Csapatok
Real Madrid (7,5)
Először is szeretném küldeni minden tiszteletem a keret összes játékosának és a fiataloknak is. Emberfeletti, amit ez a keret ennyi sérülés mellett kiprésel magából az idény ezen szakaszában, és rendkívül szívmelengető, hogy a Castilla játékosai is ilyen magabiztosan tudnak segíteni a csapaton. Bárhogy is érjen véget ez az idény, én büszke vagyok ezekre a srácokra. Azt gondolom, hogy az ősz folyamán sokan összetették volna a két kezüket azért, hogy május elején még két sorozatban is talpon legyen a csapat. Rengeteg akadály volt Zidane-ék útjában, rekordmennyiségű sérülés nehezítette a munkát, a legtöbbet egészséges játékosok pedig olyan mértékű terhelésnek lettek kitéve, hogy az is csoda, hogy még járni bírnak. De itt vannak, és küzdenek. Mindenki. Csapatként. Nem ez minden idők legügyesebb Real Madridja, nem ez játssza a legszebb és legszórakoztatóbb futballt, de egy valami biztos: ez a gárda, ez a keret sosem adta fel. Emelem kalapom. Ami az Osasuna elleni teljesítményt illeti, szilárd védekezés – néhány egyéni rontással tarkítva -, magabiztos középpálya, átlövések, és némileg fáradt támadósor. Mégis élvezhető volt a játék, érződött az akarat. A próbálkozások és erőfeszítések pedig meghozták gyümölcsüket, két gól formájában. Jár a pacsi egytől egyig mindenkinek: kezdőknek, cseréknek, veteránoknak, ifistáknak… Szép munka ebben a feszített tempóban, és az sem elhanyagolható tény, hogy sikerült egy-két kulcsjátékost pihentetni a Chelsea elleni visszavágó előtt.
Osasuna (5,5)
Aridane a védelemben, Herrera pedig a kapuban sziporkázott – utóbbi nevéhez több olyan reflexmozdulat is fűződik, ami láttán tátva marad az ember szája. Dehát már megszokhattuk, hogy minden kapus a Real Madrid ellen változik pályája csúcsán védő Iker Casillasszá. Főleg védekezésben nyújtott kifejezetten jó teljesítményt a vendég együttes, de az első félidőben azért meg-megdolgoztatták a madridi védőket, valamint Thibaut-t is, ám nem jártak végül sikerrel a háló megzörgetéséért vívott harcban. Összességében szimpatikus ellenfél voltak, saját játékukat felvállalva nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy élvezhető legyen a meccs.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Éder Militão (9)
Gyakorlatilag mindent is megcsinált: jól játszott a védelemben, veszélyes tudott lenni mindkét kapura, és ő szerezte meg az áttörést jelentő első gólt is. Végig nagyon veszélyes volt fejjel az ellenfél kapuja előtt, nagyon agresszívan támadta a labdát a pontrúgásoknál, próbálkozásai pedig egy gól formájában manifesztálódtak végül. Lenyűgöző az a fejlődés, amin keresztülment, jelen pillanatban kétségkívül a legjobb formának örvendő védő a keretben, és láthatóan az önbizalma is teljesen rendben van. A siker minden egyes percét megérdemli, hiszen meglehetősen mélyről sikerült visszajönnie, ráadásul rendkívül kevés játéklehetőséget követően kellett beugrania a mélyvízbe, de bizonyította, hogy első osztályú úszó. Nemcsak, hogy életben maradt, métereket ver a mezőnyre. Ha ez nem lenne elég elismerés számára, nézzen fel nyugodtan Iker Twitter fiókjára, hiszen a legenda is őt éltette a meccs után.
Thibaut Courtois (7)
Emberfeletti bravúrra ezúttal nem volt szükség tőle, magabiztos megmozdulásokra viszont igen: ezeknél viszont rendre a helyén volt, segített, amikor kellett. Akkor sem jött zavarba, amikor Militão veszélyesen passzolta vissza a labdát. Imádom, hogy ennyire magabiztos, és nagyon örülök annak, hogy végül kijött neki a lépés Madridban. Ilyen mennyiségű kritika után nagyon megérdemli a jelenlegi helyzetét.
Álvaro Odriozola (6,5)
Vele kapcsolatban folyamatosan az az érzésem, hogy a nagy akarásnak nyögés a vége. Látszik, hogy pörög, mint egy búgócsiga, esetenként még saját magát is képes lefutni, nemhogy a labdát vagy az ellenfeleket. Viszont a görcsös próbálkozásoknak köszönhetően túlságosan gyakran csúszik a képbe egy rossz labdaátvétel, egy suta mozdulat, egy elrontott passz… Fel-fel tud szisszenni az ember, amikor elkezd szórakozni hátul egy szebb labdaátvétellel, de szerencsére ma semmiből sem lett probléma. Ami pozitív, hogy a támadásokhoz csatlakozva nem szórta el a labdákat, sokkal pontosabb volt, mint általában lenni szokott. Az biztos, hogy az önbizalmának jót tesz a lehetőség.
Raphaël Varane (6)
Nem ő volt az erősebb és magabiztosabb védő a pályán töltött 45 perce alatt, brazil társa teljesítménye beárnyékolta a világbajnok védő munkáját. Ahogy máskor, úgy most sem tudott igazán vezérévé nőni a védelemnek, dehát ennyi idő után ezt már talán nem is várja tőle senki. Ami nem túlzottan jó hír: cseréjére azért volt szükség, mert fájdalmat érzett a jobb lábában, így a rá váró tesztek eredményei után döntenek majd arról, hogy játszhat-e Londonban. A sérülésnek természetesen sosem örülünk, de talán bölcs döntés lenne most ettől függetlenül is a Militão-Nacho párossal nekivágni a visszavágónak, hiszen egyértelműen ők azok, akik a legjobb formának örvendenek a védelem közepén.
Marcelo (6)
Nem az igazi Marcika, nem az igazi… Még mindig egy kicsit rozsdásnak érződik a brazil, aki bár próbálkozik, nem tudja megütni a saját szintjét. Túlságosan sok labdát szórt el, a sebessége látványosan megkopott, és ezúttal a beadásai sem ültek igazán. Ettől függetlenül még mindig hiszek abban, hogy igenis tud segíteni a csapatnak, viszont a Chelsea ellen félve tenném a kezdőbe – a kényszer viszont ezúttal is nagy úr lehet.
Casemiro (7,5)
Nem a legügyesebb, nem a legpontosabb, nem a legprecízebb, de az egyik legnagyobb vezér a csapatban. Jelenléte nagyon fontos a többiek számára, de esetében is bőven eljött már az ideje némi pihenésnek, aggasztó, hogy mennyi időt tölt a pályán. Remélem, hogy a ránk váró, rendkívül fontos meccseken ez nem fog kiütközni valamilyen hiba formájában. Az Osasuna elleni teljesítményére nem lehet panasz, ő lőtte a labdát a legmagasabbra, de az is igaz, hogy csak ő tudta gólt érően átvenni a bogyót. Nem így akarta, de így lett szép, és ami fontosabb, így sikerült bebiztosítani a három pontot.
Antonio Blanco (9)
Nincs itt szükség Camavingára, mikor házon belül is ilyen srácaink vannak. Másodjára kezdett az első csapatban, másodjára bizonyította rátermettségét. Rendkívüli nyugalom és higgadtság jellemzi az intelligenciával is fűszerezett játékát. Úgy játszik, mintha már legalább 200 meccse lenne a csapatban. Egyrészt szinte átjátszhatatlan volt, másrészt 92,5 százalékos pontossággal passzolt és gyakorlatilag a pálya minden szegletében feltűnt, mindig ott volt, ahol szükség volt rá. Volt egy nagyon elrontott lövése, de azt leszámítva olyan volt, mintha Xabi “rőtszakáll” Alonso bújt volna új testbe egy meccs erejéig. Le a kalappal. Nemcsak a játéka miatt, hanem azért is, mert neki köszönhetően pihenhetett Lukita is.
Eden Hazard (7)
Öröm volt nézni az első 20-30 percét, látszott rajta, hogy élvezi a játékot. Az a sarokkal adott labda Asensiónak… Fickándozott a neki szánt, szabadabb szerepkörben, egyáltalán nem volt ellenére az, hogy középen kellett helytállnia. Olyannyira nem, hogy nem sok hiányzott számára a gólhoz sem. Ahogy viszont teltek a percek, egyre jobban fáradt, a második félidőben már teljesen bele is szürkült a mezőnybe. Dehát az lenne a furcsa, ha ennyi kényszerpihenőt követően ez nem így lenne. Cseréje mindenképp indokolt volt, de ha sikerülne folyamatosan játékban maradnia, sokat segíthetne a csapatra váró, rendkívül fontos hajrában.
Marco Asensio (7)
Nagy kár, hogy elrontotta azt a centerezést, amire Hazard zseniális passzát követően adódott lehetősége. Ennek ellenére is magasan a legtöbb kulcspasszt adta a csapat játékosai közül, Viníciusnak is adott egy zseniális labdát laposan, jó 20 méterről, ezek mellett pedig azért átlövésekkel is próbálkozott. Viszont… továbbra sem győz meg a vonal mellett, szerintem már nem is fog, és tartom, hogy neki nem ott van a helye, ennél sokkal több lenne benne.
Vini Jr. (6)
Azért ő is fárad, kevesebb a villanás, kevesebbet vállalkozik, kevesebbszer tudja meghúzni a szélét. Nem csoda, jutott neki is terhelés az elmúlt hetek, hónapok során. A világot ezúttal nem váltotta meg, két kulcspasszra és egy oldalhálóra futotta tőle, de bízzunk benne, hogy a puskaporos hordóját majd szerdán fogja felrobbantani.
Karim Benzema (6,5)
Hát ha valaki, na ő panaszkodhatna a túlterhelésre, de szépen csendben teszi a dolgát. Nem volt kiemelkedő, sőt, magához képest rendkívül visszafogott volt és enerváltnak tűnt, de azért egy zseniális villanás erejéig csak megcsillogtatta képességeit: Casemirónak adott gólpassza nagyszerű meglátás volt, tökéletes kivitelezéssel.
Cserejátékosok
Nacho (7,5)
Lassan elfogynak a szavak és a jelzők erre a srácra, az az igazság. Hány éve már, hogy mindig ő az, akit vészhelyzet esetén be lehet küldeni, akire bármilyen krízishelyzetben lehet támaszkodni. Ő mindig ott van, mindig örömmel és nagy elszántsággal segít. Olyan ő a mindenkori edző számára, mint egy igaz barát, akit a bajban nyugodtan fel lehet hívni. Magabiztosan, gyakorlatilag hiba nélkül hozta le a neki jutó 45 percet, és nagy valószínűséggel felkészülhet a Chelsea elleni meccsre is. Nem emlékszem olyan idényre, amely során rendre ennyire fontos meccseken kellett bizonyítania.
Rodrygo (6,5)
Jól szállt be, kellett is a sebessége a támadóharmadba. Volt egy kifejezetten látványos ritmusváltása, amit egy laposan megeresztett lövés követett, de sajnos néhány centivel elkerülte a kaput. Emellett volt egy kulcspassza is, mi több, átadást egyáltalán nem rontott a neki jutó 30 perc alatt.
Miguel Gutiérrez (6,5)
Ez a legszebb ebben az egészben, hogy ez a srác is úgy tudott beszállni, hogy aki nem ismeri a Real Madrid keretét, azt hihetné, hogy már évek óta itt van velünk. Megsüvegelendő a teljesítménye – nem lógott felfelé a társak közül, de tökéletesen helyt tudott állni. Passzt egyébként ő sem rontott.
Isco (7,5)
Nos, emberemlékezet óta nem szállt be így meccsbe. Ez az az Isco, akit látni akarunk, akire szüksége van ennek a csapatnak. Gólpassz szögletből, hasznos és látványos megmozdulások, és ha egy kicsit pontosabb, akkor a gólszerzők közé is feliratkozhatott volna. Bárcsak tudná állandósítani a ma mutatott formát.
Sergio Arribas ezúttal alig 10 percnyi játékidőhöz jutott, 9 labdaérintése volt összesen, így nem tudjuk pontszámmal értékelni a munkáját.
Edzői teljesítmény
Zinédine Zidane (8)
Ezt a 8-ast most nagyon jó érzéssel adom oda neki. Megérdemli. Még mindig tud egyet-egyet facsarni ezen az erőnlétileg szinte teljesen elkészült kereten, köszönhetően a mentális felkészítésnek, a motivációnak. Ennek tetejében a csónakon keletkező újabb és újabb lyukakat mindig megpróbálja foltozgatni, hol a pincéből előhívott játékosokkal, hol pedig ifistákkal. A bizalmát pedig jól jelzi, hogy egy ilyen fontos hajrában is bátran nyúl a fiatalokhoz – tudom, nem is nagyon van más választása, de valahogy csak összekapargatja a pontokat így is. Nem szemkápráztató a csapata játéka, nem ez a legerősebb idénye és Real Madridja, de az látszik, hogy minden nehézség ellenére megpróbálnak utolsó leheletükig küzdeni azért, hogy sikerüljön trófeával befejezni az idény. És azért az is látszik, hogy ez neki is tetszik, ezúttal rengeteg érzelem ült ki az arcára a meccs közben.
