A csapat
A találkozó első perceiben már eldőlt, hogy hátrányból kell nekilendülni ennek a találkozónak, így kiváncsian vártam a játékot. Utána viszont nagy sóhajtásaimat csupán Mariano szuszogása, Casemiro és Isco égbe dörrentett labdái és Hazard fájdalmas arcvonásainak látványa szakították meg váltakozó sorrendben, bár nem mintha az ő számlájukra lehetne (csak) írni a vereséget. A struktúra és az elképzelés teljes hiánya, valamint a szokásos oldalra passz, majd a beadás után csak belebotlik valaki játékstílustól lassan kitérek hitemből, utána pedig a szokásosnál is nagyobb vehemenciával dobom arrébb 3 méterrel a távkapcsolót.
Az akarással nincs gond, mennek a srácok előre becsülettel, de ilyesfajta megjegyzéseket sokkal inkább egy kiesőjelölt, vagy legalább alsóházi csapat esetén jegyez meg az ember és nem a bajnoki címvédő Real Madrid kapcsán. Egy Inter elleni győzelem után nem feltétlenül ezt a játékot vártam, egyszerűen nagyon sok olyan momentum volt a meccsen, amikor az összeszokottság teljes hiánya, félreértések sorozata sejlett fel a játékban, ami teljes abszurdum volt számomra, bár lassan tendenciává válik, hogy a jó meccsek után legalább 3-4 rossz következik. Ezt a csapatot nem alkotják rossz játékosok, legalábbis nem olyan rossz az alapanyag, de csak a vak, vagy az elvakult nem látja az egyértelmű hiányosságokat és azt, hogy ez a gárda azért bőven erősítésre szorul. A sérültekre nem lehet fogni, ezt az Alavést ezzel a kezdővel is röhögve kellett volna lelépni, ehelyett az utolsó pillanatig rohanni kellett az eredmény után, ami végül így is vereségbe torkollott.
Akik hozzátettek valamit
Rendhagyó módon álltam a cikkhez, rendhagyó módon próbálok értékelni is, mert halvány reménysugarak voltak azért, csak hogy ne húzzuk rá mindenkire a vereséget.
Mariano, mint derült égből villámcsapás találta magát a csapatban nemrég, pedig lassan a neve is kikopott a madridi köztudatból. Ez a srác hatalmas elánnal küzd az utolsó percig, volt pár ígéretes megmozdulása, de hát mit várjunk egy olyan játékostól, aki csak szökőévente kap lehetőséget Zidane-tól. Azt tudomásul kell venni, hogy Benzemától eltérő stílust képvisel, így neki tényleg kellenek a társak, akik kiszolgálják, ehhez viszont az szükséges, hogy ennek megfelelően legyen alakítva a játék.
Luka Modrić kapcsán még az első félidőben jegyeztem meg magamnak, hogy 35 évesen a mezőny legjobbjának lenni persze az ő hatalmas dicsérete, de a többiek kritikája is egyben. Van elképzelés a játékában, próbál egy kis dinamikát vinni a támadásokba, de ugyanúgy vissza tud érni akár a saját kapuja elé is, hogy a valahonnan Spanyolország másik végéből visszarohanó védőket helyettesítse. Konstans jó játékot hoz minden alkalommal, persze vannak neki is gyengébb periódusai, de sokkal többre értékelem a játékát jelenleg, mint például német társáét.
Lucas Vázquez, aki számomra kellemes csalódás az utóbbi időben, a szükség hozta jobbhátvéd szerepéből igen gyakran kell a meccs egyes momentumaiban előléptetnie saját magát támadónak, ebből pedig sokszor sikerül is kialakítania a társakkal egy-egy gólhelyzetet. Ez viszont már magában hordozza a veszélyt, hogy gyakorlatilag teljesen kiszolgáltatottá válik a Real a kontrák során. Persze tőle nem kell csodát várni, de az a problémám, hogy akiktől várnám a jó játékot és a védelem megbontását (Asensio, Vinícius), azok általában a szürke 50 árnyalataként vesznek bele a mezőnybe meccsről meccsre.
Mindezek után azonban nehezebb meccsek jönnek a menetrendben (Sahtar, Sevilla, Mönchengladbach, Atlético Madrid), így Zidane előtt nagy feladat áll. Össze kell szednie a csapatot, ugyanis decemberben nagyon sok minden eldőlhet a bajnokság szempontjából is. Reméljük, hogy hamarosan egy jobb arcát mutatja majd a Real Madrid.
