Vinícius: Azt szeretném, ha minden brazil értem szorítana

A brazil fiatalember szüntelenül rúgta a bőrt. Most sem tesz másként. Interjúnk kezdete előtt, mielőtt a székbe ülne, kint dekázgat és nevet. Gyerekként minden csapatosztásnál őt választották először. Akkoriban csak akkor nem focizott, ha iskolába kellett mennie vagy papírsárkányt röptettek – előbbi újabb alkalmat teremtett arra, hogy a barátaival kergesse a bogyót. Állítása szerint gyerekkorának minden emléke az otthonukhoz kötődik, a családjához és barátaihoz.

A Paixão de Oliveira-család egy vasútvonal közelében lakott, ami az édesapát – aki 400 kilométerrel arrébb, São Paulóban dolgozott a család eltartása érdekében – aggodalommal töltötte el. Sárkányröptető időszakában Viníciusnak megtiltották, hogy a sínek közelébe menjen. Ha a többiek mentek, akkor viszont neki sem volt más választása, csatlakozott hozzájuk. „Rengeteg emlékem kötődik a riói barátaimhoz” – mondta. „A napi rutinom része volt, hogy fociztam, aztán papírsárkányt eregettem.”

„Természetesen, ha nem volt szünidő, tanulnom is kellett” – emlékszik vissza nevetve. „Voltak olyan napok is, amikor büntetést kaptam és édesapám ráncigált le a pályáról [ismét nevet]. Még a házban is fociztam, főleg akkor, ha esett az eső. Mindig tönkretettem valamit: lámpákat, bútorokat. Négyéves koromban elestem játék közben, három öltéssel kellett összevarrni a fejemet.”

Ahogy fejlődött, Vinícius rájött, hogy a labdarúgás által nyílhat a legjobb lehetősége arra, hogy segítse családját. Sosem gondolkodott másképp. Technikás és gyors szélsőként, kiemelkedő személyiséggel és reménnyel a háta mögött kezdett futballozni a Flamengo játékosaként 10 esztendős korában. A nyolcas számot viselte és amikor csak lehetősége nyílt rá, bonyolult cselekre vállalkozott.

Meglehetősen hamar a legígéretesebb fiatalok közé sorolták, a nemzetközi hírnév pedig 2017-ben érte utol. Ebben az évben a Flamengo U20-as csapatában brillírozott a Copa Sao Paulo de Futebol Júnioron – ez a torna indította be többek között Neymar, Gabriel Jesús és Kaká karrierjét is – annak ellenére, hogy három évvel fiatalabb volt a többieknél. Teljesítménye alapján helye volt a brazil U17-es válogatottban is.

Ezen év májusában már sztárként tekintettek rá, pedig csak néhány profi meccse volt klubja színeiben. Státusza tovább emelkedett, mikor a Real Madrid 45 millió eurót fizetett a játékjogáért. Európába csak két évvel később költözött, a nyomás azonban egyre nőtt, hiszen továbbra is Brazíliában kellett bizonyítania. Vinícius pedig örömmel állt a kihívás elé.

A zöld gyepen a védők megtisztelő figyelmét élvezte. Kemény szerelési kísérletek és provokációk kísérték, bármerre is járt. A pályán kívül azonban sokkal nagyobb problémával kellett szembenéznie. A brazil szurkolók kegyetlenek voltak a fiatal sráccal, gyakran hangoztatva, hogy sosem válik nagy játékossá az öreg kontinensen. Az ő fejükben egyszerűen nem létezett ilyen forgatókönyv. A fekete srác a favelák közül igazi ellenséggé vált. „Ez nem csak ellenem szólt. A hazai szurkolók egy részének problémát jelentett más játékosok sikere, de más embereké is az élet minden területén.”

„Például még Neymart sem kedvelik. Nagyon boldog voltam, mikor láttam, hogy sok honfitársam neki és a PSG-nek szurkol, hogy megnyerjék a Bajnokok Ligáját. Nem szeretek a karrierem ilyen sötét pillanataira gondolni, de bízom abban, hogy egy nap elérhetem azt, hogy minden brazil futballkedvelő értem szorítson. Mindig boldoggá akarjuk tenni őket, amikor játszunk.”

A viselkedés eme formájának van egy másik oka is: az előítéletek. Nem egyszer fordult elő, hogy a fiatal játékost rasszista megnyilvánulásokkal illették a közösségi médiában posztolt bejegyzései alatt, őt és családját sértegetve. 2018-ban, még Brazíliában a Botafogo egyik szimpatizánsa zúdította rá megjegyzéseit, míg az öltöző felé sétált. Gyakran hívták Neguebinhának vagy Neguebinha Júniornak, utalva ezzel a Flamengo korábbi színesbőrű játékosára, aki nagy potenciált mutatott, de sosem futotta be azt a karriert, amit vártak tőle.

Manapság a Real Madrid fiatal csillaga a Black Lives Matter mozgalom aktív támogatója, a közösségi médiában rendszeresen posztol a témával kapcsolatban. Kiemeli azt is, hogy csodál minden atlétát, aki felemeli a hangját. „Pillanatnyilag úgy látom, hogy sikerül változást elérni” – mondja. „Egyre többen támogatják az ügyünket, és olyan ismert személyek állnak az élén, mint LeBron James és Lewis Hamilton, akiket példaképeimnek tekintek. A pillanat, amikor az NBA-ben szereplő játékosok nem futottak ki a pályára, igencsak erős volt. Megmutatták, mennyire fontos ez nekünk. Egyszerre vagyok szomorú és boldog, mert 2020-at írunk, de még mindig a rasszizmus és egyéb olyan dolgok ellen kell küzdenünk, amik a múltban elválasztottak minket.”

Köszönhetően a világjárványnak, a szélső napjai megváltoztak. Két hónapig a lábát sem tette ki a házból, és külön protokoll vonatkozik az edzésekre és a meccsekre is. A kétségek továbbra is gyötrik, különösen annak kapcsán, hogy mi történik odahaza. „Brazíliában más oldalról közelítjük meg a futball visszatérését. A halálozások száma nem csökkent, de a labdarúgás visszatért. Spanyolországban az újrainduláskor nagyon alacsony volt a halálozási arány. Ez a nagy különbség.”

A brazil pontvadászat augusztusban indult, eddig több száz játékos teszteredménye lett pozitív a különböző osztályokban. Az egyik mérkőzést, a Goiás-São Paulo összecsapást négy perccel a kezdés előtt elhalasztották, mert 10 hazai játékos eredménye lett pozitív a találkozó reggelén. „Úgy vélem, ha ilyen sok esetről lehet beszámolni, a bajnokságot le kell állítani” – így Vinícius. „Csak akkor kell folytatni, ha a helyzet jobbra fordul. A futball visszatérése rossz dolog, ha még ilyen magas a halálozások száma.”

Miután ismét akcióba lendültek a csapatok Európában, a Real Madrid megnyerte a LaLigát, a Bajnokok Ligájában azonban a Manchester City jelentette a végállomást, köszönhetően a blancók csalódást keltő teljesítményének az Etihadben. Vinícius kimaradt a kezdő tizenegyből, amikor pedig futni kellett az eredmény után, Zinédine Zidane inkább a padon tartotta őt.

Ezt a döntést később Brazíliában és Spanyolországban is sokat taglalták, azonban a főszereplőt láthatóan nem zavarja ez a hercehurca. „A meccs közben természetesen szerettem volna a pályán lenni és segíteni a Real Madridot. Viszont a világ legjobb csapatában játszom, ahol rengeteg tehetséges játékos van. Az edzőnek számtalan opciója van a mérkőzések során. Ez is a játék része. Időbe telik, de meg lehet és meg is kell értenünk minden döntést.”

Annak ellenére, hogy tisztában volt a csapaton belül jelentkező versennyel, a királyi gárdához való szerződés könnyű döntés volt számára. Választania kellett a Real Madrid és a Barcelona között, de tudta, hogy csak egy járható út áll előtte. Marcelóval és Casemiróval is beszélt, így a döntés fejben már meg is született. Érkezése után még két fiatal, brazil tehetség – Rodrygo és Reinier (jelenleg kölcsönben a Dortmundnál) – szerződött a spanyol fővárosba, szinte gondolkodás nélkül.

A Flamengo korábbi játékosa biztosan állítja, hogy a segítség és útmutatás, amit Spanyolországban kap, illetve a versenyszellemű madridi edzések új szintre emelték őt. „Rengeteg támogatást kapok itt. Érezzük, hogy aggódnak értünk, fiatal játékosokért, mert mi vagyunk a Real Madrid jelenje és jövője. 20 évesen csak Casillas és Raúl játszottak nálam több meccset a csapat színeiben, és ők legendákká váltak. Rengeteg címet nyertek és remélem, én is ezen az úton járok majd. Casemiro és Sergio Ramos a legnagyobb példaképeim itt. Látom őket edzeni, és én is ezt akarom csinálni. A társaim mind hihetetlenül fókuszálnak, a munkamoráljuk pedig engem is hajt előre.”

20 esztendősen Vinícius Júnior neve mellett már egy spanyol bajnoki arany díszeleg, és jelenleg azon dolgozik, hogy nevet szerezzen magának a világ legnagyobb együttesénél. Úgy érzi azonban, hogy egy dolog hiányzik: fontos láncszemmé akar válni a nemzeti csapatban is. Mindössze egyszer hívták be eddig, de a közeljövőben lesz lehetősége tovább növelni ezt a számot. „Remélem, hogy még magamra húzhatom a Seleção mezét” – mondja. „Rengeteg példaképem játszik ott.”

„Neymar jelenti számomra az inspirációt, így igazán nagyszerű lenne, ha együtt szerepelhetnénk a válogatottban. Megdolgoztam azért, hogy behívjanak és bízom benne, hogy örömet okozhatok az embereknek. Szeretnék a csapat tagja lenni a következő világbajnokságon, amit reményeim szerint meg is nyerünk. Rengeteg játékos van azonban, aki a meghívóra vár, így arra koncentrálok, hogy még jobb legyek, még több tapasztalatot szerezzek a pályán és – természetesen – fel kell készülnöm arra is, hogy a lehető legjobbamat nyújtsam abban az egy hónapban, ha beválogatnak.”