Csapatok
Levante (7,17)
Az első játékrész után úgy dőlhettünk hátra a kanapén, hogy elismerően bólogatva, elégedetten konstatáltuk, itt bizony osztálykülönbség van a csapatok között. Ez nemcsak a madridiak jó játékának, hanem a Levante megszokott szintjén jócskán alullőtt hazai produkciónak is köszönhető volt. Aztán jött a második félidő, és oda bizony a hazaiak korábban futottak ki – legalábbis ez volt az ember érzése. A szünet után a hazaiak kíméletlenül használták ki a Real Madrid arcpirító védelmi hibáit, aminek köszönhetően meg is tudták fordítani a meccset és kiélezett, izgalmas párharccá varázsolták a találkozót. Megérezvén a vérszagot egyre bátrabban játszottak, és rendkívül kellemetlen ellenféllé váltak. Az utolsó tíz percben tényleg foggal-körömmel, na meg jó adag szabálytalansággal harcoltak a pont(ok)ért. Aitor hősies – természetesen vitatható, hogy mennyire volt fair megmozdulás – kezezése pedig végül otthon tartott egy pontot számukra.
Real Madrid (6,84)
Nincs egyszerű dolgom. Ha csak a támadásokat vizsgáljuk, akkor azt kell mondanom, hogy rég nem láttam ennyire jól mozgó, kreatív Real Madridot, amelynél vannak beinduló emberek, és vannak olyan játékosok, akik észre is veszik induló társaikat, illetve meg is tudják játszani őket. Volt koncepció, volt játék, volt elképzelés, és végre nem az egyhangú beadásokkal próbáltak operálni a fiúk. Igen ám, de ott volt a védekezés, és az bizony kritikán alulira sikeredett, és a kezünket összetehetjük, hiszen minket nem Aitor oltalmazó keze, hanem a kapufa mentett meg attól, hogy még azt az egyetlen pontot is elveszítsük. Hiába a szép támadójáték, ha a védelem gyermeteg hibákat vét, hiszen így azért nagyon nehéz többet rúgni az ellenfélnél. Biztos vagyok benne, hogy lesz ez még jobb is, de ez egy olyan terület, amin jelenleg nagyon sokat kell dolgozni. Öröm volt látni viszont azokat az egyéni teljesítményeket, amelyek Ancelotti érkezése nélkül biztosan nem, vagy legalábbis nem itt valósulhattak volna meg. És hát a futball szerelmeseként, bármennyire is fáj az elveszített két pont, élmény volt végignézni egy ilyen mérkőzést.
Játékosok
Vini Jr. (9,37)
Megérkezett. Vini itt van. Remélem, hogy nem csak egy hirtelen fellángolás, hanem egy hosszantartó, gyümölcsöző üzlet kezdete volt az, amit tegnap láttunk. Vajon Ancelotti tényleg meg tudja tanítani arra, hogy pontosan mire is van szüksége a sikerhez? Az látszik, hogy a labdaérintéseket valóban próbálja minimalizálni, gyorsasága és koncentrációja pedig két gól formájában manifesztálódott, amelyek közül az egyik valami igazán zseniálisra sikeredett. Ezen felül még egy piros lapot is kiharcolt megindulásának köszönhetően. Ha ott Aitor nem lép közbe, akkor nagy valószínűséggel a mesterhármas is meglett volna. Na meg a győzelem, ugye…
Dani Carvajal (7,25)
Sokan szinte megváltóként várták a pályára, és meg is érkezett. Bármennyire is sérülékeny és hiába hagyott ki rengeteg meccset az előző idényben, azért rögtön érezhető volt a hatása. Voltak persze hibái, amik a meccshiánynak és meccsterhelésnek is köszönhetők, de egyértelműen látszott, hogy mekkora szükség van a szolgálataira. Tessenek imádkozni, hogy ne sérüljön meg.
Isco (7,14)
Az este talán legnagyobb meglepetése – a meccs lefolyásán kívül, persze. Emberemlékezet óta nem láttam így játszani Iscót. Az első félidő abszolút nyertese és legfényesebben csillogó gyémántja. Voltak sikeres cselei, és ami a legfontosabb, hogy ezeket csak akkor húzta meg, amikor tényleg szükség volt rá. Az első játékrészben övé volt a legtöbb sikeres csel, a legtöbb labdaérintés, a legtöbb passz (98 százalékos pontossággal) és a legtöbb sikeres szerelés is. Az már csak hab a tortán, hogy ellene szabálytalankodtak a legtöbbet. Egyetlen aprócska negatívum: az már a 30. perc után látszott, hogy minden létező testrészén próbálja kapkodni a levegőt, így az erőnléten még bőven van mit dolgoznia. Mindenesetre rég nem látott produkció volt ez, le a kalappal.
Karim Benzema (7,13)
Na ő viszont maga a vezér, ez nem kétséges. Ez látszik minden megmozdulásán. A meccs elején nagyszerűen indult be, majd kiválóan tálalt Bale elé, aki köszönte szépen a francia által teremtett lehetőséget. Ezt követően viszont igazán nagy befolyással ő sem volt a csapat támadásaira. Kevésszer találkozott a labdával, kapura lövése is csak egy volt, amivel még Aitort sem tornáztatta meg. Lesz ez még jobb is.
Casemiro (7,06)
Ezen az estén Casemiro nemcsak védekező középpályásként, hanem mélységi irányítóként is próbált alkotni – vélhetően Ancelotti kérésének eleget téve, Kroos hiányában. Ennek köszönhető, hogy Alabával karöltve övé volt a legtöbb passz – melyekből azért vétett néhányat -, és a legtöbb hosszú átadás is. Ez utóbbiból egy igazán pazart is jegyzett: pazar módon indította Viníciust, aki így megszerezhette csapata második találatát.
Fede Valverde (7,04)
Az energia. Ha egyetlen szóban kellene összefoglalni a teljesítményét, biztosan ezt választanám. A tőle megszokott módon, fáradhatatlanul dolgozott, viszont eredményességet tekintve azért elmaradt a saját átlagától, mind a megszerzett labdák, mind pedig a pontos passzok tekintetében. Ezen felül sikerült elaludnia a második Levante-gól előtt, teljesen magára hagyta Lucast, aki így igazi szent módjára magára vállalta a madridisták összes haragját.
Gareth Bale (6,95)
Jó helyezkedésének, valamint magabiztos befejezésének köszönhetően szerezte meg a csapat a vezetést az 5. percben. Ezt követően viszont sikerült beleszürkülnie a mezőnybe. A következő momentum, amikor felszisszenhettünk miatta, az a Levante második találata volt, hiszen itt őt is hiányolhattuk Lucas oldaláról. Cseréje a támadósor felpörgetése érdekében teljesen indokolt volt.
David Alaba (6,82)
Igazán üdítő látvány volt, hogy végre van valaki, aki észreveszi az induló embert és meg is tudja játszani. Kulcsszerepe volt a csapat első góljában. Ezen kívül, amikor nála volt a labda, mindig veszélyt hordozott magában az ellenfél térfelén. Pontrúgásai bár eredménytelenül végződtek, mégis érezhető volt, hogy nem a vakvilágba lövöldözi a labdát. Volt viszont hibája is bőven: a Levante második találatánál amolyan Marcelo-módon ragadt fenn, a harmadiknál pedig az ő embere volt az, akire Nachónak figyelnie kellett, hiszen Alaba veszítette szem elől a gólpasszt érő fejes gazdáját.
Rodrygo (6,68)
Nem volt akkora hatással a csapatra, mint Vinícius, ám sikerült felkavarnia az állóvizet a jobb oldalon. Egy az egy elleni játékban többször is győztesként jött ki, emellett Jović fejére varázsolta a labdát, aki ebből akár gólt is szerezhetett volna Aitor bravúrja nélkül, és szintén Rodrygo volt az, aki indította Vinit a hazaiak piros lapja előtti pillanatokban.
Thibaut Courtois (6,25)
A belga óriás mindent megtett, amit csak tehetett, még majdnem a lehetetlent is megfogta, de sajnos hiába tudott zseniális reflexmozdulattal belekapni a labdába, az végül mégiscsak átcsordogált a gólvonalon. A másik két találat esetében teljesen tehetetlen volt, mindkét alkalommal mattolták, a védelmünk hathatós segítségével.
Eden Hazard (5,74)
Még mindig várat magára az az igazi áttörés, Eden egyelőre továbbra sem az a játékos, aki magára tudná vállalni a támadások vezérletét. Nem volt igazán nagy hatással sem a csapat offenzíváira, sem a végeredményre. Helyezkedését tekintve is azt kell mondanom, hogy több ízben is tevékenykedhetett volna jobban. Az viszont pozitív, hogy erőnlétileg látszólag rendben van.
Luka Jović (5,59)
A kárörvendők ugyan most is elő fogják venni, és hát a statisztikája sem sokat javult, de a neki jutó bő 10 perc alatt azért majdnem kiharcolt egy büntetőt (ami bőven megadható lett volna), és volt egy közeli fejese is, amelynél Aitor élete egyik legnagyobb reflexmozdulatát mutatta be – ahogy azt már megszokhattuk, a Real Madrid ellen. Az jogosan róható fel neki, hogy azt a fejest lehetett volna jobban is irányítani. Biztos vagyok benne, hogy állandó lehetőség mellett bizonyítani is fog.
Marco Asensio (5,56)
Örültem, hiszen nem a szélre érkezett, viszont nem tudta megmutatni, hogy ez miért tetszett nekem annyira. Ismét a láthatatlan ember szerepében tetszelgett. Helyesbítenék, nem teljesen: a harmadik hazai gólnál teljesen tanácstalanul bolyongott, amit a Levante játékosai igenis láttak és ki is használtak. Ennél sokkal több kell.
Éder Militão (5,49)
Meglehetősen erős volt az egy az egy elleni szituációkban, az ilyen párharcokból rendre ő került ki győztesen. Egy kivétellel. Az első hazai gólt megelőző mozdulatsoroknak ő is főszereplője volt: megpróbált agresszívan fellépni és szerelni, ám kísérlete nem úgy sült el, ahogy ő tervezte, a játékszer pedig így ziccerbe hozta a szem elől tévesztett Rogert. A védelem 90 perces ámokfutása során voltak még további bizonytalanságai is, de végzetes hibát nem vétett.
Nacho (5,2)
Az első hazai gólnál ő kilépett ugyan a védelemből, ám így sem őt hibáztatnám a találatért. A második találat előtt zárhatott volna jobban is, hogy a szélről be se tudjon érkezni a labda, míg a harmadik hazai csapásnál fejpárbajt veszített (még ha nem is feltétlen az ő feladata lett volna az a fejes), de a legnagyobb gond minden esetben sokkal inkább az volt, hogy kilométeres űr tátongott közte és brazil védőtársa között. Vezér nélküli volt a tegnapi védelem, sokszor csak fejetlen csirkeként próbáltak életben maradni.
Lucas Vázquez (3,75)
Szegény Lukácsunk rég nem hozott ennyire gyenge meccset, pláne nem jobbhátvédként. Sajnos a Levante első találatában nyakig benne volt, ez volt az a szituáció, amelyikben kristálytisztán kijött, hogy nem is olyan egyszerű játszani azt a “buta” jobb bekk szerepet. A második hazai találatnál is főszerepet játszott, ám védelmére kell kelnem, hiszen sem Valverde, sem pedig Bale nem igyekezett a segítségére, így kettő embert kellett volna egyszerre őriznie. Bármekkora szent is, erre azért nem lehet képes. Ezeket kívül is voltak viszont csúnya eladott labdái, tényleg nem ment neki a játék, a cseréje abszolút indokolt döntés eredménye volt.
Edzői teljesítmény
Carlo Ancelotti (7,21)
Két dolog biztos: ilyen támadójátéka a csapatnak nem volt az elmúlt években, de az is igaz, hogy ennyire széteső védelme is csak nagyon ritkán. Ancelotti csapatai mindig inkább a látványos támadásokra fektették és fektetik a hangsúlyt, aminek azért tudunk örülni, de valahogy mégiscsak meg kellene oldani, hogy mi rúgjunk többet. Az olasz mesternek dolgoznia kell azon, hogy a koncentráció szintje ne lankadjon, ahogy történt ez most közvetlen a szünet, valamint az “ivószünet” után. Azt viszont mindenképp érdemes kiemelni, hogy jó érzékkel nyúlt a cserékhez, jól vette észre, hogy hol van szükség változtatásra, és gyakorlatilag a cserék mentették meg az egy pontot.
