Így építette fel Zidane Európa legjobb védelmét

Legyen szó José Mourinho „százados” csapatáról, vagy Zinédine Zidane triplázó Real Madridjáról, a királyi gárdát mindig az erős támadószekcióval, valamint a trófeákkal azonosították. Zidane, valamint Cristiano Ronaldo távozását követően, 2018 nyarától azonban minden megváltozott.

Nem is olyan rég történt, hogy a két legenda váratlan távozását követően a Real Madrid két edzőt is „elfogyasztott” idény közben, így a teljes szezont három különböző tréner munkájával csinálták végig a játékosok. Abban az idényben a csapat már a legjobb 16 között kiesett a Bajnokok Ligájából, a bajnokságban pedig úgy lett harmadik, hogy mindössze 63 találatot sikerült csak összekaparnia. Zinédine Zidane az Ajax elleni BL-kizúgás után nem sokkal visszatért, majd rövid időn belül felépítette Európa egyik legfélelmetesebb csapatát.

Nem volt könnyű dolga… A Real Madrid még mindig szenved a gólszerzéssel, még mindig nem sikerült megtalálni azt az ékkövet a támadógépezetben, aki meg tudná reformálni a csapat támadásait. Eden Hazard nagy reményekkel érkezett, ám a szezon jelentős részét ki kellett hagynia a különböző sérülései miatt, és amikor épp bevethető is volt, akkor sem sikerült megütnie azt a szintet, amit korábban, a Chelsea csapatában hétről hétre mutatott.

Látva a támadógépezet ezen, nem elhanyagolható hiányosságát, Zinédine Zidane elkezdett a védekezésre koncentrálni és azon dolgozni, hogy a csapat a lehető legkevesebb gólt kapja. Az elképzelése működött. A Real Madrid úgy nyert bajnokságot, hogy 16-tal kevesebb találatot jegyzett, mint a második helyen végző Barcelona.

A 2017/18-as idényben a blancók 44 gólt kaptak (1,16-os meccsenkénti átlag), a 2018/19-es szezonban pedig 46 alkalommal halászta ki valamelyik habfehér mezes játékos a saját kapujából a labdát (1,21-es átlagot megütve). A most véget ért idényben viszont a csapat mindössze 21 gólt kapott 34 mérkőzésen, ami 0,61-es meccsenkénti átlagot jelent, ráadásul az xGA (expected goals against) mutatója (25,3) az európai topligák csapatai közül a legalacsonyabb volt.

Az elmúlt 32 évben egyszer sem sikerült ilyen jó mutatókat produkálni a védekezés terén. De vajon mi inspirálta ezt a védekezésbeli revolúciót? Mi sarkallta erre az óvatos megközelítésre ezt a támadóóriást? Vessünk egy közelebbi pillantást a részletekre!

Személyi változások

Vinícius Jr. vs. Cristiano Ronaldo

A lehető legkiemelkedőbb változás az első Zidane-érához képest az, hogy Cristiano Ronaldo elhagyta a Real Madridot. Ez a tény döntő fontossággal bírt a támadószekció átalakulását tekintve, viszont legalább ekkora súllyal volt hatása arra is, hogy sikerüljön stabilabbá, kiegyensúlyozottabbá tenni a csapat védekezését.

Ahogy a fenti képen is látható, Vinícius védekező munkában messze túlteljesíti Cristiano Ronaldót (a mutatók 90 percre lebontott átlagokként értendők). A portugál az idei szezonban ráadásul még kevesebbet tett a csapat szintű védekezéshez, hiszen Maurizio Sarri irányítása alatt egyáltalán nincsenek defenzív feladatai.

Ronaldo és Marcelo folyamatosan törtek előre a Real Madrid bal oldalán, így ez a szárny az akkori csapat egyik legnagyobb gyengepontja volt a védekezést tekintve – és ezt az ellenfelek is tudták. Viníciusban viszont van elég energia és vágy ahhoz, hogy vissza tudjon zárni, és segíteni tudja a védekezést.

Fede Valverde vs. Luka Modrić

Luka Modrić nagyszerűen szolgálja a Real Madridot 2012-es érkezése óta, de 34 esztendősen már nem bír ugyanakkora terhelést a pálya közepén, mint korábban. A középpálya megszilárdítása érdekében Zidane az ifjú Fede Valverdéhez fordult, aki képes volt megadni a csapatnak azt az energiát és dinamizmust középen, ami hiányzott tavaly, vagy az épp véget ért idény első mérkőzésein.

Modrić többször próbált nyomást gyakorolni az ellenfélre, viszont kevesebb alkalommal járt sikerrel, ha a 90 percre lebontott átlagokat vesszük figyelembe. Emellett a horvát játékost a mérkőzések utolsó szakaszára gyakran látványosan elfáradt. Éppen ezért döntött úgy Zidane, hogy a korábbi aranylabdás kevesebb percet kap a pályán, míg Fede Valverdéből gyakorlatilag stabil kezdőjátékost varázsolt. A számok pedig a franciát igazolták: a Real Madrid egyetlen olyan mérkőzésen sem veszített, melyen Fede a kezdőcsapat tagjaként lépett pályára.

Marcelo vs. Ferland Mendy

Ahogy azt már korábban is említettük, a Marcelo – Cristiano Ronaldo páros ellenállhatatlanul vette ki a részét a támadásokból, de ez egyben azt is jelentette, hogy a Real Madrid sebezhetővé vált a bal oldalon, amint labdát veszítettek a támadóharmadban. A csapat legnagyobb erőssége tehát egyben a legnagyobb sebezhetőségi faktor is volt.

Habár a képen látható statisztika nem világít rá pontosan Marcelo helyezkedési gyengeségeire, mégis jól ábrázolja, hogy Mendy mennyivel jobb az egy az egy elleni védekezésben, mint a legendás brazil. Mendy szinte minden mutatója jobb, mint a brazilé volt az előző idényben, főleg a labdaszerzések tekintetében.

Thibaut Courtois

Rettenetesen kezdte pályafutását a spanyol fővárosban, de sikerült változtatnia a dolgokon az idény kezdetét követően. AZ előző szezonban Courtois 36 gólt kapott, köztük olyanokat is, amiket bőven lehetett volna hárítani. A most véget ért idényben 180 fokos fordulatot vett, és átlagosan 3,7 góltól mentette meg meccsenként a Real Madridot. Szép statisztika.

Taktikai változások

Zidane legnagyobb erőssége, hogy ki tudja hozni a lehető legtöbbet a rendelkezésére álló keret játékosaiból. A 2019/20-as idényben hiányzott a csapatából az igazi góllövő, valamint az igazán veszélyes, gólérzékeny szélsők is, éppen ezért a védekezés megerősítésére fektette a hangsúlyt.

Jóllehet, nem találta fel semmi újat, mégis több olyan változást eszközölt, amik eredményesebbé tették a csapatot akkor, amikor védekezésből kellett támadásba átváltani.

A Mendy-hatás

A Real Madrid bal oldala időzített bombaként funkcionált a Marcelo – Cristiano Ronaldo duó idejében – mind a csapat, mind az ellenfél számára. A most véget ért idényben ez minden tekintetben megváltozott.

Igaz, hogy Marcelo nagyon szeret és tud is támadni, ám a labdaszerzésekben és a visszazárásokban már nem tud annyira remekelni. Ez óriási lehetőséget ad az ellenfelek kezébe, amit előszeretettel meg is próbáltak kihasználni. Hiszen ha a csapat labdát veszít az ellenfél térfelén, Marcelo gyakran az ellenfél tizenhatosától kezd visszafelé kocogni, ami egyben azt is eredményezi, hogy nem fog egyetlen embert sem az ellenfél támadása során, tehát a bal oldalon egy támadó mindenképp szabaddá válik.

A fent látható példában Marcelo Dani Rodríguezt próbálja fogni, de amint a brazil mögé játsszák a labdát, elveszíti a koncentrációját, majd elkezd hátrafelé kocogni. Casemiro megpróbál nyomást gyakorolni a labdás emberre, míg Aleix Febas őrizetlenül marad. Ante Budimir játékba hozza Rodríguezt, aki észreveszi Febast, és el is juttatja hozzá a játékszert. Lago Junior egyedül törhetett a kapu felé, majd megkapva a labdát Febastól, meg is szerezte a meccs egyetlen gólját.

Ha Marcelo nem téveszti szem elől Rodríguezt, Budimirnek sokkal kevesebb opciója lett volna, a Real Madridnak pedig esélye lett volna a labda visszaszerzésére.

Mindemellett ki kell emelni, hogy Mendy gyors, valamint rendkívül erős. A francia nagyon kevés alkalommal téveszti szem elől az őrizendő emberét, így kevesebb teret ad az ellenfél támadásainak.

A lenti képen már az látható, ahogy a Villarreal elleni mérkőzésen Mario Gaspar megpróbálja helyzetbe hozni Samuel Chukwuezét, ám Mendy a helyén van, aminek köszönhetően a passzból végül hazai bedobás lett.

Amikor Mendy a támadásokban is rész vesz, ő akkor is tisztában van a védekező kötelességeivel. A francia védő mindig egy lépéssel mások előtt jár (szó szerint), köszönhetően a lenyűgöző sebességének.

A lent látható példában Alberto Moreno próbálja meg Chukwueze irányába játszani a labdát az üres területre, de Mendy nagyon gyorsan reagál. Futóversenyben megveri ellenfelét, majd partvonalon kívülre rúgja a labdát.

Ezen változás eredménye, hogy a Real Madrid hátul erősebb, mint eddig bármikor, és ennek köszönhetően nagyon nehéz megverni a védekező harmadban a csapatot. Ugyanakkor ennek hátulütője, hogy az ellenfél térfelén például kevesebb passzra kerül sor, mint az elmúlt évek során. Ezt szemlélteti a lenti ábra is.

Hatékony letámadás

Az előző idényekben a Real Madrid előszeretettel támadott le magasan az ellenfél térfelén, ám gyakran kevés sikerrel. Mivel az ellenfelek könnyen átjátszották a letámadó madridiakat, nagy szakadékok keletkeztek a pályán a letámadó és a hátrébb helyezkedő játékosok között, így a Real Madrid sebezhetővé vált.

A most véget ért idényben Zidane ezt úgy próbálta meg megoldani, hogy hatékonyabbá tette a letámadásokat – nem magasan, hanem hatékonyan presszingelt csapata. A játékosok arra fókuszáltak, hogy vissza tudjanak rendeződni, ahelyett, hogy elkezdtek volna magasan letámadni. Megpróbálták kieszközölni, hogy az ellenfelek hosszú átadásokkal próbálkozzanak.

Ennek köszönhetően a 90 percre lebontott letámadások átlagos száma 38-ról 30,32-re csökkent, míg a hatékonyság 26 százalékról 29,8 százalékra emelkedett, ha az előző idényt vesszük alapul.  Ez pedig kiváltképp jót tett a Real Madrid egyensúlyának.

Ez egyben azt is jelentette, hogy mélyebb zónákban próbált meg dominálni és labdát szerezni a csapat, és ez nagyban hozzájárult ahhoz is, hogy mindössze 13 gólt kapott Zidane gárdája gyors letámadásokból, a tavalyi idényben begyűjtött 25, valamint az azt megelőzőben látott 33 helyett. Elég szembetűnő változás.

Intenzitás

„Hiányzott a játékunkból az intenzitás” – emlegette Zidane sokszor, de többek között a PSG elleni 3-0-s vereséget követően is. A média nekirontott, azt állította, hogy Zidane így próbálja meg elrejteni csapata nyilvánvaló hiányosságait. De vajon mit is jelent az intenzitás? Miért ez Zizou kedvenc szava?

Az intenzitás például Valverde utolsó pillanatos szabálytalanságát jelenti, amit Morata ellen követett el a szuperkupa döntőjében. Az intenzitás jelenti a 92:48-at. Az intenzitás azt jelenti, hogy sosem adhatják fel.

A frissebb lábaknak köszönhetően az „intenzitás” új szintre emelkedett a nemrég véget ért idényben. A Real Madrid átlagosan 88 alkalommal szerezte vissza a labdát ellenfeleitől meccsenként, ez a mutató pedig 81 volt az azt megelőző szezonban.

A kiábrándító 2018/19-es idényhez képest a Real Madrid sokkal hatékonyabb volt a labdaszerzések és a letámadások tekintetében is. Ez pedig elengedhetetlen abban, hogy növekedett a sokat emlegetett intenzitás is a blancók oldalán.

Gyengeségek

Annak ellenére, hogy a Real Madridé volt Európa leghatékonyabb védelme (legalábbis a topligák csapatai közül), Zidane gárdájának vannak vakító gyengeségei is. Az olyan játékosok sérülései, mint Marco Asensio vagy Eden Hazard, sok problémát okoztak a csapatnak a támadásépítésekben.

A csapat, amelyik 2,48-as gólátlaggal zárta a 2017/18-as idényt, most "csak" 1,84-es átlagot ért el. A visszaesés Ronaldo távozásakor kezdődött el, és a portugálnak azóta sincs igazi utódja.

Jürgen Klopp Liverpooljához hasonlóan Zidane is a 4-3-3-as összeállítást preferálta az idény nagy részében, melyben Benzema gyakran mélyen visszazárt, hogy központi szerepet vállalhasson a támadások felépítésében is. A Real Madridnak viszont (a Liverpoollal ellentétben) nincsenek olyan elit gólszerzői a széleken, mint Mohamed Salah vagy Sadio Mané.

Hazard és Asensio rengeteget hagyott ki sérülés miatt, míg Gareth Bale és Lucas Vázquez nem váltották meg a világot, Vinícius és Rodrygo pedig még nem kellően tapasztaltak a kapu előtt – így a Real Madrid szenvedett a széleken, legalábbis a gólok tekintetében. Emiatt Zidane-nak egy olyan kohéziós rendszert kellett felépítenie, ami az eredményeket szállítja a gólok tömeges érkezése helyett.

Egyéni hibák

Az idény végéig a Real Madrid játékosai 15 alkalommal követtek el olyan végzetes hibát, ami az ellenfél lövéséhez vagy góljához vezetett – ez 0,4-es átlagot jelent. Ez drasztikus növekedésnek számít az előző idényekhez képest (0,15 a 2018/19-es, míg 0,21 a 2017/18-as idényben).

A legtöbb egyéni hibát Sergio Ramos vétette. Az idő múlásával a kapitány fizikális képességei is kopásnak indulnak, és ha őszinték akarunk lenni, tőle egyébként sem álltak távol az alkalmankénti egyéni kihagyások.

Ramos mindig is olyan védő volt, aki előszeretettel vállalt kockázatot a védelemben, vakmerően indult el a támadásokkal. Bár az idény során vezére volt a csapatnak és Zidane egyik leghűségesebb, legmegbízhatóbb katonájaként is funkcionált, egyéni szinten mégis az eddigi legtöbb hibával tarkított szezonját könyvelhette el. A lent látható példában Ramos egy egyszerű passzal próbálkozik Mendy irányába, de elvéti az átadást, így Moreno lecsap a labdára és rögtön a kapu irányába tör.

Moreno Toko Ekambi felé passzol, aki tiszta helyzetbe kerül, és bár Courtois védeni tud, a kipattanót Moreno a hálóba juttatja. A mérkőzés végül 2-2-es eredménnyel végződött, így a hibának köszönhetően a csapat két pontot is elhullajtott.

Ezek a hibák meglehetősen aggasztóak voltak a 2019/20-as idényben, hiszen több elveszített pont is az egyéni kihagyások számlájára volt írható. Ugyanakkor a vírushelyzet végül jó hatást gyakorolt a csapatra és a játékosokra is, akik rég nem látott lelkesedéssel, és minden idők talán legfittebb Sergio Ramosával térhettek vissza.  

Konklúzió

Egy meglehetősen kiábrándító idényt követően a klub ismét Zidane-hoz fordult, hogy valahogy megpróbálják megmenteni a Real Madrid becsületét. A francia szakember a kirakós minden egyes darabját a helyére rakta, ami egy teljesen újjászületetett csapatot, magasfokú intenzitást eredményezett. Nemcsak a védekezést alakította át, hanem a sérülések okozta krízishelyzetet is kiválóan kezelte. Mindez pedig az is jelentette, hogy 2017 óta először a klub ismét bajnoki címnek örvendhetett – ami a kiegyensúlyozottság diadala.

Forrás: breakingthelines.com
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK