Egytől egyig: Real Madrid – Chelsea (1-1)

Ellenére annak, hogy Hajdú B. István szerint a tegnap esti keret alig különbözött a korábbi, többszörös BL-győztes gárdától (elmondása alapján csupán Keylor Navas, Gareth Bale és Cristiano Ronaldo hiányzott a kezdő tizenegyből), közel sem sikerült azt a formát mutatnia a vendéglátóknak, amelyre mi, szurkolók oly szívesen emlékszünk vissza. E megjegyzés hangulatkeltésnek mindenesetre jó volt. Tuchel fiai – látszólag – remekül irányították a mérkőzést, keményen, kíméletlenül hatástalanították a Real Madrid idei szezonjának végletekig kimerített legjobbjait. Szokásunkhoz híven mi ismét megpróbáljuk egy tízes skálán értékelni a látottakat, szigorúan szubjektíven.

Csapatok

Chelsea (7)
A londoniak a mérkőzés előtti interjúk során mondottaknak megfelelő önbizalommal, határozottsággal léptek pályára, szinte tökéletesen hajtották végre Tuchel taktikai utasításait. Gyorsak és harcosak voltak, mindig akadt egy plusz ember, aki kisegített, szinte hibátlanul hatástalanították Viníciust és a középpályásainkat. Erőnlét szempontjából egyértelműen felülmúltak bennünket, rendre kimozgatták a védelmet, átlőtték, átfutották azt, ezáltal folyamatosan emberelőnyös helyzeteket teremtve. Ennek eredményeképpen gyorsan száz százalékos ziccerbe kerülhetett Timo Werner, helyzete azonban Courtois lélekjelenlétének és a német csatár utóbbi időben tapasztalt borzalmas helyzetkihasználási statisztikájának köszönhetően végül nem eredményezett gólt. Nem úgy a mérkőzésen mindvégig rendkívül agilisan játszó, s a 14. percben is higgadt Pulisic szólójánál. Ami számomra mégis bizakodásra ad okot a jövő heti visszavágót illetően, hogy talán a legjobb formájában játszó Chelsea nem tudta lezárni a továbbjutás kérdését az egyik legrosszabb formájában játszó Real Madrid ellen. Hiába a statisztikák, hiába az erőfölény, ez tegnap este mégis csupán egy döntetlenre volt elegendő.

Real Madrid (6)
A Real Madrid túlélésre játszott. Egyértelműen nem most akarták eldönteni a legfőbb kérdést. A győzelmi esélyeknek persze nem kedvezett a felállás sem, legalábbis Marcelo kényszerű jelenlétével biztosan nem. A brazil rendre középre tört, ezzel kiszorítva, illetve hátrébb kényszerítve Kroost, s a szélre száműzve Modrić-ot. Mindez kihatással volt a védelemre is, ahol Varane és Nacho kénytelen volt a bal oldal irányába tolódni, míg Militãóra emberfeletti teher hárult a jobb oldalon és a védelem közepén. A középpályánknak egyértelműen nem volt ellenszere a Chelsea letámadásaival, harciasságával szemben, szinte másodpercnyi idejük sem maradt felmérni a lehetőségeket és a megfelelő döntést meghozni. Amilyen mozgékony és fürge volt a Chelsea, olyannyira álmos, enervált és passzív a Real Madrid. A második játérészben szerencsére kevesebbet szenvedtünk, de ez inkább volt köszönhető a londoniak abbéli örömének, hogy a szükséges idegenbeli gólt megszerezték, mint a mi teljesítményünk feljavulásának. Őszintén mondom, hihetetlen kihívás pontozni a tegnap este látottakat figyelemmel a sérülések mennyiségére, a játékosok kimerültségére és a jelenlegi keretben rejlő lehetőségekre is.

Játékosok

A mérkőzés legjobbja – Éder Militão (8,5)
Tekintettel arra, hogy honnan indult, milyen balszerencsével kikövezett volt az idáig vezető útja, mennyire kiszámíthatatlanul teljesített korábban, az utóbbi mérkőzéseken látottak és a tegnap esti embertelen munkája okán számomra nem is volt kérdés, hogy őt értékeljem a legmagasabb pontszámmal. Bár az első félidő elején kissé hanyagul reagált Pulisic megindulására, ez szerencsére felbosszantotta annyira, hogy a mérkőzés hátralévő részében piócaként tapadt, az elérhetetlenre, a reménytelenre is rárepült. Elhatározta, hogy begyűjt annyi labdát, amennyit csak lehetséges. Játékát 91%-os passzpontosság jellemezte, megnyert két fejpárbajt, bemutatott hét szerelést, kiosztott egy kulcspasszt és egy gólpasszt is. Csak így tovább!

Courtois (7)
A legemlékezetesebb pillanata talán a mérkőzés 10. percében bemutatott elképesztő védése volt. Ehhez persze kellett az is, hogy Werner hozza a formáját, de értelemszerűen nem mehetünk el amellett a tény mellett, hogy a belga hálóőr mérkőzésről mérkőzésre miként tartja életben a bajnoki elsőségről és az újabb BL-döntőről dédelgetett álmainkat. Pulisic helyzeténél lényegében tehetetlen volt, próbálkozott ugyan, de az esetleges tizenegyes elkerülése miatt a kelleténél talán kicsit határozatlanabb volt.

Carvajal (6)
Úgy tűnik, sőt egyértelmű, hogy messze régi formájától, így nem is vártam tőle többet, mint amit végül letett az asztalra. Védekezésben most jóval hasznosabb volt, mint támadásban, összességében azonban nem találta a helyét a pálya szélén, gyakran akadtak gondjai a passzokkal, a társak megjátszásával.

Varane (6)
Ami a védelmet és az abban betölteni szándékozott, vagy neki szánt szerepet illeti, nem sok bizodalmam van a jövőt illetően. Borzasztóan hektikus teljesítmény időről időre. Állandó bizonytalanság, rossz megoldások az ő részéről, körömágyig rágott ujjbegy csonkok, elégedetlenség a szurkolók részéről. A csalódást keltő lényegében az, hogy a tegnapi produkciója még nem is a legrosszabb volt. Természetesen, ha figyelmen kívül hagyjuk a Nachóval közösen elkövetett amatőr kabarét, és azt, hogy olykor bizony meggyűlt a baja a Chelsea játékosaival. Azt gondolom, hogy egy védőtől az egy megnyert fejpárbaj és egy szerelés jócskán szint alatti, ugyanakkor egy pontosabb fejessel akár kozmetikázhatott volna az értékelésén.

Nacho (5)
Az elmúlt hetek tükrében nem állíthatom, hogy a tegnapi ne lett volna felejthető teljesítmény. Ez persze nem feltétlenül az ő hibája, inkább a játékrendszer és Marcelo kiszámíthatatlan mozgásának következménye. Amint a csapat átállt a 4-3-3-as rendszerre, az ő játéka is feljavult. A fent említett védelmi hibán túl volt még egy emlékezetes pillanata, amikor tizenöt perces késéssel ugyan, de elsüllyedt szégyenében. A mérkőzést egy kapura tartó lövéssel és három megnyert fejpárbajjal zárta. Tudom, hogy a továbbiakban csak jobb produkciók jöhetnek.

Marcelo (4)
Azt hiszem, Zidane a benne rejlő lehetőségeken túlmutató feladatokat rak Marcelo vállára, aki már maga sem tudja, tán nem is akarja újrapolírozni megfakult aranyszobrát. A hőskor hőskölteményeinek egyik főszereplője ő, aki manapság inkább egy lecsúszott, múltba révedő epizódszereplőnek tűnik. Mind a régi, mind az új pozíciójában képtelen visszatalálni egykori önmagához, fásult, reményvesztett, sebessége jócskán megkopott. Mindenhol ott akar lenni, de folyton lekési a pályán zajló eseményeket, s ezzel roppant kellemetlen helyzetbe hozza csapattársait.  Bár az ő beadása előzte meg Benzema remekbe szabott találatát, mégis kivételes alkalomnak számított. Nem jelentett különösebb segítséget, 79%-os passzhatékonysága a legalacsonyabb volt tegnap este. A 77. percben jött el megkésett cseréje.

Modrić (6)
Kedvenc horvát karmesterünk mindent megtett egy jobb eredményért, azonban a lábába gyűjtött kilométerek nem kedveztek tegnapi performanszának. Az első félidőben szinte láthatatlan volt, Kroos is távolabb játszott tőle. Némi változást hozott a Marcelo lecserélésével kialakuló játékrendszer, de érdemben ez sem befolyásolta Modrić tegnapi teljesítményét. A mérkőzést egy kulcspasszal zárta, és talán a gól is összejöhetett volna, ha Benzema nem a felső karéjt, hanem őt választja egy ígéretes helyzetben. Dicsérendő edzői döntés lenne, ha a kispadra sem engednék leülni a hétvégén. Pihenésre volna szüksége.

Casemiro (6,5)
A bíró sportárs okkal szórta tegnap a sárgalapokat, de azok közül egyet sem mutatott fel Casemironak. Mindez olyannyira feltüzelte a mindig kemény, de megfontolt brazil középpályásunkat, hogy a felejthető első félidei teljesítményén jelentősen javított a második játékrészre. Egy alkalmat sem szalasztott el, hogy ne mutasson valamit az őt jellemző határozottságból. Egy pillanatig sem gondolkodott a fizikai kontaktokon, épp akkor érkezett, amikor kellett, épp annyira volt kíméletlen, ami még nem indokolta büntetését. Kicsit fájó volt látni, hogy Kantéval mennyire meggyűlt a baja, ahogy egyébként az egész csapatnak. Kettejük párharca a gigászok csatája volt a középpályán, amiből – tegnap – a francia került ki győztesen. Három megnyert fejpárbaj, két kulcspassz és három szerelés a neve mellett.

Kroos (7,5)
Kisebb kihagyás után tért vissza, de ez a teljesítményén csak annyiban látszódott, amennyire azt a Chelsea játéka, illetve a mi játékrendszerünk indokolta. A rettegett hármasból ma egyértelműen kiemelkedett, még annak ellenére is, hogy a védekezésből is jócskán ki kellett vennie a részét. Nem nagyon hagyták lélegzetvételhez jutni, így a hosszú labdák is elmaradoztak, de a neve mellett – a megszokott módon – ott díszeleg egy 92%-os passzpontosság, négy szerelés, két kapura lövési kísérlet, két kulcspassz és két megnyert fejpárbaj.

Benzema (8)
Ahogy azt Courtois-nál már említettem, a francia kapcsán is elmondhatom: nélküle nem beszélgetnénk semmiféle címről. Versenyben a Pichichiért, tegnapi találatával beérte Raúlt a Bajnokok Ligája góllövőlistáján, teljesítményével, elszántságával és játékintelligenciájával kiemelkedik a jelenlegi keretből. De azokban a sorozatokban is magasan a legjobb, amelyekben a csapat még versenyben van. Ez picit elfogult vélemény persze, de ez engedtessék meg e cikk erejéig. Egymás után látni, ahogy a Chelsea védői elfojtják Vinícius elfutási kísérletét, majd azt, ahogy Benzema négy ember gyűrűjében miként tartja meg és fedezi a labdát, ezt követően passzolja csapattárshoz… Hihetetlen. A 23. percben előjáték gyanánt egy kapufa, majd a 29-ben egy pazar találat, mellyel lényegében megmentette a királyiakat. Grande Karim!

Vinícius (5)
Küzdött, hajtott, de egy percig sem hagyták érvényesülni. Hiába vártam, hogy az újabban alkalmazott játékrendszer kedvez majd neki, talán húz valami váratlant, ez tegnap este nem jött össze. Nagy szüksége lenne csapatának az idény során már látott Viníciusra, arra, aki képes komoly mérkőzéseken is meghatározó, akár döntő tényező lenni. Sejtem, mi rejlik benne, láttam, mire képes.

Cserejátékosok

Hazard (6)
Megmutatta magát a madridi szurkolóknak, a pályán is üdvözölhette egykori csapattársait, de nem bizonyult döntő faktornak. Keltett némi nyugtalanságot, azonban próbálkozásai nem vezettek eredményre. Hétvégén több időt kell a pályán töltenie, hogy legyen reményünk a jobb kiadású Hazard-t látni majd a Stamford Bridge-en.

Asensio (5)
A franciától kapott percekben semmi érdemit nem alkotott. Úgy nehezebb is persze, ha Hazard oldalán, annak közvetlen közelében próbál érvényesülni. Ennek a kapcsolatnak vagy lassan véget kell vetni, vagy ideje visszaidézni a sérülés előtti formát. Olykor-olykor ez sikerül, de a legtöbbször mégis csalódás a vége.

Odriozola (5)
Állítólag akadt olyan spanyol kommentátor, aki hangos nevetésben tört ki, miután meghallotta, hogy ő érkezik Carvajal helyére. Ha igaz, szomorú, ámbár bizonyos szempontból érthető is. Jelenleg ő az egyetlen alternatívája a sérüléséből visszatért Carvajalnak, amin még én magam is sokszor ledöbbenek. Kihasználhatta volna sebességét, hogy nyissa a széleket, de tizenöt perc alatt kétszer találkozott a labdával, azaz érdemben nem tudott hozzátenni semmit a játék addigra kialakult képéhez.

Rodrygo (-)
Ellenőrizte a gyepet, majd lesétált. Nincs mit értékelni.

Edzői értékelés

Zidane (7)
A választott játékrendszerben sikerült már bizonyítania a csapatnak, de nem Marcelóval a szélen. A harmadik perctől látható volt, hogy kényszerű, azonban mégis csak rossz döntés volt a brazilt betenni egy kiváló formában futballozó Chelsea ellen. Mindezt sikerült még azzal megfejelnie, hogy hetvenhét percig hagyta a pályán. A cserék jónak bizonyultak annak ismeretében, hogy végül döntetlennel vonulhatott öltözőbe a csapat. Ahogy a játékosok teljesítményét, úgy Zidane döntéseit is nehéz minősíteni. A már unalomig ismételt sérüléshullám, egyesek kiszámíthatatlan produkciója, hozzáállása, a csapágyasra járatott főszereplők… Mind-mind olyan tényezők, melyeket szintén mérlegre kell tennem. Felsejlett Antonio Blanco homályos alakja, s annál emlékezetesebb teljesítménye a közelmúltból, de lássuk be, megért volna egy próbát mélyvízbe dobni a srácot egy ilyen fontos mérkőzésen? Fene tudja. Valójában az a megdöbbentő, hogy Zidane-nak csak sikerült néhányakat úgy helyre tenni fejben, hogy az utóbbi hetek megpróbáltatásai után mi szurkolók még leülhessünk a tévékészülékek elé megnézni egy Bajnokok Ligája-mérkőzést.

Forrás: penamadridista.hu
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK