Lucas Vázquez pillanatnyilag a kedvenc játékosom a Real Madridból. Nem tudom biztosan, hogy miért, de az ő normalitása a galaktikus szupersztárok között mindig is vonzó volt számomra. Mindazonáltal sosem tüntettem amellett, hogy neki márpedig komolyabb szerepet kellene játszania a királyi gárdában, és figyelembe véve a klub anyagi helyzetét, nem örülök teljes mértékben annak, hogy jelenleg is a keret tagja. Tehát meg tudom érteni a személye körüli frusztrációt, habár sok tekintetben mégsem.
Úgy tűnik, a szélső felé rengeteg irracionális utálat árad. Nem érdemli meg Zidane bizalmát, a kapott játékpercei pedig nincsenek arányban azzal, amit adni tud a csapatnak. Ezek a vádak azonban alaptalanok. Egészen világos okok miatt bízik meg benne a francia tréner, a 2018-2019-es idényt leszámítva pedig kevesebb lehetőséget kapott, mint amennyit érdemelt.
Egészen mostanáig ő volt a csapat egyik legjobban termelő játékosa annak ellenére, hogy csak cserejátékosként számítanak rá. Mondhatni a legjobbat és a legtöbbet hozza ki a kapott percekből.
A 2016-2017-es és a 2017-2018-as idényben Vázquez a várható gólpasszok terén második, illetve harmadik lett a ligában (xA-mutató, 90 percre vetítve), 2017-ben például csak Lionel Messi előzte meg a vonatkozó rangsorban.
Percek és teljesítmény terén két-három idénnyel ezelőtt volt a csúcson, amikor Solari majd Zidane irányítása alatt kezdőként számoltak vele. A mögöttünk hagyott szezonban nem érte el az 1000 játékpercet, és csak az olyanok, mint Luka Jovic játszottak nála kevesebbet.
Ez néhányak számára meglepő lehet, hiszen Zidane általában a padról küldi be, de ha összehasonlítjuk azokkal, akikkel a kispadon küzdött a percekért, akkor látható, hogy a küzdelem sokkal kiegyenlítettebb, mint gondolnánk.
Játékpercek a közvetlen konkurenciával összehasonlítva, idényenként (forrás: managingmadrid.com)
Az elmúlt években a vita arról szólt, hogy Lucas elveszi a lehetőséget a nála tehetségesebb játékosoktól, azonban utólag már úgy tűnik, hogy ennek a szöges ellentéte az igazság. Az előző idényben Marco Asensio beérte Lucast gólok és asszisztok tekintetében annak ellenére, hogy 600 perccel kevesebbet játszott. Rodrygo még nem büszkélkedhet hasonló statisztikákkal, habár tehetségével és fiatal korával a tapasztalt csapattársak elismerését is kivívta. A játékpercek tavalyi eloszlásából ítélve Zidane is nagyon hasonlóan látja a helyzetet.
Sok madridi szurkoló már a kezdetektől fogva fekete-fehér ügyként akarta kezelni Lucas Vázquez helyzetét. Sokaknak ő csak egy átlagos játékos, aki annak ellenére kap folyamatosan lehetőséget a Real Madridban, hogy nem rendelkezik megfelelő képességekkel, és ezt az edző favorizálása miatt nyugodtan folytathatja.
Az igazság azonban, bármennyire nehéz is lenyelni, az, hogy Lucas Vázquez képes volt a saját szintjén fejlődni és azzal érdemelte ki Zinédine Zidane bizalmát, hogy megbízható és produktív játékosként teljesít limitált játékpercekkel is. Az elmúlt 18 hónap során Lucas játszatása azt sugallja, hogy ő amolyan „vészhelyzet esetén betörni” opció a jobb szélen, és amikor lehetőséget kap, akkor folytatja azt a játékot, amivel saját magát, Zidane-t és a Real Madridot szolgálta az elmúlt 5 év során.
