1. A viszontlátás
Az 1964-es BEK döntő volt Alfredo di Stéfano utolsó hivatalos mérkőzése. Bernabéu még a meccs előtt azt hangoztatta, hogy „az öreg harcosok sosem halnak meg”. Meccs után viszont már azt mondta: „Ha valaki sztárként akar viselkedni, tudnia kell, hogyan lehet sztár. Nem elég azt mondania, hogy >>én ez és ez vagyok, a legjobb a posztomon<<. Igen, és?” A Real Madrid következő, Atlético Madrid elleni mérkőzésén Di Stéfano kimaradt a keretből, tizenegy év óta először. Amikor megkérdezte Muñozt, hogy miért történt ez, az edző azt válaszolta, nem kötelessége magyarázkodni.
Di Stéfanónak felajánlottak egy állást a klubnál, de mivel büszkeségében sértve érezte magát, és meg volt győződve róla, hogy helye lenne még a pályán, visszautasította azt. Di Stéfano az Espanyolhoz igazolt, ahol csapattársa lehetett régi barátjának, Kubala Lászlónak. Első ízben 1964 szeptemberében találta magát szemben a Real Madriddal, illetve Puskással. Azt a találkozót a blancók nyerték 1-2-re a pocakos, ahogy Di Stéfano nevezte Puskást, két találatával.
2. Tamudazo
Amíg élünk, emlegetni fogjuk. A 2006/2007-es idény a Real Madrid egyik legemlékezetesebb, legmeghatározóbb és legizzasztóbb bajnoki győzelmével zárult. Az utolsó előtti fordulóban pontazonossággal állt a két spanyol gigász, a Real Madrid és a Barcelona. Míg a Real a Zaragoza, addig a Barcelona a városi rivális Espanyol ellen lépett pályára. Mindkét mérkőzés este kilenc órakor kezdődött, ráadásul ugyanazzal a forgatókönyvvel: Tamudo a 30. percben vette be a Barcelóna kapuját, míg Diego Milito a 32. percben a Real Madridét. Messi „Isten kezének” hála először egyenlíteni tudott, majd az 57. percben vezetést szerzett, ez idő alatt Nistelrooy hiába egyenlített, Milito ismét betalált.
Talán ha nem a katalán városi derbi zajlik a túloldalon, akkor nem történik meg ez a csoda, de az Espanyol játékosai mindent megtettek azért, hogy megtréfálják a Barcelonát ezen a fontos összecsapáson. Tamudo ugrott ki szemfülesen a hazai védők gyűrűjéből, majd gyönyörűen elgurította a labdát Valdes mellett. 2-2. Eközben Nistelrooy a 89. percben gyötörte be a labdát Higuaín kipattanó lövése után. 2-2.
Barcelona: Néma csend. Madrid: Katarzis.
3. Oda-vissza
Még a Real Madriddal sem sűrűn fordul elő, hogy egy bajnoki idényen belül ugyanazt a csapatot nagy gólkülönbséggel, idegenben és hazai pályán is játszi könnyedséggel tegyen el az alsó polcra. A 2015/2016-os idényben ez sikerült, ráadásul pont a jelenlegi ellenfelünk kapcsán. A blancók mindkét mérkőzésüket 6-0-ra nyerték, a 12-ből Cristiano Ronaldo 8 találatot jegyzett (a 3. fordulóban 5-öt, a 22. fordulóban 3-at gurított az Espanyolnak). Erre mondják a spanyolok: „Ay, qué barbaridad!”
