James: El akartam menni, mert tudtam, hogy nem fogok játszani

  • Gy. András
  • June 28, 2020, 11:38 a.m.
A Real Madrid kolumbiai középpályása Rio Ferdinand podcastjének vendége volt egy őszinte beszélgetés erejéig.

Mindössze 28 éves vagy, de már megszámlálhatatlan trófeát gyűjtöttél be karriered során mind csapatszinten, mind egyénileg. Hogy vagy?
Remekül vagyok, köszönöm. Örülök, hogy beszélgethetek veled.

Menjünk vissza a gyerekkorodhoz Kolumbiába, ahol minden elindult.
Gyerekként mindig arról álmodsz, hogy futballista leszel, különösen igaz ez Kolumbiában, ahol mást játszani nem is igazán van lehetőséged. Nincs más, ami ilyen erős lenne az országban. Gyerekként tudtam, hogy van tehetségem, hogy megvan bennem az, ami ahhoz kell, hogy sokra vigyem. Vagyis ahogy minden gyerek, én is hittem abban, hogy messzire juthatok. Istennek hála 14 évesen már játszhattam, amiért nagyon hálás vagyok.

James az Envigadóban

Milyen volt a környezet? Milyen körülmények között játszottál akkor?
Úgy gondolom, hogy Kolumbiában rengeteg tehetség van, de kevés hit. Rengeteg kiváló tehetség között nőttem fel, olyanok között, akik sokra vihették volna. De csak néhányaknak sikerült, mint például én. Tudtam, hogy megvan bennem, ami kell, nagyon fiatalon kezdtem, 14 évesen, de akkoriban nem volt meg a megfelelő fizikumom. Most már megvan. Próbáltam nem túlerőltetni magam. Ehelyett a labdás játékra koncentráltam, arra, hogy átjátsszam a labdát középen, próbáltam ésszel játszani.

14 évesen debütáltál. Ennyi idősen a srácok általában nem igazán tudják, hogy mit kezdjenek magukkal, te pedig már a profi ligában játszhattál. Ez őrület lehetett. Hogyan kezelted ezt a dolgot?
Nehéz volt, de egyben jó is. Mindig azt mondom, hogy ha megvan a tehetséged, és hiszel magadban, ráadásul mindig győzni akarsz, új dolgokat tanulni, az nagyon fontos. Én lassan 30 leszek, de még most is mindig tanulok valamit. 14 évesen ez hatványozottan igaz. Fizikálisan nagyon gyenge voltam, nem tudtam lenyomni a sokkal erősebbeket. Így rákényszerültem, hogy rengeteget passzoljak. Az első 10 méteren hihetetlenül gyors voltam, a nagyok itt maradtak le. Tudtam, hogy ha elsietem vagy erőltetem a dolgokat, akkor abból nem jövök ki jól. Okosan csináltam. Olyan dolgokat tudtam megtenni, amiket mások nem, emellett gólokat is lőttem. Jó volt 14 évesen így játszani. Nyomás alatt voltam, de mivel gyerek voltam még, ezt a fejlődésemre használtam. El tudom viselni a nyomást, ez egy pozitív tulajdonságom. 

A Portóba való átigazolás biztosan álomszerű volt számodra, hiszen Európába költözhettél 18 évesen.
Igen, 18 voltam, amikor a Porto játékosa lettem. Ott volt Fredy, Falcao, hét argentin, szóval könnyű volt a beilleszkedés. Az első két hónapban nem játszottam, mivel szoknom kellett a játékot. Sokkal gyorsabb volt az európai foci, agilisabbnak kell lenned, amivel volt egy kis problémám. Gyorsabbnak kell lenned, többet passzolni. Mindenesetre én mindig azt mondom, hogy a futball mindenhol 11 a 11 elleni játék, a célod az, hogy gólt szerezz az ellenfélnek, és ha megvan a tehetséged, akkor sokkal könnyebb dolgod van. Szóval az elején nem igazán játszottam, de egyre több lehetőséget kaptam. Abban az évben megnyertük az Európa-ligát, a bajnokságot, a kupát és a szuperkupát is. Még akkor is, ha ez volt az első évem, kiválóan sikerült. Aki mindig segített az Fredy és Falcao volt, mindig hálás leszek ezért nekik.

James

Voltak pletykák arról, hogy a Manchester United játékosa leszel. Elképzelhető, hogy klasszikus 10-esként komoly eredményeket érhettél volna el Angliában.
Igen, valóban beszéltek erről annak idején, a menedzserem, Jorge Mendes kiváló kapcsolatot ápolt a klubbal. Mindig arról álmodoztunk, hogy egy nagy klubhoz kerülök. Gyerekként csodáltam a Unitedet, olyan játékosok voltak ott, mint te, Giggs, Scholes, rengeteg kiváló játékos. Szívesen igazoltam volna oda, de ez nem történt meg. Úgy gondoltam, hogy egy olyan klubban kellene játszanom, ami nem olyan hatalmas. Szerettem volna szerepelni a világbajnokságon, gólokat szerezni, magas szintre jutni, és ezt követően egy nagy klubhoz kerülni. És itt jött képbe a Real Madrid.

Azt kerestem, hogy mi lehetett az oka annak, hogy a Monaco játékosa lettél, hiszen ha egy nem európai játékos egy olyan klubhoz kerül, mint a Porto, akkor ezt követően jellemzően egy nagy klubhoz igazol. De úgy gondolom, hogy annyi idősen nagyon érett döntést hoztál, hiszen a Ranieri által irányított Monacóhoz igazoltál, olyan játékosok társaságában, mint például Falcao. Kik voltak rád a legnagyobb hatással ott?
Hogy miért Monaco? Ez jó kérdés. 22 évesen kerültem Franciaországba. Új projektet indítottak. Topjátékosokat vettek, sokan érkeztek. Falcao, João, Abidal, rengetegen. Én nagyon fiatal voltam, úgy gondoltam, hogy ha oda igazolok, sokat tanulhatok ezektől a játékosoktól. Emellett remek szerződést kaptam. Azt terveztem, hogy néhány évig ott leszek, vagy akár csak egy évig, mivel a világbajnokság előtt voltunk egy évvel. Ott akartam lenni a tornán. Remek játékosokkal voltam körülvéve, akkoriban Falcao remekül teljesített, de ott volt Berbatov, aki szintén nagyszerű volt, elképesztő technikával. Mellel levette a labdát, ráfordult… Top játékos… Nekem ők voltak a legjobbak. 

James

Remekül teljesítettél a világbajnokságon. Ott voltam, mint szakértő, és folyamatosan nyomon követtem a játékodat. A kolumbiai csapat játékát is élvezet volt nézni. Milyen nyomással kellett ott szembenéznetek? Erről mesélj nekem.
Hatalmas a nyomás Kolumbiában, szenvedélyes ország vagyunk. Minden világbajnokságon rengeteg kolumbiai van. Könnyedén összejön negyvenezer ember is. Az elején nem volt rajtam nyomás. Nagyon jól akartam szerepelni, jó tornát szerettem volna. Jól akartam csinálni mindent. Meccsről meccsre haladtunk. Az első jól sikerült, gólt is lőttem. Ekkor mondtam magamnak, hogy ez jól is elsülhet. Aztán lépésről lépésre haladtam. Eljutottunk a negyeddöntőbe. Kolumbia a negyeddöntőben! Brazíliával kellett megküzdenünk, ami túl nehéznek bizonyult. Jól játszottunk, de kikaptunk. Szerintem ez egy nagyszerű torna volt. Megnyertem az Aranycipőt is. De őszintén mondom, nem voltam nyomás alatt, nem akartam minden áron gólokat lőni vagy ilyesmi. Egyszerűen nyugodt maradtam, élveztem a játékot, pontosan ezt akartam.

Azt mondod, hogy élvezted a világbajnokságot. Nekem annak idején ezt kellett kizárnom, mivel azt vettem észre, hogy ha túlságosan is élvezem, ha túlságosan sokat foglalkozom a körülményekkel, a sajtóval, a szurkolói ünneplésekkel, akkor elvesztem a koncentrációt. Nagyszerű, hogy te ki tudtad ezt élvezni, és úgy is ilyen jól tudtál teljesíteni.
Mindig azt mondom, hogy mindennek megvan az oka. Egy világbajnokság 25 napig tart. Ez egy élethez képest mennyi? Semennyi. Abban az évben, amit Franciaországban töltöttem, végig a világbajnokság járt a fejemben. Hogy hogyan tudnék eljutni oda, hogy játszom majd, mit fogok csinálni. Ezen járt az agyam. Fejben és testben is felkészítettem magam. Végül remek világbajnokságon vettem részt. Mind én, mind a csapatom remekül teljesített. Felejthetetlen élmény volt. 

James

Rengeteg játékost összeroppant a válogatottság terhe, látod a mozgásukon, a testbeszédjükön. De amikor téged figyeltelek, semmi hasonlót nem tapasztaltam, pedig még nagyon fiatal voltál. Lehet, hogy tényleg ez az, amire születtél.
Én mindig azt mondom a körülöttem lévőknek, hogy ha a kolumbiai válogatott mezét viselem, akkor olyan érzésem van, mintha szupererőm lenne. Mindig jól akarok játszani, mindig nyerni akarok. 20 éves korom óta a válogatott tagja vagyok. Ezekben az években mindig nagy dolgokat akartunk elérni a csapattársaimmal, és Istennek hála kiváló edzői stábbal dolgozhattunk együtt, szóval minden könnyebb volt így. És igen, ahogy te is mondod, vannak olyan nagyszerű játékosok, akik a válogatottban nehezen boldogulnak. Ez nehéz, hiszen egy egész országért játszol, rengeteg emberért, és vannak, akik fejben nem olyan erősek, hogy ezt elbírják. Ezt nem tudja mindenki megtenni. Csak azok tudnak kiemelkedőt nyújtani, akik készen állnak erre.

Végül a Real Madridban kötöttél ki. Mit jelentett számodra, hogy egy kolumbiai fiatal srácként itt kötöttél ki? És milyen érzés volt, hogy a 10-es mezt viselted a hátadon egy ilyen presztízzsel rendelkező együttesben? Ez is plusz nyomás. 
Igen, a Real Madrid mindig nagy álmom volt. Az, hogy ott lehetek, ahol a világ legjobb játékosai játszottak, óriási dolog. Mindenki elképesztő volt. Volt egy kis plusz nyomás rajtam, hiszen remekül sikerült a világbajnokság. Akkor azt gondoltam, hogy ezt ki kell élveznem, a pillanatnak kell élnem, jól kell csinálnom mindent. Egy csúcsedzővel, Ancelottival dolgozhattam, aki hihetetlenül bölcs volt, rengeteget tudott a futballról, tudta, hogyan irányítsa a csapatot. Maximálisan megbíztam benne. Remek évet zártam. 17 gólt lőtem, 17 gólpasszt osztottam ki. Csodás év volt. És ahogy már mondtam, ha megvan a tehetséged, és rendesen dolgozol napi szinten, megfelelően táplálkozol, vigyázol magadra, vannak, akik törődnek veled, sokkal könnyebb dolgod lesz a pályán, könnyebben mennek úgy a dolgok, ahogy szeretnéd. 

Dolgoztál még Benítezzel és Zidane-nal is a Real Madridban. Mik voltak a különbségek ezekben az időszakokban?
Mindannyian remek emberek. Nagyon kedvesek. Mindenki tudja, milyen volt Carlo, és mennyire bízott bennem. Rafánál nem sok lehetőséget kaptam, de négy hónapig amúgy sem voltam bevethető. Zidane-nál az első időszakban nem játszottam sokat, hiszen ha mindent megnyersz bizonyos játékosokkal, akkor bennük kiemelten megbízol. Ez történt vele is, de ez rendben van. Mindhárom edzőtől tanultam. Jó és rossz dolgokat egyaránt tapasztaltam. Zidane kezei alatt alig játszottam. Bárcsak itt lettem volna az elmúlt három évben, de most maradtam. Elmondom mi történt. Az előző nyáron kaptam egy nagyon jó ajánlatot egy klubtól, amelyet most nem nevezek meg. De oda mehettem volna. Tudtam, hogy itt már nem sokat játszhatnék. Tudtam. Szóval volt ez az ajánlat, de bizonyos okok miatt nem engedtek el. Vagyis lényegében a körülmények miatt vagyok itt, nem azért, mert akartam. Hiszen tisztában voltam vele, hogy nem sokat fogok játszani. De itt vagyok, minden nap tanulok valamit, és remélhetőleg többet játszhatok a jövőben. Tudom, hogy megvan hozzá a tehetségem, hiszek a mindennapos munkámban.

James

Beszéljünk egy kicsit a 10-es pozícióról.
Úgy gondolom, hogy egy 10-esnek hátul is kell szemének lennie. Mindig. Mindig úgy gondoltam, hogy a 10-esnek kell irányítania az egész csapatot. Tudnia kell, hogy hol vannak a többiek. Ki kell alakítania gólhelyzeteket. Gólokat kell lőnie. Meg kell teremtenie annak lehetőségét, hogy a társai játszani tudjanak. Olyan ember vagyok, aki szeret gólokat lőni, de előkészíteni is. Gólpasszokat adni. Szeretem játszani a focit. A futball manapság már monoton. Minden a 4-4-2-ről, 4-3-3-ról, a futásról, a középpályáról szól. Manapság csak kevés olyan játékos van, akik kivételes dolgokat csinálnak. Például Messi vagy Neymar, akik olyan játékosok, akiken ámul az ember. Manapság a futball mindig ugyanolyan. Középpálya, futás, középpálya, futás. Én hiszek abban, hogy a futballnak szépnek kell lennie, de gólokat is kell lőni. Mármint céllal kell játszani. Tudnod kell, hogy miért akarsz játszani. Én azt gondolom, hogy ha játszol, akkor jól és könnyedén kell játszanod a futballt, ami nagyon nehéz. A 10-esnek kellene irányítania mindent, neki kell tudnia, hogy hogyan teremtsen helyzeteket.

Arsene Wenger mondta, hogy a 10-es pozíció eltűnőben van. Ez egybevág azzal, amit te is mondtál az előbb. Ennek fényében mit mondanál azoknak a fiataloknak, akik 10-esként tekintenek magukra.
A helyzet az, hogy nagyon sok gyerek nem akar már 10-es lenni. Inkább csatárok, 9-esek lennének, vagy középpályások. Ezt a futball fejlődése okozza. 4-3-3, 4-4-2. Alig akar valaki 10-es lenni. Már nincs ilyen pozíció. Az edzők már kihagyják a 10-eseket, mivel már csak gyors játékosokat akarnak, akik tudnak 1 az 1 ellen játszani, futni, és átjátszani a középpályát. Nem akarnak már a gyerekek 10-esek lenni, hiszen nem hasznos már ez a poszt. 15-20 éve mindenki ezt akarta. De most már sokkal nehezebb a helyzet.

Játszottál csodás csatárok mellett karriered során, de ki volt a legjobb?
Ez egy nagyon nehéz kérdés. Akkoriban Falcao top játékos volt. Lewandowski a Bayernben csukott szemmel is képes lenne gólt szerezni. Karim egy hihetetlen klasszis. Aki mindig gólokat akar szerezni, az viszont Cristiano. Remekül együtt tudtunk játszani. Amikor megkaptam a labdát, ő mindig ott volt. De nagyon nehéz összehasonlítani őket, és megmondani, hogy ki volt a legjobb, mivel mindannyian kiválóak voltak. A leghalálosabb mindenesetre Cristiano volt.

James

Öt gyors kérdés. A legjobb mezcseréd.
Andres Iniesta. Nagyszerű játékos, klasszis. Ő volt az egyik régi 10-es, akikből már nincs sok. Mindig szerettem nézni a játékát. Nagy dolog volt, hogy mezt cseréltünk.

Legnehezebb ellenfél.
A világbajnokságon a brazilok. Az volt a legnehezebb meccsem. Mindenhol megvertek. Nagyon kemények voltak. Fernandinho, Paulinho…

Legbüszkébb pillanatod.
Sok van, minden klub csodás pillanatokat adott nekem. De a világbajnokság különleges volt, a legnagyobb színpad, ahol felléphetsz. Nagyon különleges volt számomra, hogy ott lehettem. 

Messi vagy Ronaldo?
Mindketten kiválóak, a legnagyobbak. Nem lehet őket összehasonlítani. Mindketten kivételesek, teljesen mások. Földöntúliak.

A legjobb bajnokság, ahol játszottál.
Az emberek az angol bajnokságot mondják a legerősebbnek, de sosem játszottam ott. De abból, amennyit ottani csapatokkal játszottam, úgy gondolom, hogy nagyszerű játékosok játszanak ott, akik tudják, hogyan kell jól futballozni.

James

Szeretnél egyszer az angol bajnokságban játszani?
Már lassan 30 éves leszek, fogy az időm. Nem tudom. A futball sokat változik, de ez egy olyan liga, ahol jó lenne játszani, egy nagy csapatban.

Az öt legjobb játékos, akikkel megosztottad az öltözőt karriered során.
Cristiano a győzni akarása miatt, és mert egy gólgép. Ribéry, aki csodálatos játékos. Persze már idősebb korában játszottam vele, de senkit nem láttam ilyen kvalitásokkal. Arjen Robbent is mondhatom, remek bal lába volt, csodálatos. Mindig azt csinált, amit akart. Amikor elindult befelé és lőtt, azt élmény volt nézni. Kit mondhatnék még? Benzema! Ő egy kivételes 9-es. Gólokat lő, összejátszik a többiekkel, remekül passzol, remek lövőtechnikája van.

Benzema nagyon alulértékelt játékos. Mindegy, hogy olyanok beszélnek róla, akik vele játszottak, vagy ellene, mindenki méltatja. Mindenki azt mondja, hogy nagyon nehéz ellene játszani a mozgása, a technikássága miatt.
Így van, top játékos. És az ötödik egy védő. Sergio Ramos. Kiváló védő, gólokat is szerez. Mindig ott van a döntőkben, úgyhogy őt választom.


Hozzászólások

Tabella