Csapatok
Alavés (4)
Az öngyilkosság futballpályára öntött tökéletes formája… A hazaiak egy meglehetősen feltolt védelemmel játszottak, nagy területeket nyitva hagyva, ezzel tálcán kínálva a lehetőséget a madridiaknak a támadásokra. Aki követte az elmúlt hónapok eseményeit, az látta és tudja, hogy Zidane gárdája csak az ilyen játékot játszó csapatok ellen tud érvényesülni. Abelardo Fernández és alakulata ezzel a felfogással egyenesen a késbe rohant, aminek az lett a vége, hogy gyakorlatilag már az első félidőben eldőlt a meccs sorsa. A második játékrészben volt ugyan egy fellángolása a csapatnak a cseréket követően, de a negyedik kapott gól után nem maradt nyitott kérdés. Az ősz folyamán tehát le tudták győzni a Madridot idegenben, azóta viszont a formájuk is hanyatlott, edzőváltáson is átestek, és Abelardo a lehető legrosszabb megközelítést választotta a tegnap estéhez. Csúnya mészárlás lett a vége.
Real Madrid (7,5)
Nehéz most objektívnek maradni, hiszen a szurkolótáborban csak a két véglet létezik jelenleg: azok, akik Zidane fejét követelik mindenféle módon – legtöbbször nyomdafestéket nem tűrően -, illetve azok, akiket nem lehet arról sem meggyőzni, hogy Zidane-nak és csapatának óriási hiányosságai vannak. Nem egyszerű az ember és az egyszerű madridista élete, ha az ő véleménye valahol e két véglet között helyezkedik el… Nos, ami a tegnapi meccset illeti… Úgy tűnt, mintha teljes szemléletváltáson esett volna át a csapat, mintha mindenki 2000 fokon pörgött volna, és mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Igen, jól érzitek, itt jön egy hatalmas DE. Az ellenfél játékának minden eleme lehetővé tette azt, hogy a Real Madrid így tündököljön – erre nagyjából annyi példa volt a jelenlegi idényben eddig, hogy egy kezemen meg tudom számolni. Akkora területet hagytak a madridiak számára, ami lehetővé tette, hogy a két madridi középpályás zseni azt tudja tenni, amihez a legjobban ért, és ennek meg is lett az eredménye. A horvát varázsló olyan labdákat osztogatott, hogy örömkönnyeket hullajtottunk… A területeknek köszönhetően sokkal többször tudott helyzetbe kerülni Zidane gárdája, és szerencsére ezúttal sikerült gólokat is szerezni. A védelemben azért voltak komoly hibák, amiket egy szervezettebb ellenfél könyörtelenül büntetett volna. Ettől függetlenül úgy vélem, lélektanilag egy nagyon hasznos meccsen vagyunk túl, de muszáj a földön maradnunk: amint újra egy védekezésben szervezett, jól záró csapat kerül a csapat útjába, ismét a jól megszokott Real Madridot láthatjuk majd. Sebtapasznak viszont nagyon jó volt a tegnapi meccs, jó volt végre látni egy ilyet is.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Luka Modrić (9)
Nem volt egyszerű választani, de mivel a szép futball híve vagyok, nem tudtam nem a horvát zsenire letenni a voksom… Az első félidőben szemkápráztató játékot tett le az asztalra, a passzai és kulcspasszai élményszámba mentek. Igaz, hogy az ellenfél tálcán kínálta a lehetőséget, mégis a kivitelezés már csak és kizárólag Modrićon múlott – és abban nem volt hiba. A szép mozdulatok mellett egy gólpassz került a neve mellé, 77 percnyi játékidő alatt. Egy dologtól félek csak: ennyit használni egy ilyen korban lévő játékost nem egészséges, és ha tényleg kölcsönadjuk végül Ødegaard-t, akkor még komoly gondok is jöhetnek egy esetleges Modrić-sérülés esetén.
Thibaut Courtois (7)
Négy védéssel fejezte be a meccset, de nagyon nem kellett megizzadnia. Volt néhány necces megoldása egy-egy hazaadásnál, többször is felszisszenhettünk, de végül mindig jól jött ki ezekből. Az viszont kijelenthető, hogy a lábjátékán lenne mit fejleszteni. Ami a hazaiak találatát illeti, ott esélye sem volt, nem lehet érte hibáztatni.
Lucas Vázquez (6,5)
Zsinórban a 20. meccsén volt a kezdőcsapat tagja, és ez azért beszédes adat… A tegnapi teljesítménye viszont közel sem indokolta, hogy végig a pályán maradjon, de talán még Courtois is hamarabb lesz lecserélve, mint ő. A 90 percet játszók közül messze övé volt a legtöbb eladott labda, teljesítménye akkor javult, amikor egy sorral feljebb léphetett, Odriozola érkezését követően.
Raphaël Varane (6,5)
Ramos nélkül is megütötte ezúttal a megfelelő kategóriát, extrát viszont nem adott. A kapott gólnál a komplett védelem teljesen vakon volt, helyezkedésben legalábbis totálisan, és itt azért van felelőssége neki is, a védelem legtapasztaltabb tagjaként. A fejpárbajait ismét hozta, és a labdáit sem szóra el, ez mindenképp pozitív.
Éder Militão (7)
Zsinórban a második meccsén volt a kezdőcsapat tagja, meglehetősen furcsa szituáció lehetett ez számára. Ezúttal jól helyettesítette Ramost, több labdaszerzése volt mint francia társának, és az első félidőben még a gólhoz is közel járt. A hazaiak gólt eredményező szabadrúgása viszont az ő szabálytalanságából jöhetett létre, és bár Joselu fejesénél is ő tűnt ludasnak, szeretnék a védelmére kelni, hiszen egyedül próbálta menteni a menthetőt három hazai játékos gyűrűjében. Felmerül a kérdés: hol voltak a társak?
Ferland Mendy (6,5)
Sosem volt igazán erős támadásban, de az utóbbi időben mintha visszafelé fejlődne ebben a tekintetben. Megy, fut, próbálkozik, de általában rossz döntéseket hoz. Az már más kérdés, hogy a szélen többször volt megjátszható és többször tudott elfutni, mint Hazard, a boxot belül viszont lehetett volna határozottabb: az első félidőben gólt is szerezhetett volna, ha jó döntést hoz, lövés helyett viszont a passzt választotta, ami ráadásul rossz helyre ment. A védőmunkája viszont most is teljesen rendben volt.
Casemiro (8)
Volt egy hajmeresztő megoldása rögtön a meccs elején, de aztán szépen felépítette a játékát. Fejesének köszönhetően a csapat meg is szerezte a vezetést, ami az elmúlt hetek, hónapok tendenciáját látva létfontosságú dolog. Egyetlen negatívum a tegnapi játéka kapcsán, hogy Lucas után ő adta el a legtöbb labdát. Két középpályás társának viszont szabadságot biztosított jelenlétével.
Toni Kroos (9)
Kétségkívül az egyik legjobb idénybeli teljesítménye volt ez a német középpályásnak. Két gólpasszal zárta a meccset, Modrićhoz hasonlóan lubickolt a szabadságban a középpályán, a neki hagyott területnek köszönhetően remekül tudta irányítani, mozgatni a csapatot. Természetesen övé volt a legtöbb passz, ami mellé 96 százalékos precíziós ráta is párosult, a Hazard-nak adott gólpassza pedig egyszerűen zseniális volt.
Marco Asensio (5,5)
Az első félidőben gyakran ő védekezett Lucas helyett – ebben a tekintetben lépett előre az elmúlt hetek során, kevés olyan meccse volt eddig, amikor ennyit segített volna a defenzív munkában. A támadójátéka viszont nem volt sem látványos, sem pedig hatékony. Vajmi keveset tett hozzá a tegnapi győzelemhez.
Eden Hazard (7,5)
Alakul, alakul, de még közel sem az igazi… Még mindig darabos és lassú önmagához képest, de örülök annak, hogy végre kijött számára a lépés, és sikerült góllal, illetve gólpasszal zárnia a meccset. A gólja különösen szép volt, nagy technikai tudást igényelt a labda levétele. Ettől függetlenül ez még mindig nem az az Hazard, akire mindenki vár már másfél éve.
Karim Benzema (9)
Jól mozgott, jól szállt be az összjátékokba, és egy-két kellemetlen kihagyott helyzet után végül csak sikerült két szép góllal kivennie a részét a győzelemből. Komoly esélyese volt ő is a meccs legjobbja címnek, meg is érdemelné, de a fent említett okok miatt billent ezúttal a mérleg nyelve – ezért is szubjektív a rovat. Mindenesetre megtarthatná a tegnap látott magabiztosságot a következő meccsekre is.
Cserejátékosok
Vini Jr. (5,5)
Közel 30 percet tölthetett a pályán, de nem sikerült sokkal többet hozzátennie a játékhoz, mint amennyit Asensio nyújtott a másik oldalon. Összesen 12 passzra futotta tőle, de azok nagy része ezúttal legalább pontos volt.
Isco és Odriozola 15 percnyi játékidőt sem kaptak, de sokat nem tudtak adni a csapatnak. Mondhatnánk, hogy elvenni viszont sikerült, ugyanis a jobbhátvéd 67 százalékos pontossággal passzolt, ugyanakkor másképp néz ki a képlet, ha ezt úgy írom le, hogy mindössze 3 passza volt, amiből csak 2 ért célba.
Edzői teljesítmény
Zinédine Zidane (7)
Írhatnám Bettoni nevét is, de senkinek se legyen kétsége afelől, hogy minden aszerint történt, ahogy azt a legendás francia elképzelte és leadta hűséges segítőjének. Amiért dicséret illeti, az az, hogy sikerült az ellenfél adta lehetőségeket a lehető leghatékonyabban kihasználni, így feledtetve némileg a kínos vereségeket. Ahogy viszont azt kifejtettem, ezzel egyelőre a rendszerszintű problémák egyike sincs megoldva, ez a győzelem mindössze egy sebtapasz volt a csúful vérző nyílt seben.
