Mesterhármas: Villarreal CF

Mindannyian tudjuk, hogy régen minden jobb volt, a pacsirták szebben dalolásztak reggel, a kerítés is kolbászból volt, és mi sokkal jobban voltunk fiatalok, mint a mostani generáció. Újonnan jelentkező rovatunkban felidézünk három dolgot az éppen aktuális ellenfelünk kapcsán. Szálljon be mindenki a DeLoreanbe, kössétek be a biztonsági öveket, és készüljetek az időutazásra.

1. Messze még a vége

Az én generációm még biztosan emlékszik Michel Salgado nevére, akit talán nem a képességei, technikája miatt kedveltünk sokan, hanem mert harciasságával, fáradhatatlan robotolásával egyértelműen belopta magát a legtöbbünk szívébe. 1999-ben érkezett a Celta de Vigo csapatától, s az első pillanattól tudni lehetett, hogy őt és a Real Madridot az ég is egymásnak teremtette. Mondhatnánk, hogy Salgado volt Arbeloa, vagy épp Lucas Vázquez őse. Nem tagadom, némi nosztalgiából és persze a Villarreal elleni bajnoki mérkőzés apropóján választottam az ő utolsó, Real Madrid színeiben lőtt találatát a 2004/2005-ös idényből. Bár még további négy idényt töltött a blancók kötelékében, újabb gólt nem sikerült összehoznia. A spanyol bajnokság 33. fordulójában látta vendégül a csapat a Villarreal együttesét, a mérkőzés 38. percében pedig hátrányba is kerültek a fővárosiak. A második félidőben Ronaldo szerezte az egyenlítő találatot, majd a 72. perctől emberhátrányban játszó blancók végül Salgado góljának köszönhetően elsüllyesztették a „Sárga tengeralattjárót”.

2. A „Sárga tengeralattjáró”

A Villarreal becenevét – nem nagy meglepetésre – a The Beatles 1966-os „Yellow Submarine” című slágere után kapta. Az 1967/1968-as idényt azzal az eltökélt szándákkal kezdték, hogy végre visszakerülnek a harmadosztályba. Mindeközben a mérkőzésekre rendszeresen kijáró fiatalok egy csoportja a lelátón rendre lejátszotta ezt a nótát, s közben a dalszöveget némiképp átköltve teli torokból énekelte, hogy „Amarillo es el Villarreal / amarillo es / amarillo es". A Villarreal hivatalos színe – amelyről e szurkolói rigmus is szól – legalább annyira a véletlen műve, mint maga a becenév. Történt ugyanis, hogy még 1947-ben a klub akkori elnöke fiát szalajtotta, hogy a rohamosan közelgő szezonrajtra szerezze be a játékosok új szereléseit. A boltban azonban nem volt elérhető a megszokott fehér mez, egész pontosan a sárgán kívül már nem volt más. Az új viselet ugyan némi hőbörgést váltott ki a játékosokból, de végül mégis magukra öltötték azt. A klub a 2000-es években élte aranykorát, ekkor tették le névjegyüket mind a spanyol bajnokságban, mind a nemzetközi szintéren. A vezetőség végül úgy döntött, hogy – a szurkolók előtt tisztelegve – a hazai szerelés teljes egészében, minden kiegészítőjével együtt sárga lesz.

3. Bajnokcsapat!

Nem is olyan távoli múlt, sőt a 34. bajnoki elsőségért odaítélt Spanyol Sportújságírók Szövetségének elismerését a minap vehette át Emilio Butragueño. A Real Madridnak egy vészterhes időszak kellős közepén, szurkolók nélkül, teljesen ismeretlen, mindenki számára új körülmények közepette kellett harcba szállnia a 2019/2020-as idény bajnoki címéért. A 27. fordulóban elszenvedett Betis elleni vereség után a blancók két ponttal voltak lemaradva a tabella élét elfoglaló Barcelona mögött. A korlátozások bevezetését követően Zidane egyértelmű üzenetet küldött a játékosainak: 11 döntőt kell játszaniuk, 33 pontot kell szerezniük. Emlékszem, 2020. június 22-én cseréltük le a Facebookon a borítóképet, s lényegében meccsről-meccsre pipáltuk az újabb győzelmeket. Végül Zidane legénysége a 37. fordulóban, a Villarreal felett aratott győzelemnek és a Barcelona botlásának köszönhetően matematikailag is bebiztosította a bajnoki győzelmet. A mindent eldöntő mérkőzés mindent eldöntő találatait a sokadvirágzását élő Karim Benzema szerezte.

Forrás: realmadrid.com; bdfutbol
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK