Csapatok
Real Madrid (8,5)
Ez jó mulatság, férfi munka volt! Őszintén mondom, hogy minden egyes játékosunkra büszke vagyok. Az idény ezen kiélezett szakaszában, mentálisan és fizikailag is elfáradva (ne legyenek kétségeink efelől, hiszen ennyi sérült mellett sok olyan játékosa van a csapatnak, akiknek alapesetben sokkal többet kellett volna pihenniük) produkált olyan első félidőt a csapat, amit nagyon nehezen tudtam elhinni. Zidane srácainak egyik legnagyobb kritikusaként mondom, hogy megleptek. Nemcsak ma, hanem az elmúlt hetek során többször is. Én nem tudom, honnan érkezik ez a mentális erő, ez a fajta összetartás, amivel ilyen energiákat sikerül mozgósítani, és aminek köszönhetően fejben ennyire ott tudnak most lenni a pályán. Mert nyilvánvaló, hogy a sokat emlegetett problémák továbbra sem oldódtak meg, viszont sikerült olyan erőket mozgósítani, amelyeket segítségül hívva most sikerült ezeket orvosolni, egyfajta felületi kezeléssel. És ez óriási dolog. Emiatt köszönettel tartozunk mind a stábtagoknak, mind pedig a játékosoknak, akik most tényleg emberfelettit nyújtanak. Gondoljunk csak a lábukat már rojtosra lejáró Tonira, Casemiróra vagy Lukitára, akik fáradhatatlanul uralták a középpályát, alakították ki a helyzeteket, vagy arra a Lucasra, akit ősszel még pokolra kívántak, most pedig mesterien készítette elő Benzema zseniális gólját. Az első félidő úgy volt tökéletes, ahogy volt. Az agresszív letámadásnak köszönhetően a Barcelona nem is nagyon tudta megtartani a labdát, és bizony kettőnél több gólos előnyre is szert lehetett volna tenni – de ne legyünk telhetetlenek. A második játékrész közepétől kezdve azért már érződött a fizikai fáradtság, nehezebben mozogtak a lábak és a testek, amit a Barcelona meg is próbált kihasználni, ám hátul gladiátorok sora próbálta visszaverni a katalánok offenzíváit. A szedett-vedett védelem is maximálisan helytállt, tényleg büszkék lehetünk mindenkire. Most pedig kívánja mindenki azt, hogy valahogy sikerüljön regenerálni a megfáradt harcosokat szerda estéig, hiszen jön a következő döntő…
Barcelona (7)
Láthatóan meglepődtek és nem tudtak mit kezdeni a hazaiak presszingjével, valamint a nagyon célratörő hazai támadásokkal sem. Teljesen enerváltnak, tanácstalannak tűntek az első félidőben, aztán a második félidőre sikerült váltaniuk, majd később ellenfelük fáradásának köszönhetően egyértelműen jobbá is váltak. Valami azonban nagyon nem volt az igazi a támadásaikkal, és bár egészen közel is kerültek a végén az egyenlítéshez, végül Courtois, valamint a kapufánál Fortuna is fogta kezeinket. Természetesen most is lesz, vagy talán már van is bírózás, Piqué is beszaladt a meccs végén reklamálni, mivel ez lételeme, de összességében azt mondhatjuk, hogy 60 percig nem sikerült ellenfelük fölé nőniük, ráadásul összetehetik a két kezüket, hogy az első félidőben csak két gólt kaptak – egy testileg és szellemileg frissebb Real Madrid az akkor adódó helyzetekből többet is gólra tudott volna váltani.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Thibaut Courtois (9,5)
A szerkesztőség a csapatot választotta a legjobbnak, és ezzel egyet is értek, ám ha mindenképp kell egy MVP-t választani, akkor a voksom a belga óriásra tenném. Mert hát tehet egy kapus ennél többet egy ilyen mérkőzésen? Aligha. Nagyon fontos védések, bravúrok fűződnek a nevéhez, jól élt együtt a játékkal, és ebben még az ítéletidő sem tudta meggátolni – pedig egy kapusnak rendkívül kellemetlen lehet ott állni a zuhogó esőben és az orkán erejű szélben. Tibót viszont ez sem zavarta. Mingueza góljánál tehetetlen volt, de esélye sem lett volna. Csak azért nem tíz pont, mert azt a szögletet csúnya lett volna benyalni, ott bizony nem figyelt eléggé.
Lucas Vázquez (8)
Az ősz folyamán minden második madridista küldte őt a pokolba vagy épp az anyjába, könyörgött, hogy csak Lucas ne játsszon. Most pedig ott tartunk, hogy a kiesése óriási űrt és problémát jelenthet. Kényszerből került a jobbhátvéd pozíciójába, ám sikerült olyan stabilitást teremtenie a szélen, aminek köszönhetően Carvajal sérülését is könnyebben kihordja lábon a csapat. Remélem, hogy hamar visszatérhet. A neki jutó 43 perc alatt nagyon fontos szerepet töltött be, kiválóan működött együtt Valverdével, és tökéletesen tette középre a labdát Benzema találatánál – okosan, laposan, tudatosan. Hát még ha azt a kipattanót is gólra váltja…
Éder Militão (7,5)
Neki is ölébe pottyant a lehetőség a sérülések, valamint a COVID miatt, és gyakorlatilag a szezon legfontosabb meccsein kell bizonyítania – és teszi is mindezt teljes természetességgel. Nagyon nagy a nyomás rajta, de jól állja a sarat, és ahogy a Liverpool ellen, úgy most sem vallott szégyent. Jó párost alkotnak Nachóval, le a kalappal mindkettejük előtt. Volt ugyan egy hibája, ha azt hibának lehet nevezni: Griezmann ördögien csapta be Mingueza gólja előtt. Sokat töprengtem már tegnap is azon, hogy ezt vajon több rutinnal, és több játékperccel el lehetett-e volna kerülni, de nem vagyok biztos benne, hogy például Ramos meg tudta volna akadályozni. Jó, ha más nem, akkor úgy, hogy földbe döngöli Griezmannt. Szóval abban a gólban ugyan negatív szerepet vállalt a brazil védő, de francia ellenfele nagyon szépen csinálta, én nem tudom egy az egyben Militão számlájára vésni a találatot.
Nacho (8)
Mintha egy igazi veteránt látnánk a pályán, hatalmas rutinnal, mégis rendkívül emberi és szerény személyiséggel. Megmosolyogtam, ahogy a meccs után reszketett az interjúja során. Nacho mindent beleadott, önfeláldozóan harcolt imádott csapatáért, még azt is bevállalta, hogy ki kell hagynia a következő meccset. Jónak nem jó, de nem volt más választása. Ez már nem az első, nem is a második olyan idény, amikor nélküle óriási gondban lennénk, de mint egy hű társ, ő mindig ott van, amikor szükség van rá, jóban, rosszban. Lehetetlen nem kedvelni ezt a srácot.
Ferland Mendy (6,5)
Felemás teljesítmény a francia terminátortól. Egyrészt nagy szükség volt a gyorsaságára és fizikai erejére, másrészt nagyon jól működött együtt Vinivel a balon, ám mégis voltak olyan hajmeresztő megoldásai, amik nagy bajba keverhették volna a csapatot. Két büntetőt is megúszott, ám nagyon a határon táncolt, és ilyen fegyvereket nem szabad az ellenfél kezébe adni. Az már más kérdés, hogy a második ilyen azóta már kirobbantotta a harmadik világháborút a kommenthuszárok körében. Én nem gondolom, hogy kibillentette volna Braithwaite-et egyensúlyából, a Barcelona csatára egyszerűen eldobta magát, ahogy azt ilyenkor kell, viszont nem szabad okot sem adni arra, hogy egy ilyen helyzetet vizsgáljanak, pláne nem ilyen állásnál egy ilyen meccsen. A tűzzel játszott a francia. Emellett sajnos Mingueza góljánál is tehetett volna többet, ám most csak annyira futotta tőle, hogy első osztályú helyről nézze végig a csizmaszárral kapuba tört labdát.
Casemiro (7)
Nem tudom, hogy van-e a csapatban olyan játékos, akinek nagyobb teherbírása van. Hatalmas mennyiségű munkát tett bele a meccsbe, tényleg nem értem, honnan meríti az erejét. Minden egyes párharcba úgy állt bele, mintha a saját életéért küzdene – úgy, ahogy egyébként mindig is teszi. Ezért imádjuk annyira. Lelkesedése és harcossága viszont sajnos most nem csak labdaszerzésekben, hanem két sárga lapban is manifesztálódott, aminek eredményeképp kihagyni kényszerül a következő bajnokit. Teherbírása és munkamennyisége mellett sajnos meg kell említenem a passzmutatóját is: átadásainak mindössze 68 százaléka talált társat, ami azért nem túl acélos, persze figyelembe kell venni azt is, hogy nem mindig átadási szándékkal bombázott bele a labdába.
Toni Kroos (8,5)
Ellenben persze Tonival, aki most is megcsiklandozta a 94 százalék talpát. Kroos most is lenyűgöző volt, és bár a góljánál Flipper Öcsi is bejátszott, mégis a nevéhez fűződik a csapat második találata. Az elmúlt hetekben egy metronóm állandóságával teljesít, nagyon kiegyensúlyozott, a csapat egyik legfontosabb figurája. Modrićcsal olyan párost alkotnak, mint fénykorukban – azaz mint az elmúlt bő hat évben. Imádom nézni a játékukat, imádom, ahogy Toni is mozgatja a csapatot. Csak sajnálni tudom azt, aki nem veszi észre Kroos szerepét, aki nem látja, hogy mennyire jó és mennyire kell a csapatnak, és aki számára ez az ember csak egy alibi játékos. Számomra minden idők egyik legjobb középpályása.
Luka Modrić (8)
Valami eszméletlen, hogy hogy bírja ennyi idősen ezt a terhelést. Nyilván nagy szerepe van a fizikai adottságoknak, ugyanakkor biztos vagyok abban is, hogy Lukita is mindent megtesz a gyorsabb regenerálódás érdekében. Úgy ment ezúttal is, mint egy gép, meg sem látszott rajta, hogy néhány nappal ezelőtt még a Liverpoolnak tartott előadást a tökéletes középpályás modellezéséről. A szerepe némileg defenzívebb volt ezúttal, ám közel tökéletesen látta el feladatát, és még mélységi passzokra és indításokra is futotta tőle – Vinit például zseniálisan ugratta ki, kár, hogy az az akció nem góllal fejeződött be.
Vini Jr. (8)
Nos, rajta azért éreztem a fáradtságot, főleg a sprintjein – látványosan lassult már az első félidő végére is, igaz, még így is gyorsabb a játékosok 80 százalékánál. A fáradás nem meglepő, hiszen rengeteget kellett futnia már az első fél órában is, illetve a Liverpool ellen sem volt ideje lazsálni. Ezúttal sok helyzetet dolgozott ki, állandó veszélyforrást jelentett a Barcelona védelmére, mindig benne volt valami váratlan, amikor nála volt a labda. Igen, voltak most is rossz döntései, voltak elrontott passzai, volt olyan is, ami már a fáradtság számlájára írható, mégis csapata egyik legjobbja volt. Neki köszönhető többek között a második találat előtti szabadrúgás is. Felszabadultan, nagy kedvvel játszott, jót tett neki az a Pool elleni meccs. Cseréje mindenképp indokolt volt, hiszen látványosan elkészült az erejével – és persze gondolni kell a szerdai mérkőzésre is.
Fede Valverde (7)
Számomra meglepő döntés volt, hogy végül őt választotta Zidane, de meg tudom érteni annak miértjeit. Egyrészt Asensio eléggé sántikált a Liverpool elleni meccs lefújását követően, másrészt szükség volt egy energiabombára, aki a támadások mellett a védekezésben és a piszkos munka elvégzésében sem utolsó. A sok kihagyás ellenére pedig Fede élt a lehetőséggel és bele is adott mindent. Az első találat előtti ritmusváltása és sprintje, a Lucasnak kitett labdája… tökéletes mozdulatsorok voltak. Egy kivétellel Jordi Albát is le tudta venni a pályáról: pechjére pont abból az akcióból érkezett a szépítő gól, amelynél Fede rontotta el a szélen a helyezkedést. Cseréje indokolt döntés volt, hiszen Fedénél is lemerült az elem, ez is nagyban közrejátszott abban, hogy elcsúszott a védekezése. Ami viszont aggaszt, hogy ő is sántikálva jött le a lelátóról a lefújást követően.
Karim “Lord” Benzema (8,5)
Láttátok a gólját? Ha nem, akkor azért nézzétek meg, ha pedig igen, akkor azért. Nem lehet megunni. Szépségdíjas gól, remélhetőleg még Puskás-díj-jelölést is ér. Zseniális megmozdulás, és még jobb érzéssel tölt el, hogy pont a Barcelona ellen. Fontos szerepe volt a pályán a találat mellett is, dehát ez már nem újdonság. Pályafutása legszebb pillanatait éli, ez nem kérdés, és mi vagyunk a legjobb helyzetben, hiszen mindennek tanúi lehetünk.
Cserejátékosok
Álvaro Odriozola (6,5)
Egy kicsit sajnálom ezt a srácot. Szinte sosem jut szerephez, aztán mikor eljönne az ő ideje, megsérül, majd felépülése után pont egy El Clásicón, ilyen meccsen, ilyen helyzetben kell bejönnie és bizonyítania. Nem egyszerű. Szégyent nem vallott, de azért nagyon érezhető volt, hogy lefelé lóg ki. Azt sajnálom, hogy a centerezése hosszúra sikeredett, jót tett volna a lelkének – és a miénknek is -, ha Benzema pontos labdát kap és le tudja zárni a meccset. A meccs végén aztán volt egy hajmeresztő labdaátvételi hibája, majd rögtön azt követően egy rövid hazaadása is, de megúsztuk. Mentségére szóljon viszont, hogy ment, hajtott, akart, és kíváncsi lennék arra is, hogy mire képes állandó játéklehetőség mellett – ezt Madridban még sosem láthattuk.
Marco Asensio (6)
A kezdőcsapatba vártam, de azt is meg tudom érteni, hogy végül miért nem ő kapott szerepet. Most csak fél óra jutott neki, ráadásul pont az a 30 perc, amikor a Barcelona kezdett el dominálni. Két kulcspasszra így is futotta tőle, de sok egyebet nem adott a csapatnak ezúttal.
Isco (6)
Nem mondom, hogy nem volt meredek ötlet őt behozni abba a pozícióba, de sok más alternatíva nincs is jelenleg. Harcolt, küzdött, képességeihez mérten persze.
Marcelo (6,5)
Az nagyon látszik, hogy Marcika sebessége megkopott, de mégis jó volt őt a pályán látni. Az is szívmelengető volt, ahogy és amekkora rutinnal engedett ki egy labdát – ezek olyan apró dolgok, amik nélküle nem nagyon történnek meg a pályán. Már csak az lett volna a slusszpoén, ha kiugratását követően sikerült gólt is szereznie – örömmel néztem volna egy önfeledt Marcelo-gólörömöt.
Mariano Díaz (6)
15 percet kapott, harcolt is becsülettel. Sok lehetőség nem adódott előtte, olyan viszont akadt, amikor passzolhatott volna, de nem tette meg.
Edzői teljesítmény
Zinédine Zidane (9)
Sokat szidtuk már a szezon során, nem is ok nélkül, de ahogy mindig, valahogy most is a “kopasz kóklernek” lesz igaza… Nem váltja meg a világot, nem találja fel a spanyol viaszt, ám valahogy mégis mindig ő nyer a végén. Őszintén, tegyétek a kezeteket a szívetekre: ki gondolta volna, hogy itt tart majd a csapat áprilisban? Ez a keret messze nem a legerősebb a klub történetében, sőt… ráadásul ennyi sérüléssel a hátunk mögött, borzasztó és borzasztóan unalmas meccsekkel az út során, meglepő, megrendítő vereségekkel tarkítva. Most viszont mégis megszépülnek ezek az emlékek is, hiszen áprilisban azt mondhatjuk, hogy harcban vagyunk a bajnoki címért, nem veszítettünk az idény során rangadót, oda-vissza legyőztük a Barcelonát, és minden esély megvan arra is, hogy BL-elődöntőt játsszon a csapat. Az ősz során, amikor majdnem mindenki elküldte volna Zidane-t, ugye aláírtuk volna ezt a forgatókönyvet? Tessék erre gondolni. Zizou mindent kihozott az elmúlt egy hétben a rendelkezésére álló erőforrásokból, pedig ennyire rövid kerete valószínűleg még sosem volt. Ő is elismeri, hogy fáradtak a játékosai, de úgy néz ki, hogy fejben csak sikerül őket összekaparnia, és a szívek is a helyükön vannak. A közép- és hosszútávú jövő engem még mindig aggaszt, hiszen arra még nincs koncepció, viszont most ez sem érdekel, csak a jelent akarom élvezni. Tegyetek így ti is, hiszen ez most épp valami emberfeletti. Ja igen, utolsó gondolatként arról, hogy Zizou mekkora badass: ő pihentet a Barcelona ellen, kulcspillanatokban. Nyilván muszáj meg is tennie, és hatalmas kockázatot vállalt, de megúszta.
