„Ez elég furcsa érzés” – monja Lucas Vázquez. „Ahhoz szoktunk hozzá, hogy meccseket játszunk, edzünk, minden nap együtt vagyunk. 30 ember, állandóan együtt. Aztán egyik pillanatról a másikra egyedül maradtunk.” A Real Madrid kosárlabda-játékosa, Trey Thompkins pozitív koronavírus-tesztet produkált. A labdarúgó csapat megérkezett az edzésre, de aznap már nem léptek pályára. A klub úgy döntött, lezárja Valdebebast, és mindenkit hazaküld.
Hét hét telt el azóta, és a helyzet változatlan. Mint mindenki más Spanyolországban, a Real Madrid játékosai is karanténban vannak, Vázquez haja pedig hosszabb, mint valaha. Hetek óta senki nem megy ki, csak kutyát sétáltatni. „A harmadik nap után a kutya már azt gondolta, hogy kell neki egy szabadnap” – mondta nevetve Lucas. Aztán a gyerekek következtek, ezen a hétvégén pedig végre a felnőttek. Igaz, hogy csak egy órára mehetnek ki, de ez is valami. A játékosok tesztelése a héten megkezdődik, az edzések pedig utána kezdődhetnek meg. Legalább is a tervek szerint.
„Ez jó hír” – mondja Lucas. „Apránként csökkennek a számok, van remény, hogy visszatérhetünk a normális életünkhöz. Addig is maradnak az otthoni edzések. A Madrid napi szinten küldi az utasításokat, így minimalizálható a csoportos edzések hiányának hatása. Edzések, táplálkozás… Emellet sorozatokat nézek, és ott van még a fiam is, aki sosem hagy békén, amit nagyon élvezek. Aztán vannak még angol óráim is.”
„Valamennyi alapom van, angolul nézek sorozatokat, olvasok is, és nyelvtant tanulok. Másfél éve csinálom” – mondja. Elég jó vagy már ahhoz, hogy ezt a beszélgetést angolul folytassuk le? „Ha azt akarod, hogy 'igen' és 'nem' válaszokat adjak, akkor persze” – mondja nevetve. Egy izgalmas, váratlanul nyugodt óra következett, visszatekintve egy utazásra, amely egy kis faluból indul, és a világ legnagyobb klubjában ér véget, három BL-győzelemmel. „Ez a legvadabb álmaimban sem tűnt lehetségesnek.”
Ő az egyik legsikeresebb ember Curtisból, ez biztos. A Wikipedia két személyt említ, a másik San Pedro de Mezonzo, de ő már több mint ezer éve elhunyt. Vázquez ismét felnevet. „Van néhány oda valósi ember, aki remekül boldogult, de egyikük sem nyert három Bajnokok Ligáját. 2000 ember él a városban, mindenki ismer mindenkit. Ez egy tipikus kisváros, farmokkal, és mindennel, ami ehhez hozzá tartozik.” És egy étteremmel, amit nagyszülei nyitottak, és amit jelenleg édesapja ikertestvére üzemeltet. Újabb nevetés. „Spanyolország legjobb étterme, kétségtelenül.”
Real Madrid-szurkoló, de bérletes a Riazorban, ahol a Deportivo La Coruñát nézte annak idején. „Valerón, Tristán, Víctor Sánchez, Fran, Sergio González, aki az edzőm volt az Espanyolnál, Djalminha, Makaay… Öröm volt nézni őket.” Egyébként tipikus galíciainak tartja magát. Az emberek arrafelé nagyon rejtélyesek. „Nehezen adunk egyértelmű válaszokat, én pedig szégyenlős is vagyok. 15 évesen egy 2000 lakosú városból egy milliós városba költözni óriási dolog volt. Voltak jó, és nem fogok hazudni, rossz pillanatok is. Keménynek kell lenned, meg kell találnod a saját utadat, és hinned kell magadban. De újra megtenném, csukott szemmel is.”
Carvajal, Nacho és Casemiro maradt a csapatnál abból az időszakból. Morata is ott volt. De volt egy középpályás a Liverpoolból. Vázquez megint nevet. „Fabinho jobb oldali védőként kezdte. Ott játszotta végig a szezont. Először nehezen illeszkedett be, de kiváló játékos volt. Látszott, hogy sok van benne.”
Ahogy Vázquezben is. „Kevés olyan játékos van, aki szélsőnek született. Szóval engem nyugodtan hívhatsz klasszikus vagy tiszta szélsőnek.” (nevet) Ez olyan, mint egy 70-es, 80-as évekbeli dolog? „Nos, szeretem az ilyen focit. Először is most már jobbak a pályák. Már nincsenek azok a sártengerek.” Ez eléggé angol nem? Vajon passzolna hozzá? Jó az időzítés? 28 évesen, 18 hónappal a szerződéséből. Hogyan tovább? „Az álmom az, hogy a Real Madridból vonuljak vissza, de a fociban sosem lehet tudni, hogy mi fog történni. Gyerekként mindig angol meccseket néztünk a testvéremmel. Nagyon látványos volt, és még most is az. Ez olyan futball, ami illene hozzám, és a személyiségemhez.”
A személyiséghez különösen. Vázquezzel kapcsolatban az embernek az az érzése, hogy mint játékost, inkább határozza meg a temperamentum, mint a tálentum, a karrierje pedig a hitén és a minőségén alapszik: meglehetősen határozott, keményen dolgozik, sosem beszél feleslegesen. Tipikus galíciai, bár egyszer Santi Solari azt mondta róla, hogy megvan benne az, amit a leginkább kedvel a spanyolokban: összetartás és bátorság. Ami Zidane-t illeti, ő is állandóan visszatér Lucashoz. „Rendkívül őszinte. Akár jó vagy, akár rossz, megmondja a szemedbe” – mondja Vázquez.
„Azzal, hogy mondok valamit egy mikrofonba, nem nyerek semmit, de ez nem jelenti azt, hogy ne állnék ki mondjuk holnap, és ne mondanám azt, hogy játszani akarok. A játék mentális oldala is nagyon fontos. Az emberek néha panaszkodnak, és úgy tűnik, mintha azt gondolnák, hogy veszíteni akarunk. Nem vagyunk gépek, ahol egy meg egy az mindig kettő. Ha 22-23 évesen rosszul játszol, akkor két-három napig a plafonon vagy. De ahogy idősödsz, tanulsz. Nem segít, ha folyamatosan ezen jár az agyad. Tisztában kell lenned azzal, hogy mit rontottál el, de meg kell kérdezned magadtól azt is, hogy ’miért?’. Fejlődni kell, tovább kell lépni. Együtt kell élned ezzel a nyomással.”
Nyomás? Ha van egy kép, amit sokszor látok Vázquezről, az az, amikor az Atlético Madrid elleni BL-döntő tizenegyespárbajában sétál a büntetőponthoz, és az ujján pörgeti a labdát, mintha magasról tenne az egészre. „Igazából nem voltam betojva, mert nem fogtam fel, hogy mi is forog kockán. Az emberek megkérdezték tőlem, hogy miért akartam elvállalni a büntetőt. Meg voltam győződve róla, hogy betalálok, és azt gondoltam: ’Miért ne?’. A séta közben végig arra gondoltam, hogy be kell lőnöm.”
Tudtad, hogy melyik oldalra lövöd majd? „Nem igazán. Szeretek várni…”
Attól teszed függővé, hogy a kapus merre mozdul? „Igen, némileg.”
És ha nem mozdul? Vázquez felnevet. „Akkor keményen meglövöm, és remélem, hogy bemegy.”
És bement. Még mindig hihetetlennek tűnik, mondja. „Három Bajnokok Ligája, egy bajnoki cím. Hihetetlen. És imádnám, ha megint sikerülne.”
De persze először még itt van ez az idény. Fordítaniuk kell a bajnokságban és a BL-ben is. Ha folytatódnak egyáltalán. Ha nem, akkor Vázquez szerint minden zűrzavaros lesz. „Mindenek előtt felelősségteljesnek kell lenned. Ha a megfelelő biztonsági intézkedések mellett játszhatunk, akkor nagyon szeretnénk rendesen befejezni az idényt. Jó lenne az embereknek, a társadalomnak. Két órára nem a vírussal foglalkoznánk. A futball örömforrás.”
Még zárt kapuk mögött is? Még akkor is, ha az edzőpályán kell játszani, nem a Bernabéuban? „Nos, a pálya ugyanakkora, szóval nem kell ezen fennakadnunk. Játszottam már zárt kapuk mögött, és furcsa vola. Szokatlan, hogy tudsz kommunikálni, hallasz mindent. Ha az edző a pálya egyik szélén van, én pedig a másikon, akkor normál esetben mutogatásokkal kell jeleznie, vagy fogalmam sincs, hogy mit akar.” Megint felnevet. „Így legalább mindig hibáztathatod a zajt, ha nem azt csinálod, amit kér. Ha üres a stadion, akkor ez nem jön össze.”
Mindenesetre a vírus hatása óriási lesz. A Real Madrid játékosai 20%-os fizetéscsökkenésbe egyeztek bele azzal a céllal, hogy a többi alkalmazott megélhetését biztosítani tudja a klub. Vázquezt aggasztja a futball jövője? „Nagyon remélem, hogy nem lesz olyan nagy a hatás. A futballnak hatalmas szerepe van a társadalomban, biztosan érezhető lesz a vírus hatása, de remélem, hogy mininálisan.”
„Nálunk Sergio a kapitány. Először vele beszélt a klub. Ő hozza a híreket. Találkoztunk, beszélgettünk, értékeltük a helyzetet, megbeszéltük, hogy mi lenne a legjobb mindenkinek. Egy pillanatig sem volt kétséges, hogy mit kell tennünk. A Madrid egy nagy klub, rengeteg alkalmazottal. Olyan, mint egy nagy család. Fontos volt, hogy mindannyian egy irányba menjünk. Megtettük azt, amiről úgy gondoltuk, hogy helyes. Nem hezitáltunk. Most csak játszani akarunk, ha tudunk. A kormány döntéseire várunk, és reméljük, hogy folytathatjuk a játékot.”
