Amikor Cristiano Ronaldo egy félprofi csapat ellen mutatkozott be

A világ legdrágább játékosának különleges bánásmód jár – gondolhatnák sokan. Na de akkor vajon, hogy eshet meg az, hogy a rekordokat döntögető új igazolás végül egy félprofi csapat ellen léphet először pályára új csapatában? Pat Flynn most visszaemlékszik a pillanatra, de mesél arról is, hogy mekkora hatása van egy ilyen momentumnak a másik oldal szemszögéből. Kicsit olyan érzés, mintha mi, egyszerű szurkolók léphettünk volna pályára a legnagyobb sztárok ellen.

A világ legdrágább igazolása egy mindössze 3000-es befogadóképességű stadionban, Dublinban mutatkozhat be a világ leghíresebb klubjában. A futballnak nagy szokása a váratlan történetek szállítása, a 2009-es júliusában lejátszott Shamrock Rovers – Real Madrid mérkőzés pedig kétségkívül ezen események táborát erősíti. Egy teljesen jelentéktelen, előszezoni felkészülési mérkőzés óriási rivaldafényt kapott, hiszen Cristiano Ronaldo akkor debütálhatott a habfehér mezben. 

A következő 9 évben példátlan sikereknek lehettünk tanúi, a világ legjobb védői – Puyol, Van Dijk, Godín – mind legyőzőre találtak a portugál személyében. A történet viszont egy félprofi, teljesen más stílusú jobbhátvéddel kezdődött, akit történetesen Pat Flynn-nek hívtak.

„Az én feladatom volt aznap Ronaldo őrzése a szögleteknél. Emlékszem arra, amikor a mérkőzés előtt az öltözőben Michael O’Neill felolvasta a neveket és elmondta, hogy kinek kit kell fognia. Ronaldo, Raúl, Benzema, Higuaín… Egymás után ejtette ki ezeket a neveket, mi pedig nevetésben törtünk ki. Világklasszis játékosok voltak. Hihetetlen, ám egyben egy teljesen új és váratlan élmény volt.”

Hogy megértsük, miképp kötött ki Cristiano Ronaldo a Shamrock Rovers stadionjában, először azt kell megérteni, hogy a Real Madrid akkor éppen hol tartott. Közel egy évtized telt el addigra Madridban úgy, hogy a spanyol gigász a saját elvárásain alul teljesített. A blancók végignézték, amint a Lionel Messivel felálló Barcelona behúzza a Bajnokok Ligáját májusban, megerősítve ezzel a katalán klub európai vezetőszerepét. Madridban úgy vélték, ez egyszerűen nem történhetett volna meg.

Júniusban az elnökválasztás borzolta a kedélyeket, a harcot végül Florentino Pérez nyerte, aki nem fukarkodott, világrekordot jelentő átigazolási időszakot zárt visszatérését követően. Egy hét leforgása alatt. Először Kaká, a brazil sztár érkezett, 56 millió fontért. Két nappal később követte őt Cristiano Ronaldo, az újjáépülés alappilére. A Galaktikus-projekt második felvonása érkezett el akkor, a portugál bemutatásán készült felvételek pedig igazolják, hogy a szurkolók milyen hatalmas reményeket fűztek hozzá, valamint az új fazont kapó csapatukhoz.

Tikkasztó hőség volt aznap, ám a Santiago Bernabéuban 80 ezer szurkoló egyszerre, együtt őrült meg azon mondatok hallatán, melyekben Cristiano Ronaldo ecsetelte, hogy éppen akkor váltotta valóra gyerekkori álmát. Attól a pillanattól kezdve az egész világ arra várt, hogy a szupersztár végre akcióba lendülhessen.

Na, de hol is történt ez meg? A Real Madrid történelmi stadionjában? Vagy Európa egy másik szentélyében? Nem egészen. Mivel az előszezon menetrendje már réges-rég le volt kötve, a Real Madridnak Írországba kellett utaznia. Így hát Ronaldo először egy Tallaght-ba vezető úton csatlakozhatott a társaihoz, a célállomáson pedig a Shamrock Rovers várta a világsztárokat.

„Először arról pletykáltak, hogy a Real Madrid talán ide fog érkezni egy edzőtábor erejéig. Aztán minden a feje tetejére állt… Ronaldo Madridba igazolt, egy munkatársam pedig néhány nap múlva azzal keresett meg, hogy a Real Madrid hivatalosan is megerősítette, hogy ellenünk fognak játszani. Volt szó arról is, hogy az Aviva Stadionban lépünk majd pályára, szóval óriási meglepetésként hatott, amikor megerősítették, hogy a királyiak tényleg Tallaght-ba jönnek” – emlékszik vissza Flynn.

A tervek megerősítését követően az ország teljes figyelme erre irányult, teljesen új magasságokba emelve a Roverst egy olyan kultúrában, amelyben általában más sportok előkelőbb helyet foglalnak el az emberek szívében, mint a futball. „A bajnokság során annak is örülhetsz, ha az újságok hátlapjára kerülsz, ám akkor minden címlapon mi voltunk. A Sky Sports News is felkereste a csapatunkat, hogy interjút készíthessenek. Korábban soha nem tapasztaltunk még hasonlót sem.”

És nem meglepő módon a város sem. Habár történelmét tekintve a Rovers Írország egyik legsikeresebb klubja, a találkozó előtt meglehetősen nehéz időket élt a csapat. Pénzügyi gondok, pontlevonások, és 2005-ben kiesés az első osztályból.

Egy év elteltével rögtön vissza is tértek az első osztályba, ám az igazán áttörő sikert, a közösség újbóli egyesítését végül Európa egyik legnagyobb óriásának látogatása hozta el. Olyannyira, hogy a Tallaght Stadiont ideiglenesen 10 ezer férőhelyesre bővítették. Igen ám, de még ez sem volt elég az igényeket tekintve, amik láttán a csapat vállalkozóbb szellemű tagjai még profitra is szert tudtak tenni.

„Nem hiszem, hogy édesanyám korábban bármikor kilátogatott volna egy meccsre, de akkor még ő is jegyet akart szerezni. A játékosoknak járt meghatározott számú jegy, és néhányan megtalálták a módját annak, hogy miként értékesíthetik őket az eBay-en, hiszen hatalmas volt az érdeklődés. Tallaght leginkább a munkásosztály lakta városrész Dublinban, így a Real Madrid látogatása nagyon jó hatással volt a régióra. Sosem gondolták volna az emberek, hogy ez valaha is megtörténhet.”

A sokkot csak növelte, hogy a Rovers, valamint a Real Madrid csapatát leginkább a világfutball gazdasági tényezői mentén állították egymással szemben a médiában. Míg a spanyolok közel sem sajnálták a pénzt a legújabb galaktikusukra, valamint a hírek szerint heti 180 ezer fontos fizetést is biztosítottak számára, addig az ír egyesület pont a másik végletet testesítette meg. A csapat tagjainak heti bérezése 400 és 1000 euró között mozgott, ráadásul a klub félprofi mivolta még inkább hangsúlyozta a felek közötti óriási szakadékot.

Ahogy sok csapattársa esetében, úgy Flynn számára is csak második számú megélhetési lehetőséget biztosított a futball, hiszen a labdarúgás mellett volt egy főállású munkája is. Minden héten, 90 perc erejéig Flynn hátvédként küzdött a Rovers csapatáért, míg civilben értékesítőként dolgozott a Coca-Colánál.

„A mérkőzés előtti napok egészen őrültek voltak a munkahelyemen. Mindenki a meccsről akart velem beszélni. Az eladások azon a héten megugrottak, úgy éreztem magam, mint egy szupersztár” – emlékszik vissza az ír védő. „Szeretem, ha leköt valami, így valójában a mérkőzés napján is egy teljes műszakot vállaltam a munkahelyemen."

"A munkából egyből a meccsre mentem, a céges kisteherautómmal. Vicces volt, a Real Madrid játékosai a szépen felfestett buszukkal érkeztek, én pedig leparkoltam melléjük a Coca-Cola-címkés kisteherautóval.”

Azon az estén minden jelentéktelenné vált, hiszen a Shamrock Rovers játékosai 90 perc erejéig osztozhattak a pályán a világ legnagyobb sztárjaival. Találkozhattak a játékosokkal a kulisszák mögött, a meccs előtti drukk, valamint izgalom pedig a lehető legtöbbet hozta ki belőlük. „Volt néhány tinédzser is a csapatunkban, akik folyamatosan ki-kidugták a fejüket az öltöző ajtaján, figyelve, hogy vajon megérkeznek-e a madridi játékosok. A segédedzőnk, Trevor Croly összeszedett mindenkit, majd fontos mondanivalója volt számunkra: ’Figyeljetek, ha megrúgjátok őket, ők is véreznek. Ugyanolyan normális emberek, mint ti vagytok!’.”

Croly tanácsa különleges fontosságú volt Flynn számára, aki a mérkőzés előtt a média középpontjába került, így elő kellett húznia a kemény fiú álarcát. Az újságírók arról kérdezgettek, hogy elkéri-e Cristiano mezét a mérkőzés végén, amire Flynn csak így felelt:

„Sokkal többet fogok kérni tőle, azért hajtok majd, hogy a csukámon ott legyen a vére.”

Most, 11 évvel később eljött az ideje annak, hogy tisztázza szavait: „Ez valójában a meccs napján készült interjúban hangzott el. Viccnek szántam, nevettem is a végén, de természetesen a média nem így fogta fel. A következő dolog, amire gondoltam, a címlapok, amiken Ronaldo felhúzza a mezét, látszanak a kockák a hasán, én pedig ott állok mellette vérző fejjel, a kép melletti apró betűk pedig gúnyosan csak annyit mondanak, hogy én akartam elkapni őt.” Ez egy újabb bizonyítéka volt annak, hogy a Rovers akkor egy olyan területre tévedt, amelyen korábban még sosem járt.

A kezdősípszót követően mindössze 17 másodpercre volt szükség ahhoz, hogy Flynn bemutatkozzon a világ legdrágább játékosának. Az egész egy Cristiano Ronaldót jellemző cselsorozattal kezdődött, majd egy őt nem jellemző technikai hibával folytatódott. Aztán jött Flynn, aki egy becsúszó szerelést bemutatva szerelte a portugált. Ahogy a védő talpra állt, a stadion nagy ovációval ünnepelte, majd elkezdte skandálni a „Ki vagy te?” rigmust. Üdvözlet Tallaght-ban, Cristiano!

„Dublinban nagyon sok Liverpool-szurkoló él, így örömöt okozott számukra, hogy egy ex-manchesteri hibázott és meg is lett büntetve. Briliáns érzés volt számomra, és most is nagy élmény belegondolni, hogy becsúszással szereltem a világ legnagyszerűbb játékosát.”

A mérkőzés további része meglehetősen kevés incidenst tartogatott, a Rovers próbálta távoltartani ellenfelét a kaputól, míg a Real Madrid értékes percekkel gyarapodott a tökéletes erőnlét felé vezető úton. Kegyetlen, de Karim Benzema percekkel a mérkőzés vége előtt megszerezte a vezetést, megakadályozva ezzel az ír csoda létrejöttét. De vajon mit tanult Flynn ebből az élményből, mit vitt magával a meccset megelőző meglepetésekből?

„Egyszerűen csak tudatosul benned, hogy fizikálisan mennyire erősek. Még a legkisebb játékosukat, Lassana Diarrát is borzasztóan nehéz volt elválasztani a labdától. A mérkőzés előtt a játékoskijáróban, ott állni mellettük, a habfehér mezes játékosok mellett, egyszerűen impozáns volt. Úgy gondolom, hogy sok csapat már ott, a kijáróban elveszíti a meccset ellenük.”

A fizikai fölényük mellett a madridi játékosok alázata is örökre beleégett Flynn emlékezetéve. „Minden egyes játékosuk nagyszerűen viselkedett a mérkőzés után, de Marcelót értékeltem a leginkább. Mindkettőnket lecseréltek a szünetben, beszélgettünk egy kicsit a játékoskijáróban, majd ideadta a mezét. Két perccel később hallottam, hogy valaki kopog az öltözőnk ajtaján – Marcelo volt, valamint a pályagondnokuk. Azt hittem, hogy szeretnék visszakérni a nekem adott mezt, de vajójában azért jött, hogy elkérje az enyémet. Jó érzés belegondolni, hogy valahol talán még most is megvan neki a mezem. A fiamnak mindig azt mondom, hogy Marcelo a kandallója fölött, a falon őrzi a mezem.”

Akárhol is van Flynn meze a Marcelo-házban, jó kezekben van egy olyan helyen, ahol Európa legnagyobbjainak mezei is megtalálhatók. Minden egyes szerelésnek egyedi a története, hiszen nem a Real Madrid az egyetlen csapat, amely nagyszerű évtizedet zárt.

A barátságos meccset követő években a Shamrock Rovers megtapasztalhatta a fellendülés ízét, amiben kétségkívül szerepet játszott Európa legnagyobb óriása. „Először is több szurkolót egyesített. Rájöttek, hogy ez egy helyi csapat, így csatlakoztak hozzánk és onnantól kezdve velünk tartottak. Hatalmas dolog volt ez a keret számára is. Lenyűgöző volt már maga az élmény is, és csapatként szerettük volna, ha többször előfordul valami hasonló. Tudtuk, hogy ehhez bajnokságot kell nyernünk, több ízben is, ez pedig hajtott minket előre.”

Ez az új hullám oda sodorta a Roverst, ahová vágytak. A csapat 2010-ben és 2011-ben is megnyerte a hazai bajnokságot, ami lehetőséget biztosított számukra az Európa-ligában. A Bnei Yehuda Tel Aviv legyőzése után egy újabb óriás várt rájuk, hiszen a selejtezőben a Juventus volt a következő ellenfél. „A Real Madrid nagyon jó volt, de a Juventus egyszerűen lenyűgöző. Szoros meccs volt, és mivel mi vívtuk ki a lehetőséget, hogy ott lehessünk, még inkább különleges érzés volt. Mindössze három helyzetük volt a két mérkőzés alatt, igaz, mindet gólra is váltották. Ez a különbség.”

Ilyen történetek után muszáj hát megtudni, hogy vajon mit tart Flynn a legnagyobb elismerésének. „Azt mondanám, hogy a Juventus elleni mérkőzés volt a legnagyobb pillanatom. Ahogy a Madrid, úgy az olaszok is szupersztárokat tudhattak a keretükben – Del Piero, Marchisio, Bonucci –, ráadásul az idegenbeli mérkőzést 30 ezer szurkoló előtt játszhattuk. Mindig azt mondom, hogy pályafutásom csúcsa az volt, amikor ott állhattam a sorfalban Del Piero szabadrúgásgóljánál… csak egy dolgot bánok: hogy nem szaladtam és ünnepeltem vele együtt.”

Flynn már visszavonult, de nem szakadt el a Shamrock Roverstől, hiszen a csapat U13-as részlegének vezetőedzőjeként tevékenykedik. „Sosem gondoltam, hogy valaha is edző válik belőlem, de imádom ezt csinálni. A fiatal játékosok régen mindig az angliai lehetőségek felé kacsintgattak, ám most arra koncentrálnak, hogy bemutatkozhassanak a Shamrock első csapatában. Talán a Real Madrid és a Juventus elleni meccseknek is szerepe van ebben. Most mindannyian csak játszani és fejlődni akarnak.”

Flynn természetesen nagy örömmel edzi őket.

„Gyakoroljuk a rúgásokat is az edzések előtt, és elmondhatom nekik, megmutathatom, hogy hogyan is rúgott Cristiano Ronaldo… tudom, mert játszhattam ellene. Úgy érzem, mindannyiukat sokkolja, amikor hallják ezt a történetet.”

Ami Ronaldót illeti, az ő nagysága elképesztő magasságokba rúgott a meccset követő években. Míg a Rovers felderítő akcióba kezdett a kontinensen, addig a Real Madrid és Cristiano meghódította Európát, négy BL-címet nyerve a következő 10 évben. A portugál szupersztár mutatta az irányt, vezette a habfehéreket, ráadásul briliáns egyéni képességeinek köszönhetően négy Aranylabdát is nyert a madridi óriás játékosaként.

Amikor csak arra gondolsz, hogy mi mindent ért el a habfehér mezben, nehéz elfelejteni, hogy hol is kezdődött az ő története – a világ legdrágább játékosa a világ leghíresebb klubjának labdarúgójaként egy félprofi csapat stadionjában, Dublin egy városrészében mutatkozhatott be és indulhatott világhódító útjára.