2019. március 5-én a Real Madrid elszenvedte történelme talán legsúlyosabb vereségét, amellyel véget ért a királyiak három éve tartó európai hegemóniája. A mostani generáció játékosai számára ez a fájdalmas nap egy korszak végét jelentette. Széles körben elfogadott nézőpont, hogy a Bernabéuban aznap este helyet foglaló szurkolóknak ott kellett volna maradniuk a lefújás után, hogy megköszönjék kedvenceiknek a már-már legendássá váló, sikerrel teli napokat, ám a közönség nem sokkal azután, hogy Lass Schöne beverte az utolsó szöget is a koporsóba, távozott a stadionból. A blancók hívei mindig is igényesek voltak, akik nem riadtak vissza a drasztikus megoldásoktól sem.
Egy nehéz szezont követően a habfehér együttes számára égetően fontossá vált, hogy felfrissítsék öregedő keretüket, és pontosan így is tettek. Június vége előtt öt új igazolást jelentettek be, többnyire a problémás posztok feltöltésére. A legújabb szerzemények fiatal, megbízható játékosok voltak, akik a tehetséget és a minőséget képviselték – Luka Jović, Ferland Mendy és Éder Militão is ebbe a kategóriába tartozik. Bizonyos szempontból végre sikerült megoldani Cristiano Ronaldo pótlását is, hiszen Eden Hazard a spanyol fővárosba költözött. A nagybevásárlás közvetlenül azután történt, hogy a klub vezetői felismerték, hogy hol hibáztak az előző kiírásban; a legnagyobb elismerés az együttes elnökét, Florentino Pérezt illeti. Neki kellett lépnie – és cselekedett is, ahogy tette azt az elmúlt 18 év során.
A Galaktikusok
Világrekordot jelentő összegek, sztárjátékosok hada: Pérezről mindig is tudni lehetett, hogy nyugodt szívvel költekezik. Legyen az Figo leigazolása az ősi rivális Barcelonától, vagy annak a Cristiano Ronaldónak a megszerzése, aki akkoriban a világ legjobb játékosa volt, esetleg egy 16 éves tehetség elhappolása a fél világ elől – ő bármit megold.
A spanyol üzletember először 1995-ben szállt harcba az elnöki székért, de veszített Ramón Mendozával szemben. Második kísérletét már siker koronázta, így az ezredforduló évében megkezdte első regnálását. Érkezése után meghirdette a „galaktikusok politikáját”, szupersztárok megszerzésével kívánta drasztikus mértékben fejleszteni csapatát. Ugyanebben az évben habfehér mezbe öltözött Luís Figo, őt pedig Michael Owen, David Beckham, Ronaldo és Zinédine Zidane követte. Ebben az időszakban került a vitrinbe két bajnoki cím társaságában a Kilencedik is. A galaktikus éra, amely Pérez nevéhez köthető, nemcsak a pályán jelentett minőségi előrelépést, de megoldotta a pályán kívüli gondokat is – nevezetesen a pénzügyi problémákat. Sikeresen alakította át a Real Madridot egy világmárkává, a sztárok nevével ellátott mezek pedig tonnaszámra fogytak, így vergődött ki a klub az adósságok gyűrűjéből.
A kíméletlen vezető
Minden a tervek szerint haladt egészen addig, míg Pérez el nem utasította Vicente del Bosque szerződéshosszabbítását, ez pedig szembefordította a játékosokat és a trénert a vezetőséggel. A pletykák szerint problémák tömkelege jelentkezett a pályán kívül: Del Bosquénak nem volt beleszólása az átigazolásokba, Fernando Hierro elhagyta az együttest, Claude Makélélének pedig a fizetésével akadtak gondjai, így olyan törések keletkeztek házon belül, amelyek már a zöld gyepen is megmutatkoztak. A pénzügyi helyzet továbbra is érintetlen volt, de összességében az eredmények nem voltak elég jók, így Pérez 2006-ban lemondott elnöki pozíciójáról.
2009-ben ismét harcba szállt az elnöki székért, és el is foglalta azt, majd ott folytatta a munkát, ahol abbahagyta: egy átigazolási időszak alatt kétszer is rekordot döntött Kaká és Cristiano Ronaldo megszerzésével. Az ominózus igazolásokat követően Pérez politikájában gyökeres változásokat lehetett észrevenni: a galaktikus igazolások háttérbe szorultak, helyettük fiatal, ígéretes játékosok érkeztek, például Özil, Albiol, Di María, Benzema – igaz, nem lettek Ronaldo vagy Zidane kaliberű szupersztárok, de kétségkívül nagyszerű futballistákká váltak.
2010-ben az elnök menesztette Manuel Pellegrinit annak ellenére, hogy a chilei szakember 96 pontot szerzett a ligában (és másodikként végzett), a helyére pedig Európa akkori bajnokát, José Mourinhót nevezte ki. Mourinho sikeresen megtörte Pep Guardiola uralmát a hazai vizeken, a nemzetközi kupaporondon azonban nem tudott sikereket aratni. A portugál menedzsert Carlo Ancelotti követte, akivel sikerült elhódítani a hőn áhított Tizediket. 2015-ben azonban a nyugodt természetű olasznak is útilaput kötöttek a talpára mindössze egy évvel a BL-győzelem után. Rafa Benítez következett, de hat hónap után már csomagolhatott is a kiábrándító eredmények miatt. Ebből is látszik, hogy az elnök inkább feladja addigi politikáját, ha az eredmények nem megfelelőek.
Ekkor következett az újabb sikerkorszak, Zidane kinevezése után. A 2016 és 2017 után a 2018-as esztendőben is a blancók emelhették magasba a BL-trófeát, vagyis történelmi tettet végrehajtva zsinórban háromszor diadalmaskodtak a legrangosabb európai sorozatban. Ez azt is jelentette, hogy a királyi gárda 1011 napig ült folyamatosan a kontinens trónján. A 2018-as diadallal az átigazolási politika teljesen megváltozott. Pérez és Zidane egyre inkább a fiatal, ígéretes játékosok felé fordultak a szupersztárok helyett, emellett kiemelt figyelmet szenteltek az akadémisták beépítésére is.
José Mourinho egyszer azt mondta, hogy a világ futballjában csak akkor maradhat talpon valaki, ha képes alkalmazkodni a körülötte végbemenő változásokhoz. Florentino Pérez pontosan ezt tette. Nagy nevek helyett olyan játékosokra koncentrált, akik éppen karrierjük csúcsa előtt álltak (így legszebb éveiket biztosan Madridban tölthetik), majd magas potenciállal rendelkező fiatalok megszerzésére állt át – a spanyol üzletember megmutatta, hogyan lehet kiválóan alkalmazkodni a futball világának folyamatos változásaihoz. A galaktikus igazolások kérdése mindig napirenden lesz, de az általános konszenzus szerint a blancók elnöke időre és a Santiago Bernabéuba hozott játékosok típusára való tekintettel formálta újra átigazolási stratégiáját, miközben a pénzügyi egyensúlyt is fenntartotta az együttesnél. Vitathatatlan érdemei vannak abban, hogy a Real Madrid továbbra is beszéd tárgyát képezi, ha a világ legjobb gárdáiról van szó.
Kerüljön bármibe
Florentino Pérez amellett, hogy a világ legnagyobb klubjának vezetője, egyben a Grupo ACS elnöke is, ami Spanyolország legnagyobb építési vállalata. Az üzletembernek kiváló kapcsolatai vannak és bizarr, de eredményes megoldásokkal rendelkezik, ha játékosok meggyőzéséről van szó. Zidane beleegyezését például egy monacói gálán, egy szalvétán keresztül szerezte meg, így biztosítva, hogy a francia legenda Madridba igazoljon. Karim Benzemát személyesen látogatta meg a játékos lyoni otthonában, annak érdekében, hogy a spanyol fővárosba csábítsa, amikor pedig még csak jelölt volt az elnöki székért vívott harc során, a szurkolóknak megígérte, hogy megszerzi Luis Figót a Barcelonától, és meg is tette. Így vagy úgy, de az elnök elvégzi a munkáját, kerüljön az bármibe.
Nem titok, hogy a labdarúgás pályán kívüli tényezőjének folyamatosan növekvő jelentősége és a könyörtelenség nélkülözhetetlen elemei annak, hogy egy klub hosszú ideig sikeres maradjon, és azon a szinten szerepeljen, ahová tartozik. A szurkolók igényeinek kielégítése egy olyan vezető feladata, aki egyaránt könyörtelen és céltudatos, képes a nehéz döntések meghozatalára, és az anyagi támogatás sem okoz gondot számára. Florentino Pérez mindegyik kritériumot kipipálhatja. Egy remek kapcsolatokkal rendelkező ember, aki kitűnő üzleti éleslátással éri el a kitűzött célokat.
