Csapatok
Inter (3)
Az a csapat, amelyik győzelmi kényszerben, esélyesebbnek tartva, hazai pályán a véghajráig nem tud érdemi helyzetet bemutatni, annak ne legyenek nagy illúziói a győzelmet, pláne nem a továbbjutást illetően. Fogalmam sincs, mit akart kihozni Conte ebből a mérkőzésből, de csapata nagyjából annyira volt veszélyes, mint egy triceratopsz a hentespultban. Lukaku állandó mozgásban volt Nacho és Varane zsebei között, Vidal kitüntetett agysebészként gyorsabban gyűjtött be két sárgát, mint egy F1-es boxkiállás, és a többiek sem tudtak mit kezdeni, a pálya egyik pontján sem voltak képesek dominálni. Az olaszok egyetlen reális célja ezzel a csoport harmadik helyének elérése maradt.
Real Madrid (8)
Így kell. Így kell kimenni egy sorsdöntő BL-meccsen Milánóban, ahol a csapat két vezére és egyik legnagyobb reménysége nem bevethető, és ahol a továbbjutás elbukásának réme ott lebegett a csapat feje felett. Bátran, taktikusan, uralva a teljes találkozót, egy pillanatnyi kétséget sem hagyva afelől, hogy ki is fog diadalmaskodni az este folyamán. Jól néztek ki a támadások, dinamikus és fáradhatatlan volt a középpálya, megingathatatlannak bizonyult a védelem, Courtois pedig nyugodtan tarthatott volna grillpartit is. Valahogy a rangadókra, kulcsmeccsekre össze tudja kapni magát a Real, de ez a győzelem igazán a hátralévő meccsek fényében fog felértékelődni, amelyek várhatóan nem lesznek sokkal könnyebbek.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Nacho (9)
Sergio Ramos szelleme tegnap estére az elnyűhetetlen Nachóba szállt. A szív és a szakáll a helyén, a fej meg a láb hozta a kötelezőt. Teljesen váratlanul bukkant fel a meccs elején a tizenhatoson belül, az Inter se számított rá, úgyhogy szépen el is kaszálták. Hátul kirakta a stoptáblát, nem éltek meg mellette a hazaiak, és egy veszélyesen csavarodó szabadrúgást is szépen fejelt ki a rövidnél. Ezen a poszton nem egyszerű a tartalékosnak hirtelen előlépni a nagyszínpadra, különösen egy ilyen horderejű meccsen. Ehhez szív kell. Szív és szakáll.
Thibaut Courtois (7,5)
Legkomolyabb küldetése az Inter elcseszett labdáinak összekuporgatása volt, arra meg tán alvás közben is képes volna. Egyszer azért csak nyújtózkodott egy gyönyörűt, Perišić hosszúba szánt löketét tolta ki ügyesen. Ahhoz a remek döntéshez már csak magunk közt szólva gratulálok Conténak, hogy a horvátot csak a második félidőben dobta be.
Dani Carvajal (7,5)
Nagyon-nagyon hiányzott nekem onnan, a szükségmegoldások jöttek-mentek, de azért így az igazi. Szépen zárkózott fel a támadásokkal, és a társak is megtalálták még úgy is, hogy a Real hagyományosan inkább a bal oldalon rohamoz hangsúlyosabban. Egyetlen dolog róható fel neki, mégpedig az a hátsó pötyimötyi, amiből Vidal gólt szerezhetett volna, de a chilei atomfizikus gólszerzés helyett inkább a tusolást választotta.
Raphaël Varane (8,5)
Egy eléggé halovány idénykezdet, sok gyenge produktum után végre valami minőségi érkezett a megbízott csékától, méghozzá kiemelt jelentőségű összecsapáson. Lukakut felkockázta és rántottába sütötte, köretnek a labdákat lenyelte, és a megfelelő pillanatokban szépen elosztogatta. Talán rá is átragadt Ramos szelleméből valami, vagy Nacho aurája megmasszírozta a tudatalattiját, mindegy is, az ilyen meccsekért jár a keksz, jár a pacsi, nice job, így tovább.
Ferland Mendy (7)
Az ő teljesítményét talán a legnehezebb megítélni, mert voltak kihagyásai és jó megmozdulásai a pálya mindkét térfelén. A kiváló labdaszerzést követő Hazard-kényszerítő utáni ziccert nagylelkűen adta le, de azt abban a szituációban el kell vállalni. Érdekes volt figyelni, hogy balhátvéd létére egész kötetlenül mozgott, alkalmanként Nachóval váltva, máskor meg szinte támadó középpályásként lépett fel. Azt nem mondanám, hogy rosszul játszott, de vannak javítanivalók.
Toni Kroos (8,5)
A leginkább ettől a húzástól tartottam, hogy Casemiro és/vagy Valverde hiányában Kroos lép vissza mélységi irányítónak, ami általában nem szokott neki feküdni. Kár volt. A német nagyon jól mozgott a középhátvédeket segítve, visszalépett, és okosan osztogatta el a labdákat. Emellett még szerelésekre is futotta az erejéből, talán egy kicsit a szokásosnál is harcosabb hozzáállással. Casemiro bejövetele után jutalmul kicsit feljebb tolódhatott, ott sem okozott csalódást. A szöglete azért beakadhatott volna, ő is megmosolyogta a kísérletet.
Luka Modrić (8,5)
Ha nem ismerem a játékosokat, és azt mondják nekem, hogy ez a loboncos ember jövőre 36 lesz, nem hittem volna el. Nem bírtak vele az olaszok, kiválóan lépett be az üres területekre, kulcspillanatokban jól hozta helyzetbe a társakat, és előkerült újra a küllő is a szerszámosládából. Úgy érzem, hogy a neki szánt játékidővel az egész keretet nézve ő gazdálkodik a legjobban: nem produkál már három-négy naponta kilencven perceket, de ha játszik, akkor a legjobbak között említhető.
Martin Ødegaard (7)
Két ilyen klasszis mellett fiatalként nem egyszerű érvényesülni, de számomra egyre ígéretesebb a norvég. Nacho tizenegyesénél tőle érkezett a kiugratás, szeme volt a lasztinak. Egy kicsit jobban össze kell csiszolódnia a társakkal, mert még feltűnő számomra is, hogy sok támadásnál jó pozícióban hagyják ki az összjátékból. De nem ügyetlen a srác, és látszik, hogy égetően nagy szüksége van a játékidőre, mert egyre jobban hasznosítja azt.
Lucas Vázquez (8,5)
A meccs egyik legjobbja volt Váckez, aki komoly teljesítményt pakolt le az asztalra. Az első félidőben egy kapufával csekkolt be, aztán kísérletezhetett Mendy beadásából, akkor nem talált kaput. A második félidőben kiszorított helyzetből ívelt át a hosszúra a frissen beállt Rodrygónak, aki élt is a lehetőséggel. A cselek is jöttek, és megnyugtató sűrűséggel törölte fel néhány olasszal a gyepet a miheztartás végett, az már csak hab a tortán, hogy Vidal is kapott tőle. Számomra csak azért nem lett a meccs embere, mert a veszélyes területeken mutatott fegyelmezetlenebb megmozdulások komolyabb bajt is hozhattak volna, de amúgy le a kalappal.
Mariano (6,5)
A hozzáállására sosem lehet panasz, egyszerűen nem ismer elveszett labdát. Különösen az első félidő lefújása előtt tűnt fel egy szituáció, amikor egy kvázi vert helyzetből csinált a harcosságának köszönhetően kontrát. A kapu előtt most kevésbé tudott határozott lenni, de a csapattársak sem találták meg sűrűn, egy veszélytelen fejese volt csupán.
Eden Hazard (8)
Ízelítőt kaptunk a közel százszázalékos belgából, és a kóstoló meghozta az étvágyunkat. A kritikák kereszttüzében lévő belga bokájának bibije begyógyult, a koronavírusból kigyógyult, az Inter halacskái meg sorra akadtak fent Eden pecabotján. Ramos és Benzema hiányában övé volt a tizi, amit értékesített, az első félidőben sorra fűzte fel a hazaiakat, nem is kimondottan csak a bal szélen, mert egész sokszor mozgott el remekül a vonal mellől. Mendyvel jól csináltak helyet egymásnak, és talán Ødegaard is vele értette meg magát a legjobban. Nagyon remélem, hogy ez csak a kezdet, és Hazard egészséges marad a jövőben, mert akkor abból a csapatunk is profitálni fog.
Cserejátékosok
Rodrygo (8)
Semmi kétség, Rodrygo az idei super sub. Sokadszor száll már be az ősz során úgy, hogy gólt lő, vagy gólpasszt ad, most másodpercekkel a beállása után csapott le Lucas labdájára, és pontosan játszotta meg Hakimi bevetődő lábát, a háló pedig keblére ölelte a labdát. Ezzel a sráccal nagyot fogtunk: magas játékintelligencia, jó helyezkedés, clutch player. A jövő az övé, de kicsit már a jelen is.
Casemiro (7)
A tavalyi Casemiro engem megvett kilóra, az idei egyelőre nem, de ez még változhat. Most szerintem jókor és jól is szállt be, hozta a kötelezőt, egy-két jó labdaszerzéssel.
Vini Jr. (-)
Egy szűk negyedóra jutott neki, de nem tudott érvényesülni. Általában jut rá egy ziccer, egy jó kiugratási vagy lövési lehetőség, amivel most sem sikerült élnie. Az ő esetében érzem azt, hogy talán jobban jött volna neki, ha ezt az évet egy topligás jobb csapatban eltölti 2-3000 perccel a lábában.
Edzői értékelés
Zinédine Zidane (9)
Az egyik legnagyobb kritikusa vagyok a franciának a szerkesztőségünkből, de amikor el kell ismerni a hozzájárulását, akkor azért jár a főhajtás és az elismerés. Zidane jó kezdőt küldött fel, a kérdéses pozíciókban hozott döntései (Lucas, Ødegaard) jól sültek el. A cserék időben érkeztek, teljesen feküdtek a találkozó képéhez mérten. Rossz taktikai elemeket (beívelések erőltetése, ész nélküli letámadás) hagytunk el, helyette szervezettebben mozogtunk védekezésben és a szokottnál sűrűbben voltunk jelen a pálya középső területén és a tizenhatos előterében. Erre lehet építeni.
