Csapatok
Real Madrid (8,5)
Meg merem kockáztatni, hogy a Gladbach elleni meccset megelőzve ez volt a csapat legjobb teljesítménye az őszi szezonban. Nagyon fegyelmezett, koncentrált Real Madridot láthattunk a pályán, mely játékosainak minden megmozdulásában érződött a győzelmi vágy – elég csak visszanézni a gólok ünneplését, láthatjuk, hogy mit is jelentett ez a meccs a csapatnak. Tapintani lehetett az akaratot, mindenki megharcolt az utolsó labdáért is, de ami még ennél is szembetűnőbb volt, az a presszing: több olyan periódusa is volt a mérkőzésnek, amikor Zidane fiai egészen magasan alkalmaztak igazán hatékony és gyors letámadásokat, amikor kíméletlen piócaként tapadtak a matracosok játékosaira, ellehetetlenítve ezzel az ellenfél játékát. Aztán ott volt a középpálya, a zseniális középpálya… Az akarat mellett ez volt az a tényező, ami megteremtette tegnap a különbséget, hiszen a CKM a fénykorát idézte. Itt aztán nem volt kérdés tegnap, le a kalappal a csapat előtt. Én magam is nagyon sok kritikát fogalmaztam meg az elmúlt hetekben, de ebbe, illetve a csapat reakciójába egyszerűen nem tudok belekötni. Amikor nem voltam elégedett, pontosan azt hiányoltam a csapatból és a játékból, amit tegnap láttam. Már csak azt kívánom, hogy maradjanak a srácok ezen az úton. Az első lépést már megtették, de a neheze még csak ezután jön.
Atlético Madrid (5)
Az idei teljesítményükhöz képest meglepően gyengén teljesítettek, de hozzá kell tenni, hogy a Real Madrid is az idei egyik legjobb teljesítményét tette le az asztalra. A hazaiak tegnapi játékára egyszerűen nem volt ellenszerük, pedig Simeone megpróbált belenyúlni a meccsbe, egyszerre több cserét is végrehajtott, de mindhiába. Az argentin taktikus tegnap nem tudott túljárni francia kollégája eszén, sőt, még motiváció tekintetében sem sikerült jobban feltüzelnie játékosait. A csontzene természetesen most is eleme volt a közel sem tökéletes szimfóniájuknak, dehát ez már nem újdonság. Ami viszont meglehetősen furcsa, hogy Casemiro a gólja előtt látványosan egyedül maradt a tizenhatoson belül, egy ilyen rövidzárlat azért az Atlético Madridnál nem túl gyakran jellemző. Dehát ez legyen a legnagyobb problémánk…
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – CKM
Nehéz lett volna egyetlen játékost választani, hiszen ez a győzelem a tökéletes csapatmunkának köszönhető, amiből mindenki kivette a részét. Ki lehetne emelni persze a CKM bármelyik tagját, Benzemát, Váqzuezt vagy Carvajalt, hiszen mindannyian kiemelkedően teljesítettek, ám úgy döntöttem, hogy a középpályás trió kapja meg a legjobbnak járó képzeletbeli díjat. Ennyire erős meccse nagyon rég nem volt a CKM-nek. A mögöttünk hagyott évtized legjobb középpályás triója egy jó ideje nem tündökölt már eredeti fényében, amikor együtt léptek pályára, ám tegnap minden összeállt, és egy újabb meccsen mutatták meg, hogy miért voltak ők a legjobbak a 2010-es években. Mint egy hiánytalanul kirakott puzzle összeállt darabjai, olyan tökéletesen alkottak hibátlan egységet a pályán, aminek köszönhetően a Real Madrid brutálisan tudta uralni a középpályát, ezzel pedig végig irányítani a meccset. De nézzük a játékosokat egyenként:
Casemiro (8,5)
A meccs utáni szerkesztőségi szavazáson, ha csak egy hajszállal is, de ő lett a legjobb, és bevallom, én is rá szavaztam. Kiválóan szűrt a középpályán, és bár nem volt hibátlan (volt veszélyesen eladott labdája és felesleges szabálytalansága is), még így is az idei messze legjobb teljesítményét hozta. Az elszórt labdák ellenére is 94 százalékos pontossággal passzolt, de ő volt az a legény, aki feltűrte az ingje ujját és elindult a harcba a kemény vendég legények ellen – ahogy az lenni szokott. A gólja egy nagyon fontos találat volt, hiszen az Atlético ellen nem egyszerű megzörgetni a hálót, így az a fejes további erőt adott a csapatnak. Emellett jelenlétével lehetővé tette, hogy Modrić és Kroos azt csinálhassák, amihez a legjobban értenek – ez pedig egy nagyon értékes dolog. Az már csak hab a tortán, ahogy a meccs végén ördögi vigyorral lenyilatkozta, hogy Lahoz a legjobb spanyol bíró…
Luka Modrić (8)
Az ősz talán egyetlen madridi játékosa, aki kiegyensúlyozottan nem a tudása alatt, hanem tudásának megfelelően, illetve az elvárásokat bőven túlszárnyalva teljesít. Félelmetes, amit ez a 35 éves horvát zseni csinál, ráadásul egy olyan poszton, ahol az ő korában már visszavonulni, vagy levezetni szoktak. Lukita 35 évesen is oktat a pálya közepén, aranylabdáshoz méltóan irányít, járatja a labdát, és harcol minden egyes bogyóért. Ő az, aki a legjobban gazdálkodik az erejével és aki a legtöbbet hozza ki a neki jutó percekből, mérkőzésekből. Ez volt zsinórban a 9. meccse, amin kezdett, ám így is az egyik legtöbbet mozgó játékosa volt a csapatnak: több mint 10 kilométert futott… Ismétlem, 35 évesen. Őszintén nem lennék meglepve, ha ezek után végül megkapná az új szerződését. Megérdemelné.
Toni Kroos (8)
Az a német precizitás… 97 százalékos passzpontosság úgy, hogy ezúttal is magasan övé volt a legtöbb átadás a csapat tagjai közül. Mindenhol feltűnt, szinte minden egyes támadás és labdajáratás aktív szereplője volt, ezzel gyakorlatilag megfojtotta a vendégek középpályás-teljesítményét. Kétségkívül klasszis teljesítményt nyújtott, egyszerűen öröm nézni ilyenkor a játékát – amit sokan egyáltalán nem tudnak értékelni. Mindemellett ő varázsolta Casemiro fejére a labdát az első félidőben, hozzásegítve a csapatot a vezető találathoz. Voltak már nagyon gyenge meccsei is idén, de ez most igazán rendben volt.
Thibaut Courtois (7)
Nem lett olyan nehéz feladat elé nem állítva, mint szlovén kollégája a másik oldalon, hiszen Félix, valamint Suárez is zsebre lettek rakva – utóbbi szerencsére nem tudta magát kirágni onnan. A meccs végén azért volt egy nagy védése, amivel biztosította az újabb kapott gól nélküli meccset.
Dani Carvajal (7,5)
Valahogy így kell visszatérni… Emlékszem, az előző sérülése után nagyjából ugyanezeket a szavakat használtam, dehát mit tehetek, ha Dani egyszerűen nem tud átlagos formában pályára lépni közvetlenül egy sérülés után. Mindent beleadott, dehát ismerjük már annyira, hogy tudjuk, számára ezek a meccsek igazi presztízzsel bírnak. Nála többször csak Lucas választotta el a labdától az ellenfél játékosait, ráadásul a támadások során is kiválóan megértették egymást az egy sorral feljebb játszó spanyol kollégájával. Sajnálom, hogy a gólját végül öngólnak minősítették (teljesen jogosan), megérdemelte volna azt a találatot egy ilyen jól eltalált lövést követően.
Sergio Ramos (8)
Nem gyenge védőmunkát tett az asztalra, szerelésekkel, labda elcsenésekkel, blokkolt lövésekkel tarkítva, én mégsem ezt szeretném kiemelni vele kapcsolatban. Egyszerűen nem lehet nem észrevenni azt a vezérszerepet, amit ő betölt ebben a csapatban. Minden megváltozik, amikor ő is a pályán van. Ez a veleszületett képesség egy olyan érték, amit nem lehet megvenni az átigazolási időszakokban. Nézzétek csak meg a gólok utáni ünnepléseket, a mozdulatait, a gesztusait… Nem eshet meg az a szégyen a klubbal, hogy ezt az embert engedik távozni szerződéshosszabbítás hiányában.
Raphaël Varane (7,5)
Remekül egészítették ki egymást a kapitánnyal, aki mellett a francia védő játéka is feljavul. Jót tesz neki, ha nem ő kell magára vállalja a védelem vezérének szerepét. Tegnap este volt tanítani való becsúszása, fontos szerelése, és a tizenhatoson belül most nem lehetett zavarba hozni. A Varane-hullámvasút ezúttal tehát ismét a magasabb pontjaira érkezett, már csak valahogy meg kellene itt állítani a szerelvényt, hogy ne induljon el lefelé.
Ferland Mendy (7)
Hátul kellően kemény és kiegyensúlyozott volt, előrejátékban viszont közel sem volt annyira hatékony, mint Carvajal a másik oldalon. Volt néhány könnyel elszórt labdája is, ezúttal zavarba lehetett hozni a letámadásokkal. Összességében az is elmondható, hogy a csapat bal oldala sokkal kevésbé volt aktív és hatékony, mint a jobb, ebben pedig neki is szerepe volt. Ettől függetlenül továbbra is stabil, korántsem lógott ki a csapatból.
Vini Jr. (6)
Sokszor veszített labdát egy-egy rossz döntése után, és nem tudott igazán veszélyes lenni a támadóharmadban. Messze ő volt a legkevesebbet játékban a csapat tagjai közül – úgy tűnik tehát, hogy Benzema ezúttal előre lezsírozta a többiekkel, hogy senki se passzoljon a brazilnak. Becsületére szóljon viszont, hogy a védekezésbe több ízben is besegített, nem volt rest visszafutni és támogatni Mendyt, amikor arra szükség volt. Ennél viszont azért több kell.
Karim Benzema (8,5)
A pályán lévők közül az egyik legjobb volt. Ha a CKM nem uralta volna ennyire a meccset és a középpályát, akkor egyértelműen Benzemára esett volna a választásom a meccs legjobbjának megszavazása során. Remekül működött együtt nagyjából mindenkivel, sokat mozgott, lőtt egy bődületes kapufát, és csak Oblak tehet arról, hogy az a dugó nem góllal végződött. Rendkívül fontos szerepe volt abban, hogy így teljesített a csapat tegnap – bármennyire is fáj ez sokaknak, úgy kell ő ebbe a csapatba, mint egy falat kenyér.
Lucas Váquez (8,5)
A Real Madrid védőszentjét ezúttal is vitte előre az Arbeloa által megszállt 17-es szerelés. Én nem tudom mi történt ezzel az emberrel, de egyszerűen lenyűgöző látni, amit az elmúlt meccseken csinál. Minden ott kezdődött, hogy egy sorral hátrébb lett vezényelve, azóta csak úgy szórja ránk az áldást. Tegnap teljesen mindegy lett volna, hogy hová tolják, a lábait is lejárta volna a csapatért. És ez egy nagyon-nagyon fontos tényező. Sajnálom, hogy a gól nem jött össze neki, ezen kívül a játék minden elemében kiemelkedőt nyújtott – védekezésben és támadásban egyaránt. Szerződéshosszabbítást Szent Lukácsnak!
Cserejátékosok
Asensio, Rodrigo és Valverde nem töltöttek annyi időt a pályán, hogy pontozni tudjuk őket. Azt viszont elmondhatjuk, hogy
– Asensiótól sokkal-sokkal többet várunk,
– Rodrygónak több lehetőséget kívánunk,
– Valverdét pedig nagyszerű érzés volt újra a pályán látni, körülbelül 3 másodperce volt szüksége ahhoz, hogy összekoszolja a habfehér mezt – máris csúszott a labdáért.
Edzői teljesítmény
Zinédine Zidane (8)
Ejj, az a csillogó, ördögi kopasz buksi… Nem tudom, hány élete van ennek az embernek. Mindkét Zidane-érában borítékolható az a jelenség, hogy valahányszor a fejét követelik, jön egy-két nagyobb meccs, amin elhallgattat mindenkit. Most zsinórban három olyan találkozón tudott nyerni, ahol a bukását várták. Nyilván nem lett taktikai Einstein, nem végzett gyorstalpalót az edzősködésből, viszont valamit nagyon tud, az hétszentség. Hogy mi ez? Valahogy mindig megtalálja a motiváció forrását, mindig sikerül a saját malmára hajtania a vizet csapaton belül a legnehezebb időszakokban. Ilyenkor valahogy mindig jön egy fordulópont, ami után a csapat elindul a győzelem útján. Nyilván nem talált fel új taktikai elemet ezúttal sem, viszont ezt a győzelmet tegnap ő, illetve a csapata akarta sokkal de sokkal jobban, mint Simeone és legénysége, akiknek egyébként szintén nem kell a közértbe menni egy kis motivációért. Marad tehát az örök kérdés: miért nem tud kiegyensúlyozottan így teljesíteni a csapat? Miért nem tud mindig úgy felpörögni, mint ilyen kiélezett helyzetben? Sokkal egyszerűbbé tenné mind Zidane, mind a csapat, mind pedig a mi életünket, hiszen így akár tudnánk élvezni is kedvenc csapatunk meccseit. Kíváncsi vagyok, hogy ez a három meccs mennyi energiát ad majd a fiúknak, az viszont biztos, hogy lélektanilag most nagyon kellettek ezek a győzelmek. És ebben igazán erős Zidane: nem roppan össze egy olyan teher alatt, amit mások biztos, hogy nem bírnának lábon kihordani – sőt, meg merem kockáztatni, hogy ő ezekből a helyzetekből táplálkozik és merít erőt. Kíváncsian várom a folytatást.
