San Iker - a fáradhatatlan párbajhős

  • N. Kristóf Balázs
  • May 24, 2020, 10:55 a.m.
2015. július 15-én egy drámai sajtótájékoztató keretében, könnyes szemekkel „San Iker” búcsút intett az otthonának. 25 évet töltött el a Real Madridban, így minden kétséget kizáróan a klub történelmének egyik legnagyobb legendájává vált a Santiago Bernabéuban. Pályafutása a megszámlálhatatlan siker mellett kisebb-nagyobb hullámvölgyektől sem volt mentes, a következőkben bemutatjuk azokat a labdarúgókat, akikkel Iker Casillasnak meg kellett küzdenie a kezdőcsapatba kerülésért.

Toni García Aparicio 
Könnyedén kijelenthető, hogy az első csapat felé vezető úton az 1998/99-es-es esztendő az egyik legfontosabb állomást jelentette Iker Casillas számára. Előrelátó és a végletekig racionális döntésnek bizonyult őt a Real Madrid C egyesületében szerepeltetni. Az első számú hálóőr pozíciójáért a sokkal tapasztaltabb, öt évvel idősebb Toni García Aparicióval kellett megküzdenie. Az életkori hendikeppel, ám a lemásolhatatlan tehetséggel rendelkező Casillas bizonyult a jobbnak, így az idény során 26 alkalommal állhatott a madridi gárda kapujába. A jelenleg 44 éves Toni Garcíának az volt az utolsó szezonja habfehér szerelésben, hátralévő pályafutásában már csak alsóbb osztályban szereplő spanyol egyesületeknél fordult meg. Kettejük karrierjének eltérő alakulását tökéletesen bizonyítja az is, hogy amíg Casillas legendává vált a királyi gárdában és hazája válogatottjában egyaránt, addig honfitársa egyszer sem léphetett pályára a spanyol elsőosztályban, illetve egyetlen alkalommal sem ölthette magára a címeres mezt.

Daniel Aranzubia 
Az U20-as spanyol válogatott a mindösszesen 17 éves Iker Casilasszal a keretében utazott ki 1999-ben a nigériai ifjúsági világbajnokságra. Társa pedig az a Daniel Aranzubia volt, aki később a 2000-es évek közepén Baszkföld egyik leghíresebb hálóőrének számított. A tornán a végső győzelmet is megszerző hispánok sikerében Casillasnak elévülhetetlen érdemei voltak, hiszen Iker a negyeddöntő tizenegyespárbajában hárítani tudta a ghánai Blay büntetőjét. Iñaki Sáez – az U20-as nemzeti csapat szövetségi kapitánya – akkoriban még úgy vélekedett, hogy Aranzubia magabiztosabb, kevésbé ingadozó teljesítményre lehet képes egy ilyen fontossággal bíró megmérettetésen. Ebből kifolyólag a mérkőzések többségén, többek között az elődöntőben és a fináléban is az ő nevével kezdődött a spanyol ifjúsági nemzeti tizenegy. Aranzubia pályafutása során 303 alkalommal lépett pályára a La Ligában, illetve egy alkalommal Santiago Cañizares cseréjeként a válogatott szerelését is magára ölthette. Ugyan játékoskarrierje messze nem olyan sikeres, mint a cikkben szereplő munkatársainak többségéé, mégis sikerült történelmet írnia Spanyolországban. Történt ugyanis, hogy a Deportivo portásaként 2011. február 20-án a 95. percben egy szögletet követően fejjel vette be az Almería kapuját, így ő vált a La Liga történelmének első mezőnygólt szerző kapusává.

Illgner és Casillas

Bodo Illgner
A világbajnok német hálóőrt 1991-ben Európa legjobb kapusának is megválasztották. Professzionális pályafutása során két egyesületben fordult meg: a Kölnben és a Real Madridban. Karrierjének mindkét állomáshelyén nem akármilyen elődök emlékét kellett elfelejtetnie a szurkolókkal. Németországban az „őrülten zseniális” Harald Schumacher utódjává vált, teljesítményével pedig egyáltalán nem okozott csalódást. 326 alkalommal lépett pályára a Köln színeiben, mielőtt a királyi gárdához igazolt volna. A spanyol fővárosban Paco Buyótól vette át a stafétát, amelyet tiszteséggel hordozott tovább egészen visszavonulásáig. Öt évet húzott le a blancóknál, ám ez idő alatt mindösszesen 91 alkalommal léphetett pályára. Ennek két oka volt: visszatérő sérülései, illetve egy Iker Casillas névre hallgató, szemtelenül fiatal vetélytárs csapatba kerülése. 1999-ben John Toschackot Vicente Del Bosque váltotta a királyi gárda kispadján, amely az idény végeztével a Bajnokok Ligája serleget is elhódította. Bodo Illgner egyaránt két alkalommal emelhette magasba a BL serleget és a spanyol bajnoki trófeát is, azonban mindkét sorozatnál elmondható az, hogy csak az első győzelmek alkalmával tudott aktív részese lenni a diadalmeneteléseknek. Kettejük vetélkedése azonban semmilyen nyomott nem hagyott a két kiváló hálóőr kapcsolatán. Bodo Illgner több alkalommal is méltatta Casillas kvalitásait, illetve kiállt mellette a nehéz időszakaiban is.

Albano Bizarri 
A Real Madrid gárdája az 1999/2000-es idénynek három kapussal vágott neki: Bodo Illgnerrel, Albano Bizzarrival és az utánpótlásban mindig készen álló Iker Casillasszal. A jó képességekkel megáldott argentin hálóőr a Racing Santander együttesét hagyta ott a blancók kedvéért. Madridi karrierje nem volt sérülésektől mentes, ráadásul John Toschack is inkább Illgnert és a fiatal Casillast preferálta. Hét tétmérkőzésen léphetett pályára habfehér szerelésben, 2000-ben pedig Bajnokok Ligája győzelmet ünnepelhetett csapattársaival. Már Del Bosque volt a tréner, amikor a királyi gárda 5-1-es vereséget szenvedett el a Zaragoza ellen. Ez az összecsapás jelentette a fordulópontot Bizarri madridi pályafutásában, hiszen a következő mérkőzésektől fogva már egyértelműen Iker élvezte az edző bizalmát. Az argentin hálóőr ezek után 130 találkozót húzott még le a La Ligában a Valladolid együttesében, illetve több olasz csapatnál tett szolgálatainak hála 170 alkalommal a Seria A-ban is pályára léphetett.

José Francisco Molina
A 2000-es Európa-bajnokságra utazó spanyol válogatott keretében három nem akármilyen kapus szerepelt. Előzetesen úgy tűnt, hogy a két rutinosabb hálóőr, José Francisco Molina és Santiago Cañizares fog megharcolni a kezdő pozícióért, de az ifjú Casillas is mindent megtett azért, hogy egy újabb harctéren is megcsillogtathassa a benne rejlő potenciált. A nemzeti együttes nem tudott kilépni az elődök árnyékából, és már-már tradícióként is elkönyvelhető módon ismét búcsúzni kényszerült az elődöntőben. Az összecsapások többségében Cañizares és Molina ölthette magára a címerez mezt. Utóbbi futballista a tornát követően már egyáltalán nem juthatott szóhoz Casillas és Cañizares mellett, akiknek a versengése a következő években is folytatódott. José Francisco Molina nyolcszoros spanyol válogatottnak mondhatja magát, míg a La Ligában 392 alkalommal léphetett pályára. Ezt legtöbb alkalommal az Atlético Madrid, illetve a Deportivo színeiben tette meg. Jelenleg menedzserként tevékenykedik Indiában, ám egy évig a Villareal együttesét is irányíthatta.

Casillas és Cañizares

Santiago Cañizares
Iker Casillas és Santiago Cañizares szócsatákkal és bajtársias gesztusokkal fűszerezett versengése egészen a 2000-es esztendőtől 2006-ig tartott. Kétségtelenül a 2000-es évek két legmeghatározóbb spanyol hálóőréről beszélünk, akiknek a pályafutásuk kezdete meglehetősen sok mindenben hasonlított. Cañizares törzsgyökeres madridiként a Real Madridban kezdett el futballozni 1985-ben. Igen gyorsan megjárta a korosztályos csapatokat, majd pár kölcsönszerződést követően az Elche együttese csapott le rá. Itt olyan meggyőző teljesítményt nyújtott, hogy 1994-ben visszatérhetett nevelőegyütteséhez, ahol többek között olyan hálóőrökkel kellett megverekednie a kezdőbe kerülésért, mint Paco Buyo, Bodo Illgner, vagy az argentin Bizarri. Cañizares úgy érezte, nem kapta meg a kellő bizalmat az egyesületnél, így Valenciába tette át a székhelyét. Ez később élete egyik legjobb döntésének bizonyult, hiszen a spanyol gárdánál legendává vált, illetve hatalmas szerepe volt abban, hogy az együttes kétszer is bajnoki címet ünnepelhetett. A Bajnokok Ligája győzelemtől sem járt messze, hiszen két alkalommal is döntőt játszhatott a Valenciával, ám egyszer Iker Casillas Real Madridjával, egyszer pedig az Oliver Kahn fémjelezte Bayern Münchennel szemben maradt alul a csapatával. Santiago Cañizares 46 alkalommal ölthette magára a címeres mezt. Három Európa-bajnokságon, illetve négy világbajnokságon szerepelhetett a nemzeti csapattal, mégis több hiányérzete is lehet, ha visszaemlékszik válogatottbéli szereplésére. Egyrészt az említett időszakban a spanyol nemzeti csapatot messziről elkerülték a sikerek, másrészt pedig a 2002-es világbajnoksággal kapcsolatban, ahol azért nem léphetett pályára, mert egy balszerencsésen lehulló arcszesz elszakította a feszítőinát. Iker Casillas nem csak a legtöbb csatát, de a háborút is megnyerte csapattársával szemben, hiszen a válogatott élén megforduló trénerek rendszerint mellette tették le a voksukat. A két legendás hálóőr kapcsolatát egyarát jellemezték a pikáns szócsaták és az óriási tisztelet a másik iránt. Némelyeket mindez talán emlékeztethet egy másik korszakos hispán páros viszonyára, Sergio Ramos és Gerard Piqué kettősére.

César Sánchez

César Sánchez 
César Sánchez a Real Valladolid együttesében nevelkedett, a csapat mezében pedig nem kevesebb, mint 206 tétmérkőzésen léphetett pályára. 2000-ben teljesítményének köszönhetően szemet vetett rá a királyi gárda is. Ugyan a labdarúgó akkor már 29 esztendős volt, a távozás mellett döntött és öt évet töltött a spanyol fővárosban. Ekkor Iker Casillas már BL győztes kapusnak vallhatta magát, aminek hála a benne kétkedők is kénytelen voltak elismerni azt, hogy már több ő, mint egyszerű ígéret. Látható tehát, hogy a blancók a második ezredfordulónak két kitűnő kapussal vágtak neki, így nem meglepő módon sokan komoly rivalizálást vártak kettejük között. A sajtó munkatársainak torzításai ellenére azonban Iker Casillas és César Sánchez kitűnő kapcsolatot ápolt egymással, nem mellesleg két évig szobatársak is voltak. A kupában a tapasztaltabb Sánchez került a kapuba, a bajnokságban és a Bajnokok Ligájában pedig Casillas védett. A megszerzett bajnoki cím után bizakodva vághatott neki a következő szezonnak az együttes, amely mindkét kapus számára váratlan meglepetéseket tartogatott. A botrányos idénykezdet után hamar feje tetejére állt az addigi rend, aminek következtében Iker a kispadon találta magát, César Sánchez pedig egyértelmű kezdővé vált a királyi gárdában. A tapasztaltabb hálóőr védett az elveszített Király-kupa döntőjében, illetve sokat tett azért, hogy a királyi gárda egészen a Bajnokok Ligája fináléjáig menetelhessen. A Leverkusen elleni legendás döntőben is az ő nevével kezdődött a Real Madrid összeállítása. Az összecsapás 69. percében azonban újra fordult a kocka. Sánchez egy vetődést követően megsérült, aminek következtében Iker Casillasnak kellett beállnia a padról. A többi pedig már történelem: Zidane bombájának és a fiatal hálóőr védéseinek köszönhetően a királyi gárda elhódította a „Kilencediket”.


Antonio Adán
A jelenleg 33 éves hálóőr karrierjének nagy részét a Real Madridnál töltötte. 1997 és 2013 között tartozott a királyi gárda kötelékébe. Miután megfordult az együttes minden korosztályos csapatában, a 2010/11-es idényben végre megkapta a lehetőséget, hogy a felnőttek között is bemutatkozhasson. Normális esetben Iker Casillas mellett nem sok lehetősége adódott volna arra, hogy közel kerüljön a kezdőcsapathoz – José Mourinho azonban szokásához híven húzott egy váratlant – Adán pedig a 2012/13-as szezon decemberében nem várt lehetőség kapujában találta magát. A Málaga elleni összecsapáson mindenki legnagyobb megdöbbenésére Mourinho Adánt nevezte a kezdők közé. Sem a hálóőr, sem az együttes nem játszott jól, így a blancók 3-2-es vereséget szenvedtek el az Iscóval felálló gárda otthonában. Casillas vesszőfutása még itt sem ért véget, ugyanis a következő találkozón is a kispadon találta magát. Adánt azonban megroppantotta a Bernabéu hatalmas elvárásainak nyomása és nem tudott élni a kínálkozó lehetőséggel. 6 perc elteltével a bíró kiállította, helyét pedig a Real Madrid mellőzött csapatkapitánya vette át. Adán ezek után egy évet töltött Olaszországban, majd Sevillába tette át a székhelyét, ahol 160 alkalommal léphetett pályára a Betis gárdájában. 2018 óta az Atlético Madrid együttesét szolgálja cserekapusként.

Adán le, Casillas fel

Diego López
A spanyol hálóőr a Real Madrid akadémiáján nevelkedett, ám a Castilla után már nem tudta beverekedni magát az első csapat kezdőjébe, így 2007-ben csaknem három millió euró ellenében a Villareal együtteséhez szerződött. 172 alkalommal viselhette a gárda szerelését, mielőtt Sevillába költözött volna. Ez a kaland balszerencsésen sült el, kevés lehetőséghez jutott az idény során. Könnyen lehet, hogy karrierje is lefelé ívelő pályát vett volna, ha a királyi gárda Valencia elleni kupameccse nem úgy alakul, ahogyan, vagyis ha Arbeloa a labdát találja el a szerencsétlenül menteni igyekvő Iker Casillas keze helyett. A történtek következtében a blancóknak körbe kellett néznie a játékospiacon, a választás pedig a régi-új ismerősre, Diego Lópezre esett. A hálóőr hamar formába lendült, így tökéletes alternatívát jelentett a lábadozó Casillas és a meglehetősen ingadozó teljesítményre képes Adán mellett. A királyi gárda csapatkapitánya felépült, Mourinho távozott, Ancelotti érkezett, ám továbbra is úgy tűnt, hogy Diego López számít az együttes elsőszámú kapusának. Az olasz edző az arany középút megtalálására törekedett, ennek megfelelően Casillas védett a kupában és a Bajnokok Ligájában, López pedig a bajnokságban. Úgy tűnt a sors kárpótolja a Real Madrid legendáját Mourinho ellene elkövetett ámokfutása után, hiszen az idény végén nem csak a Király-kupában győzedelmeskedett az együttes, hanem a régóta várt „Tizediket” is elhódították Lisszabonban. López távozott a blancóktól, jelenleg pedig az Espanyol gárdáját erősíti.

Keylor Navas
A costa ricai kapus a 2014/15-ös idényben tette át a székhelyét Valenciából Madridba. A hálóőr két szezonon keresztül is kiváló teljesítményt nyújtott a Levante gárdájában, így nem meglepő módon a Real Madrid 10 millió eurót sem sajnált érte kifizetni. Ekkor Casillas mögött még csak elvétve kapott lehetőséget, hiszen mindösszesen 11 tétmérkőzésen szerepelt az idény során. Hatszor lépett pályára a La Ligában, két ízben a Bajnokok Ligájában és három alkalommal a kupában. A 2014/15-ös szezon nem sült el jól a blancók szempontjából, a balhét pedig Ancelotti vitte el, aki két esztendő után távozni kényszerült Madridból. 2015. július 15-én pedig egy drámai sajtótájékoztató keretében, könnyes szemekkel „San Iker” is búcsút intett az otthonának. Keylor Navas első számú hálóőrré lépett elő, a következő három idényben pedig történelmet írt a királyi gárdával.

De Gea és Casillas

David De Gea
Vicente Del Bosque emlékezetébe mélyen beivódott a 2014-es brazíliai világbajnokság traumája, így 2016-ban egyesek szerint váratlan, mások szerint ésszerű döntést hozott meg a nemzeti csapat Európa-bajnokságra utazó keretének kialakítása során. A legtöbb lejátszott válogatott mérkőzéssel rendelkező Iker Casillas helyett David De Geának szavazott bizalmat Franciaországban, ahol azonban csak kevéssel sikerült felülmúlni a 2014-es eredményt. Iker ráadásul nemcsak szeretett hazájának hattyúdalát viselte nehezen, hanem azt is, hogy mindezt tétlenül, a kispadon ülve kell végignéznie. Az eddig felsorolt vetélytársai közül De Geával jött ki a legkevésbé, kettejük viszonyának alakulása pedig nem egyszer volt központi téma a spanyol paparazzik körében. A Manchester United jelenlegi csapatkapitányának pályafutása egyébként szintén Madridban indult, csak Casilasszal ellentétben ő a városi riválisnak számító Atléticó Madrid kötelékében vált profi labdarúgóvá. 57 La Liga mérkőzéssel, 304 angol bajnokival, 43 Bajnokok Ligája szerepléssel, illetve 41 válogatott találkozóval a háta mögött egyértelműen a spanyol nemzeti csapat első számú hálóőrének számít Iker Casillas távolmaradása óta.
 


Hozzászólások

Tabella