, amikor nagyon okos labdajáratás folyt, akár saját, akár az ellenfél térfelén, rengeteg üresbe mozgással. Azok az időszakok viszont nem tetszettek, amikor hagytuk, hogy a Bilbao átvegye az irányítást és dolgozza ki a helyzeteit. Ezekből simán lehettek volna elhullajtott pontok is. Mindent egybe véve viszont úgy gondolom, még így is bőven kihozta a csapat a legtöbbet ebből a COVID-tarkította időszakból – a Cádiz elleni döntetlen ellenére is. 

Játékosok

A mérkőzés legjobbja – Karim Benzema – 8,8 (szerkesztői pontszám: 9)
Kísértetiesen hasonlított az első gólja ahhoz, amit néhány éve a Valencia ellen szerzett. Zseniális technika, kivételes kivitelezés, egészen kevés területen így észrevenni a helyzetet, majd ilyen tökéletesen befejezni... fenomenális. Nincs egyszerűen jelző, amit idén ne aggattunk volna a franciára, így év végére elfogytak a jelzők. Karim Benzema mára a Real Madrid legfontosabb játékosa. 34 éves korára elérte azt, hogy azok a szurkolók, akik a legtöbbet ütötték és rúgták, mára nem tudják nélküle elképzelni a csapatot. Ja, és volt még egy tökéletes befejezése, amihez leginkább a hazai védelem asszisztált. A három pont ezúttal leginkább neki köszönhető. Egyébként is rengeteget volt játékban, mindenhol feltűnt, 92 százalékos pontossággal passzolt... Indokoljuk még, hogy miért ő lett a legjobb? 

Thibaut Courtois – 8,1 (szerkesztői pontszám: 8,5)
Az ő madridi életgörbéje nagyon hasonló a Benzemáéhoz, csak sokkal hamarabb kezdett el felfelé ívelni. De ami igaz a franciára, az igaz rá is: azok, akik szidták, ma már semmi pénzért nem adnák senkinek. Tegnap is jó meccset hozott, volt két nagy védése is, az egyiket ráadásul a Bilbao ziccerénél mutatta be. A kapott gólról nem tehetett, az olyan jól volt elrakva a hosszúba, hogy valószínűleg senki sem szedte volna ki. 

Lucas Vázquez – 6,2 (szerkesztői pontszám: 6,5)
Még mindig nem ő a legnagyobb életbiztosítás a jobbhátvéd posztján, bármennyire is értékelem a munkamorálját és az akaratát, azért mindig benne van egy-egy olyan megmozdulás vagy hiba, ami abból adódik, hogy életében soha nem volt köze a védő szerepkörhöz. Ezúttal egy eladott labdával állította meg egy pillanatra a szívünket, de aztán ahogy haladt a mérkőzés, az ő teljesítménye is egyre stabilabbá és stabilabbá vált. Ha lenne még bevethető ember ezen a poszton, akkor minden bizonnyal egy sorral feljebb szerepelt volna a jelenlegi helyzetben az elmúlt két mérkőzésen. 

Nacho – 7,4 (szerkesztői pontszám: 7)
Egész jól oldotta meg a feladatát annak ellenére is, hogy a legtöbb esetben nem belső védőként jut szóhoz – most végre a saját posztján szerepelhetett. Nacho hozta a stabil teljesítményt, amit megszokhattunk tőle, viszont volt két olyan pillanat, amiből akár jobban is kijöhetett volna. Az egyik ilyen Sancet gólja, de ez nem csak és kizárólag az ő felelőssége – ő nem lépett ki, de a középpályás vonal sem lépett vissza, így volt terület a hazai támadó előtt bőséggel. A másik pedig a Williams testvérek ziccere, ahol Nacho egy-két ütemmel lemaradt, ám Courtois a helyén volt. Ezeken kívül teljesen rendben volt, egy az egy elleni játékban sem tudtak túljárni az eszén, továbbá övé a mezőny legtöbb felszabadítása. 

Éder Militão – 7,9 (szerkesztői pontszám: 7,5)
A brazil védő teljesítménye továbbra is nagyon stabil és kiegyensúlyozott. Neki is nagy szerepe volt abban, hogy Iñaki Williams nem fickándozott, hiszen Militão bőven fel tudja venni vele a versenyt gyorsaságban, ez pedig nagy fegyvertény. Külön tetszett, hogy meglehetősen sokat ütközött, a fejpárbajait szinte kivétel nélkül ő nyerte. Jó próba volt ez neki is, hiszen nem sokszor játszott eddig Alaba nélkül, és hát az osztrák az, aki a tapasztalati tőkét szolgáltatja a védelem közepén, a brazil viszont nélküle sem vallott szégyent, sőt... A jövő egyik vezére lehet ez a srác. 

Ferland Mendy – 7 (szerkesztői pontszám: 6,5)
Számomra még mindig nagyon kevés az előrejátékban. Tavaly sem ő volt a legerősebb ebben, de a sérüléséből való visszatérése óta még azt a szintet sem tudja hozni a támadások támogatásában. Gyors és erős, ami rengeteget számít védekezésben, sokat tudott hozzátenni ennek köszönhetően ő is a Williams testvérek elleni védekezéshez, de attól tartok, lesznek olyan meccsek, ahol ennyi támogatás kevés lesz tőle a támadóharmadban. Amit viszont ki kell emelni, az a pontossága, sosem szórja el a labdákat, tegnap is 95 százalékos pontosságot hozott. 

Eduardo Camavinga – 7,9 (szerkesztői pontszám: 7,5)
Nem volt egyszerű feladata a francia középpályásnak, hiszen Casemirót kellett pótolnia. A védekező középpályás posztja egy bizalmi poszt, noha megfogyatkozott a keret, azért az mégis nagy dolog, hogy egy Bilbao ellen Carlo Ancelotti neki szánta ezt a szerepkört. Camavinga pedig nem vallott szégyent. Közel sem játszott hibátlanul, érződik rajta a fiatalság és a rutintalanság, de pont ezért mert belemenni olyan szerelésekbe és csatákba, amikből a végén hősként jött ki – viszont sok esetben csak egy hajszálnyi különbség volt a hőssé válás és a kiállítás között. Az ötödik sárgáját azért így is begyűjtötte, így nem lehet ott a Getafe ellen. A 6 sikeres szerelés viszont abszolút a mezőny legjobb mutatója, emellett háromszor tisztázott a kapuja előtt. Tetszett, hogy sok passzal volt játékban, nem szórta el a labdákat, 10 hosszú átadásából 9 célba ért. Voltak viszont olyan szituációk az ellenfél térfelén, amikor jobb döntést is hozhatott volna, de ezek majd az évekkel együtt jönni fognak. Kristálytisztán látszik, hogy egy rendkívül tehetséges, korához képest igen érett középpályás, egy igazi csiszolatlan gyémánt, aki a legjobb helyen van egy olyan edző kezei között, mint amilyen Carlo.

Fede Valverde – 7,3 (szerkesztői pontszám: 6,5)
Az állandóság hiánya azért bőven kiütközik a játékán, egyelőre nem tudja megközelíteni azt a szintet, amit berobbanásakor hozott folyamatosan, kiegyensúlyozottan. A sérülések, a CKM sokadvirágzása... olyan tényezők ezek, amik némileg megtörték Valverde fejlődésének és berobbanásának lendületét. A gyorsasága most is kiemelkedő a mezőnyben, ennek köszönhetően sokat tudott segíteni a labdakihozatalokban, a passzaival ő is nagyon jól gazdálkodott, de azért maradt hiányérzet azokban, akik látták már, hogy mire képes akkor, amikor igazán formában van. 

Toni Kroos – 8 (szerkesztői pontszám: 8)
A meccs végén a spanyolok őt választották a mérkőzés legjobbjának – ezzel azért nem értünk teljesen egyet, de nem tudjuk tőle elvenni azt, hogy tényleg jó meccset játszott. Abszolút a legtöbbet játékban lévő játékos volt a pályán, 114 labdaérintése, 103 passza, 2 kulcspassza és 1 gólpassza játszott szerepet a csapat győzelmében. Kifejezetten stabil, a sérüléséből visszatérve kirobbanthatatlan, és látszólag az a kényszerpihenő nagyon jót tett neki, mert azóta egészen elképesztő magasságokban játszik. 

Eden Hazard – 7 (szerkesztői pontszám: 6,5)
Nincs egyszerű helyzetben, több okból kifolyólag is. Egyrészt nehéz lehet megemészteni, hogy egy fiatal suhanc kitúrja a csapatból, ráadásul emiatt még posztot is kell váltania. Másrészt ott a nyomás, hogy bizonyítania kell, egy számára teljesen idegen poszton, mert gyakorlatilag összesen ennyi lehetősége jut erre. Nem szeretném szőnyeg alá söpörni az ő felelősségét a sztoriban, hiszen nem önhibáján kívül jutott idáig, de azért nem lehet egyszerű megélni. Sokszor érződött rajta tegnap is, hogy posztidegen, de önmagához képest szerintem nem játszott rossz meccset, voltak kifejezetten jó megoldásai is, például a két kulcspassza. Övé volt tovább a legtöbb csel, illetve ellene szabálytalankodtak a legtöbbször. A legnagobb negatívum viszont, hogy sok esetben lassította a támadásokat, a sebessége egyszerűen nem áll készen erre a szintre. 

Vini Jr. – 7 (szerkesztői pontszám: 6,5)
Hiába mondja Carlo, hogy Vini nem fáradt, azért érződik rajta, hogy nem ugyanolyan a lendület és a döntéshozatalok sem ülnek olyan arányban, mint az őszi szezon első felében. Az élvezeti faktort viszont még mindig az ő pimasz trükkjei hozzák a leginkább, ezeket nem sajnálta bevetni tegnap sem. Nem mindig jöttek be a cselek, a San Mamés népe is meglehetősen nehezen viselte az előadást, de tetszenek Vini próbálkozásai. Külön említésre méltó, hogy közel 98 százalékos volt a passzpontossága, ami Nacho hibátlan teljesítménye után a mezőny legjobbja. 

Cserejátékosok

Nem hálás feladat Carlo csapatában cserének lenni, hiszen az olasz mester első cseréjére a 84. percben került sor tegnap is – és hát ez sajátosság Ancelotti esetében. Éppen ezért nem sok értelme lenne pontozni azokat a teljesítményeket, amikre 10 perce sem jutott az illetékeseknek. Marianónak volt ezen idő alatt egy borzasztóan rossz átadása, Jović egy kapura lövésig jutott, de a legnagyobb beszálló mégis az ifjú Peter volt, aki nagyon okosan és lendületesen kapcsolódott be a játékba, gólt is rúgathatott volna a társakkal, ráadásul kiugrásánál akár ő maga is betalálhatott volna (és ha gonosz akarok lenni, megemlítem, hogy akár át is tehette volna az érkező társaknak a labdát, akik így üres kapura törhettek volna). Megnézném, hogy mire képes a srác több idő alatt. 

Edzői teljesítmény

Carlo Ancelotti – 7,6 (szerkesztői pontszám: 7,5)
Úgy gondolom, hogy jár a taps az olasz mesternek, hiszen kihozta a lehető legtöbbet a rendelkezésére álló, egészségesen maradt állományból. Fel lehet persze róni neki, hogy ismét rettentően későn cserélt, de valljuk be őszintén, túlságosan sok variációs lehetősége nem volt, hiszen gyakorlatilag a padot 80 százalékban ifisták alkották. Ez a győzelem viszont nagyon nagy értékű a jelenlegi helyzetben, és ebben nagy szerepe van. Azok az okos labdajáratások pedig külön tetszettek, és biztos vagyok benne, hogy ezt is a rutinos vén róka kérte a csapattól. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy a második félidőben csúnyán megéghetett volna a csapat, és erre taktikailag érzésem szerint a stáb nem reagált megfelelően. 


  • Forrás: penamadridista.hu
  • Szerző(k): Zs. Csaba

Hozzászólások

Tabella