Már öt éve, hogy Zinédine Zidane Florentino Pérez megmentésére sietett. Rafa benítez nem tudta megfelelően felépíteni a csapatot, a játékosok feje tele volt instrukciókkal, de az eredmények nem érkeztek. Jött viszont Zidane, aki hamar rendet tett, majd megnyerte a Bajnokok Ligáját. A győzelmet még két európai elsőség követte. A sikereket követően úgy döntött, hogy távozik, aminek az okát senki sem tudta. Végül aztán néhány hónap elteltével visszatért, hogy még egyszer megmentse Florentinót és a csapatot, amely Cristiano Ronaldo távozása után sem Lopetegui, sem pedig Solari irányítása alatt nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Megfelelően és tisztességesen befejezte a már futó szezont, az azt követőben pedig megnyerte a bajnokságot egy öregedő csapattal, valamint néhány be nem vált befektetéssel.
Nem volt egy szava sem, egyszerűen csak Zidane-ként viselkedett. A nyugodt munkamódszereit használva, amelyek egyszerűen a lehető legjobban idomulnak egy olyan csapathoz, mint a Real Madrid. Ugyanaz a nyugalom jellemzi, ami Ancelottit és Del Bosquét is jellemezte – erős elképzelések, de gyengéd módszerek. Csak ez a barátságos megközelítés, kiegészülve az igazságossággal, teszi lehetővé, hogy egy ilyen klub vezetőedzője maradhass huzamosabb ideig. A forrásokat a klub adja, ebből vásárolhatsz játékosokat, hosszabbíthatsz szerződéseket. Így alakíthatod ki a kezdőcsapatodat. A tekintély – amely nélkül a források elveszítik legitimitásukat – viszont csak azoknak jár, akik tényleg vezetők, és akik kiharcolják ezt maguknak napról napra. Pérez irányítása alatt öt BL-trófeát nyert a csapat, és csak az említett edzőkkel sikerült felérniük Európa csúcsára. Ami pedig Zizou-t illeti, tizenegy trófeát zsebelt be öt, nem teljesen egész idény alatt.
Az előző hetek során ugyanakkor ki kellett tartania, néhány gyengébben teljesített mérkőzést követően még olyan is előfordult, hogy rossz hangulatban jelent meg, ami igen ritkán jellemző rá. Egy meglehetősen alattomos pletyka is szárnyra kapott a klubon kívül: arról beszéltek, hogy Florentino nem fogja meneszteni, viszont elvárják tőle, hogy ő maga távozzon, méltósággal, hiszen nyilvánvaló, hogy a dolgok kicsúsztak a kezei közül. Ugyanez a szóbeszéd keltette teher nehezedett annak idején Ancelottira és Del Boquéra is: túlságosan engedékenyek a játékosokkal, nem fegyelmeznek… A madridizmus egy szegmense még mindig a tekintélyelvű vezetésre vár, és Florentino vezérletével még mindig nosztalgiáznak egyesek a Mourinho-érára gondolva. Zidane viszont tovább folytatja a harcot egy ilyen sötét árnyékban, és úgy tűnik, hogy a csapatban található „öreg” cimborái nem hagyják őt egyedül.
