Mesterhármas: Inter Milan

Mindannyian tudjuk, hogy régen minden jobb volt, a pacsirták szebben dalolásztak reggel, a kerítés is kolbászból volt, és mi sokkal jobban voltunk fiatalok, mint a mostani generáció. Újonnan jelentkező rovatunkban felidézünk három dolgot az éppen aktuális ellenfelünk kapcsán. Szálljon be mindenki a DeLoreanbe, kössétek be a biztonsági öveket, és készüljetek az időutazásra.

1. Osztozkodás:

A Real Madrid és az Inter Milan közelmúltjában rendkívül sok közös személy fordult meg, gyakran ezek közvetlenül, más csapat érintése nélkül történtek. Az első ilyen személy, akiről nekem tudomásom van, az Roberto Carlos, aki 1996-ban érkezett az olaszok divat fővárosából Madridba. A sorban Ronaldo következik, akit 2002-ben igazolt le a csapat, majd 2004-ben Cambiasso, 2005-ben pedig Figo a másik irányba távozott. 2009-ben Sneijdert adta a csapat az olaszoknak, akivel abban az évben BL-t is nyertek, éppen a Santiago Bernabéuban, Mourinho irányításával. Pérez biztosan úgy volt vele, hogy ha már ő segített az olaszoknak BL-t nyerni, akkor nem baj, ha elhozza az edzőjüket, a portugál mester 2010-ben csatlakozott a királyi gárdához. Ha emlékeim nem csalnak, akkor az utolsó közvetlen mozgás Hakimi volt, aki sok magyar madridista bánatára került a milánói csapathoz még 2020 nyarán. A teljesség igénye nélkül a következő játékosok azok, akik még más csapatok érintésével, de megfordultak mindkét csapatban: Cannavaro, Seedorf és Eto’o.

2. Osztozkodás:

Gyakran fordul elő a futball világában, hogy egy adott városnak több híres csapata is van. Ezek a városi rivalizálások sok esetben hordoznak magukkal parázs hangulatot, elég csak egy Liverpool-Everton, vagy hazai példaként egy FTC-Újpestet megnézni. Milánónak is két híres csapata van, az AC Milan, és az Inter Milan, de ami az ő kapcsolatukban különösnek mondható, az az, hogy egy stadionon osztoznak. A San Siro 1947 óta nyújt otthont mindkét milánói csapat számára. A stadion 1926-ban nyitotta meg kapuját, és eleinte csak az AC Milan használatában állt, az Inter az Arena Civica nevezetű stadionban játszotta a meccseit, majd 1947-ben ők is hivatalos bérlők lettek, és azóta osztozkodik a két csapat a stadionon. A bérlést jól olvastátok, ugyanis a stadion a város tulajdona, aki kiadja ezt a két csapatnak, bérleti szerződés ellenében. Különösen érdekes ez a történet, hiszen a fociban sokáig érvényben volt az idegenben szerzett gól szabálya, és a 2002/03-as BL szezonban épp ez döntött a két csapat között. Az elődöntőben találkoztak, az első meccsen, a Milan-Interen 0-0-s eredmény született, míg a visszavágó 1-1-el zárult, így az Ancelotti vezette Milan “idegenben szerzett” góllal jutott a döntőbe, ahol a Real Madridot kiejtő Juventusszal találkoztak.

3. Nyers:

Nekem is csalódás, hogy nem sikerült egy harmadik osztozkodó pontot találnom, de talán nem is baj, kell néha a meglepetés. Az Inter legeredményesebb játékosai a történelemben olaszok voltak, az első hat helyen itáliai áll, azonban a hetedik helyet egy bizonyos Nyers István foglalja el, aki 133 találatot szerzett az Inter színeiben, és ezáltal mind a mai napig a legeredményesebb külhoni játékos a csapat életében. Nyers 1948 és 1954 között játszott az olasz csapatban, rögtön első szezonjában gólkirály lett. A remek statisztikák ellenére mindössze csak kétszer volt magyar válogatott, köszönhetően annak, hogy 1946-ban átszökött a határon, a szovjet határőrt egy igazi nercbundával bundázta meg, hogy szemet hunyjon az átlépés felett. Az Inter két kiló aranyat adott aláírási bónuszként Nyersnek, aki ezt végül a pályán mutatott játékával többszörösen visszaszolgáltatta. Nyers István 2005 márciusában, 80 évesen hunyt el.  
 

Forrás: penamadridista.hu
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK