2020. December 4., Friday

Színtiszta balszerencse? De mi vezetett idáig?

  • Ny. Viktor (viiiik)
  • Nov. 9, 2020, 6:15 p.m.
Egy igazán szerencsétlen mérkőzésen van túl a Real Madrid csapata. Hiába a határozott kezdés és a vezető gól, hátul súlyos hibákat vétettünk, melynek következtében a Valencia akciógólok nélkül szerzett négy találatot, és nyerte meg a mérkőzést. Mennyiben hibásak a játékosok, és hol kezdődik az edző felelőssége? Megpróbálunk választ találni a kérdésekre.

Zidane kezdőcsapata
Már a mérkőzés előtti összeállítás is érdekességekkel szolgált. A sokak által a kezdőbe várt Ferland Mendy – Toni Kroos kettős a kispadon kezdett, csakúgy, mint a mostanában csereként rendre jól teljesítő Rodrygo is. Másrészről visszakerült Valverde mellé az idén rendre brillírozó Luka Modrić, valamint Marcelo és Isco is kezdőként futhatott ki a gyepre. Carvajal és Casemiro kidőlése és Varane formaingadozása mellett elég szerénynek tűnt az összeállítás a védekezés szempontjából, hiszen Lucas és Marcelo is inkább afféle wingback, egy 3 vagy 5 védős felállásban hatékonyabban lehet őket használni. Isco játszatása 4-3-3-ban továbbra sem ideális, mert a középső hármasban végzendő feladatokhoz nem rendelkezik a megfelelő erősségekkel, a szélen meg teljesen elvesznek a hasznos megmozdulásai. 

A találkozó eleje
Gyors és szépen felépített akciók madridi részről, komótos és egysíkú támadások a Valencia oldaláról. A veszélyesebb oldal a Marcelo és Vini Jr. féle balszárny volt, innen többször is visszakészített labdákkal operált a két brazil, míg a hazaiak egyértelműen Lucas oldalát pécézték ki magukat. Akcióikat lassan építették fel, de ehhez köze volt a Realnak is, hiszen nem támadtak ki annyira felelőtlenül, mint az elmúlt néhány meccsen. Ennek következtében kevesebb terület nyílt, amivel nem is tudtak élni a valenciaiak. Viszont a jobb oldali kis játékokból többször sikerrel húzták magukra az ellenfelet, és egy átfordítás után már rohamozhattak is a balon, ahol Gayá és Cserisev keserítette az esetenként túlságosan is magára hagyott Lucast, aki ráadásul több labdaeladással, labdavesztéssel jelentkezett gól nélküli állásnál is.

A gólváltás
A fent említett jellemző sémákból született a madridi vezető gól: bal oldali támadás, visszakészítés, és egy szép lövés Benzemától. A földön járatva a labdát egyébként is sokkal magabiztosabbak a támadásaink, az első félidő első fele alapján tulajdonképpen nem is lehetett panaszunk, mégha voltak is figyelmeztető jelek. A meccs kontroll alatt volt, a vezetés zsebben, és egész szépen formálódtak a támadások. A 29. percben azonban a Valenciának is bejött, amit eddig daráltak. Az egész helyzet egy elszórt madridi bedobásból indult, és a denevérek jöhettek partdobással. Mindenki a bal oldalunkon tömörült, a Valencia pedig támadás helyett újból átforgatott egy keresztlabdával Lucas oldalára, Gayá kapásból beadta, Vázquez pedig kézzel ért a lasztihoz. A büntetőt (másodszorra ugyan, de) Soler be tudta lőni, ezzel egalizált.

201109tactics2

Jellemző kép egy jól működő helyzetről: mindenki beadásra számít, Benzema okosan visszalép, Marcelo okosan vissza is teszi. Ebből kéne sokkal több.

A maradék 10 percben
Tulajdonképpen a szép támadások teljesen eltűntek. A bal oldalon mutatott nyomás alábbhagyott, a támadásvezetés körülményesebb, lassabb és pontatlanabb lett. Felesleges íveléseket láttunk mezőnyben és a kapu előtt egyaránt, és ezek a beadások nem sok jóval szoktak kecsegtetni, valamint továbbra is nagyon testidegennek látszanak egy gyors, rövid passzos játékra sokkal alkalmasabb játékosanyagra erőltetve. A Valencia ezzel szemben egy sebességi fokozattal feljebb kapcsolt: agresszívabban támadtak le mind a madridi térfélen, mind saját térfelük közepén, tudatosan távolabb tartva a vendégeket a kaputól, ahol fel is ütötte a fejét a fent említett körülményesség. Az eddig csak súlypontáthelyezésekkel próbálkozó hazaiak gyors ellentámadásokat is tudtak már kezdeményezni, ebből alakult ki a második gól. Az kérdés, hogy Asensióval mi történt, és jól döntött-e a VAR, ugyanakkor a kontra nem kellett volna, hogy góllal végződjön, hiszen mindenkinek megvolt az embere, és a Lucasszal befelé tartó Cserisev nem érhette volna el a labdát, Varane azonban rendkívül rosszul találta el a játékszert, ami így a kapuba hullott. Ezután még volt pár perc, ahol több támadást is vezethettünk, de megint felemelgettük a labdákat, Lucas és Marcelo is ívelgettek csupán.

A félidő – milyen változtatásokat lehetett volna eszközölni?
Lucas oldalán mindenképpen jobban meg kellett volna szervezni a védekezést, tekintve, hogy itt tudott a legtöbbször rést ütni a Valencia. Továbbá inkább az első 20 percben látott játékot kellett volna bemutatni, sebességben, labda nélküli mozgásokban és a passzok típusát tekintve egyaránt. Cserék szempontjából egyébként Mendy és Rodrygo is bedobható lett volna már most is, de tudjuk, hogy Zidane nem az a kapkodós típus ezeket a döntéseket illetően.

Egészen a következő büntetőig
Az előző bekezdésekben elmondottakhoz mérten egész jól futott ki a csapat az öltözőből. A hangsúly ismét a bal oldalra tolódott, mezőnyfölénnyel. A Vini Jr.-Marcelo-Modrić trió vezetésével ígéretes támadások alakultak ki az első pár percben, aztán jött az 51. perc és az újabb tizenegyes. Nem meglepő módon megint egy balról jobbra érkező súlypontáthelyezéssel indulunk, ahol úgy néz ki, Asensio le tudja védekezni a helyzetet, majd felelőtlenül elszórja a labdát. Azután ő és Modrić is csak szemmel követik az eseményeket, Lucas nem tud tisztázni, Varane és Ramos nem tudnak blokkolni, Courtois sem, Marcelo belépője után pedig megszólalt a síp, és mind tudtuk mi következik. Soler ezúttal sem hibázott.

Mi történt ezután?
Továbbra is bátor Valencia, és lanyhuló támadások madridi oldalon. Még mindig csak a bal oldalon tud bármit felmutatni a Real, de több támadás is elakad Marcelo pontatlan indításain. A Valenciát tulajdonképpen a mieink hozták meccsbe, egyre bátrabban támadtak ki, pontosabban zárták a területeket. Az 57. percben hogyhogy nem, megint nem a beadás, hanem egy visszatett labda hozza meg az esélyt. Valverde labdát szerez, kiteszi Iscónak, aki jól veszi észre, hogy az uruguayi kéri vissza a lasztit a második hullámban, a lövés után Vinié a kipattanó, kiváló csel, majd (már idén sokadszorra) csúnyán a kapu fölé lőtt. Rá kb. másfél percre ugyanígy: elmértünk egy beadást, a jobb oldalon visszakészítés Modrić felé, aki egy mélységi ütempasszal kiugratja Asensiót, aki meg ágyékon találja Domenechet. Hasonló játékhelyzetből érkező labdák, hasonlóan nagy helyzetek sajnos hasonló befejezéssel. Bármelyik labda bemegy, visszajöhetett volna a meccsbe a csapat.

201109tactics3

Egy rossz beadás a sok közül: csak Benzema bent, több megjátszható társ a környéken, mégis ívelünk. Nem is lett belőle semmi.

A kegyelemdöfés
Egy felívelésből indult meg a Valencia újabb támadása, melynek végén Ramos kap bele kézzel a labdába, amelynek újra Soler és csapata örülhetett. Bár a Kapitány hibázott, érdemes megemlíteni Varane rossz csúsztatását, ami helyzetbe hozta a hazaiakat, illetve, hogy Marcelo mennyire fegyelmezetlenül követte Musah-t a támadásnál. Innen már nem volt visszaút.

A végjáték
Még azért ekkor is szórványosan érkeztek vendég részről a támadások, de érezhető volt, hogy ebből a meccsből már nem sikerül sokat kihozni. Lucasnak volt egy mellészálló kísérlete a 68. percben, ekkor már Rodrygo és Ødegaard is a pályán voltak, mindketten részt is vettek ebben az akcióban. Nem meglepő: ez is gyorsan felvitt, rövid passzos támadásból. Utána volt négy perc alatt három teljesen céltalan beívelés, szinte semmilyen veszéllyel. És ez a találkozó utolsó húsz percében sem volt másképp. Közben Valverde és Benzema is megsérültek, érkezett Mariano, aztán Jović is, itt már egy fejben szétesett, megfáradt csapat benyomását keltette a Real. Ijesztően sok mezőnybeli pontatlanság, helyezkedési hibák, és szinte a beadási szituációk kiprovokálása, amelyek továbbra sem vezettek sehová. A Valencia már nem is nagyon erőltette a támadásokat – igaz, akciógólra eddig sem volt szükségük. A találkozó így 4-1-es állásnál ért véget, gyorsan foglaljuk össze a főbb gondolatokat.

1. Visszakészítések vs. beadások
Szinte minden komolyabb helyzet előtt egy második hullámba visszatett labda segítségével kerültünk helyzetbe, míg a kiszámítható beadásokkal az összes támadásunk elakadt. Kezdetben csak Lucas, aztán már Marcelo is csak tolta magasan befelé a labdákat, nulla eredménnyel. Számomra nem kérdés, melyik út a követendő.

2. Egyéni hibák: mentális vagy taktikai okok?
Szerintem is-is. A taktikai problémákkal (Lucas magára hagyása, nem sikerült lereagálni az átíveléseket) alapoztuk meg a lehetőségeket, amelyek elhárítása látványosan nem sikerült. Ez utóbbi inkább már mentális gondnak látszik. Az egyén hibáit csapatszinten lehet leginkább kozmetikázni, de hátul azt éreztem, hogy mindenki a másiktól várja a megoldást. Jó példa a második tizenegyes előtti kavarodás, ahol a fél csapat felsült az ellenfél megállításakor.

201109tactics1

Gyakori jelenet: hiába egységes és rendezett a védelem, egy ívelés és Lucas oldalán máris rohamozhat a Valencia.

3. Formációs gondok – alkalmas-e a 4-3-3?
Én személy szerint inkább a két csatáros játékot erőltetném. Sokkal veszélyesebb játékunk lehetne a kapu előterében, és sok teher kerülne le a középső hármasról is. Rodrygo egyébként csatárként is képes lehet a jó teljesítményre, Ødegaardnak pedig meg kellene adni a bizalmat tízesként annak fényében, amit az előző szezonban mutatott. Ha emellé sikerülne a fent említett beadásokat is elhagyni, minőségi javulás következhetne be a játékunkban. Persze Zidane-nak ügyesebben kell rotálnia is, különösen kényszerpályán mozogva, de amondó vagyok, hogy hosszabb távon a 4-3-1-2, a két csatárral látványosabb és eredményesebb lehet a megfelelő taktikai utasítások mellett.


Hozzászólások

Tabella