2022. August 14., Sunday

Monarchisták a királyi gárdában

  • N. Kristóf Balázs
  • June 4, 2020, 4:17 p.m.
Trianon 100. évfordulója alkalmából az alábbi írásban megemlékezünk azokról a labdarúgókról, akik a hajdani Osztrák-Magyar Monarchia területéről érkezve értek el sikereket a királyi gárdában.

Fontos megjegyezni, hogy az alábbi listán természetesen Puskás Ferencnek, Luka Modrić-nak, illetve Mateo Kovačić-nak is bérelt helye van, azonban az említett három labdarúgóról rengeteg könyv és cikk jelent már meg, így a jelenlegi írás terjedelmi korlátai miatt a kevésbé ismert futballistákra koncentrál.

Hertzka Lipót (1930-1932)
Az egyetlen a listán, akinek a neve nem játékoskarrierjének, hanem edzői tevékenységének köszönhetően került fel. A szakember 1893. december 27-én látta meg a napvilágot Bécsben, a spanyol labdarúgással pedig 1923-ban ismerkedett meg először szorosabban. Nem mellesleg ő lett az első magyar edző, aki egy hispániai együttes kispadjára ülhetett le. A két legnagobb baszk egyesület után a Sevilla csapatának irányítását vette át, akikkel rögtön fel is jutott az első osztályba. Eredményes edzői tevékenységének hála 1930-ban egyenesen Santiago Bernabéu kereste meg a szakembert, és kérte fel a királyi gárda irányítására. A családi-baráto kör által csak „Lükének” becézett tréner két idényen keresztül volt a blancók menedzsere. Ugyan első évében a klub csupán a hatodik helyen végzett a tabellán, a második szezonban már a bajnoki cím sem maradhatott el. A magyar szakember történelmi sikert ért el, hiszen regnálása alatt kerülhetett be az első bajnoki trófea a Real Madrid vitrinjébe. Később a játékosok ellenséges viselkedése miatt távozni kényszerült a spanyol fővárosból, azonban nem túl messze, Portugáliában újabb bajnoki elsőségeket ünnepelhetett a Benfica élén. Hertzka Lipót 1951. március 14-én hunyt el Montemor-o-Novo városában.

Hertzka Lipót

Alberty Kiszely Gyula (1934-1936)
A magyar hálóőr 1911. június 4-én született Debrecenben. Ekkor még nem is sejtette, hogy ezt a napot 9 évvel később népének legnagyobb nemzeti tragédiája fogja beárnyékolni. Megbízható és kiegyensúlyozott teljesítményével mind a hazai élcsapatok, mind az európai együttesek figyelmét sikerült felkeltenie. Történt ugyanis, hogy a Real Madrid európai túrára indult, amely során többek között hálóőrt is kerestek az egyesületbe. Alberty szó szerint Fortunának köszönheti azt, hogy végül aláírhatott a királyi gárdához, ugyanis a Fortuna Düsseldorf vezetősége nem volt hajlandó elengedni Jakob Bendert a blancókhoz. A debreceni származású kapus méltó volt a magyar hálóőrök akkori hírnevéhez. Számos alkalommal esélyt sem adott az ellenfelek támadóinak a gólszerzésre, többek között így történt ez két El Clásicón is. Nem mellesleg ő lett a Real Madrid történelmének első európai idegenlégiósa. Átigazolásával – ha jelképesen is csupán – de olyan későbbi világsztárok előtt nyitotta meg ezzel a kaput, mint Puskás Ferenc, Zinédine Zidane, vagy éppen Cristiano Ronaldo. Később Ricardo Zamora érkezésével már csak kiegészítő szerep hárult rá Madridban, továbbá a spanyol polgárháború is szerepet játszott abban, hogy végül külföldre igazolt. Pályafutásának utolsó állomását a Granada gárdája jelentette, ugyanis 31 esztendősen hastífuszban életét vesztette.

Kelemen György (1935-1936)
Sajnálatos módon Guillermo Kelemenről – másnéven Kelemen Györgyről meglehetősen kevés információ és emlék maradt fent a Real Madrid dúsgazdag történelmében. A rendelkezésre álló adatok szerint a magyar származású támadó 12 alkalommal léphetett pályára a királyi gárdában, amely során 10 találatot szerzett. Nem mellesleg pedig egy bizonyos Alberty Kiszely Gyulának is csapattársa volt Madridban.

Nemes György (1950-1951)
A támadó 1920-ban látta meg a napvilágot Budapesten. A Hungária FC-ből az MTK-hoz igazolt, majd több francia egyesületnél is megfordult. Igaz budapesti labdarúgó karrierjét sok esetben nem várt nehézségek szakították félbe, többek között a korai beszámolók szerint 1941 és 1945 között munkaszolgálatra hívták be, később pedig hadifogollyá vált. 1950-ben igazolta le őt a Real Madrid, ahol a 7-es számú mez büszke tulajdonosává vált. Sajnos a feladathoz azonban nem sikerült felnőnie, ugyanis az ott töltött egy esztendő alatt mindösszesen egyszer léphetett pályára habfehér szerelésben. Ezután még egy idényt húzott le a Hércules CF gárdájában, ami pályafutásának utolsó évét jelentette. 1988-ban, 68 esztendősen halt meg.

Elvir Baljić (1999-2002)
A jugoszláv labdarúgó Szarajevóban látta meg a napvilágot, később a helyi egyesületben indult el a profi labdarúgó karrierje is. Hazája bajnokságát kinőve a török elsőosztályba szerződött, ahol leginkább a Fenerbahçe csapatában nyújtott teljesítményével hívta fel magára az európai topklubok figyelmét. A „balkán Rivaldónak” is becézett futballista kegyeiért vívott harcot végül is a királyi gárda nyerte, akik nem kevesebb, mint 3500 millió pesetát sem sajnáltak érte kifizetni. Manapság ez hozzávetőlegesen 20 millió eurónak felelne meg, amivel a klub történelmének valaha volt legdrágább átigazolásának számított 1999-ben. Az akkori vezetőedző, John Toschack jól ismerte őt Törökországból, azonban hamar rá kellett jönnie arra, hogy a játékos nem képes megugrani a két liga közötti szintkülönbséget. Mindemellett Baljić-nak a sérülésekkel sem volt szerencséje, így mindösszesen 11 alkalommal ölthette magára a habfehér szerelést. A Real Madrid rekordigazolása egy-egy évet töltött kölcsönben a Fenerbahçe és a Rayo Vallecano gárdájánál. Pechére a kisebb madridi együttesben sem tudott maradandót alkotni. A 2001/2002-es idényben együtt futballozhatott Elvir Bolićcsal – akivel egyébként a válogatottban is csapattársak voltak akkoriban – ám a két támadójátékos közötti hasonlóságot sokkal inkább a nevükben, mintsem a teljesítményükben kellett keresni. A bizonyítási kényszer és a vele szembeni elvárások súlyától megtört Baljić visszatért Törökországba, ahol 2008-ban akasztotta szögre stoplisát. A bosnyák labdarúgó spanyolországi vesszőfutásának ellenére is kétszeres Bajnokok Ligája-győztesnek vallhatja magát, sőt 2005-ben beindította zenei pályafutását is, miután egy lemezzel lepte meg rajongóit.

Elvir Baljić és Zidane

Yanko Daučík (1962-64)
A csehszlovák futballista Prágában született, 17 esztendősen pedig már Spanyolországban rúgta a bőrt. A támadó 1960-ban Sevillába tette át a székhelyét, ahol nagyszerűen be tudott illeszkedni a Betis együttesébe. 38 találkozón 14 találatot szerzett, aminek következtében leigazolta őt a Real Madrid. A blancók azonban már akkoriban sem álltak rosszul világsztárok terén. A gárda egyáltalán nem maradt adós a gólokkal Alfredo Di Stéfanóval, Puskás Ferenccel, Gentóval, illetve Amancióval a soraiban. Nem meglepő módon Yanko így csak 10 alkalommal léphetett pályára a bajnokságban, ezek során pedig háromszor tudta megzörgetni az ellenfelek hálóját. Később megfordult a Toronto Falcons egyesületében is, ahol éppen édesapja, Ferdinand Daučík volt a gárda menedzsere. Nem mellesleg ezidőtájt egy bizonyos Kubala Lászlóval és Branko Kubalával osztotta meg a kanadai labdarúgóklub öltözőjét. A családi idill nem is lehetett volna teljesebb, ugyanis László a csehszlovák támadó sógora volt, míg Branko az unokatestvére. Yanko Daučík 2017. május 13-án vesztette életét Madridban.

Peter Dubovský (1993-95)
A csehszlovák játékost kora egyik legtehetségesebb labdarúgójának tartották hazájában. A Slovan Bratislava gárdájában hamar meghatározó tagjává vált a kezdőcsapatnak, számos fontos találattal segítette hozzá klubját a bajnoki címhez. Az 1992/1993-as idényben az UEFA-kupában vitézkedett a Bratislava, ahol a Real Madrid jelentette számukra a végső állomást. A visszavágós párharc során Dubovský is eredményes tudott lenni, teljesítménye pedig a királyi gárda vezetőségének a figyelmét is felkeltette. 1993 és 1995 között erősítette a blancókat, akikkel többek között bajnoki címet is tudott nyerni. Később a Real Oviedo gárdájának vált az egyik közönségkedvencévé és emblematikus figurájává. Már több mint 100 alkalommal léphetett pályára az együttesben, amikor egy thaiföldi nyaralása során tragikus körülmények között életét vesztette. A 28 esztendősen elhunyt futballista neve azonban a Szlovák labdarúgó-szövetségnek hála sosem fog feledésbe merülni, ugyanis minden évben a róla elnevezett díjjal jutalmazzák meg a legtehetségesebb 21 éven aluli szlovák labdarúgót.

Robert Prosinečki (1991-1994)
A jugoszláv és a horvát nemzeti csapatot egyaránt képviselő középpályás Nyugat-Németország egy kicsiny falujában cseperedett fel, mindössze 10 éves volt, amikor Jugoszláviába költözött családjával. Tehetsége hamar a felszínre tört, pályafutása elején pedig a sikerek sem kerülték el, így az 1990-es évek elején kora egyik legnagyobb ígéretének tartották. Az 1990/1991-es idényben 29 összecsapáson 12 találatot tudott szerezni a Red Star Belgrade (mai nevén FK Crvena zvezda) gárdájában, mindemellett pedig a bajnokságot és a BEK-et is meg tudta nyerni egyesületével. Ezt a teljesítményt látva több sem kellett a Real Madrid vezetőségének, akik végül is körülbelül 8 millió eurónak megfelelő összegért vásároltak meg a klasszist. Sajnos a sors nem volt kegyes hozzá, hiszen rengeteg sérülés hátráltatta madridi pályafutását, ami a pályán mutatott játékán is éreztette hatását. Ennek ellenére is több mint 70 alkalommal ölthette magára a királyi gárda szerelését, amely során 12-szer tudott túljárni az ellenfelek kapusainak eszén. Kitűnő jobb lábbal volt megáldva, rúgótechnikáját pedig minden kétséget kizáróan nevezhették egyedülállónak. Találatainak nagy részét szabadrúgásból szerezte, mind közül egyértelműen az 1991-es El Clásicón lőtt bombagólja a legemlékezetesebb. A sors pikantériája, hogy később megfordult a Johan Cruijff által vezényelt katalán együttesben is, azonban a sérülések itt sem kerülték el. 1998-ban még ott volt a franciaországi világbajnokságon, majd 2004-ben vonult végleg vissza a labdarúgástól.

Robert Prosinečki

Davor Šuker (1996-1999)
A FIFA 100 listáján is szereplő legendás csatár Eszéken kezdett el megismerkedni a labdarúgással, mielőtt a Dinamo Zagreb leigazolta volna őt, mint az egyik legnagyobb jugoszláviai tehetséget. Két év is elég volt neki ahhoz, hogy más európai klubok figyelmét is kivívja, aminek következtében 1991 nyarán a Sevillába igazolt. Itt került igazán először a reflektorfénybe, ám a ránehezedő nyomás egyáltalán nem viselte meg. Tökéletesen beilleszkedett a spanyol gárdába, ahol egyébként ekkortájt egy bizonyos Diego Maradona, illetve Diego Simeone is futballozott. „Az isteni Diego” távozása után egyértelműen elsőszámú gólfelelőssé lépett elő, feladatát pedig egyszerre könyörtelenül és művészien végre is hajtotta. 162 találkozón 81 alkalommal vette be az ellenfelek hálóját. A Real Madrid vezetősége 1996-ban nem kevesebb, mint 11 millió euróért igazolta le. A blancóknál töltött három idénye alatt sikerült elhódítania mind a bajnoki serleget, mind pedig a Bajnokok Ligája trófeát is. Ugyan Mijatović és a fiatal Raúl mellett nem mindig számított egyértelmű kezdőnek, így is kétségkívül megkérdőjelezhetetlen szerepe volt mindkét diadalban. Az 1997/1998-as idény nagyszerűen sikerült a számára, hiszen a „Hetedik” bezsebelése mellett a horvát válogatottal is sikerült begyűjtenie egy világbajnoki bronzérmet. Szerepének fontosságát mi sem tükrözi jobban, minthogy az 1998-as Aranylabda szavazáson csupán egy Zinédine Zidane névre hallgató francia középpályás előzte meg őt. 1999-ben Angliába távozott, majd 2003-ban Münchenben fejezte be a pályafutását. A horvát nemzeti csapat történelmének legtöbb gólt szerző játékosának vallhatja magát, jelenleg pedig a Horvát labdarúgó-szövetség elnöki tisztségét tölti be.

Šuker és Jarni

Robert Jarni (1998-1999)
A csáktornyai labdarúgó posztját tekintve egyaránt képes volt a védelem baloldalán, illetve a középpályán is futballozni. Ezt a sokszínűségét leginkább annak köszönhette, hogy rendkívül precízen passzolt, valamint rengeteget futott a pályán. Profi pályafutását a Hajduk Split együttesénél kezdte, majd ezután Olaszországba költözött. Itt többek között megfordult a Juventus gárdájánál is, mielőtt a Betis leigazolta volna őt. Sevillában kirobbanthatatlan kezdőnek számított, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a nemzeti csapatban is vezéregyéniséggé tudott válni. Egyaránt pályára lépett jugoszláv és horvát színekben is. Az 1998-as világbajnokságon tagja volt annak a horvát válogatottnak, amely végül a bronzérmet is meg tudta szerezni. A Németország elleni negyeddöntőben pedig egy meglehetősen emlékezetes góllal járult hozzá együttese sikeréhez. A franciaországi világbajnokság egyik legnagyobb felfedezettjének számított, több nevesebb európai topklub állt sorba kegyeiért. Sokkolta a futballvilágot az a hír, amely szerint a 29 éves horvát labdarúgó 2.6 millió euróért cserébe a Coventry Cityhez szerződik. Nem sokkal kevésbé volt megdöbbentő az sem, hogy két héttel később az angol gárda 3.6 millió euróért cserébe már el is engedte őt a Real Madridhoz. Jarni bevallása szerint ennek a zavaros ügyletnek csupán magánéleti okai voltak, sokan azonban mást sejtettek a dolog mögött. Számos pletyka reppent fel az átigazolással kapcsolatban, a legvalószínűbb az, hogy a sevillai egyesület nem akarta közvetlenül spanyol riválisának eladni a futballistát. Robert Jarni 36 találkozón szerepelhetett a blancóknál, ahol sokkal inkább kiegészítő embernek számított, mintsem kezdőnek. Vetélytársa az a Roberto Carlos volt a balszélen, aki akkor már letudta a „szárnybontogatás fázisát”, és belefogott a „repülésbe”. A következő idényt már a Las Palmas gárdájában kezdte meg, majd Görögországban akasztotta szögre a cipőjét. Balszerencséjére pont a „Hetedik” és a „Nyolcadik” elhódítása közötti átmeneti évben érkezett, így egyszer sem sikerült magasba emelnie a Bajnokok Ligája trófeáját. Későbbi edzői tevékenysége a magyar szurkolók számára sem lehet ismeretlen, ugyanis a 2015/2016-os idényben a Puskás Akadémiát irányította.

Lienhart

Philipp Lienhart (2015-2016)
A fiatal osztrák védő most július 11-én fogja még csak betölteni a 24. életévét, jelenleg pedig a Freiburg együttesében futballozik. A Rapid Wientől került a Real Madrid C-hez, majd nem sokkal később a Zidane által vezényelt Real Madrid Castillának vált az oszlopos tagjává. Nagyszerű képességeinek köszönhetően 12 perc erejéig a 2015/2016-os idényben James Rodríguez cseréjeként még a Király Kupa küzdelmeiben is bemutatkozhatott. A Cádiz elleni összecsapás azonban nemcsak számára, hanem az egész Real Madrid számára emlékezetessé vált, ugyanis Cheryshev szabálytalan szerepeltetése miatt a királyi klubot később kizárták a sorozat küzdelmeiből. Lienhart az idény hátralévő részében az egészen a végső győzelemig menetelő Bajnokok Ligája keretnek is a tagja volt, ám többször már nem lépett pályára az első csapatban. Egy év kölcsönszerződés után 2018-ban vásárolta meg végleg őt a Freiburg annak érdekében, hogy pótolni tudja azt az űrt, amit a Leicester City gárdájához távozó Çağlar Söyüncü hagyott a védelem tengelyében.
 


Hozzászólások

Tabella