Az elfeledett hős

Sokan sóhajtanak amikor meglátják a nevét a kezdőben, sokan már készítik feltölteni a különböző meccs-posztok alá az őt parodizáló képeket, de ő csak kimegy a pályára, és mindent megtesz a fehér mezért.

Az elmúlt pár hónapban akadt egy játékos a csapatban, akinek a teljesítménye, és a hozzáállása is nagyon a szívemhez nőtt, ám szinte minden esetben amikor pályára lép a nevetség tárgyát képezi. A szerdai Inter meccs végeztével döntöttem el, hogy írok róla egy felmagasztaló (a szerkesztői chatben is határozottan ezt a szót használtam) cikket. Gondolom mostanra már mindenkinek van egy tippje arról, hogy ki is lehet ez a személy, és igen, ő nem más, mint Lucas Vázquez.

Lucas kétségkívül Zidane egyik kedvenc játékosa, és abszolút meg tudom érteni miért. Mindenki tisztában van a spanyol játékos hiányosságaival, nem volt, és nem is lesz soha az az ember, aki a hátára veszi a csapatot, akihez fordulunk, ha minden remény veszni látszik. Nem fog soha félpályás szóló gólt lőni, de nem is kell neki. Cserébe amit nyújt, az a jelenlegi európai felhozatalban csak azért nem unikum, mert van még egy Nacho nevezetű személy, aki hasonló erényeket csillogtat. 

Hogy mik is ezek az erények? A feltétel nélküli alázat, a csapat iránti szeretet, a társak segítése, és még lehetne sokáig sorolni. Október elején kidőlt mindkét jobbhátvédünk, Zidane-nak két opciója volt. Vagy az, hogy a Castillából felhoz valakit ideiglenesen – lehet, hogy a legtöbb edző így cselekedett volna – vagy Lucast bízza meg a pozíció betöltésével. Néhányszor játszott már ott a spanyol, de sosem huzamosabb ideig. A következő mérkőzéseken persze voltak hibái, párszor átjátszották, néha rosszul helyezkedett, de rendre a csapat legjobbjai között volt. Igazából ezeken a meccseken ismét megmutatta azt, amit mindig is tudtunk róla: bármit megtenne a csapatért.  

Ahogy említettem, sose lesz ő a legjobb technikailag, de nem érdekel. Imádom a palit. Ha Zidane egy percet sem adna neki a szezonban, biztos vagyok benne, hogy akkor is minden edzésen 150%-ot nyújtana, mosolyogna, nem nyilatkozgatna a sajtónak, hogy miért nem játszik, hanem csak várná a lehetőséget. És amikor megkapná, akkor mérget vehetünk rá, hogy annak minden másodpercében kész lenne bármit megtenni a mezért. 

Akartam statisztikákat hozni, hogy milyen jól játszott az Inter ellen is, illetve, hogy mennyire megbízható volt kényszer-jobbhátvédként, de feleslegesnek vélem, mert vannak olyan esetek, ahol a számok teljesen eltörpülnek a látottak mellett. Ez egy olyan eset.

Noha valószínűleg a következő alkalommal is, amikor a kezdőbe neveznek, madridisták tömkelege fogja megkérdőjelezni annak jogosságát. Lucas. Én csak köszönetet szeretnék mondani, hogy a csapatunkban vagy, és köszönöm azt, hogy bármikor lehet rád számítani. Köszönöm azt a színtiszta madridizmust, amit képviselsz.

Forrás: penamadridista.hu
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK