2022. January 19., Wednesday

Kylian Mbappé: A futball a szenvedélyem

  • É. Csongor (Veidt)
  • Aug. 25, 2021, 2:21 p.m.
Az Esquire España újságírója ült le beszélgetni az ifjú francia támadóval, aki hamarosan talán a Real Madrid játékosa lesz.

Van néhány fotó, amely már hosszú ideje kering a közösségi médiában Kylian Mbappéról. Az egyik képen Mbappé a szobájában ül az ágyon, farmert és limezöld színű pulóvert viselve, a falakat pedig Cristiano Ronaldo madridi poszterei borítják. Egy másik fényképen Cristiano mellett látható, ezúttal hús-vér formában, madridos melegítőben, ahogy együtt integetnek a kamerának. Ez 2012-ben történt, mikor Mbappét meghívta próbajátékra a Real Madrid. Akkor körbevezették az edzőközpontban, illetve gondoskodtak az ő és családja szórakozásáról (erről majd még később).

Egészen 2021. augusztusáig Mbappé ekkor volt a legközelebb a Madridhoz. És ez nem kis dolog. Mbappé elfogultsága a Real Madrid irányába mindig is köztudomású volt, ahogy az is, hogy a klub már négy éve próbálja megszerezni őt. Kétségtelen, hogy Florentino Pérez az elnöksége alatt még egyetlen másik játékos leigazolásának sem szentelt ennyi időt, figyelmet, türelmet – és persze pénzt. Az elnök ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy ismét világgá kiálthassa: a Real Madridban játszanak a planéta legjobb labdarúgói. A Madrid mögött nem állnak olajmilliárdosok, nincsenek kontrollálhatatlanul nagy fizetési csekkek. A címer csábítja a játékosokat; sem több, sem kevesebb.

Mbappé majdnem megvolt 2017-ben, amikor elhagyta az AS Monacót, hogy aláírjon a PSG-hez 180 millió eurós vételár ellenében. Azóta minden nyáron felizzik a madridisták reményeit szimbolizáló tűz, de a mostani évben – kifejezetten a mostaniban, hisz a klubok gazdasági válsághelyzettel küzdenek a pandémia miatt – jött el az idő arra, hogy a világ szemtanúja legyen e hosszú kaland utolsó felvonásának.

Esquire Espana 2021. szeptember címlap
Az Esquire Espana 2021. szeptemberi kiadásának címlapja (forrás: Twitter)

Florentino Pérez a 2000-es években számos galaktikus (Figo, Zidane, Ronaldo, Owen, Beckham…) bemutató ceremóniáján elismételte, hogy ezek a futballisták „arra születtek, hogy a Real Madridban játszanak”. Hisz a világ legjobbjainak ott van a helye. Mbappé, akit – vitán felül – Cristiano Ronaldo és Leo Messi örökösének neveznek, talán aznap „született meg”, amikor elkészültek a fentebb említett tinédzserkori fotók.

Az eredet

Kylian Mbappé tizennyolc éves volt, amikor belépett a francia válogatott öltözőjébe. „Nehéz ügy…”, emklékszik vissza, „hisz ezek közül a nagyszerű játékosok közül egyik sem akarja, hogy elvedd a helyét. Ez teszi őket nagyszerűvé. Azt pedig még kevésbé akarják, hogy egy »ifjú csillagnak« felcímkézett valaki vegye el a helyüket.” Egy évvel később Mbappé és Franciaország megnyerte a 2018-as világbajnokságot Oroszországban.

Most, három évvel később a Párizs mellett, Neuilly lombos utcáin található, igen előkelő kúriájában ültünk le vele beszélgetni. Ez valójában nem is ház, hanem székhely az alapítványának, amely különböző szabadidős elfoglaltságokra biztosít lehetőséget gazdag és szegény gyermekeknek egyaránt. A beszélgetés során Mbappé inkább kelti egy veterán tévés benyomását, mint egy fiatal labdarúgóét. Rövid, de teljes mondatokban válaszol – ugyanazzal a precizitással, mint amit a pályán láthatunk tőle. A háta ülő helyzetben is olyan egyenes, mintha csak a labdáért futna. Az arcán szüntelen mosoly ékeskedik; szeret beszélni, és láthatóan egyáltalán nem nyomasztja őt a félelem, hogy esetleg valami rosszat mond, mint sok más futballistát.

Nagydarab édesapja, Wilfried is végigülte az interjút, de csak egyszer érezte úgy, hogy közbe kell vágnia. Mikor közelről megismered Mbappét, akkor megérted, hogy ő már egy kész labdarúgó. Huszonkét évesen több dolgot elért, mint számos nagy játékos egy teljes karrier alatt. 

A története tizenhat kilométerrel odébb kezdődik attól a helytől, ahol most ülünk. Bondy az otthona, egy multikulturális külvárosi terület Párizs északkeleti részén. A régi templomot gyorséttermi egységek és ’60-es évekbeli lakóházak veszik körbe. Az egyik ház falát ma már egy hatalmas Kylian festmény borítja. A szülei Bondyban nőttek fel: a kameruni származású Wilfried, és édesanyja, Fayza, aki pedig algériai felmenőkkel rendelkezik. A párizsi külvárosokban (ún. banlieue-kben) gyakoriak a vegyes házasságok.

Ha egy feltörekvő futballistának meg kellene választania egy ideális helyet a gyermekkora eltöltésére, akár Mbappé bondyi otthonát is választhatná. Apja és nagybátyja futballedzők voltak, Fayza pedig a francia első osztályban kézilabdázott. A szülei korábban örökbe fogadtak egy idősebb fiút, Jirès Kembo Ekokót, akiből szintén profi labdarúgó lett. „A labdarúgással nem hoztam új szenvedélyt a családba”, mondja Mbappé szerényen.

Mbappé lényegében a helyi futballklubnál, az AS Bondynál nőtt fel. „Párizs külvárosai tele vannak futballpályákkal” – magyarázza. „Az itteni emberek élnek-halnak a fociért. A mi lakásunk ablaka előtt is volt egy pálya.”

Játékos-edző

Wilfried és Fayza megkövetelték a fiuktól, hogy komolyan vegye az iskolát. A tanulmányai mellett furulyázott is – nem sok sikerrel – egy helyi zeneiskolában. De mindig a futball állt az első helyen. Mint kifejti, az AS Bondynál „az édesapám volt az edzőm tíz évig. Ez az időszak sokat segített, hogy olyan stílusú játékossá váljak, amilyet megálmodtam. De sosem éreztem magamon nyomást, hogy focista kell hogy legyen belőlem. Ez inkább volt szenvedély, mint bármi más.”

Miközben apját és nagybátyját figyelte munkájuk közben, egy különleges képességre tett szert: olyan játékos vált belőle, aki úgy gondolkodik, mint egy edző. „Már egészen fiatal koromtól kezdve ott voltam az öltözőben, hallgattam a taktikai utasításokat és a különböző nézőpontokat, hisz a futballt ezek teszik azzá, ami. Megtanultam, hogy mi az a tolerancia, hisz edzőként az is a feladatod, hogy mások helyébe képzeld magad. Szerintem nekem jó érzékem van ehhez. Ez a karrierem során is segít, elvégre egy fiatal játékos általában csak magával és a pályafutásával törődik. De én például látom, ha egy mérkőzés során valami frusztrálja az egyik csapattársamat. Én pedig segítek neki.”

Mbappé tökéletes kombinációnak bizonyult: egy született tehetség, aki hallgat az edzőire.

Amikor serdülőkorba lépett, a nagy európai klubok, amelyeknek voltak játékosmegfigyelői ebben a párizsi régióban, elkezdtek felfigyelni rá. Járt a Chelsea-nél, a tizennegyedik születésnapját pedig a Real Madridnál töltötte. A spanyol fővárosban – okosan – megtalálták neki a tökéletes „bébiszittert”: a csapat másodedzőjét, a valaha volt legjobb francia futballistát, Zinédine Zidane-t. Amikor Zizou felajánlotta, hogy elviszi Mbappét egy körre az autójával, a letaglózott fiú illedelmesen felajánlotta, hogy leveszi a cipőjét.

Végül, miután számba vette a megszámlálhatatlanul sok ajánlatát, a Monacót választotta. Úgy érezte, ott játszhatja be magát a leghamarabb a felnőtt csapatba. Mint mondja, „teljesen megpakolt bőrönddel”, azaz kész játékosként érkezett meg a városba. 2015-ben debütált a Monaco felnőtt csapatában, nem sokkal a tizenhetedik születésnapja előtt. Az ifjú, akinek még jogosítványa sem volt, huszonhat gólt szerzett a szezonban (ebből hatot a Bajnokok Ligájában), és összesen negyvennégy meccsen segítette csapatát a bajnoki cím megnyerésében. Ja, és le is érettségizett. Számára minden könnyen ment, nagy áldozatok és lemondások nélkül. Amikor a stresszről kérdezem, ami kétségtelenül jelen van egy professzionális férfi versenysportban, lazán megvonja a vállát: „Minden nap könnyű.”

A villámgyors berobbanása a köztudatba nem lepte meg, csak egy kicsit gyorsabban történt, mint számított rá. Mások azonban nagyon is meglepődtek. Ilyet még nem látott a világ: egy játékos, aki már tizennyolc évesen komplett támadó. A testfelépítése olyan, mint egy olimpiai sprinteré; remekül cselez, passzol és lő. Sokkal érettebb játékos, mint Cristiano vagy Messi voltak tizennyolc évesen. Ő úgy írja le saját magát, mint „egy modern támadó, aki bárhol képes játszani”. Mint ő is elmondja, a támadók korábban egy-egy szerepkörre specializálódtak. „Megvolt a szerepe a kilencesnek, a tizenegyesnek, a hetesnek.” Mbappé azonban sokoldalú. „Játszottam legelöl, jobb oldalon és bal oldalon is. Minden szerénység mellett, nem hiszem, hogy van még egy olyan játékos, aki évente változtatja a pozícióját, de ennek ellenére a legmagasabb szinten képes tartani a teljesítményét. Ez nem a semmiből jött. Az a bizonyos bőrönd, amit a tinédzserkori éveimben pakoltunk tele – minden tudásom abban van. Sikeresen tudtam fejleszteni a gyenge pontjaimon, de még inkább tökéletesítettem az erősségeimet. Nekem mindig azt mondták, hogy az erősségeidet kihasználva fogsz győzni.”

Mbappé berobbanása

2017 márciusában Mbappé lett az utóbbi hatvankét esztendő legfiatalabb játékosa, aki debütált a francia válogatottban. Öt hónappal később a Paris Saint-Germain, szülővárosának klubja eldöntötte, hogy leigazolja 180 millió euró ellenében. 2018 nyarán, az oroszországi világbajnokságon már elég magabiztos volt ahhoz, hogy magának követelje a tízes mezt – azt, amit korábban Zinédine Zidane és Michel Platini viselt –, és hogy nyilvánosan kijelentse, a győzelem a célja. „Nyugalomban léptem pályára a meccseken, mint mindig. Nem gondoltam, hogy más hozzááállásra lenne szükség csak azért, mert épp egy világbajnokságon játszom. Szerencsések voltunk, hogy olyan fiatal volt a csapat. Nem aggódtuk túl a dolgokat, és csapattársakként győztünk le minden akadályt.” Ekkor megkérdezzem, hogy nem inkább barátokból áll-e egy csapat. „Nem” – ismeri el. „De például egy pék sem jön ki jól az összes többi pékkel. Nem kell minden este együtt vacsoráznod a csapattársaiddal a győzelemhez.”

A vb negyeddöntőjében, az Argentína elleni találkozón szerzett két gólja, valamint az emlékezetes sprintje meghozta számára a világhírű státuszt. A horvátok elleni döntő előestjén „egy kicsit ideges voltam. Nem sokat aludtam. De ahogy közeledett a meccs, úgy lettem egyre nyugodtabb.”

„Amikor világbajnoki döntőt játszol, akkor biztos vagy abban, hogy győzni fogsz. A horvátok is ugyanúgy biztosak voltak a saját győzelmükben. A csapatok kivonulnak a pályára, és meglátod a trófeát. Ekkor azt mondod magadnak: lehetetlen, hogy a másik csapat kaparintsa meg. Persze ezért érzel hatalmas csalódottságot is egy vereséget követően” – mondja. Franciaország 4-2-re megnyerte a finálét, Mbappé is betalált. Úgy tűnt, mindössze tizenkilenc évesen elérte pályafutása csúcspontját. De ő máshogy látta. Mikor interjút készítettek vele a győzelem után, azt mondta a győzelemről, hogy „jó érzés”, de még csak a kezdet. „Számomra ez csak egy eredmény volt a sok közül, semmiképp sem valaminek a vége. Most már egyáltalán nem is gondolok arra a trófeára, nem nézek róla fényképeket elalvás előtt. Őszintén szólva csak akkor jut eszembe, mikor az emberek odajönnek hozzám az utcán, és azt mondják, hogy »világbajnokok vagytok, köszönöm, köszönöm«.”

Azt ugyanakkor felismerte, hogy az elképesztően fiatalon szerzett sikerei megváltoztatták a futball addigi hierarchiáját. Amikor visszatért a PSG-hez, biztosította brazil csapattársát, Neymart afelől, hogy „nem akarok keresztbe tenni neked. Idén jelölni fognak az Aranylabdára, téged pedig nem, de nem akarom elvenni a helyedet.”

Nem sokkal később hazavitte a világbajnoki trófeát Bondyba, ahol ezrek várták őt. „Részemről ez egyfajta köszönetnyilvánítás volt. Nem felejtettem el, hogy honnan jöttem. Fontos volt számomra, hogy hazamenjek a világbajnokság megnyerése után, ami egyúttal az első nemzetközi sikerem volt.” (Vegyék észre a szóhasználatot: „első”). A francia válogatott szövetségi kapitánya, Didier Deschamps korábban elmondta, hogy az 1998-as vb megnyerése után „fizikai és morális apátiába” zuhant. Megkérdeztem Mbappét, ő tapasztalt-e hasonlót. Mosolyogva így felelt: „A következő szezonban én voltam a liga legjobb játékosa, gólkirálya, legjobb fiatal játékosa. Beválogattak a szezon csapatába és megnyertük a bajnokságot.” 

Új státusz

A világbajnoki címnek köszönhetően Mbappéból nemzeti hős lett. Sztárnak tartod magad? „Igen. Ha az arcképed mindenhol ott van a városban, és mindenhol a világon, akkor biztosan sztár vagy. De ez csak egy státusz, ettől nem lettél jobb ember másoknál.” Mbappé egy luxusbörtön foglyaként éli az életét, hiszen nem tud úgy elmenni otthonról, hogy ne zaklatná valaki. „Sok szervezést igényel még az is, hogy elmenjek kocsikázni egy kicsit” – feleli. Gyakran szokott is azzal viccelődni, hogy amikor a jövőbeli gyermekei megkérdezik majd a fiatalkori kalandjairól, nem lesz mit mondania.

„Egy rajongó rengeteg szeretetet képes adni”, magyarázza Mbappé. „De esetenként, talán a túlzásba vitt szeretet megnyilvánulásaként, nem tartják tiszteletben a magánszférádat. Nagy hatással vagyunk az emberek életére, hiszen néhány naponta örömet okozunk nekik. Felesleges normális életet várni ebben a helyzetben, de a magánéletem tiszteletben tartása nem túl nagy kérés, úgy gondolom.”

Mint színes bőrű fiatal, nagyon kell ügyelnie arra, hogy ne váljon a francia közvélemény célpontjává. (A franciák egyharmada a szélsőjobboldali Marine Le Penre szavazott a 2017-es elnökválasztás második fordulójában). Mégis, felemelte a hangját a rendőri erőszak ellen. „Nem siettem el, hogy véleményt mondjak a témában, mert nem álltam készen” – vallja be. „Sok mindent kellett feldolgoznom: a hírnevet, az életemben végbement változásokat. De mindig is elleneztem az erőszak minden formáját.” 

Amikor rámutatok, hogy a rendőri erőszak célpontjai jellemzően a Bondyhoz hasonló külvárosokban élő színes bőrű emberek, akkor az apja megtöri a csendet, és közbeszól: „Erre nem fogunk válaszolni. Úgy állítja be, mintha csak a külvárosiak szenvednének el rendőri erőszakot, de ez nem igaz.” 

A francia szurkolók szeretik, ha a kedvenceik megmaradnak szerénynek. Mbappé például saját maga magyarázta el Neymarnak – aki nem veti meg a bulizást, a pókert és az ékszereket –, hogy milyen is a „francia mentalitás”. Mbappé szerint „Brazíliában az emberek hamar kaphatóak egy bulira. A francia emberek komolyabbak. Itt nem nézik jó szemmel, ha kendőzetlenül megmutatod a szenvedélyedet. Az emberek azt fogják gondolni, hogy a pókerezés miatt elhanyagolja a PSG-t. Úgy gondolom, elkezdte megérteni, hogy miről beszéltem. Az elején nehéz volt számára, mert sértésként élte meg a dolgot. Amikor megérkezett, az arcképe ott ékeskedett az Eiffel tornyon, fél évvel később pedig kérdőre vonják a pókerezés miatt. Franciaországban nem kell közszemlére tenni, hogy mid van. Az emberek csak látni akarnak téged játék közben, ahogy mosolyogsz.”

Kylian szerint az alázatosság nem elég önmagában. A nagy játékosoknak egóval is rendelkezniük kell. „A magas szintű futballban senki sem fog kiszolgálni, és senki sem fogja elhitetni veled, hogy képes vagy valamire. Ezt saját magaddal kell elhitetned. Az ego és az önmagad szeretete nemcsak sztárként, hanem emberként is szükséges, hogy a legtöbbet tudd kihozni magadból.” Minden alkalommal, mikor pályára lép, azt mondja magának: „Én vagyok a legjobb.”

Persze, valójában tudja, hogy még nem az, hisz ott van Messi és Ronaldo. „Nem én vagyok az egyetlen, aki így gondolja” – nevet. „Mindenki tudja. Ha tényleg elhinném magamról, hogy jobb vagyok náluk, az már nem ego vagy határozottság lenne, hanem a tudatosság hiánya. Senki más nem fogható hozzájuk. Megdöntöttek minden létező statisztikát és rekordot. Tíz, sőt tizenöt éve teljesítenek a legmagasabb szinten. Mégis, az ember a legjobbakhoz méri magát a sportban, ahogy egy pék is a körülötte lévő legjobb pékekkel verseng. Ki készíti a legjobb croissant-t? És a legjobb csokis tésztát? Én gyakran megnézem más remek labdarúgók meccseit, hogy lássam, mit csinálnak. Szerintem mások ugyanígy nézik az én játékomat. Ez mindenkit jobb teljesítményre ösztönöz, ahogy Messi is ösztönzi Ronaldót, és Ronaldo Messit.”

Vajon mit gondol Mbappé a generációjának egy másik kiemelkedő támadójáról, a Borussia Dortmundot erősítő, norvég Erling Braut Hålandról? (Egyébként ezen a fiatal galaktikuson is rajta tartja a Real Madrid a szemét.) Mbappé válasza egy kicsit leereszkedő: „Ez még csak a második jó éve, épphogy megismertük. Az ő története még csak most kezdődik. Örülök a sikereinek.”

Ebben az elit szintű egyéni versengésben Messi és Ronaldo „közelebb vannak karrierjük végéhez, mint a kezdetéhez”, ismeri el Mbappé. Februárban egy mesterhármassal járult hozzá a Messi vezette Barcelona 4-1-es legyőzéséhez. „Az volt karrierem legjobb meccse; minden egyben volt. Támadásban és védekezésben is segítettem a csapatomat, helyzeteket készítettem elő, de az egy az egy elleni játék is jól ment. Ha helyes a statisztika, a párharcaim kilencven százalékát megnyertem. Egyetlen percig sem éreztem úgy, hogy kiestem a ritmusból.” Aztán két gólt szerzett a Bayern München ellen, mielőtt a City búcsúztatta a csapatát. Néhány rivális csapat teljesen átszervezi a taktikai rendszerét, hogy megállítsák az Mbappé-féle kontrákat. „Minden stábnak vannak külön ellenem kidolgozott tervei”, mondja. „Ez azt jelenti, hogy elismernek mint nagyszerű futballista. Nekem pedig több lovat kell megülnöm egy fenékkel. Ez jó, szeretem a kihívásokat.”

Gondolt-e valaha arra Mbappé, hogy ő túlságosan kiemelkedő játékos a francia ligához? „A francia bajnokság nem a világ legjobbja, de mint emblematikus játékos, én mindig is kötelességemnek éreztem, hogy segítsem a ligát a fejlődésben” – mondja. Franciaország és Párizs esetleges elhagyása a legfontosabb döntés, amit egy hozzá hasonló játékosnak meg kell hoznia pályafutása során. Talán egyedüli sztárjátékosként, Mbappénak nincsenek képviselői vagy ügynökei, csak ügyvédei. Ők puszta közvetítők egy tárgyalásban, amely sokkal hosszabbra nyúlt, mint kellett volna, de ilyen a modern futball, ahol a legjobbakat multimillió dolláros szerződések és eszement záradékok kötik a klubjaikhoz. Kylian huszonkettő évesen kell hogy meghozza karrierje eddigi legfontosabb döntését, de ez nem befolyásolja a jövőről kialakított képét. Milyen ambíciói vannak még? Ekkor ismét megvillantja az ártatlan mosolyát, és így felel: „Mindent megnyerni.”


Hozzászólások

Tabella