Anelka első napja a Real Madridban
A francia támadó számára egyáltalán nem volt egyszerű az első madridi napja. A bemutatása után el is kezdett edzeni az új csapattársaival. Kölcsön kellett kérnie az egyikőjük felszerelését, az öltözőben töltött első percei nagyon kínosan sikerültek.
„Rájöttem arra, hogy mivel is jár az, ha Madridban sztár leszel. Gyűlöltem azt az érzést. A sajtótájékoztató után az öltözőbe siettem. Elsőként érkeztem, és rögön leültem. Bejöttek a játékosok, majd mindenki kijelentette, hogy ahol éppen ülök, az az ő helye. Ez körülbelül húsz alkalommal ismétlődött meg egymás után. Azt sem tudtam, hogy mit keressek ott. Kemény és kegyetlen helyzet volt. Aznap egy rémálom vette kezdetét.” – meséli Anelka.
A bizonyítási kényszer okozta nyomás
Egyáltalán nem olyan egyszerű a Real Madrid futballistájának lenni, mint ahogyan azt sokan gondolják. Madridban sokkal nagyobb a rád nehezedő nyomás, mint az Arsenalban, vagy a PSG-ben. Anelka gyűlölte a körülötte lévő felhajtást, nem tudott tőle megszabadulni, amióta megérkezett a spanyol fővárosba.
„Már a legelejétől kezdve roppant nagy nyomás volt rajtam. Minden nap írtak rólam az újságok. Egy cikk, vagy egy fotó erejéig mindig felbukkantam a címlapokon. Nem tudtam felnőni az elvárásokhoz, részben azért, mert semmilyen szinten nem volt magánéletem. Nem tudtam mit csinálni. 20 éves voltam, de egyszerűen nem tudtam kilépni a lakásból. Bármit tettem, az másnap rögtön benne volt a hírekben. Inkább zárkózott típusú személyiség vagyok, a média ezzel szemben viszont azt akarja, hogy folyamatosan elérhető legyél. Talán épp ez volt az oka annak, hogy sosem fogadtak el igazán. Ha nem ment a játék, akkor a sajtó a támogatás helyett rögtön támadásba ment át.”
Lázadás
A helyzet nem változott, így 2000 márciusában Anelka leült beszélgetni a klub vezetőségével, hogy tisztázzák a jövőjét.
„Amikor betaláltam a Barcelona ellen, akkor nagyon boldog voltam. A következő mérkőzésen nem ment jól a játék, így rögtön kikerültem a kezdőcsapatból. Közöltem a vezetőséggel, hogy beszélni szeretnék a jövőmről. Elutasítóak voltak velem szemben, nem értettem, hogy hogyan bánhatnak velem így. Az utcáról jövök, nem viselem jól, ha megpróbálnak elnyomni.”
Anelka addig sztrájkolt, amíg az elnök végül is belement abba, hogy a támadó elpanaszolhassa a bánatát. „Sanz azt mondta, hogy inkább bizonyítsak majd a holnapi tréningen, erre csak annyit mondtam, hogy majd meglátjuk mi lesz. Egyszerűen csak egyedül akartam lenni, nyugodt környezetben szerettem volna megmutatni, hogy a Real Madridban is képes vagyok megállni a helyemet.” A támadó végül nem ment el az edzésre, aminek következtében egy 45 napos kihagyás várt rá. Ezen időszak alatt 12 találkozóról maradt távol.
A Bajnokok Ligája elhódítása és a sajnálkozás
Visszatekintve madridi karrierjére, Anelka most már bánja, hogy nem tett meg többet azért, hogy a királyi gárda emblematikus alakjává válhasson. Hibáit részben még így is jóvá tudta tenni a Bayern elleni varázslatos fejesével, amely találat a Real Madrid számára a finálét jelentette abban az esztendőben.
„Szerepem volt abban, hogy a blancók nyolcadszorra is felülhettek Európa trónjára. Büszke vagyok erre. Sajnos hasonlót nem sokszor tudtam megtenni, hiszen nem kaptam rá lehetőséget. Ettől függetlenül én is sokat hibáztam. Túl fiatal voltam ahhoz, hogy felfogjam ezt az egészet. A siker lemondásokkal jár, ezt én akkor még nem tudtam. Voltak olyan dolgok, amiket nem kellett volna megtennem, vagy mondanom, de egyszer mindenki hibázhat. Mindez a pályafutásom elején volt, még nem voltam elég érett. Nem tudtam megfelelőképpen értékelni ezt a lehetőséget. Nem is sejtettem, hogy később már egyszer sem emelhetem majd magasba a Bajnokok Ligája serlegét. 30 évesen már teljesen máshogy tekintesz vissza. Ez a Bajnokok Ligája, nincs még egy ehhez fogható sorozat.”
