Casillas: A Galaktikus Madrid nagy nevekből állt, de nem volt igazi csapat

A Movistar+ dokumentációs sorozatának újabb epizódja látott napvilágot, melyben a Real Madrid legendája ezúttal a madridi emlékeit eleveníti fel, egy nosztalgikus beszélgetésben.

Nehézségek a madridi pályafutása elején: „Emlékszem, hogy a klub korábban leigazolta Césart, de végül kölcsönadták a Valladolidnak. Én meccsről meccsre fejlődtem. Tudtam, hogy egy nap vissza fog térni, de legbelül nem féltem. Úgy gondoltam, hogy ha César nagyon jól játszik a Real Madridban, akkor nekem még jobban kell teljesítenem.”

A Nyolcadikhoz vezető út: „Otthon játszottunk a Manchester ellen, akik Európa legjobb védekező csapatának számítottak. Az első meccsen jó eredményt értünk el. Aztán elutaztunk az Old Traffordra, ahol egy nagyon összetett teljesítményt nyújtottunk. Azt követően a Bayernnel találkoztunk. Előtte sosem játszottam még a Bajnokok Ligája elődöntőjében, nagyon nehéz volt. Nem volt annyira jó meccsem, mint az Old Traffordon, de az emlék felejthetetlen.”

A Valencia elleni döntő: „Nagyon kemény volt, de tudtuk, hogy minden jól fog alakulni. Úgy éreztem, hogy tudtam kezelni a helyzetet.”

Verseny César Sánchezzel: „Az a versengés már a múlté. Hogy vele harcolhattam a Real Madrid kezdőcsapatáért, az a legjobb dolog, ami akkoriban velem történhetett. Nagyon gyorsan éretté váltam a helyzet miatt. César 10 évvel idősebb volt nálam. A versengés nem volt egészséges, de nagyon jó volt. Nehéz a kapusoknak a jó kapcsolat kialakítása, ha mindketten ugyanazért a helyért küzdenek. Egy kicsit féltem Césartól. A Valladolidban volt néhány kiemelkedő idénye, de végül úgy alakult, hogy a Real Madrid megnyerte a Bajnokok Ligáját, és egy olyan fiatal srác, mint én, felemelhette az ezért járó serleget.”

Az idény utolsó hónapja: „Vicente Césart választotta, neki szavazott bizalmat. Nem tudom, hogy azért történt-e, mert az idény legfontosabb szakaszához közeledtünk, de az emberek kevésbé bíztak bennem. Tudtam, hogy elveszítettem a pozíciómat, azt viszont nem, hogy mi vár rám a jövőben.”

Casillas és César, egy egészségtelen kapcsolat: „Nem állt szándékomban senkit sem átverni vagy becsapni. 20 éves voltam, nem pedig egy bűnös ember. Nem azért voltam ott, hogy megkeserítsem vagy tönkretegyem César életét. Mindketten nagy árat fizettünk végül. A kapcsolatunk egyáltalán nem volt könnyű és nyugodt. Ami engem illet, mindenki ismert már gyerekkorom óta. Tisztában vagyok vele, hogy César nehéz időket élt át akkor, de nem érzem úgy, hogy bármit is rosszul csináltam volna csak azért, hogy kikerüljön a csapatból. Az ilyen helyzetek érettebbé tesznek.”

Út Glasgowba és a Kilencedikhez: „A Bayern elleni negyeddöntő első meccsét elveszítettük 2-1-re, pedig César még büntetőt is védett és nagyon jó meccse volt. Emlékszem az akkori Clásicóra is, ahol szintén briliáns meccse volt, nagyszerű védéssel akadályozta meg például hogy Kluivert gólt szerezzen.”

A Leverkusen elleni döntő: „Amikor César megsérült, az orvosunk beszaladt ellátni őt. Úgy tűnt, hogy tudja folytatni. Vicente azonban felém fordult és elküldött melegíteni. Nem követtem utána a történteket, csak azt vettem észre, hogy Manuel, a kapusedzőnk nekem kiabál. Még a cipőm és a rövid ujjú mezem sem volt rajtam. A szívem elkezdett hevesen verni, Vicente is az őrületbe kergetett, Toni Grande nekem kiabált… Megpróbáltam mindenkinek elmagyarázni, hogy hosszú ujjú mezben nem fogok tudni pályára lépni, de végül nem vágták le a mezem ujját. Van egy pillanat, amit nagyon nem szeretek: amikor César sérülten lejött, némileg unalmasan néztem rá, majd megpaskoltam. Nem szeretem visszanézni ezt a pillanatot, de nyilvánvalóan az idegesség miatt tettem így. Hallottam, ahogy a szurkolók a nevem skandálják a Hampden Parkban. Azt megelőzően két hónapig nem léptem pályára, így nem tudtam, hogy hogy fogok beszállni. Az első megmozdulásommal szögletre ütöttem a labdát. Abból a szögletből a labda a tizenhatoson belül minden láb között elcsorgott, majd ha jól emlékszem, Berbatov lőtte kapura a játékszert. Nem tudom, hogy miért, de tudtam, hogy ki fogom védeni. A lábammal hárítottam, majd jött egy újabb szöglet. Akkor Hierro pont előttem állt, őszintén, fogalmam sincs, hogyan tudtam védeni, a lábammal, a térdemmel… Úgyhogy próbálkozás nélkül, két hónapnyi pihenés után a Bajnokok Ligája döntőjében találtam magam és meg is nyertem a sorozatot. Amikor nem játszottam, elkezdtem gondolkodni, és ötletem sem volt, hogy mihez kezdek majd az életemmel. Nagyon le voltam törve, nem éreztem, hogy én is a csapat tagja lennék. A lefújást követően mást sem tettem, csak sírtam. Könnyek között valójában értékelni sem tudtam azt a pillanatot.”

Galaktikusok: „A Galaktikusok és az a projekt nem evilági volt. Ronaldo, Zidane, Figo, valamint legalább 40 fotó, valahányszor Beckham kitette valahová a lábát… Kilenc hónap alatt majdnem mindent megnyertünk, úgy tűnt, hogy minden csodálatos, aztán jött a Zaragoza elleni kupadöntő és vereség. Az nagyon rossz hatással volt ránk. Márciustól májusig minden olyan volt, mint egy szabadesés. Hiába voltak nagy nevek a csapatban, nem voltunk igazi csapat.”

Forrás: AS, MARCA
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK