Kedves madridisták,
Több mint 20 éve, az első pillanattól kezdve, azóta, hogy először magamra ölthettem a Real Madrid szerelését, mindig szeretetet közvetítettetek felém. Mindig úgy éreztem, hogy valami egészen különleges dolog van közöttünk. Óriási büszkeség volt számomra, hogy játékosa és edzője lehettem minden idők legnagyszerűbb klubjának, de mindenekelőtt én is csak egy madrid-szurkoló vagyok. Éppen ezen okok miatt akartam megírni ezt a levelet, hogy elbúcsúzhassak tőletek és elmagyarázhassam, miért döntöttem úgy, hogy nem folytatom a Real Madrid vezetőedzőjeként.
Amikor 2019 márciusában elfogadtam a Real Madrid újabb ajánlatát, és 8 hónap után visszatértem a klubhoz, természetesen Florentino Pérez kérésére tettem ezt, de az is közrejátszott, hogy ti is erre bátorítottatok minden egyes nap. Amikor találkoztam valakivel az utcán, éreztem a támogatást, illetve azt, hogy szeretnétek újra a csapat élén látni. Azért, mert közvetítem a Real Madrid értékeit. Ez a klub a tagokhoz, a szurkolóihoz és az egész világhoz tartozik. Ezeket az értékeket próbáltam követni minden egyes megmozdulásom és tevékenységem során. Példát próbáltam mutatni. Életem legcsodálatosabb dolga, hogy 20 évet tölthettem a Real Madrid kötelékében. Tisztában vagyok vele, hogy ez annak köszönhető, hogy Florentino Pérez bízott bennem 2001-ben, harcolt értem, és annak ellenére is ide hozott, hogy néhányan ellenezték ezt. Teljesen őszinte vagyok, amikor azt mondom, hogy ezért örökké hálás leszek a presinek. Mindig.
Most a távozás mellett döntöttem, és szeretném megfelelően elmagyarázni ennek okait. Elmegyek, de nem dobtam be a törölközőt, és nem fáradtam bele az edzősködésbe. 2018 májusában azért távoztam, mert két és fél év, valamint megannyi trófea megnyerése után úgy éreztem, hogy a klubnak egy új irányra van szüksége ahhoz, hogy a legmagasabb szinten maradhasson. Most azonban másról van szó. Azért távozok, mert nem érzem, hogy a klub továbbra is bízna bennem, nincs meg az a fajta bizalom, amire szükségem van, illetve amire szükség lenne ahhoz, hogy közép- vagy hosszútávon építhessünk valamit. Átlátom a futballt, illetve tisztában vagyok azzal, hogy egy olyan klub, mint a Real Madrid, milyen elvárásokat támaszt. Tudom, hogy ha itt nem nyersz, akkor távoznod kell. De ezzel egy nagyon fontos dolog is feledésbe merült: mindent elfelejtettek, amit napról napra építettem, mindent, amit hoztam a játékosaimmal, valamint a csapat körül dolgozó, több mint 150 emberrel való kapcsolataimba. Született győztes vagyok, és itt is azért dolgoztam, hogy trófeákat nyerjek, de ennél sokkal fontosabb, hogy a klubnál is emberek dolgoznak, akiknek megvannak a saját érzéseik, életük. Úgy érzem, ezek a dolgok feledésbe merültek, illetve nem sikerült megérteni, hogy ez is hozzátartozik egy ilyen nagyszerű klub dinamikájához. Bizonyos mértékig még meg is dorgáltak amiatt, hogy ezt így látom.
Szeretném megkapni a tiszteletet mindazért, amit közösen elértünk. Szerettem volna, ha az elmúlt hónapok során a klubbal és az elnökkel ápolt kapcsolatom egy kicsit más lett volna, mint a többi edző esetében. Nem kértem kiváltságokat, természetesen nem erről van szó, csak annyit szerettem volna, hogy emlékezzenek egy kicsit jobban. Manapság az edző munkája egy nagy klubnál két évig tart, talán egy kicsit tovább. Ahhoz, hogy ez az időszak hosszabb legyen, az emberi kapcsolatok elengedhetetlenek, és sokkal fontosabbak mint a pénz, a csillogás vagy bármi más. Ezeket a kapcsolatokat ápolni kell. Éppen ezért fáj annyira, amikor az újságokban olvasom egy vereség után, hogy menesztenek, ha nem nyerem meg a következő meccsünket. Fáj nekem, de fáj a csapatnak is, hiszen ezek a szándékosan kiszivárogtatott üzenetek negatívan hatnak a csapatra, kétséget ébresztenek, félreértéseket szülnek. Szerencsés vagyok, hogy ezekkel a nagyszerű srácokkal dolgozhattam, akik mindvégig mellettem álltak. Amikor a dolgok rosszra fordultak, mindig megmentettek egy nagyszerű győzelemmel. Azért, mert ők hittek bennem, és tudták, hogy én is hiszek bennük. Nyilvánvaló, hogy nem én vagyok a világ legjobb edzője, de képes vagyok arra, hogy erőt és önbizalmat adjak a játékosoknak, az edzői stábnak és azoknak, akik a csapatért dolgoznak. Teljes mértékben tisztában vagyok azzal, hogy mire van szüksége egy csapatnak. Az elmúlt 20 év során megtanultam, hogy ti, szurkolók mindig győzni akartok, ez természetes, de azt is elvárjátok, hogy mindent adjunk bele, legyen szó az edzői stábról, az edzőről, a csapat dolgozóiról és természetesen a játékosokról is. És bizton állíthatom, hogy mi beleadtunk mindent.
Szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy ezt a levelet az újságíróknak is címezzem. Sajtótájékoztatók százát adtam, de sajnos csak nagyon keveset beszéltünk a futballról, pedig tudom, hogy imádjátok a labdarúgást, ezt a sportot, ami összehoz minket. Ugyanakkor, örültem volna, ha a kérdéseitek nem mindig a vitatott dolgokra irányulnak, hanem többet tudtunk volna beszélni a mérkőzésekről, és mindenekelőtt a játékosokról, akik mindig ennek a sportnak a legfontosabb elemei lesznek – mondom ezt úgy, hogy nem szeretném kritizálni vagy bírálni a munkátokat. Ne feledkezzetek meg a futballról, hanem vigyázzatok rá, foglalkozzatok vele.
Drága madridisták, mindig egy leszek közületek.
Hala Madrid!
Zinédine Zidane
