Mourinho: A 2011/12-es szezonban Európa legjobbjai voltunk

José Mourinho adott exkluzív interjút, melynek központi témája a 2012-es spanyol bajnoki cím volt, amikor a királyi gárda rekordpontszámmal előzte meg minden idők egyik legjobb Barcelonáját. Egy olyan szezonról beszélünk, amikor a 100 szerzett bajnoki pont és a 121 szerzett gól mellett Mourinho legénysége olyan rekordokat döntött meg, mint a hazai pályán elért pontok (50), gólok (51), és győzelmek (16) száma. Szinte napra pontosan a nyolc évvel a San Mamés stadionban megnyert bajnoki cím után adott interjúban a szakvezető a Santiago Bernabéu stadionban eltöltött időszaka mellett nyilatkozott a jelenlegi londoni életéről, valamint a szezon hátralévő mérkőzéseiről is.

Milyen Londonban élni a koronavírus-járvány által okozott helyzetben? 

Hogy egészen őszinte legyek, több futballt nézek a tévében, mint valaha. Elemzem a mérkőzéseket, és közben sokat tanulok meg más csapatokról és edzőkről. Természetesen hiányzik a labdarúgás, hiányzik a korábbi világunk, de most türelmesnek és elővigyázatosnak kell lennünk. Ez a harc mindegyikünket érint, és mindenkinek hozzá kell tennie a saját részét. 

Mi a véleménye a szezonból hátralévő mérkőzésekről? 

Ha le tudjuk játszani a még előttünk álló kilenc bajnokit, az mindenkinek jó lenne, a labdarúgásnak, valamint a Premier League számára is. Jó jelként tekinthetnénk rá. 

Még akkor is, ha ezt csak zárt kapuk mögött, szurkolók nélkül lehetne megtenni? 

Szeretném azt hinni, hogy a labdarúgást tulajdonképpen soha nem zárt kapuk mögött játsszák, hiszen lesznek majd kamerák, és ennek köszönhetően milliók tudják követni a mérkőzéseket. Ha egy napon kimegyünk, és egy üres stadionban fogunk játszani, az igazából nem is lesz üres.

Az Ön klubja, a Tottenham is csatlakozott a koronavírus elleni globális harchoz, ugyanis felajánlották a stadionjukat az egészségügy részére, így a közeli kórházakban ápolt betegeket ott is el tudják látni. 

Igen, ez fantasztikus. El lehet képzelni, hogy egy normális napon mi lenne a menetrend a stadionban, a mérkőzés előtti beszélgetések, felkészülés a találkozóra… és amikor látja az ember, hogy milyen hihetetlen felszerelésekkel látták el a stadiont, akkor azt érzi az ember, hogy ez egy helyes dolog. 

Beszéljünk egy kicsit a Real Madridnál eltöltött időszakáról. Napra pontosan nyolc éve nyerték meg a La Ligát. A 2011/12-es szezonban hihetetlen módon rekordmennyiségű pontszámmal és szerzett gólokkal hódították el a bajnoki címet. Ezt tartja edzői karrierje csúcspontjának? 

Nagyon nehéz megmondanom, ez volt-e a csúcs. De az biztos, hogy ez egy nagyon fontos pillanat volt, mert abban az időszakban érkeztem a csapathoz, amikor a Barcelona dominálta a labdarúgást. Az, hogy a Barcelona sorozatának rekordpontszámmal, és soha nem látott gólterméssel vetettünk véget, csak még érdekesebbé és hangsúlyosabbá teszi az általunk elért eredményeket. A lehető legjobb módon vittük ezt véghez. Nem csak egyszerűen megnyertük a bajnokságot, mindezt olyan módon tettük, amivel történelmet írtunk. 

Nagy csalódás volt azonban, hogy tizenegyespárbajban kiestek a Bayern München ellen a Bajnokok Ligájában. 

Ez így van. Abban a szezonban a Real Madrid nem csak Spanyolország, de egész Európa legjobb csapata volt. Ezért volt annyira nehéz feldolgozni azt, hogy a Bayern elütött bennünket a továbbjutás lehetőségétől. 

Spanyolországban a Barcelona történetének legjobb csapata volt az ellenfél. Lionel Messi, Xavi, és Iniesta a pályán, Guardiola a kispadon. Mi volt a bajnoki címhez vezető út kulcsa? 

Úgy gondolom, alapvető fontosságú volt, hogy megtaláltuk azt a játékstílust, amiben a legjobbak voltunk. Olyan játékfelfogást alakítottunk ki, amely a legjobban megfelelt a játékosok adottságainak és a bennünket körülvevő feltételeknek. Természetesen ezeknek a kiváló labdarúgóknak a hihetetlen tehetsége, valamint a közöttük minden mérkőzésen meglévő összhang volt a kulcs, számomra ez a legfontosabb dolog. Mindenki egy irányba húzott, és összekapcsolta a játékosokat a nagy közös cél, az, hogy bajnokok akartak lenni. 

Nem tudom emlékszik-e, de a szezon nem a legjobban kezdődött a Levante elleni vereséggel és a Racing Santander elleni döntetlennel. Hogyan jutottak túl ezeken a nehézségeken, melyek már rögtön a szezon elején próbára tették a csapatot? 

Minden bizonnyal a közösség ereje által. Úgy éreztük, mi vagyunk a legjobbak egyénileg és csapatként is, és ezzel a mentalitással mentünk olyan helyekre, mint Valencia, Sevilla, olyan stadionokba, mint a Vicente Calderón, a San Mamés, vagy a Camp Nou. Óriási volt bennünk a motiváció ezeken a mérkőzéseken, ami egyáltalán nem fordult át nyomássá. 

Gyakran mondták, hogy ez a keret mindenekelőtt egy nagyszerű közösséget alkotott, amely olyan szilárd volt, hogy semmi nem tudott rajta rést ütni. 

Így van. Amikor a fantasztikus futballtudás találkozik a maximális motivációval, az csak egy nagy csapatot eredményezhet. Ezek voltunk mi. 

Milyen emlékei vannak arról a Clásicóról, amikor idegenben verték meg a Barcelonát a 26. játéknapon, és ezzel gyakorlatilag bebiztosították az első helyet?

Ezek jó emlékek. Úgy léptünk pályára, hogy számunkra a győzelem mellett a döntetlen is jó eredménynek számított volna. Jól felkészültünk arra a mérkőzésre. Folyton azt ismételgettem a játékosaimnak, hogy meg fogjuk nyerni ezt a mérkőzést. Megvolt tehát az érzelmi töltet, de azért éreztük a nyomást is. Az ellenfelünk hazai pályán játszott, mi pedig tudtuk, hogy a támadás és a védekezés közötti átmenetek minőségével győzhetjük le őket. Pontosan ez történt, miután egyenlítettek. Végül az ésszerűség diadalmasokodott az érzelmekkel szemben.

Gyakran jellemezték az akkori Real Madridot azzal, hogy a „rock and roll” stílust képviseli, ugyanis nagy tempóban, és halálos kontratámadásokat vezetve játszik.  Taktikai szemmel mi volt a kulcsa a bajnoki címnek? 

Igen, jól emlékszem erre a kifejezésre. Nagyon világosan megfogalmazott játékstílusunk volt. Mindenekelőtt a védelmünket mindig nagyon jól megszerveztük, és mindenki pontosan tudta, mi a feladata. A csapat játéka mögött nagyfokú fegyelem és szervezettség volt. És nagyon hatékonyan tudtunk átmenni védekezésből támadásba, gyorsak és célratörőek voltunk, mindig a kapura törtünk, olyan összjátékokkal, amelyeket majdhogynem lehetetlen lett volna levédekezni. Nagyszerű játékosaim voltak, akik úgy játszottak, mint egy igazi csapat. Végülis ez volt a kulcs mindenhez. 

Mindenki úgy emlékszik, hogy Cristiano Ronaldo volt a döntő fontosságú játékos abban a csapatban. De edzői szemmel, melyik játékos képviselte leginkább annak az együttesnek a stílusát? 

Nem szeretek az egyénekről beszélni, sem Cristianóról, sem másról. Mindegyik játékos nagyon fontos volt, mert mindegyiküknek egyértelműen meghatározott szerepe volt a csapatban. Mindannyian mérkőzéseket, trófeákat akartak nyerni, és mindenki tudta is, hogy fontosak, ugyanis látták, hogy miként járulnak hozzá ahhoz, hogy elérjük a céljainkat. Példának okáért, ebben az értelemben különösen emlékszem Callejónra és Graneróra, akik nem voltak kezdőjátékosok, mégis nagyon fontos tagjai voltak a keretnek. Az az igazság, hogy az a csapat megérdemelte volna, hogy a bajnokság mellett a Bajnokok Ligáját is megnyerje. 

Minden országban, ahol edzősködött, sikerül bajnoki címet nyernie. Csütörtökön volt 15 éve, hogy először a csúcsra ért a Chelsea együttesével. Hova helyezi a spanyol bajnoki címet? 

Ez volt az én saját mesterhármasom, természetesen, csak ha nem számítjuk a portugál bajnokságot. Bajnok akartam lenni Angliában, Olaszországban, és Spanyolországban is. Még mindig én vagyok az egyetlen edző, akinek ez sikerült. Nem tagadom, a futball történelmének részévé akartam válni ebben a szegmensben, de imádtam a Real Madriddal elnyert bajnoki címet. 

Néhány szurkoló azzal vádolja Önt, hogy védekező felfogású szakvezető. Mit mondana nekik, hogy meggyőzze őket ennek az ellenkezőjéről, amellett, hogy 121 gólt szereztek egy idény alatt a bajnokságban? 

Nézze, nincs mit mondanom nekik… Ott van a futballtörténelem, és nincs is jobb annál, mint, hogy most erre hivatkozhatok. A végén úgyis az számít, mi áll a krónikákban. A sikerek, és azok gyümölcsei segítségével tudtam fejlődni edzői pályafutásom alatt, és lettem valaki a világ labdarúgásában. 

Forrás: MARCA
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK