A villámléptű hátvéd, aki 14 évesen még kerekesszékben ült

A francia játékos útja az amatőr futballtól a Real Madrid kezdőcsapatáig.

Ferland Mendy-nek sietős dolga akadt.

Talán ezt abból is kitalálhattad, ahogyan sprintel a Real Madrid bal szárnyán fel és alá. Újra és újra, izmai megfeszülnek, fülei behúzva, melynek hatására a hangsebesség is idegesen tekintget hátra. „Egy golyó” – így jellemezte egy korábbi edzője, ami remekül leírja sebességét és agresszív, egyirányú sprintjeit is.

Trent Alexander-Arnold és Remo Freuler, az Atalanta játékosa egyaránt Mendy áldozatává váltak a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszában, ők igazolhatják a fenti állításokat. Csatlakozhat hozzájuk az Amiens hátvédje, Alexis Blin is, akit egy alkalommal sérülés miatt kellett lecserélni, miután a francia gyorsvonat háromszor robogott el mellette 12 másodperc leforgása alatt.

Diagnózis: Mendy-szindróma. Küldjenek virágokat és jókívánságokat. Ó, és egy csomag jég sem ártana.

Mendy esetében ez az állandó törtető mozgás azonban túlmutat a futballpálya határain. Ha beleássuk magunkat az ő történetébe és beszélünk azokkal, akik a legjobban ismerik őt, rájöhetünk, hogy egy sokkal mélyrehatóbb dologgal nézünk szembe – ami talán már a „lételem” fogalmához közelít. Saját elmondása szerint is versenyt fut az elvesztett idővel.

Az utóbbi néhány idényben Mendy a legígéretesebb szélsőhátvédek közé emelkedett, pedig már nem is nevezhető annyira fiatalnak. Nyáron már a 26. életévét tölti, és a mostani még csak a negyedik szezonja a legmagasabb szinten. Madridba tartó utazása a PSG akadémiáján kezdődött, de játszott a francia amatőr ligákban is, messze a reflektorfénytől. Voltak pillanatok, amikor megkérdőjelezték, néha félreértették, máskor egyenesen leírták őt.

Ferland Mendy

Emellett biztosan ő volt az egyetlen játékos a Bajnokok Ligája elődöntőjében, aki egyszer három hónapot töltött kerekesszékben és az orvosok azt mondták neki, hogy az egyik lábát el is veszítheti.

Ennek köszönhető a kissé rejtélyes önéletrajz. Ezért a nagy rohanás.

Egy csípőműtéttel kezdődött minden: kórház, gipsz, a szokásos. Még ha minden jól alakult volna, akkor is hosszú és fáradtságos rehabilitáció várt volna rá. Mendy még csak 14 éves volt, de elég okos ahhoz, hogy tudja, a következő hónapok pihenéssel és fizioterápiával fognak telni.

De a dolgok nem a tervek szerint alakultak. A várt felépülés helyett Mendy állapota rosszabbra fordult. Kerekesszékbe kényszerült, három hónapot töltött gipszben. Az orvosok megállapították, hogy a csípője elfertőződött. Közölték vele, hogy fertőzéses ízületi gyulladása van – olyan betegség támadta meg, mely kezelés nélkül maradandó károsodást is okozhat – és az általuk lefestett jövőkép nem garantálta a teljes felépülést.

„Az orvos azt mondta nekem, hogy soha többé nem fogok futballozni” – nyilatkozta a játékos az UEFA hivatalos oldalának. „Egy időben még az amputáció is szóba került.”

Végül ezek a félelmek alaptalanok voltak, de az út így is nagyon hosszú volt. Mire Mendy búcsút inthetett a tolószékének, izomzata annyira leépült, hogy járni is alig tudott. Nem volt ereje hozzá és az egyensúlyérzéke is cserben hagyta. Már megszokta, hogy a balsorssal kell megküzdenie, három évvel azelőtt veszítette el édesapját, de ez így is egy komoly teszt volt számára. Ez volt a legjobb része az évnek azelőtt, hogy újra labdába rúghatott.

A műtét után PSG-s karrierje zátonyra futott, pedig 9 éves kora óta a klub kötelékéhez tartozott. Amikor végre ismét pályára léphetett, nem tudta ugyanazt nyújtani a többi sráccal szemben. A PSG játékosa maradt 17 éves koráig, de általában nem edzett együtt a többiekkel a központban. Végül számára is világossá vált, hogy mindent újra kell kezdenie, ha nem akarja befejezni karrierjét.

Az FC Mantois 78 együtteséhez csatlakozott, mely Párizs egyik külkerületének amatőr klubja volt, és a francia hatodosztályban vitézkedett. „Nem ugyanaz a világ volt” – nyilatkozta később a France Football munkatársának, de ezt is lenyelte és teljesítményével négy profi klub figyelmét is kivívta, mindegyikük próbajátékra hívta.

18 évesen szerződött a Le Havre csapatához, döntésében a legnagyobb szerepet az játszotta, hogyan bánik a klub a fiatal játékosokkal. A tartalékcsapatban társait is lenyűgözte dinamizmusával – csípője még fájt, de már nem tartotta vissza – és támadószellemével.

Nyilvánvaló képességei ellenére még sokáig ellentétes érzelmekkel kezelték őt a klubnál. Három hónappal a 2015-2016-os idény kezdete után Bob Bradley vette át az első csapat irányítását, és ő is emlékszik a vegyes véleményekre Mendy játéka kapcsán.

„Amikor Ferland-ról kérdeztem az edzőket, nem mondtak róla nagyszerű dolgokat” – mondta Bradley a The Athletic munkatársának. „A motivációját kérdőjelezték meg: nem tartották nagyszerű embernek vagy igazán profi játékosnak. De nekem ebből az jött le, hogy senki sem ült le vele úgy igazán beszélgetni.”

Bradley azonban megtette ezt. Mendy eleinte defenzíven viselkedett, de Bradley azt mondta, hallott már róla és az egész sztorit akarja hallani. Egy kis hízelgés után Mendy megnyílt. Mesélt Bradley-nek neveltetéséről, édesapja haláláról, a kerekesszékről, az egész hosszú útról.

„Kezdtem megérteni őt” – így Bradley. „Kicsit éles volt ugyan, nem vagyok benne biztos, hogy bárkiben maximálisan megbízott volna. De az is látszott, hogy büszke. Ezt a büszkeséget néha félreértelmezték. Bizonyos pillanatokban, ha a dolgok nem alakultak jól, dacosnak tűnhetett az emberek számára. De sosem ez volt a helyzet. Csak egy fiatal gyerek volt.”

Ferland Mendy

Bradley azt mondta Mendy-nek, hogy tiszta lappal indul. Az ezt követő hat hónapban a fiatal játékos az első csapatig küzdötte magát, és olyannyira meggyőző teljesítményt nyújtott, hogy nyáron Bradley el is engedte felnőtt balhátvédjét, Jerome Mombrist. A bizalom pedig kifizetődött: a 2016-2017-es idény végére Mendy a Ligue 2 egyik legjobb játékosává nőtte ki magát és olyan klubok figyelmét vonta magára, mint a Bordeaux, az Everton vagy az Atlético Madrid.

Öt és fél évvel az első beszélgetés után Bradley büszke arra, amit Mendy elért – de nem lepi meg tanítványa sikere. „Úgy véltem, igazi tehetség” – mondja. „Remek fizikai adottságokkal rendelkezik, erős és nagyon jó bal lába van. Azt is mondhatnád, hogy épp csak nagyon jó formában van.”

„Azt mondtam neki, hogy nagy dolgok várnak rá. Ha nem lett volna a csípőproblémája, szerintem mindez hamarabb megtörtént volna.”

Mendy a Lyon csapatához szerződött, ahol a remek játékosmegfigyelőknek köszönhetően már tudták, milyen képességekkel rendelkezik és ezeket hogyan lehet tovább élesíteni.

„A sebessége, robbanékonysága volt az első” – emlékszik vissza Bruno Genesio, Mendy edzője a Groupama Stadionban töltött két év alatt. „A gyorsulása elképesztő volt. Emellett technikás is volt – főleg a bal lábával, de jobbal is. Ez meglehetősen ritka egy ballábas játékos esetében. Ígéretesnek mutatkoztak a beadásai is. Ezekre a tulajdonságaira figyeltünk.”

Ugyan tartaléknak igazolták, de Mendy így is korán lehetőséghez jutott, és a Dijon, az Angers és a Monaco ellen is hasznosnak bizonyult, különösen a támadások során. Ugyan a hátsó négyes tagja, de magabiztos, gondtalan felfutásai miatt emelkedett ki. Úgy játszott, mintha a grundon lenne, mint akit nem tántorít meg a nyomás vagy az elvárások – Genesio véleménye szerint ez volt az eredménye különleges útjának a Ligue 1-ben.

„Tele volt életörömmel” – mondja. „Ez kapcsolatban lehet az őt érő fiatalkori megpróbáltatásokkal. Nagyon keményen dolgozott, de megtartotta az önfeledt szórakozást, ezt a fajta örömöt magának.”

Ugyanezen tulajdonsága miatt tépték a szurkolók a hajukat: Mendy érdekes szokásai közé tartozik, hogy a saját tizenhatosánál visszahúzza a labdát vagy tesz vele egy fordulatot, bonyolítja a helyzetét akkor, amikor más védők az egyszerűségre törekednének. Ügynöke egyszer „a szélsővédők Kylian Mbappéjának” nevezte, de a legjobb támadók okkal várnak a trükkökkel, míg az ellenfél kapujához érnek.

Mendy részéről ez csak egy része az összképnek. „Az, ahogyan játszom tükrözi azt, aki vagyok” – mondta a France Footballnak, feltehetően egy rejtélyes vállvonás kíséretében. „Ha nem vállalsz kockázatokat, elveszted a kiszámíthatatlanságod. Az ellenfeled pedig tudni fogja a következő lépésed.”

Igazság szerint ma, ha ránézünk a francia játékosra, nem az jut róla eszünkbe, hogy védekezésben megbízhatatlan. Sebessége és fizikai ereje mindig is előnyt jelentett az egy az egy elleni küzdelmekben, a Lyonnál töltött ideje alatt azonban sokkal komplettebb játékossá vált. Végül is nem leszel a Ligue 1 álomcsapatának tagja zsinórban több éven keresztül, csak mert szereted a váratlan megoldásokat.

„Sokat dolgoztunk a játékán taktikai értelemben: helyezkedés, a csapattársak fedezése, játék különböző formációkban” – így Genesio. „Hatalmas fejlődésen ment keresztül a felsoroltak terén az itt töltött ideje alatt. Most elég megnézni a játékát a Real Madridban és látható, hogy még többet fejlődött. Sokkal jobban koncentrál és a helyezkedése is javult.”

Ferland Mendy

Sokat mond az, hogy Mendy már a királyi gárda stabil pontja a védelem bal oldalán. El kell ismerni, hogy ebben a versenytársak is szerepet játszanak – Marcelo annyira szabadelvű, hogy Woodstock mellette a helyi kötőklub rendezvénye is lehetne – de egyben bizonyíték is ez arra, hogy a francia játékos kész az önfejlesztésre. „Imádja a kemény munkát és jó hallgatóság” – folytatja Genesio. „Élmény őt edzeni.”

Zinédine Zidane ugyanennyire elégedett lehetett vele. Mendy az ő kérésére érkezett a spanyol fővárosba 2019 nyarán, és az ő telefonhívása győzte meg a fiatal hátvédet arról, hogy a Juventus vagy bármelyik angol klub helyett a Real Madridot válassza. Azóta a csapat alapemberévé nőtte ki magát, jelenléte segített megszilárdítani a madridi hátvédsort – például Sergio Ramos is sokkal jobban érzi magát, ha francia kollégája robog mellette a bal szárnyon – és a támadóharmadban is kifejezheti magát.

Utóbbiról a Real Madrid két ellenfele is mesélhetne a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszából, mindketten áldozatául estek a Mendy hurrikánnak. Az Atalanta elleni első mérkőzésen az ő felfutása eredményezte Freuler korai piros lapját, majd távolról, jobb lábbal szerzett góljával eldöntötte a találkozót. A Liverpool ellen pedig állandó robotolásával teljesen összezavarta Trent Alexander-Arnoldot.

Ugyan nem a megszokott úton jutott az európai futball csúcsára, de nem kell kívülállónak éreznie magát. „Mindig is úgy gondoltam, hogy képes szinteket lépni, a Real Madridnál pedig pont ezt tette” – mondja Genesio. „Ő egy olyan játékos, aki a többiek játékát is javítja jelenlétével. Most a legjobbakkal játszik és még jobb futballistává válik.”

Vagy ahogy Mendy nyilatkozta a France Footballnak: „Az utam valóban nem volt egyszerű, de a siker végül a személyiségemben mutatkozott meg. Mindig ilyen voltam. Be kell hoznom az elvesztett időt.”

Forrás: The Athletic
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK