Minden szebbnek és jobbnak tűnik úgy, hogy zsebben van a Real Madrid 34. bajnoki címe?
Ez nagyszerű. Boldog és elégedett vagyok, amiért megnyertem a második spanyol bajnoki címemet. Már 16 trófeám van a Madrid játékosaként, ebből 4 BL-cím, de ez a bajnoki elsőség most különösen boldoggá tett.
Talán azért, mert ez nyolc év alatt csak a második volt?
Valószínűleg. Egyértelműen több bajnokságot kellett volna megnyernünk, néhányat nagyon bosszantó módon veszítettünk el. De a múltat hagyjuk is, élvezzük ki a jelent, és azt, ami még vár ránk.
Ez egy nagyon furcsa idény volt a világjárvány miatt. Összességében milyennek ítéled a futball szempontjából ezt az idényt?
Kiválónak. Az egész idényben megvolt az állandóság a játékunkban, a szünet után pedig kifejezetten jól teljesítettünk. A sorozatban megszerzett tíz győzelem és az egy döntetlen mindent elmond erről a Real Madridról. Megnyertük a Spanyol Szuperkupát is, a BL-ben pedig még harcban állunk.
Meglepett téged a Real szünet utáni dominanciája?
Hogy őszinte legyek, egyáltalán nem. A karantén ideje alatt mindannyian keményen dolgoztunk az otthonainkban. Végig kapcsolatban álltunk egymással, mindenki extra motivációval dolgozott. Gondolom az is hozzájárult ehhez, hogy egy teljesen új helyzethez kellett alkalmazkodnunk. Focizni akartunk, a csapattal akartunk lenni. Amikor végre ismét együtt edzhettünk, úgy éreztem, hogy még erősebb a kapocs a játékosok között, hogy élvezzük azt, hogy ismét együtt lehetünk, gőzerővel dolgoztunk.
De azt valószínűleg ti sem gondoltátok, hogy tíz meccset megnyertek majd zsinórban.
Be kell vallanom, hogy nem gondoltam, mert tisztában vagyok a spanyol bajnokság színvonalával, ez egy rendkívül erős liga, nagyon nehéz ilyen sorozatokat produkálni. De annak ellenére is remekül teljesítettünk, hogy teljesen új volt az egész helyzet, nem voltak szurkolók, más stadionban játszottunk. A lehető legjobban készültünk fel, a védelmünk nagyon kompakt, egységes volt, maximális koncentrációval vegyítve. Jó, versenyképes focit játszottunk.
A kapitány, Sergio Ramos a testvérének tart. Kiválóan teljesített a szünetet követő meccseken, az idény során összesen 13 gólt szerzett, a Mallorca elleni szabadrúgása mesteri volt. A fickó 100 gólt lőtt és 39 gólpasszt adott 695 meccsen, mit lehet erre mondani?
Pontosan, mit lehet? A testvérem, Sergio egy fenomén. És ezt nem csak azért mondom, mert nyolc év alatt nagyon különleges kapcsolatot alakítottunk ki, mert a családjaink is összejárnak, mert együtt vakációzunk, vagy mert fantasztikus sikereket értünk el együtt a pályán. Ramos egy 34 éves szikla, aki a legmagasabb szinten van, amikor pedig azt figyeled, ahogy dolgozik, látod rajta, hogy éhes a további sikerekre. Igazi vezér, és a világ legjobb védője. A karrierje mindent elmond arról, hogy mekkora klasszis.
Ki nyűgözött le igazán ebben a bajnoki idényben?
Nem emelnék ki senkit, mert ennek a csapatnak a legnagyobb erőssége maga a csapat volt. Mindenki kivette a részét a sikerből, azok a játékosok is, akik frissen érkeztek, a fiatalok, mint Rodrygo vagy Vinícius.
Hatalmasak voltak az elvárások Hazard-ral szemben, a sérülései azonban nagyban hátráltatták őt.
Eden nagyszerű játékos. Imádtam nézni a játékát a Chelsea-ben. Amióta idejött, valóban nem volt szerencséje a sérülésekkel. Látszott rajta, hogy mennyire szeretne játszani, hogy mennyire meg akarja mutatni, mit tud, és hogy mennyi mindent tudna adni a csapatnak. Én is átmentem ezeken a lépéseken. A hatalmas elvárások, a beilleszkedés, balszerencse, úgyhogy elmondtam neki, hogy legyen türelmes. Hihetetlenül jó játékos, szükségünk van a tudására, de nagyon fontos, hogy egészséges legyen. Ha készen áll a City ellen, az nagyszerű, ha pedig nem, akkor a legfontosabb dolog az, hogy az új idény kezdetére már 100%-os állapotban legyen.
Beszéljünk egy kicsit Karim Benzemáról is. Úgy tűnik, hogy a szurkolók, a sajtó és a közvélemény most először kezeli úgy, mint egy top csatárt.
Nagyon örülök Karimnak. Jó, hogy végre mindenki rájött arra, amit mi, játékosok már régóta tudunk. Benzema egy top csatár, akivel öröm együtt játszani. Ahogy megérti a játékot, a mozgása, ahogy kibillenti az ellenfél védelmét az egyensúlyi állapotából, az valami különleges. Benzema mindig nagyszerű munkát végzett a csapatért, én pedig nagyon örülök, hogy most megtapasztalhatta azt, hogy milyen ha állva tapsolják, és milyen, ha elégedett lehet azzal, hogy elismerik a kvalitásait.
Ennek talán az az egyik oka, hogy kilépett Cristiano árnyékából. Ez az első jelentős trófea a csapat számára Cristiano Ronaldo távozása óta.
Szügségtelen arról beszélni, hogy Cristiano mennyire volt fontos a Real Madrid számára. Annyit elmondhatok, hogy nem voltunk elkeseredve attól, hogy már nem volt ott velünk, abban az értelemben, hogy így majd nem leszünk kellően ambiciózusok. Meg voltunk győződve róla, hogy nélküle is jönni fognak a győzelmek, mivel úgy gondoljuk, hogy az egyének erejétől függetlenül a legnagyobb erőt maga a csapat képviseli.
Valverde, Vinícius, Rodrygo… A fiatalok hozzák az friss energiát?
Pontosan! Elszántság, frissesség, fizikális erő, szenvedély. Ezek a fiatal srácok az egész csapatot felrázták. A klub és az edző is bölcsen cselekedett. Az új srácok motiváltak minket, régieket és tapasztaltakat abban, hogy fokozzuk a tempót. Az eredmény látható.
Egyetértesz azzal, hogy az újabb előrelépés kulcsembere Zidane?
Kétségtelenül! Zidane ismét megmutatta, és nem csak a futballban, ami nagyszerű. Ismét bebizonyította, hogy kiváló ember. Remek hangulatot teremtett a csapaton belül és a csapat körül. Nyugalmat áraszt, nagyon korrekt a játékosaival. Mindig vannak olyan játékosok, akik nem játszanak annyit, amennyit szeretnének, ezért nem boldogok, ami érthető. De Zidane megközelítése mindenkinek segített abban, hogy a csapat részének érezze magát, és elfogadja az aktuális helyzetét. A másik nagyon fontos dolog az öltöző. Itt mindenki remek srác, senki nem generál problémákat a saját érdekei miatt, nincsenek úgynevezett rohadt almák a kosárban. Úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos dolog az egységességünk szempontjából.
Mi a különbség az első és a második Zidane-éra között?
Először is adott ugyanaz a karizmatikus edző, aki tökéletesen megérti a játékosait. Sokszor elmondtam már, de még biztosan el is fogom, hogy nagyon látszik, hogy Zidane játékos volt, egy óriási játékos, és tudja, hogy mikor beszéljen, akkor mit mondjon, és hogyan kezelje a játékosokat. Mindegy, hogy a csapat fejlődéséről, taktikáról vagy fontos döntések meghozataláról van szó. Voltak kritikus időszakok, de időben tudott reagálni, és megváltoztatta a helyzet ritmusát. Ezek egy erős karakter jellemzői. A második időszakában mindenben jobbnak tűnik. Hozott be új dolgokat az edzésekbe, taktikailag, sokkal több dolog automatizált, illetve sokat léptünk előre abban, ami korábban komoly problémát jelentett nekünk, a védekezésben. Ez tökéletesen látszott ezen a 11 mérkőzésen.
Ennek ellenére vannak olyanok, akik megkérdőjelezik a szakértelmét?
Sok mindent láttam és hallottam már a futball világában, szóval az ilyen történetek sem lepnének meg, ugyanakkor nagyon vicces, ha mindezek után valaki képes még kételkedni Zidane szakértelmében. Ő a Real Madrid történetének egyik legsikeresebb edzője, pedig nem kis versenytársai vannak ebben a tekintetben. A személyes véleményem, hogy Zidane a világ egyik legjobb edzője napjainkban.
Az előző, valamint a jelenlegi érát is figyelembe véve, volt valaha rossz érzésed olyan döntése miatt, ami hatással volt a teljesítményedre?
Akik ismernek, azok már rég tudják, hogy mindig játszani szeretnék: edzésen, a mérkőzéseken, a meccs elejétől a legvégéig. Ugyanakkor ez nem egy reális vágy. Zidane mindig úgy közelítette meg a játékot, hogy rotálnia kell a játékosait, és figyelni kell a teljesítményükre. Amint elkezdődik az idény, a Real Madridnak háromnaponta mérkőzéseket kell játszania, így be kell osztani az erőnket. Néha ez nem tetszik, de végül mindig kiderül, hogy igaza volt.
Az elmúlt időszakban – néhány sérülésnek is köszönhetően – más játékosok, mint például Valverde, előnyt tudtak kovácsolni a távollétedből. Amikor Zidane kihagy téged a kezdőcsapatból egy-egy nagyobb mérkőzésen, mint például az Atlético, a PSG vagy a Barcelona elleni első meccsen, akkor úgy tűnik, hogy a szereped többé már nem megkérdőjelezhetetlen, már nem vagy érinthetetlen játékosa a keretnek. Legalábbis a madridi média így próbálja meg eladni a történetet.
Azért ez nem teljesen így történt. Már az idény elején, az első bajnokin rosszul alakultak a dolgaim. Az 56. percben megkaptam pályafutásom első piros lapját, lényegében a semmiért. Nem értem milyen kivétel ez, hiszen sok mindent elmond erről a szabályról, hogy nem sokkal később el is törölték. Kihagytam egy mérkőzést, majd a padon kezdtem a Villarreal ellen. Azt követően jött az első válogatott szünet, amely második mérkőzésén megsérültem. Kihagytam három meccset, azt követően pedig nem kerültem a kezdőcsapatba az Atlético Madrid, valamint a Granada elleni bajnokin.
De aztán be kellett állnod a 34. percben Kroos sérülése miatt, és megszerezted pályafutásod egyik leglátványosabb gólját.
Igen, már nagyon nagy szükségem volt arra az érzésre, amikor egy gólom majdnem kiszakítja a hálót. Abban a lövésben benne volt a frusztráció is. Aztán jött egy újabb válogatott szünet és Wales ellen újra megsérültem.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a 88. percben megakadályoztad, hogy a hazaiak megnyerjék a meccset, ráadásul a sérülésed sem volt annyira súlyos.
Igen, mindössze a Mallorca és a Galatasaray elleni meccseket kellett kihagynom, számomra szerencsés volt, hogy elhalasztották az El Clásicót, hiszen így volt időm a felépülésre.
Aztán a Real Sociedad ellen visszatértél a kezdőcsapatba és két gólpasszal, valamint egy góllal járultál hozzá a 3-1-es végeredményhez. Az El Clásicót viszont újra a padon kezdted…
Az edzőnk így döntött, és meg is van ehhez minden joga. Nézd, az első pillanattól kezdve nagyon jó a kapcsolatom Zidane-nal, beleértve azt az időszakot is, amikor Ancelotti segédedzője volt. Ez a kapcsolat csak megerősödött azt követően, hogy 2016-ban átvette a csapat irányítását, és rengeteget segített nekem a játék különböző elemeiben, valamint az önbizalmam tekintetében is. Már az első privát beszélgetésünk alkalmával elmondta, hogy bíznom kell magamban, hogy különleges képességeim vannak, és hogy képes lehetek megnyerni az Aranylabdát. Rengeteget jelentett ez nekem, hiszen ez volt az első ilyen alkalom, és valóban elhittem, hogy egy lapon emlegethetnek azokkal a játékosokkal.
Zidane-nak igaza volt, hiszen két évvel később meg is nyerted az Aranylabdát. A mostani idényben viszont, a tél folyamán viszont arról cikkezett a média, hogy vége az aranykorodnak, és elveszítetted a státuszodat Zidane-nál. A média és a szurkolók új kedvencet találtak Valverde személyében, aki valósággal berobbant az idény elején. Ugyanakkor némileg érthetetlen ez az összehasonlítás, hiszen teljesen különböző játékosok vagytok.
Piros lap, sérülések, versenynaptár… ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy ilyen hangulatot kelthessen a média. A valóság azonban teljesen más volt. Először is ott van a Zidane-nal való kapcsolatom. Rendszeresen beszéltünk egymással, mindketten kerestük a másikat akkor is, ha valami jó volt, és akkor is, amikor valami nem. Nagyon nagyra értékelem, hogy őszinte és nyílt velem, hogy őszintén elmondja a véleményét, de ugyanezt várja el tőled is. Úgyhogy elmondtam neki, ami engem zavart. Nem zavart, hogy aktuálisan nem kerültem a kezdőcsapatba, de tudni akartam, hogy ez csak egy időszakos, vagy hosszú távú állapot. Jól edzettem, és – nagyképűség nélkül – a játék sem ment rosszul. Ezt a média nyilván nem látta, de én mindvégig tudtam. Szerettem volna tudni, hogy az edző is így látja-e, illetve, hogy változott-e bármi, hiszen végsősoron az a legfontosabb, amit az edző gondol.
És mit mondott neked Zidane?
Elmondta, hogy nagyon elégedett a munkámmal, a hozzáállásommal és hogy így kell folytatnom. Nem kételkedett a képességeimben, de elárulta, hogy abban a pillanatban egyszerűen más elképzelései voltak azzal kapcsolatban, hogy mi a legjobb a csapatnak. Én ezt elfogadtam, és felkötöttem a gatyámat. Motivált voltam, vágytam arra, hogy bizonyítsak, úgy éreztem magam, mint az első madridi napjaimban. Végül pedig minden a helyére került.
Csillogtál a szuperkupában, megszerezted pályafutásod 100. gólját a Valencia ellen, valamint lejátszottad a legjobb meccsed az idény során. Négy nappal később 120 percet töltöttél pályán az Atlético Madrid elleni mérkőzésen, az elvállalt és értékesített büntetőddel pedig hozzájárultál a trófea megszerzéséhez. Fizikailag a legmagasabb szinten tudtál akkor teljesíteni?
Nos, nem én kételkedtem saját magamban, hanem mások kételkedtek bennem. Nem a korom miatt kezdtem úgy a szezont, ahogy, hanem a sérülések és a piros lap miatt, hiszen ezek megtörték a ritmust – ezek a tényezők egy 24 éves játékost is befolyásolnának. A szuperkupában bizonyítottam, hogy fit vagyok, képes vagyok folyamatosan játszani, és hogy a képességeim még mindig lehetővé teszik, hogy egy Real Madrid szintű klubban szerepelhessek.
A média viszont más véleményen volt. Arról pletykáltak, hogy már nem vagy képes elérni a korábbi szintet, hogy a fiataloknak a helyedbe kell lépniük, és mindez teljesen érthető dolog a korodból adódóan.
Először is, elmondhatom, hogy megértem a média működését. Mióta Madridban vagyok, számos módon kezeltek már, elmondták, hogy hiba volt a leigazolásom, aztán később támogattak és elismertek. Mindig is elfogadtam, hogy ez együtt jár azzal, hogy a Real Madrid játékosa vagy. Itt az elvárások mindig nagyon magasak, a nyomás pedig a lehető legnagyobb. Mindig nagyítóval figyelnek, ez így működik. Erre fel kell készülnöd, a munkára kell koncentrálnod, és a lehető legjobbat kell kihozni magadból, ha játszol. Ez a rendszer nem ismeri a másik oldalát a dolgoknak. Ugyanakkor a mostani idényben azt éreztem, hogy nem úgy bánnak velem, ahogy kellene…
Zavart, hogy a múlt sikerei ellenére sem toleránsak veled a kritikákat illetően?
Nem, nem ez zavart. Mint mondottam, elfogadom a média működését. A legfontosabb dolog mindig a következő kihívás, nem pedig az, amit a múltban elértem. Ez rendben van, de zavart, hogy előítéletesek voltak – akárhogy játszottam, a bánásmód nem változott. Folyamatosan ismételgették, hogy 34 éves vagyok, a tudásom nem kopott, de a lábaim és a tüdőm már nem bír annyit, mint korábban. És mindezt ebben a stílusban. Amikor nem voltam a kezdőcsapat tagja a Barcelona, a PSG vagy az Atlético ellen, az csak felerősítette ezeket a hangokat. Nem számított, hogy egyébként jó formát mutattam-e, az sem, hogy 200 percet játszottam a szuperkupában négy napon belül, ráadásul két nagyon kemény meccsen, mindenféle probléma nélkül. És még jól is. A benyomás mindig az volt, hogy már nincs annyi energiám, a csapat pedig emiatt hullajt pontokat. Pedig klub, valamint válogatott tekintetben is, az első vereségemet csak február 6-án szenvedtem el, a Real Sociedad ellen, ráadásul csak a második félidőben léptem pályára, amikor az ellenfél már egyébként is vezetett. Amikor a játékomat elemezték, ezek a tények valahogy mindig háttérbe szorultak, és ez nem igazságos. Megértem, hogy egy rossz teljesítmény után arra a következtetésre jutnak, hogy a koromnak köszönhető, de ha valami más történik a pályán, akkor azt másképp is kellene értékelni.
Nos, Sergio Ramos 34 éves, de mégsem hangsúlyozzák a korát. Rendben, talán nehezebb ugyanennyi idősen a középpályán fenntartani ugyanazt a szintet, ritmust, ami egyébként a mérkőzéseken is változik.
Nézd, mindennek az a kulcsa, hogy az ember mit mutat a pályán, nem pedig az, hogy mennyi idős, mit mond vagy mit tett egyszer. Nem szeretném, ha kivételeznének velem vagy védelmeznének a múlt miatt, szerintem az az igazságos, ha az alapján kritizálnak vagy dicsérnek, amit a pályán mutatok, nem pedig a korom alapján. Egyébként is, én vagyok saját magam legnagyobb kritikusa. Én leszek az első, aki beismeri, ha már nem tudom tovább tartani a ritmust, ha már nem vagyok hasznos a csapat számára.
Olyan benyomása is volt az embernek, hogy a média talán a klubon belüli hangokat közli. Beszéltél valakivel a Real Madridnál, aki ezért felelős lehet?
Nem, mert nem érzem, hogy a klub bánásmódja változott volna irányomba. Mindig is nagyszerű volt a kapcsolat közöttünk Florentino Pérezzel és Miguel Ángellel is. Az idő során kölcsönös bizalom épült közöttünk. A Real Madrid mindig megtesz mindent értem, és én is mindent megteszek a klubért. Jól ismernek már, tudják, hogy bármit elmondhatnak nekem bármikor, teljesen őszintén. Sosem éreztem, hogy a klubon belül megkérdőjeleznének.
A kényszerszünet után mutatott formád után úgy érezted, hogy ez egyfajta visszavágás a korábbi hangokért?
Nos, ez nem a bosszúról szól. Megismétlem: a Real Madrid hatalmas és sokat követel. Sokat ad, de sokat is követel. Az elmúlt nyolc évben annyi jó dolgot éltem itt át, ami három pályafutásra is elegendő. Ehhez az érzéshez mindenki hozzájárult: a klub, a csapat, az edzők, a szurkolók, a média és maga Madrid városa is. Ugyanez igaz a bajnoki címünkre, én csak az egyik összetevője voltam, és ez a cím is egy összetevője a boldogságomnak. Ez a cím a folytonosság gyümölcse, nem pedig az extra teljesítményeké. Arról tanúskodik, hogy ez még mindig egy jó csapat, ami a szurkolókat is elégedettséggel töltheti el.
Ez ismét felvet egy közelebbi kérdést. Sokszor mondtad már, hogy szívesen fejeznéd be a pályafutásod a Real Madridban. Ez még mindig így van?
Őszintén, ki nem szeretné itt befejezni? De ez attól is függ, hogy a klub mit szeretne. Ez az otthonom, de a klub dönti el, hogy mi a legjobb a csapatnak. Tudom, hogy középpályások és támadók ritkán maradnak itt 35 éves korukig. Sikereket éltem át a klubnál, amiket nem adtak ingyen, hiszen a munkámmal sikerült megvalósítani az álmaimat. Ha a klub jelzi, hogy már nincs itt hely számomra, akkor készen fogok állni a nemvárt forgatókönyvre is. A klub iránti érzéseimet semmi sem fogja megváltoztatni. Ugyanakkor remélem, hogy sikerül megtörnöm azt a sztereotípiát, miszerint ez a klub nem ad lehetőséget 34-35 éves játékosoknak. Nagyon keményen dolgoztam azért, hogy itt legyek, sok mindenen keresztülmentem, és nem fogom egykönnyen feladni mindazt, amit elértem. A pályán fogok harcolni azért, hogy maradhassak.
Kevesebb mint egy év van hátra a szerződésedből. Ez mit jelent?
Annyit, hogy egyelőre csak az biztos, hogy 2021 júniusáig még biztosan itt leszek.
És azt követően?
A korom miatt túl sokat nem gondolkodok azon, hogy mi lesz azt követően. Meglátjuk. Lépésről lépésre haladok. Jól érzem magam, de nem most kezdtem a pályafutásomat. Most úgy érzem, hogy van még a lábaimban néhány évnyi futball. Játszani akarok, ugyanannyi motivációt érzek az edzéseken, ugyanúgy vágyok a trófeákra. A legfontosabb viszont az, hogy az egészségem hogyan szolgál majd.
Nem beszéltél még erről a klubbal? Számítasz arra, hogy beszélni fogtok a jövődről?
Még nem beszéltünk, de nem is siettetem a dolgokat. Amikor eljön az ideje, le fogunk ülni és átbeszéljük a terveinket, hogy tisztán lássuk a jövőt. Ez így lenne normális, és szerintem így is fog történni, talán még a tél előtt. Ha ennek eljön az ideje, szerintem gyorsan meg tudunk majd egyezni. A klub döntése attól is függ, hogy az edzőnek milyen tervei vannak, ugyanakkor nem idegeskedek. Most a legfontosabb, hogy a Real Madridra, valamint a Bajnokok Ligájára koncentráljak. Dolgozni kell a nagyszerű dolgokért, és ezt élvezni kell.
