„Uruguayban nem minden pálya füves, még az első osztályban sem. Szóval gondolhatod, hogy mi a helyzet az utánpótlásban. Sáros, kavicsos pályák. Elvégzel egy szögletet, és ott van melletted egy állat. Ettől gyorsan felnősz, megtanulsz harcolni, erősebb leszel. Jó dolog egy olyan meccsről hazatérni, amely után az arcod csupa mocsok, a hajad összeállt a sártól, a cipőd pedig tele van kaviccsal. A legszebb dolog, amit egy srác megtapasztalhat, az az, hogy minden hétvégén felszáll a buszra a mezében, és ezt megoszthatja a családjával, barátaival.”
„A futball alapvető fontosságú Uruguay számára, az emberek meghalnának a csapatukért, megőrülnek értük. Kisgyerekként az első dolog, amit hozzád vágnak, az egy labda. Kicsi ország vagyunk, 3,5 millió emberrel, úgyhogy az, hogy ilyen sok kiváló játékos kerül ki tőlünk, büszkeséggel tölt el minket.”
„A legtöbb uruguayi hazai csapatoknak szurkol, de amikor Luis Suárez a Liverpool játékosa volt, én neki szurkoltam. Ugyanez történik Cavanival a Manchester Unitednél is. Abban az évben az egész ország a Liverpoolnak szurkolt. Úgy gondolom, hogy most a Real Madridnak fognak.”
„Suárezzel és Gimenezzel is barátok vagyunk a pályán kívül. De először mindig megöljük egymást. Néha félretesszük a focit, mert néha jó egyszerűen csak élvezni a családot, a gyerekeket. De még ha a gyerekekkel is játszunk, nevetünk, a foci mindig ott van a háttérben. Mindig jönnek a szurkálódások, odapiszkálások, egymás ugratása. Ha nem nyersz, akkor ideges leszel. A fiam még túl kicsi, a labda túl nagy. De ha a feleségemmel játszunk, nem fogom vissza magam, simán beleszállok. Vagy ő megy tovább, vagy a labda. Mindkettő egyszerre sosem.” (nevet)
„Bár a feleségem argentin és nagy River szurkoló, a fiam Peñarol szurkoló lesz, én otthon mindig Uruguayért fogok szorítani. Három évesen kezdtem az Estudiantes de la Uniónban, a lakóhelyemen, egy alázatos, munkás környéken. Csak a labda közelében csillant fel a szemem. A szüleim harcoltak értem. Az a sok izzadság, munka, könnyek. És most itt vannak velem, itt van a fiam is, ez olyan nagy erőt ad nekem, amit nem is tudok leírni.”
„Volt egy pillanat az életemben, ami nagy változást hozott, és már bánom, mivel az iskolában kellett volna maradnom. El kellett döntenem, hogy folytatom-e a tanulást, vagy futballozom, mivel sokat hiányoztam az iskolából. Ahhoz, hogy ez az egész sikerüljön, ott kellett hagynom az iskolát. 14 vagy 15 voltam, tagja voltam a korosztályos válogatottnak. Sokat utaztunk, kihagytam az órákat, lemaradtam, nehéz volt. A szüleim nem akarták, hogy kimaradjak, de a két dolog nem fért össze. Döntöttem. A futball volt az álmom, amiben jó vagyok, az a futball. Ennek a sportnak fogom szentelni az életem. Szerencsére bejött.”
„Nagyon szerencsés voltam, hiszen amikor debütálhattam a Peñarolban, a kedvenc klubomban, Diego Forlan odaigazolt. Az egyszerűen… Nem is tudtam, hogy mit gondoljak, hogy mit mondjak. De csodálatos volt, és nem csak a fociban; rengeteget segített abban, hogy ne veszítsem el a fejem. Amikor nagy klubok jöttek, azt mondta, hogy nyugodjak meg, fiatal vagyok, élvezzek ki minden egyes napot. Ha jönnek érted, az azért van, mert van benned valami. Ez motiváljon.”
„Nem tudom, hogy a félelem lenne-e a megfelelő szó. Amikor üldözöd az álmaidat, semmi sem állhat az utadba. De vannak akadályok. Lehet, hogy van, akinek nem probléma 18 évesen elhagyni a családját, de nekem az volt. Nem volt könnyű. A Madridnál mindent megadnak neked, rengetegen segítenek, de az anyai és apai szeretet más. Még ha meg is van a célod, nincsenek korlátok.”
(Gerrard elismerően beszélt róla.) „Gerrard egy példakép, egy olyan sztár, aki óriási dolgokat nyert, egy csodálatos játékos, azokkal a hihetetlen passzokkal, a lövésekkel, áttörésekkel. Óriási. Egész nap tudtam volna nézni a játékát. De az ő volt, nekem a saját nevemért kell harcolnom.”
„Toni, Casemiro és Luka a pályán, Zidane a kispadon? Nem panaszkodhatok. Ezek a játékosok mindent megnyertek Spanyolországban és nemzetközi szinten is, a BL-címekkel is tele van a padlásuk. Ha összerakod őket, akkor kiadják a tökéletes játékost. Case mindig készen áll bármire: erős, gyors, meglátja a területeket, megfogja a játékosokat, akik próbálnak nyomást gyakorolni. Luka dinamikus, ő a kapocs a sorok között. Toni pedig türelmes, és képes kizárni a nyomást, és úgy játszani, mintha a kertben focizna.”
„Mi lehetne jobb annál, mint hogy velük oszthatom meg az öltözőt? Elég csak nézni őket, hogy tanulj, ha pedig tanácsot adnak, meg kell hallgatnod őket. Case kiemelkedően segítőkész volt, nagyban segítette a beilleszkedésemet. Ha van egy egészséges rivalizálás, az jót tesz a csapatnak, én pedig imádom ezt a versengést három olyan játékossal, akik mellett szinte lehetetlen csapatba kerülni. Szeretem a kihívásokat, a harcot a kezdőbe kerülésért. Ha pedig velük játszol, azt még jobban élvezed.”
„Ha egy csapat veszít, az emberek általában azt mondják, hogy rosszul játszott, de ez két csapatról szól, és gyakran a másik együttes érdeme a dolog. A Liverpool követett el hibákat, mint például a második gólnál, de a Madrid remekül játszott. Jól védekeztünk, remekül támadtuk le őket, jól támadtunk. Sokkal inkább arról van szó, hogy amit mi csináltunk, az jó volt. De az is igaz, hogy a 3-1-es eredmény, és a tény, hogy nem játszottak jól az első félidőben, nem jelenti azt, hogy most sétagalopp lesz ez a meccs. Nyerniük kell, de nem fogjuk tárt karokkal várni őket, és nézni, hogy mit csinál a Liverpool. Megvannak a saját fegyvereink, a célunk pedig nem az, hogy egy góllal kapjunk ki.”
„Nagyon szívesen játszottam volna egy zsúfolásig megtelt Anfielden. Az a nyomás, a szurkolóik… Ez a futball varázslata. Nem ugyanaz a játék a szurkolók energiája nélkül, de hozzászokik az ember. Játszottam olyan pályákon, ahol nem volt fű és nem volt nézőtér, nem ez a legjobb, de akkor is kimész, hogy élvezd a játékot és nyerj. Meg fogjuk próbálni legyőzni a Liverpoolt.”
