A mennyiség miatt már önmagában is szörnyű teljesítmény ez, de még rosszabb a helyzet, ha figyelembe vesszük a szerb támadó vételárát: 60 millió euróért érkezett tavaly nyáron az Eintracht Frankfurt együttesétől. Leegyszerűsítve Jović két találata – a Leganés és az Osasuna ellen – egyaránt 30 millió eurójába került a klubnak. Ráadásul mindkét gól akkor érkezett, amikor a három pont sorsa már eldőlt, hiszen egy 5-0-val és egy 4-1-gyel záruló összecsapáson talált a hálóba a fiatal csatár.
A befektetés igazán negatív oldala abban nyilvánul meg, hogy Jovićot össze sem lehet hasonlítani a Real Madrid korábbi kilenceseivel, már csak ha a 2000-es éveket vesszük alapul. Egy olyan játékosról beszélünk, aki pályán kívüli viselkedésével hívta fel magára a figyelmet a gólszerzés helyett.
Amikor Mariano észlelte, hogy Frankfurtból új vetélytárs érkezik, a maradás mellett döntött, mert nem hitte, hogy ő rosszabb képességű lenne annak ellenére, hogy szerb kollégája nagy áttörést ért el Németországban. A mögöttünk hagyott idényben körülbelül 20 találkozóval kevesebbet játszott társánál, de csak eggyel kevesebb gólt szerzett – azt is a Barcelona elleni El Clásicón.
Ha a gólszerzésre egyfajta befektetésként tekintünk, a második legrosszabb a sorban Gonzalo Higuaín. A már veterán támadó találatai egyenként hatmillió euróba kerültek, de meg kell jegyeznünk egy lényeges különbséget: az argentin januárban érkezett, így idő kellett neki az alkalmazkodáshoz, így mindössze kétszer zörgette meg az ellenfelek hálóját 23 mérkőzésen. Második szezonjában már kilenc alkalommal sikerült 34 összecsapáson. Klaas-Jan Huntelaar (2009) és Emmanuel Adebayor (2011) szintén a téli átigazolási időszakban kerültek Madridba, mindketten nyolc gólt szereztek.
Az éremnek azonban két oldala van: Javier Hernández kölcsönszerződését nem számítva a legtermékenyebb játékos Ruud van Nistelrooy volt. A holland klasszisért 15 millió eurót kellett átutalni a Manchester United számlájára, és ő meg is hálálta a bizalmat, 33 gólt szerezve 44 mérkőzésen.
A labda most a Real Madridnál van, dönteniük kell Jović ügyében. Ez pedig nem lesz egyszerű. Zidane kérte a szerb támadó leigazolását és mindig is védte őt a támadásokkal szemben. Ha csak a teljesítményét vesszük alapul, akkor a jövőjét illetően nincs miről beszélni, egyedül az szól a megtartása és vételára mellett, hogy fiatal és még nem tudott alkalmazkodni a spanyol labdarúgáshoz.
Ez pedig kockázatot jelent egy olyan együttes számára, amely többnyire Karim Benzema góljaira számíthat. Mindent összevetve Jović egy olyan játékos, akire több csapatnak is fáj a foga, köztük olyan nevekkel, melyek Európában is ismerősen csengenek. Egy normális átigazolási szezon során a Real Madrid elgondolkodhatna azon, hogy túlad rajta. A mostani azonban nem ilyen.
A szerb támadó távozása esetén új csatár után kellene nézni, a vezetőség azonban nem szeretne ilyesmit tenni a jelenlegi helyzetben. Vannak még további lehetőségek, amiket ki lehet próbálni, például egy csereüzlet, de a legvalószínűbb forgatókönyv szerint Jovićnak az előttünk álló lesz lehetősége megmutatni, mire képes habfehér mezben.
