Khedira: Mourinho egy telefonhívással megváltoztatta az életem

Megbarátkoztál már azzal a gondolattal, hogy többé nem lépsz pályára profi labdarúgóként?

Ez egy hosszú folyamat, időbe telik, mire az ember feldolgozza, hogy nincs tovább. Nem egyik napról a másikra döntöttem úgy, hogy felhagyok a labdarúgással. Ezt a sportot mindennél jobban szeretem, természetes, hogy hozzá kell még szoknom az új körülményekhez. A testem jelezte, hogy már nem képes a legmagasabb szinten teljesíteni, s ha ez így van, a legjobb, amit tehetek, hogy szegre akasztom a stoplist. Ha képtelenek vagyok a magamtól elvárt maximumot nyújtani, akkor ideje odébb állni. Ez egy olyan kérdés, ami már régóta foglalkoztatott, a családommal is sokat beszéltem erről. Most minden egészen más. Furcsa érzés. Egyrészről szomorú vagyok, mert nem léphetek többet pályára, másrészről azonban, ha visszatekintek mindarra, amit elértem, mind boldogsággal és büszkeséggel tölt el. Azt hiszem fantasztikus pályafutás áll a hátam mögött.  

Gyermekként gondoltad volna, hogy ennyi mindent elérsz?

Labdarúgó akartam lenni, s arról álmodoztam, hogy egy nap majd bemutatkozhatok az első osztályban. És ez megadatott: a szülővárosom csapatában játszottam és megnyertem a német bajnokságot (a bajnoki címet jelentő találat az ő nevéhez fűződik – a szerk.). Képzelheted, hogy mindezek után megjelent a színen a Real Madrid. Ez a klub mindent megváltoztatott az életemben. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy valaha is a Madrid játékosa legyek. Mégis a világ legjobbjaival játszhattam együtt, a legjobb edzőim voltak, hihetetlen dolgokat értünk el… Ez egy teljesen más dimenzió.

Emlékszel az átigazolásod körülményeire?

Persze, tökéletesen. A dél-afrikai világbajnokságon épp kiestünk a spanyolok ellen, én nagyon magam alatt voltam. Összetörtünk mindannyian, mert az a generáció döntőt érdemelt volna. Teljesen a történtek hatása alá kerültem, folyton csak ezen járt a fejem, amikor is kaptam egy telefonhívást.

„Sami, a Real Madrid téged akar, Mourinho hamarosan keresni fog.” „Ez csak egy kibaszott vicc lehet” – gondoltam. „Most semmi kedvem az ilyesmikhez” – mondtam. „Mourinho nemsokára hívni fog” – erősködött az ügynököm – „A Real Madridba mész!”

Egész testemben éreztem a változást. Iszonyat ideges lettem és rögtön az angol nyelvtudásom miatt kezdtem aggódni. Akkoriban még nem beszéltem túl jól a nyelvet. Miközben ott őrlődtem magamban, Mourinho felhívott, mire én megkértem, hogy inkább sms-ben kommunikáljunk. Nevetett és azt felelte, persze. Azt mondta, hogy rám van szüksége Madridban, ez nem kétséges. Ez a beszélgetés végérvényesen megváltoztatta az életemet. Mourinho a legjobb dolog, ami velem történt.

És milyen nagyszerű éveket töltöttetek együtt…

Hihetetlen az egész. Az első éveim borzasztóan intenzívek voltak. Történelmi jelentőségű Clásicók egész sora. Az első Barcelona elleni találkozót nehéz volt megemészteni. 5-0-s vereséget szenvedtünk. Istenem, de nehéz volt… de a történtek jobbá tettek bennünket. Mourinho onnantól kezdve folyamatosan fejlesztette a csapatot, fokozatosan lépdeltünk előrébb, váltunk versenyképesebbekké. Akkor ott a Real Madrid magához tért, új arcát mutatta és a pozitív változást a következő mérkőzések bizonyították. A megnyert kupadöntő elképesztő volt. Hihetetlen volt a játék minden elemében. Olyan párharcok voltak ezek, amelyek a maximumot követelték mindenkitől, szenvednünk kellett, ugyanakkor minden pályán, öltözőben töltött percet élveztünk… 

Mourinho idejében a Bajnokok Ligája hiányzott?

Igen, bár nagyon közel voltunk hozzá. Az a csapat elképesztő volt, tele minőséggel, elkötelezettséggel és szenvedéllyel. A bajnokságot kifogástalan, sőt csodálatos játékkal nyertük, míg a Bajnokok Ligájában hiányzott egy kis szerencse.

Azután jött Ancelotti.

Ő teljesen más karakter, mint Mourinho. Segített abban, hogy tovább fejlődhessek, javítsak a játékomon. Rengeteg önbizalmat adott, azt mondta, hogy játszak bátrabban, lépjek fel a támadásokkal többször és akkor több gólt is szerezhetek. Én pedig tettem, amit tanácsolt. A játékosokat családtagként kezelte, gondoskodott mindannyiunkról.

Azt követően, hogy komoly térdsérülést szenvedtél, kezdőként számított rád a Bajnokok Ligája döntőjében…

Sosem fogom elfelejteni. Teljesen magam alatt voltam, a sérülésem miatt még a világbajnokságot is ott kellett hagyjam. De eltökélt voltam a visszatérésemet illetően. Megoperáltak, én meg bezárkóztam a németországi klinikára, hogy a felépülésemre tudjak koncentrálni. Konkrétan ott éltem és minden percben csak a gyógyulásra összpontosítottam. Olyan embertelen erőfeszítés volt ez, amiről csak az tudhat, aki átélt hasonlót. Teljesen egyedül voltam: csak én, az orvosok és a terapeuták. De persze ott volt Carlo is. Attól a pillanattól kezdve, hogy megsérültem egészen addig a pillanatig, míg újra edzésbe nem álltam, Ancelotti minden áldott nap felhívott. Az első napon, majd a következőn, aztán az azt követőn, és így tovább, akárcsak egy édesapa. A végén már számítottam a hívásaira, sosem mulasztott el egyetlen napot sem. Huszonhárom játékost irányított, problémák ezreivel kellett megküzdenie, a rá nehezedő nyomással, törődnie kellett a családjával, és mégis minden nap telefonált, hogy csevegjünk egy kicsit.

Ez mutatja, milyen ember is Ancelotti…

Egy nap azt mondtam neki: „Főnök, ez az egész annyira hihetetlen volt” – és megköszöntem neki a törődést. Erre ő azt felelte, hogy „Sami, mi egy család vagyunk, te pedig egyedül fekszel egy kórházban. Hát, hogy a fenébe ne hívtalak volna. Mind veled vagyunk!”

Majd berakott az Atlético elleni kezdőcsapatba Lisszabonban…

Megkezdtem az edzéseket, Xabi Alonso eltiltás miatt nem lehetett ott. Egy napon oda jött hozzám, és azt mondta: „Ha jól érzed magam, akkor pályára lépsz a döntőben.” Ezt megelőzőn két meccsen adott lehetőséget, úgy éreztem őszintének kell lennem vele, ezért elmondtam neki, hogy hatvan százalékon lehetek, nincs bennem több. „Tudom, de már hozzászoktál az ilyen mérkőzésekhez, minden rendben lesz. Nekem tapasztalt játékosokra van szükségem. Nem mellesleg ott lesz az oldaladon Luka és Angel is, szóval légy nyugodt.” Kitalálta az egészet előre. Nem az volt életem legjobb teljesítménye, tényleg nem, de az biztos, hogy sosem fogom elfelejteni. És mikor Ramos befejelte azt a gólt…

Most Ancelotti visszatért Madridba.

Ez igazán jó hír. A megnyert trófeákon túl arra is emlékszem, hogy nagyon jó felfogásban játszottunk, élvezetes mérkőzéseink voltak. Azt hiszem, a második nekifutás sosem könnyű, mivel azonban eltelt hat év a távozása óta, biztos vagyok benne, hogy sikeres lesz. És ez nagyon jó a Madrid számára.

Olyan játékosokkal osztoztál a középpályán, mint Xabi Alonso, Luka Modrić, Toni Kroos, Di María vagy Mesut Özil. Kivel volt a legélvezetesebb együtt játszani?

Xabi Alonsotól tanultam a legtöbbet. Fiatalon érkeztem Madridba és az ő oldalán játszhattam… Számomra ő volt a legjobb 6-os. Igazán kivételes karriert tudhat a háta mögött, én pedig rengeteget tanultam tőle. Aztán ott van Özil is, micsoda játékos! A mozgása, a labdakezelése, a passzai Ronaldónak és a képességei…

Cristiano Ronaldo a valaha volt legjobb játékos, akivel játszhattál?

Kétségtelenül, ő egy kivételes gólgép. Az elért eredményei, a neve mellett szereplő számok önmagukért beszélnek. De volt szerencsém egy öltözőn osztozni olyan kapusokkal, mint Buffon, vagy Iker Casillas, akik szintén a futball legendái. Buffon az egyik legjobb ember, akivel valaha is találkoztam, hihetetlen, mennyire kedves srác. De együtt játszottam a világ és minden idők legjobb védőjével, Sergio Ramosszal is. És Özil három idénye Madridban? Csak hagyjuk az embereknek, hogy merüljenek el abban a három évben, fedezzék fel mi mindent tett a pályán és hogyan játszott. Mesut csodálatos labdarúgó, az egyik legjobb, akit futballozni láttam.

Milyen emlékeket őrzöl a Santiago Bernabéuról?

Számomra a világ legjobb stadionja, elképesztő az egész. A szurkolók nagyon közel vannak a játékosokhoz, szinte karnyújtásnyira, és ez sokszor megnehezítette a dolgunkat. Tudom, hogy a Bernabéu közönsége a varázslatot kedveli és ezt nem mindig könnyű megadni, de végső soron értékelték az én átlagos játékomat is, a munkámat, a hozzáállásomat és én ezért mindig hálás leszek. Amikor szükséged van a Bernabéu közönségére, akkor megmutatják magukat. Soha nem felejtem el a Borussia Dortmund elleni mérkőzésünket. Ugyan nem jutottunk be a döntőbe, de az a légkör, amit ott tapasztaltam, valami elképesztő volt.

Miért távoztál a Real Madridtól? 

Borzasztóan elszomorított a távozás, hiszen tudtam, hogy a világ legjobb klubjában vagyok. A város hihetetlen és címeket is sikerült nyernem. Az utolsó napig beleadtam mindent, de úgy éreztem, hogy eljött a búcsú ideje. Az ember általában tudja, hogy mikor kell változtatni, s a fejlődésem szempontjából jó döntésnek tűnt tovább állni. Szeretem a Real Madridot, sírtam, mikor eljöttem. Emlékszem egy este egymagam sétáltam keresztül a városon. Felidéztem az emlékeket. Nagyon nehéz volt, de mikor a Juventus megkeresett, úgy éreztem, a fejlődésem szempontjából a távozás a legjobb döntés.