Motor nélkül a Bentley sem hasít

  • N. Kristóf Balázs
  • May 31, 2020, 3:01 p.m.
Az írás az 1998-as finálétól egészen a kijevi döntőig kíséri végig a királyi gárda "szürke eminenciásait". Felidézzük "Madrid hercegének" old traffordi varázslatát, Florentino Pérez elnökségének egyik legnagyobb hibáját, illetve bemutatjuk a Makélélé-poszt méltó örököseit is.

Fernando Redondo (1998 – Amszterdam, 2000 – Párizs)

Fernando Redondo

Fernando Redondo csapatban betöltött szerepkörét, pályán nyújtott teljesítményét és karizmáját meglehetősen nehéz szavakba önteni. Az argentin középpályás – sokak által csak „Madrid hercegének” becézett futballista – olyan magától értetődő természeteséggel, hanyag eleganciával olvasta a labdarúgást, ahogyan azt egy iskolás teszi a tanórák közötti szünetekben kedvenc képregényének soraival. Született tehetség volt, így nem csak a támadások segítésében, hanem a védekezésben is a középpálya urává tudott válni.

Szülőföldjén kezdte meg pályafutását, majd még tinédzserként Spanyolországba szerződött. A Tenerifénél a gárda képeségeihez viszonyítva parádés eredményeket ért el egy bizonyos Jorge Valdano keze alatt. A jelenleg a spanyol másodosztályban szereplő együttesnek hála a királyi gárda egymást követő két idényben is az utolsó fordulóban vesztette el a spanyol bajnokságot, így a klub vezetősége az argentin páros Madridba szerződtetése mellett döntött.

A Real Madridnál hat évet töltött el, mely idő alatt 228 alkalommal ölthette magára a habfehér szerelést. Két bajnoki trófea mellett kétszer emelhette magasba a legjobb európai klubcsapatnak járó serleget is, mindegyik diadalmenetel során kulcsszerepet töltött be a madridi gárda középpályáján. Az 1997/98-as Bajnokok Ligája-kiírás során 11, az 1999/2000-es idény során pedig 15 összecsapáson szerepelt a legrangosabb európai kupasorozatban. Mind a 4-3-1-2-es, mind az 5-3-2-es hadrendben felálló – a döntőben pedig diadalmaskodó – blancók kezdőtizenegyének tagjaként elévülhetetlen szerepe volt a végső győzelem kiharcolásában. A szürke eminenciások szerepkörében vált a „habfehér herceggé”, aki a reflektorfénytől távol forradalmasította a védekező középpályás szerepkörét. Csaknem egyedül sikerült legendás triókat semlegesítenie utánozhatatlan játékintelligenciájának, illetve elvesztett labdát nem ismerő elhivatottságnak köszönhetően. Ez történt többek között az Old Traffordon Roy Keane-nel, Paul Scholesszal és David Beckhammel, valamint az 1998-as Bajnokok Ligája fináléjában a Zidane, Davids, Deschamps által fémjelzett Juventus középpályájával is.

Claude Makélélé (2002 – Glasgow)

A galaktikusok

A 2000-es esztendőben Lorenzo Sanz helyét Florentino Pérez vette át a Real Madrid élén, aki aztán egészen 2006-ig töltötte be az elnöki tisztséget. Regnálása alatt a klubnak többek között kétszer sikerült elhódítania a bajnoki címet, illetve egyszer a Bajnokok Ligája-trófeát is a magasba emelhették. a blancók A galaktikusok és a spanyol keménymag mellett a középpálya közepén egy bizonyos Claude Makélélé serénykedett minden mérkőzésen azért, hogy a Real Madrid a 2000-es évek elején címek sokaságát halmozhassa fel.

A francia védekező középpályás három idényt töltött a blancóknál, amely során kétszer lett spanyol bajnok, egyszer pedig az európai klubfutball trónjára is felülhetett szeretett egyesületével. Jól látható tehát, hogy a Real Madrid sikerei teljesen egybevágnak Makélélé Madridban töltött időszakával. Amint ez távozása után egyértelművé is vált, egyáltalán nem csak véletlen egybeesésről volt szó.

Meghatározó kezdőjátékos volt mindkét bajnoki menetelés során, 33-szor és 29-szer lépett pályára a két idényben. A 2001/2002-es Bajnokok Ligája kiírásban pedig 13-szor ölthette magára a habfehér szerelést, a fináléban kezdőként 73 percet tartózkodott a Hampden Park gyepén. A Vicente Del Bosque által vezényelt blancók 4-4-2-es hadrendben álltak fel a Bayer Leverkusennel szemben. Öröm volt nézni a Roberto Carlosszal, Zidane-nal, Figóval, Solarival és Raúllal felálló Real Madrid támadójátékát, akik játszi könnyedséggel alakították ki a lehetőségeket a német gárda ellen. Az ellentámadások során Makélélé vállalta magára a védekezés oroszlánrészét - és ahogy már oly sokszor máskor - a döntőben is tökéletesen végezte el a piszkos munkát az előtte játszó világsztárok mögött.

Sajnálatos módon pont Florentino Pérez nem értette meg Makélélé zsenialitását, így a játékos 2003-ban a Chelsea egyesületéhez igazolt. Távozása után a Real Madrid eredményessége az újabb galaktikusok érkezése ellenére is folyamatosan romlani kezdett, míg a francia középpályás az angol gárda húzóemberévé vált. Két dolog tökéletesen illusztrálja Makélélé pótolhatatlanságát, illetve Florentino Pérez tévedésének súlyosságát: a Makalélé-poszt létrejötte, és Zidane nyilatkozata. Miután a José Mourinho által vezérelt Chelsea briliáns teljesítménnyel megnyerte a Premier League-et, a francia futballistáról egy komplett posztot neveztek el a labdarúgásban. Zinédine Zidane pedig így vélekedett a védekező középpályás távozásáról, valamint David Beckham érkezéséről: „Minek még egy aranyréteg a Bentley-re, ha hiányzik a motor?”

Xabi Alonso és Sami Khedira (2014 – Lisszabon)
Xabi Alonso 2009-ben tette át székhelyét Liverpoolból Madridba. A spanyol fővárosba érkezésekor már egy sokat látott, Bajnokok Ligája-győztes klasszisnak vallhatta magát. A Real Madrid elnöki székében ezúttal ismét Florentino Pérez ült, akinek nem titkolt szándéka volt a támadóharmadban egy újabb galaktikus együttes kiépítése. E terv támogatására tökéletes megoldást jelentett a technikás és elegáns játékáról elhíresült baszk futballista, aki a középpálya mélyéről indulva határozta meg a blancók játékának stílusát. Nem számított kifejezetten gyors labdarúgónak, sikeres passzainak számával sem mindig emelkedett ki a Bajnokok Ligája mezőnyéből, de tökéletesen olvasta a játékot, aminek köszönhetően mindig a megfelelő helyen tartózkodott a pályán. Továbbá hosszú keresztlabdáival egy szempillantás alatt gólhelyzetbe tudta hozni társait.

Madridi pályafutására a 2013/14-es szezon tette fel a koronát, ugyanis az idény végén a Real Madrid győzedelmeskedni tudott a Bajnokok Ligája lisszaboni fináléjában. Ugyan eltiltás miatt nem léphetett pályára a döntőben, mégis együttesének egyértelmű kulcsfigurája volt a szezon során. (Pontosabban pályára lépett, csak szabálytalanul tette mindezt, amikor a Bale vezető találatát követő eksztázis során egy olyan sprintet vágott le az oldalvonal mellett, ami még Usain Boltnak is a becsületére vált volna.) Az akkori kiírásban 9 alkalommal ölthette magára a habfehér szerelést, az idény végén pedig új kalandok után epekedve helyet cserélt Toni Kroosszal, és Münchenbe szerződött. 

Sami Khedira és Xabi Alonso

Ugyan Sami Khedira egyértelműen másodhegedűsnek számított csak posztján baszk vetélytársa mellett, mégis fontos szerepet töltött be a Real Madridnál töltött öt éve alatt. Ennek legfőbb oka az volt, hogy viszonylag stabil, kiegyensúlyozott játékának köszönhetően mindig számíthattak rá a vezetőedzői. Ezt jól bizonyítja az is, hogy utolsó két idényétől eltekintve minden madridi szezonjában több mint 40 alkalommal léphetett pályára minden sorozatot figyelembe véve. A középpálya tengelyében nem egyszer alkotott tökéletes párost Xabi Alonsóval a 4-2-3-1-es felállásban. Ilyenkor kitűnő védekező képességei mellett számtalan alkalommal sikerült megcsillogtatnia tehetségét a támadójáték területén is. (Mind a 2011/12-es, mind a 2012/13-as idényt három találattal zárta, góljai mellett pedig kettő, illetve négy gólpasszt is kiosztott.) A 2013/14-es Bajnokok Ligája kiírásban a végső győzelmet is meg tudta szerezni a klubjával. A kiírásban öt alkalommal ölthette magára a habfehér szerelést, többek között kezdőként lépett pályára a lisszaboni döntőben is. A fináléban nem játszott igazán jól, és 59 perc elteltével le is cserélték. Ugyan helyét a csapatban sokszor megkérdőjelezték mind a külső szemlélők, mind a királyi gárda szurkolói, azt senki sem vitathatja, hogy pár éven keresztül a blancók gépezetének egyik nagyon fontos láncszeme volt. Sok esetben az említett kritikák alapja csupán Khedira posztjának látványos elemek nélküli mivolta, valamint a német középpályás sztárallűröktől mentes személyisége volt.

Casemiro (2016 – Milánó, 2017 – Cardiff, 2018 – Kijev)

Casemiro

„Casemiro megváltoztatta azt az általános véleményt, miszerint a brazil játékosok lusták” – nyilatkozta róla egyszer brazil csapattársa, Rodrygo. Casemiro a São Paulo együttesétől került kölcsönbe a Real Madrid Castillához, majd meggyőző teljesítményének köszönhetően a 2013/14-es idényben hat millió euróért cserébe le is igazolta őt a királyi gárda. Egyértelműen a következő szezon jelentette számára a kiugrást, miután a Portóban olyan professzionális játékot tett le az asztalra, amelynek következtében a Real Madrid vezetősége egy percig sem gondolkodott azon, hogy visszahozzák őt az első csapathoz a portugáliai kölcsönszerződésből. Ekkor már Florentinó Pérez is kénytelen volt megbékélni azzal a gondolattal, hogy még a blancók sem képesek címeket nyerni egy félelmet nem ismerő védekező középpályás nélkül. Könnyen lehet, hogy a felismerés eljövetelében hatalmas szerepet játszott az a Zinédine Zidane is, akinek már az első perctől fogva komoly terve voltak a brazil labdarúgóval. A francia tréner a klub futballistájaként az egyik leghangosabb ellenzője volt Makélélé eladásának, így sokan úgy gondolták, hogy a fiatal vezetőedző a 2010-es évek Claude Makéléléjét vélte felfedezni Casemiróban.

Mára már kiderült, hogy ebben tökéletesen igaza volt, hiszen a brazil középpályás meghozta a várt stabilitást a királyi gárda játékába. A Casemiro – Kroos – Modric fémjelezte trió pedig nem csak megközelítette a galaktikusok által alkotott középpályát, de eredményességben magasan felül is múlta azt. A Real Madrid egymást követő három kiírásban is fel tudott ülni Európa trónjára, a történelmi sikerszéria során pedig minden kétséget kizáróan Casemiro a blancók egyik legfontosabb labdarúgójává vált. A három döntő során mind a 4-3-3-as, mind a 4-3-1-2-es felállásban kihagyhatatlannak számított a középpálya tengelyében. Mindamellett, hogy a rá háruló védekezési feladatokat szinte hiba nélkül, kiegyensúlyozottan és határozottan oldotta meg, nem egyszer a támadószekcióban is kulcsfigurává tudott válni. A rögzített játékszituációk során kifejezetten erős a fejjátéka, bivalyerős átlövései mellett pedig csapattársait is előszeretettel szolgálja ki hosszú labdákkal.

A Bajnokok Ligája 2016/17-es kiírása pályafutásának egyik legemlékezetesebb időszakát jelentette. Két találatot, illetve két gólpasszt is elkönyvelhettek a neve mellett, ráadásul az egyik gólt a fináléban szerezte 1-1-es állásnál. Továbbá azzal, hogy mérkőzésenként átlagosan 5.2 szerelést tudott bemutatni, a kupasorozat második legeredményesebb futballistájának vallhatta magát. Gólérzékenységének és technikai adottságainak köszönhetően Casemiro nem csak továbbvitte, hanem tovább is fejlesztette a Makélélé-poszt tradícióját. Ugyan a brazil középpályás még mindig csak 28 esztendős, de azáltal, hogy szinte minden összecsapáson pályára lép, meglehetősen nagy fizikai terhelésnek van kitéve. A legfrissebb pletykák szerint pedig Camavinga már készen áll arra, hogy eltanulja tőle ennek a hatalmas felelősséggel járó posztnak minden csínját-bínját.


Hozzászólások

Tabella