„A Chelsea-vel voltam Monacóban egy szuperkupa-meccsre, és egy fura számról hívott valaki telefonon” – emlékezett vissza Essien. „Nem akartam felvenni, de az unokatestvérem, aki akkor épp velem volt, azt mondta, hogy vegyem fel.”
„A telefon csak csörgött, úgyhogy végül felvettem. Abban a pillanatban, hogy kimondtam a hellót, és a vonal másik végén is elhangzott ugyanez a szó, tudtam, hogy ki telefonált. Odafordultam az unokatestvéremhez, és elmondtam neki, hogy José Mourinho az.”
„Elkezdtünk beszélgetni, és elmondta nekem, hogy hallott arról, hogy az Arsenalba tartok. Én mondtam, hogy ez nem igaz, és semmit nem tudok a dologról.”
„Aztán azt mondta, hogy ne menjek az Arsenalba, jöjjek inkább hozzá. Megkérdeztem, hogy hová, ő pedig azt mondta, hogy a Real Madridba, úgyhogy azonnal rávágtam, hogy készen állok.”
Az üzletet végül az átigazolási piac utolsó napján ütötték nyélbe, a ghánai pedig úgy emlékszik vissza a történtekre, mintha filmbeillő jelenetekkel lenne tarkítva az egész.
„Az utolsó nap volt az átigazolási időszakban, ő pedig elkérte az ügynököm számát. Annak ellenére is azt mondtam neki, hogy készen állok, hogy épp egy szuperkupa-meccs előtt álltam. Elmondta, hogy Lassana Diarra valószínűleg Oroszországba megy, ha pedig ez megvalósul, akkor kezdeményezik az átigazolásomat. Elmondtam, hogy részemről rendben van, és várok, itt vagyok a szobámban.”
„Kért néhány órát, azt mondta, hogy vissza fog hívni. Én beleegyeztem ebbe.”
„Az ügynököm néhány óra múlva felhívott, én pedig elmondtam neki, hogy mi történt. Hogy beszéltem Joséval a Real Madridról, és hogy megadtam neki a számát. Ő azt mondta, hogy legyek nyugodt, a Madrid jönni fog.”
„Lass aztán elfogadta az orosz ajánlatot, úgyhogy azonnal lépnünk kellett, mivel már épp indultunk volna az Atlético elleni meccsre. A Real Madrid ott volt az ügynökömmel, én pedig a buszon ültem, és készültünk elindulni a stadionhoz. Én is elindultam, de az ügynököm szólt, hogy jöjjek vissza a hotelbe. Azt mondta, hogy el kell küldenie néhány embernek egy faxot, úgyhogy kiabálnom kellett a sofőrnek, mint egy őrült, hogy álljon meg.”
„Mindenki nézett rám, és kérdezték, hogy mi folyik itt. Én csak annyit mondtam, hogy le kell szállnom a buszról, és hogy majd találkozunk.”
„A busz megállt, visszamentem a hotelbe, és vártam az ügynökömet. Ő megérkezett, elküldtük a faxot, és szerencsére minden időben megvalósult. Elmondtam neki, hogy el kell mennem a stadionba, hogy legalább a csukáim meglegyenek.”
„Elmentünk a stadionba, a meccs befejeződött. Csatlakoztam a többiekhez a pályán, de néhányan már hallották a hírt, hogy Madridba megyek. A többiek kérdezgették, hogy mi történik, úgyhogy el kellett mondanom az igazat. Megmagyaráztam nekik, hogy bejött egy ilyen lehetőség, ami miatt vissza kellett mennem a hotelbe, hogy befejezhessük a szükséges papírmunkát, majd eljöttem a csukáimért, és hogy elköszönjek tőlük.”
„A éremátadás után visszamentünk az öltözőbe, ahol mindenkitől elköszöntem. Fogtam a sípcsontvédőmet, a csukáimat, és elköszöntem mindenkitől, köztük Roman Abramovich-tól is. Ő sok szerencsét kívánt nekem, majd visszamentem a hotelbe. Másnap már egy madridi gépen ültem.”
„Úgy érkeztem meg Madridba, hogy nem volt nálam más, mint a sípcsontvédőim, egy pár csuka, egy farmer, egy póló, és a Chelsea melegítőm. A reptéren José várt rám. Üdvözölt, aztán elmentem a kórházba, ahol átestem a kötelező orvosi vizsgálatokon. Másnap megkezdtem az edzéseket.”
