Emlékezz. Az élet mindig is ilyen volt. Minden Madrid-szurkoló megtapasztalta már ezt az érzést: a csapat sosem nyert saját erejéből. Egyetlen tiszta Madrid-győzelmet sem ismertek el soha. Mindent bemocskoltak. Igen, megvan a bajnoki cím, de…
A habfehér mezre mindig odakerül az a bizonyos folt. A történet évtizedek óta így íródik, de már a polgárháború romjai között elkezdődött, amikor a klub leigazolta Di Stéfanót.
Számít bárkinek is, hogy akkoriban a rendszer csapata az Atlético Aviació, mai nevén az Atlético Madrid volt? (A szerző a Franco-korszakról beszél – a szerk. kieg.) Számít bárkinek is? A Real Madridot ígyis-úgyis segítette a mindenkori hatalom, segítették a játékvezetők, és segítette a videóbíró-rendszer. Mindig megvan az indok, és ha hamisnak bizonyul, akkor előjönnek annak szöges ellentétével.
Kutasd át az emlékeidet, volt-e ez valaha is másként a futballban.
Emlékezz.
Franco, Guruceta (legendás spanyol játékvezető – a szerk. kieg.) – a Real Madrid mindig is így volt sikeres, lopás útján. A régmúltban és a közelmúltban is. Felmelegített golyók a sorsolásnál. Lesgólok. Sergio Ramos elképesztő szerencséje a lisszaboni fejesnél. Zidane kifogyhatatlan mázlija. Karius agyrázkódása, illetve Ramos dzsúdómozdulata ugyanazon a döntőn. Most itt van a VAR, amely részben igazságot szolgáltatott, de még így is a Madrid szövetségese.
Ez a bajnoki cím kizárólag a videóbírónak köszönhető. Habár a Barça is videóbíró mellett győzedelmeskedett az előző idényben, az a dominancia, a látványos játék és Messi tündöklésének eredménye volt. Hisz ebben a ligában a Real Madrid csak akkor nyerhet, ha a Barcelona alulteljesített. A Barça vagy az Atlético számára a Madrid halálos ellenség.
Ne sértődj meg túlságosan. Ez egyidős magával a futballal.
A Real Madridnak kell vállalnia a mások által forgatott mozfilm antihősének kellemetlen szerepét. Ha túl sok gólt lőnek, az bűn. A játékuk sosem elég látványos, a játékuk mindig unalmas, sőt valójában nincs is játékuk. Ha a Madrid egy góllal nyer, az túl kevés. A döntetlen még rosszabb. Ha veszítenek, az felér egy katasztrófával. Ha a Madrid győz, akkor a szép futball hiányát vetik a szemére. Ha szép a futball, de nem győz, akkor a győzelem hiányát. Ha Bale épp nem játszik, az edzőnek azonnal pályára kellene őt engednie. Ha Bale játszik, akkor az edző minek rakta be? Néhány csapat számára a gyakorlatias, pragmatikus futball a nyerő taktika. Ha a Real Madrid így játszik, az minden győzelmüket beárnyékolja.
A Madrid teljesítménye mögött sem tudás, sem munka nincsen. Csak kritika van. A fiatal szurkolói nem sírnak egy-egy vereség alkalmával, hisz szenvedni csak másoknak lehet. A madridizmus nem valódi érzés, csak egy mechanikus, egyszerű valami. A Real Madridnak mindent aranytálcán kínálnak fel.
Nemcsak a győzelem az elvárás, hanem a stílus is. Ha nincs stílus, az rosszabb, mintha veszítenél. De ha mégis van stílusod, akkor megszólnak, hogy miért másolsz más iskolákat; miért nem a Gyárban (La Fábrica, a Real Madrid utánpótlás-nevelő rendszere – a szerk. kieg.) találsz ki valami újat.
A legnevetségesebb kifogással Guardiola állt elő a 2014-es kupadöntő után. A sikereket kritizálta. A mellébeszélés magasiskolája. Hisz ha egy tizenegyessel nyersz 1-0-ra, az nem is igazi győzelem. Egy mindenható szabálykönyv megtiltja ezt a Real Madridnak.
A Real Madrid esetében mindenki kritizál. De amikor Messi megtapossa Yerayt, félrenézünk. Mikor Setién a meccsek időpontjáról panaszkodik, a madridi úriemberek csendben maradnak. Minden úgy történik, ahogy történnie kell.
Ne csüggedj. Arra biztatlak, hogy élvezd a csapatod játékát, a sikereket és a kudarcokat is. Biztatlak, hogy élvezd ki ezt az áldott szenvedést; ezt a kalandot, mely sokakat boldoggá tesz, másokat pedig elszomorít. Ennek a csapatnak nincs könnyű dolga. Ne higgy annak, aki mást mond. A Madrid mindig is egyedül lesz.
