Raúl 2018 nyarán került kinevezésre a Cadete B, a klub hatodik számú korosztályos együttesének élére. Egy hónappal később a legendás támadó és tanítványai rögvest begyűjtötték első trófeájukat, amikor is egy felkészülési tornán – a döntőben épp a Barcelona együttesét felülmúlva – elhódították a Sant Gabriel-kupát. Bő fél évvel később, Álvaro Benito menesztésének köszönhetően még úgy tűnt, Raúl három korosztályt ugorva átveszi a Juvenil B irányítását, ám akkor a maradás mellett döntött. Végül a szezont követően a Real Madrid Castilla trénere lett, mely együttesnél azóta is tevékenykedik.
Xabi Alonso ugyanakkor szerezte meg utánpótlásedzői képesítését, mint Raúl, s egykori csapattársához hasonlatosan ő is a klubnál, egész pontosan az Infantil A, azaz a Real Madrid U14-es együttesénél helyezkedett el, akikkel első idényében rögtön bajnoki címet ünnepelhetett. Elismerés gyanánt a klub vezetősége készen állt a korábbi kiváló középpályásra bízni az U19-es csapat irányítását, ám Xabi Alonso nem élt a lehetőséggel, megköszönte a belé fektetett bizalmat és 2019-ben visszatért nevelőegyesületéhez, hogy a Real Sociedad B csapatát irányíthassa.
Guti öt éven át szolgálta a klub utánpótlását. Még tanulmányait folytatta, mikor 2013-ban az U12-es csapathoz került segédedzői pozícióba. Később ugyanennél a korosztálynál segédedzőből edző lett, ezt követte egy szezon az U18, és végül egy az U19-es csapat élén. Utóbbival megnyerte a spanyol bajnokságot és a spanyol kupát, de remekül szerepelt az Ifjúsági Bajnokok Ligájában is – nem mellesleg azt a keretet olyan nagyszerű tehetségek alkották, mint Achraf Hakimi, Federico Valverde, Óscar Rodríguez, Dani Gómez vagy éppen Luca Zidane. A filléres passzok királya 2018-ban távozott a spanyol fővárosból, és a török edzőlegenda, Şenol Güneş oldalán vállalt munkát a Beşiktaş együttesénél, ahol egy esztendőt töltött el. Guti tavaly novemberben tért vissza Ibériába, s bár neve szóba került a Castillánál is, végül a spanyol másodosztályban szereplő Almería csapatánál kötött ki.
Santiago Solari és Guti profi játékosként rengeteg csatát vívtak egymást oldalán, egyazon évben hagytak fel az aktív labdarúgással, s ugyanakkor tértek vissza egykori sikereik színhelyére is. Az argentin előbb a Cadete B, később a Juvenil B, ezt követően pedig a Juvenil A együttesénél tevékenykedett, mielőtt 2016-ban (egykori klubcsapata, a San Lorenzo megkeresését is visszautasítva) át nem vette a Castilla irányítását. Meglehet, eredményei csalódást keltőek voltak (egy ízben még a menesztése is szóba került), mindennek ellenére a második számú korosztályos csapatot nyolcvanhat alkalommal vezethette csatába, mígnem akkoriban a közvélemény nem kis meglepetésére 2018 októberében, Julen Lopetegui menesztését követően már úgy hivatkozhattunk rá, mint a Real Madrid frissen kinevezett trénerére. Solari számára egy bő félidény adatott meg, dicstelennek talán túlzás, de dicsőnek sem lehet nevezni ezt a korszakot, még ha egy kevésbé értékes trófeát ugyan össze is hozott a csapattal.
Zinédine Zidane eredményeivel és munkásságával hosszú-hosszú oldalakat lehetne megtölteni, és természetesen, még ha kevésbé bőlére is eresztve a szót, de ebben a cikkben sem megkerülhető a francia legenda neve. Zizou négy évvel a visszavonulását követően, 2010-ben tért vissza a Real Madridhoz, mint a klub nagykövete, mindemellett kezdetben egy amolyan elnöki tanácsadói szerepkört is betöltött Florentino Pérez oldalán. Zidane volt a kapocs a vezetőség, az edzői stáb és a labdarúgók között, lényegében az egyetlen, aki minden folyamatot ismert és átlátott. Zidane később a sportigazgatói tisztséget is megkaphatta, melyről Carlo Ancelotti érkezésekor önként mondott le, hogy az olasz szakembert segíthesse a kispadon. Ekkorra már minden szükséges tanúsítvány és diploma a rendelkezésére állt, hogy maga is edző lehessen, így tehát egy évvel később, tapasztalatainak további mélyítése érdekében átvette a Castilla irányítását, melynél másfél szezonon át edzősködhetett. A legmagasabb szinten, azaz az első csapatnál végül Rafael Benítez menesztését követően kezdhetett el dolgozni, a többi pedig már történelem. Azóta tíz trófea, egészen elképesztő, kilencből kilenc sikerrel megvívott finálé, több mint százharminc győztes mérkőzés és megannyi feledhetetlen este a mérlege – s nem tudni, hol lesz mindennek a vége.
Fernando Hierro közel tizenöt éve hagyott fel az aktív labdarúgással, ám visszavonulását követően sem tétlenkedett sokat, 2007-ben ő lett ugyanis a Spanyol Labdarúgó-szövetség (RFEF) sportigazgatója. Hivatalában négy évet töltött el, mígnem 2011-ben ugyanebben a pozícióban munkát vállalt szülővárosa, a Málaga csapatánál. Hierro 2014-ben tért vissza egykori sikereinek színhelyére, hogy Carlo Ancelotti mellé szegődhessen másodedzőként. Mint ismeretes, az olasz szakembert az idény végén menesztette a királyiak vezetősége, így annak ellenére, hogy a klub egyik utánpótláscsapatánál is folytathatta volna edzői pályafutását, az egykori kiváló védő mégis a távozás mellett döntött. Egy év kihagyást követően aztán a spanyol másodosztályban szereplő Real Oviedo trénere lett, mely csapattal végül a nyolcadik helyet sikerült megszereznie. Mivel az elért eredménnyel sem az asztúriai gárda vezetősége, sem az edző nem lehetett maradéktalanul elégedett, a felek az idény végén közös megegyezéssel szerződést bontottak. Hierro ezt követően ismét az RFEF-nél kötött ki, ezúttal is sportigazgatói minőségében, mígnem általános meglepetésre 2018-ban ki nem nevezték a spanyol labdarúgó válogatott szövetségi kapitányának. A torna esélyeseiként is emlegetett hispánok már a legjobb tizenhat között búcsúzni kényszerültek (Oroszországgal szemben tizenegyesekkel maradtak alul), így Hierro mindössze huszonhat nap után leköszönni kényszerült.
Roberto Carlos első ízben 2012-ben az Anzhi Makhackala együttesénél kóstolhatott bele az edzősködésbe, meglehet, mindezt megbízott edzőként, Guus Hiddink kinevezéséig – mindössze négy napig. Az első komolyabb feladatra szűk másfél évet kellett várnia, ekkor került ugyanis a Sivasspor csapatához, melyet igen vegyes eredménysorral végül ötvenkilenc mérkőzésen át dirigált egészen 2014 végéig – érdekesség, hogy egyebek mellett egykori csapattársa, Cicinho is a török gárdát erősítette akkoriban. Következő megbízatására nem kellett sokat várnia, hiszen az Akhisar Belediyespor már tárt karokkal és egy másfél éves szerződéssel várta őt. Végül a másfél évből csak egy fél szezon lett, ugyanis Roberto Carlos a visszatérést fontolgatta. A hírek szerint közel is volt a megállapodás a katari Al-Arabi SC csapatával, ám az üzlet kútba esett, így a brazil legenda Indiában, a Delhy Dinamos együttesénél kötött ki, ahol elsősorban edzői feladatokat látott el ám emellett két tétmérkőzésen pályára is léphetett. 2016-ban a Real Madrid ázsiai nagykövete lett, míg tavaly óta az utánpótlásnál tevékenykedik.
Az eddig említett nevek mellett persze még számos korábbi klubikon próbálta ki magát edzőként. Fabio Cannavaro visszavonulását követően a dubai Al-Ahli csapatánál vállalt munkát, azóta kétszer volt a Guangzhou Evergrande trénere (mellyel bajnokságot és szuperkupát nyert és melyet aktuálisan is irányít), a Tianjin Quanjian együttesével megnyerte a kínai másodosztályt, két mérkőzést vezethetett az ázsiai ország szövetségi kapitányaként, de tett egy rövid kitérőt Szaúd-Arábiába is.
Aitor Karanka 2008 és 2010 között a spanyol U16-os válogatottat edzette, míg 2010 és 2013 között visszatért a Real Madridhoz, hogy José Mourinho mellett másodedzőként tevékenykedhessen. A portugál tréner menesztése végül a baszk szakembert is magával rántotta, ám Karanka így sem maradt munka nélkül, 2013 őszén az angol másodosztályban szereplő Middlesbrough trénere lett, melyet százhetvenegy alkalommal küldhetett fel a pályára nyolcvan győzelem mellett. Az egykori kiváló védő együttesét a Premier League-be vezette, ám mivel a vörös-fehéreket a szezon kezdetétől fogva a kiesés réme fenyegette, 2017 márciusában végül távozni kényszerült. Szűk egy év után láthatott ismét munkának, ezúttal a Nottingham Forest csapatánál, melynél felemás eredményeket felmutatva szinte napra pontosan egy évet töltött el.
És ha már Middlesbrough, nem mehetünk el szó nélkül a Real Madrid történetének egyik legfélresikerültebb igazolása, Jonathan Woodgate neve mellett sem. Az angol ugyanis éppen Karanka távozását követően lett a ’Boro menedzser-asszisztense, később az utánpótlásnál is tevékenykedett, mígnem 2019 nyarán ki nem nevezték az első csapat trénerének. Woodgate és a klub mérlege azóta siralmas, negyven mérkőzésből mindössze kilencet sikerült megnyerniük.
Walter Samuel bő fél éve segíti az argentin válogatottnál Lionel Scaloni szövetségi kapitányt, míg Claude Makélélé a Chelsea együttesénél dolgozik technikai edzőként. A francia egyébiránt visszavonulását követően Carlo Ancelotti mellett tevékenykedett Párizsban, ezt követően tizenhárom találkozón át volt a Bastia trénere, megfordult Walesben, később a belga Eupen csapatát vezette közel két éven át, nem kevesebb, mint hetven mérkőzésen.
Ruud Van Nistelrooy 2014 és 2016 között a holland válogatottat segítette Guus Hiddink és Danny Blind oldalán, miközben szakértőként fel-feltűnt az ESPN stúdióiban. 2018 óta a PSV Eindhoven U19-es ifistáit trenírozza.
A Nyúl becenevet viselő Javier Saviola, miután 2016-ban felhagyott az aktív labdarúgással, Andorrában telepedett le, ahol az első osztályú FC Ordino együttesénél lett másodedző. Egy évvel később csatlakozott egy helyi futsal csapathoz, ahol azóta is rendszeresen pályára lép, mi több, első idényében tizenhárom mérkőzésen hatvan gólt szerzett, mellyel a liga gólkirályi címét is elhódította.
Saviola egykori csapat- és honfitársa, Gabriel Heinze edzői pályafutását Godoy Cruz csapatánál kezdte, egy idényen át irányította az Argentinos Juniors legénységét, melyet a másodosztályból az elsőbe vezetett, 2017 óta pedig a remek nevekből álló Vélez Sarsfield menedzsere.
Talán nem lesz különösebben meglepő, hogy a Fenavad, azaz Júlio Baptista szintúgy az edzői pályát választotta, 2019-ben a Real Valladolid egyik korosztályos csapatánál vállalt munkát.
Cikkünket folytatjuk…
