Adriano Galliani az olasz labdarúgás élő történelme. Az AC Milan vezérigazgatója és alelnöke volt 1986-tól 2017-ig, Berlusconi történetének legendás főszereplője, kivel közösen ötször emelhette magasba a BL-serleget. Ma ő az olasz köztársaság szenátora, valamint a Monza vezérigazgatója, ahol korábban már tevékenykedett 1984 és 1986 között. Számára ez lett most az új fejezet, és ahogy mindig, céljai most is magasak az olasz harmadosztályú klubnál. Olaszországban csak "il condor"-nak nevezik, mert váratlan lépéseivel képes meglepni versenytársait a piac utolsó óráiban. 75 éves korára továbbra is ugyanolyan lelkesedéssel beszél a futballról, és ha Alfredo Di Stéfano nevét említik, nehezen tudja visszafojtani könnyeit.
Hogyan éli meg ezeket a tragikus napokat Olaszország és Spanyolország számára?
Rendkívül nehéz. Nagyon szeretem Spanyolországot, minden nyarat Ibizán töltök, és most attól tartok, idén ez nem lesz lehetséges. Amadeo Salvo felkért alelnöknek a Baleár-szigeteki klubnál, ha nincs a Monza, talán most ott is lennék. A 60-as évek óta szerelmes vagyok ebbe az országba, könnyekkel tekintek mind a spanyol, mind az olasz elhunytakra, ám hamarosan kiszabadulunk ebből a tragédiából. Biztos vagyok benne, hogy erősebbek leszünk!
Ön kijelentette, hogy az ezekben a hónapokban elhalasztott mérkőzéseket mindenképpen le kell játszani.
Teljesen ellenzem az idény végleges felfüggesztését. Ez a döntés gazdasági drámát okozna a világ összes klubja számára, még a legnagyobb, a Real Madrid számára is.
Mi a megoldás?
Véleményem szerint nagyon egyszerű: a szezonnak december 31-ig be kell fejeződnie, és a következő két idényt a 2021-es és 2022-es naptári évben kell játszani, kihasználva azt a tényt, hogy a világbajnokságot télen rendezik. Nem kellene elsietni a pályára való visszatérést, a legfontosabb, hogy minden mérkőzést lejátszhassunk. Ily módon biztonságosan meg lehet oldani.
Gondolja, hogy a foci későn reagált a járványra?
Ezt a tudósoknak kellene megállapítani. Én csak arról tudok beszélni, amihez értek: a fociról, amivel 40 éve foglalkozom. Utólag nyilván könnyű okosnak lenni, hogy korábban be kellett volna fejezni, de senki nem gondolta, mi fog történni.
Hogyan kezelik a labdarúgók fizetését?
Kétségtelen, hogy csökkenteni kell. Az én képletem a következő: Szükségünk van egy nemzetközi tanácsadóra, hogy csökkentsük a kifizetéseket a tényleges gazdasági károkkal összhangban. Nem lenne igazságos, ha a labdarúgóktól többet vesznek el, mint amennyit a csapatok veszítenek.
Az ön Monzája szilárd csapat, még Ibrahimovic leigazolásáról is beszéltek.
Igen, gondolkodtunk már rajta, mielőtt ez a vészhelyzet kirobbant. A Monza szilárd klub: 100% -ban Silvio Berlusconi Fininvest csoportjához tartozik, célunk az, hogy a Serie A-ba vigyük, ahol még soha nem járt, aztán hogy véglegesen ott maradjon. Monzában születtem, gyerekként ennek a klubnak a rajongója voltam … De a második európai csapatom a Milan után, ahol felnőttem, mindig is a Real Madrid volt.
Milyen a kapcsolata a habfehér klubbal?
Nagyon mély kapcsolat. Mindig szívesen emlékszem a Di Stéfano, Gento féle Madridra. Mikor a meccsek előtt ettünk Don Alfredóval, fantasztikus volt. A legszebb emlékem az UEFA 50. évfordulója alkalmából szervezett ünnepség volt. A Milan és a Madrid díjat kaptak, mint a legtöbb BL-címet szerző csapatok. Amikor kimentünk átvenni a díjat, együtt mentünk fel a színpadra. Don Alfredo, aki már nehezen tudott járni, belém kapaszkodott, és én abban a pillanatban elsírtam magam. Eszembe jutott az idő, amikor kisfiú voltam Monzában, majd ránéztem. Soha nem tudtam volna elképzelni, hogy egy nap ő, a foci Istene rám támaszkodik. Ez volt karrierem legmeghatóbb élménye. Izgatottabb voltam, mint amikor öt Bajnokok Ligáját nyertünk az AC Milannal.
Valóban?
Igen, megismétlem, egészen biztos vagyok benne: az, hogy azon az estén Di Stéfanót kísérhettem, a legszebb pillanat a futballal kapcsolatos emlékeim közül. Van számos emlékem Florentino Pérezzel, aki egy rendkívüli ember és jó barát. Egy igazi profi. 2002-ben Madridban jártam, mikor egy meglepetés bulit szervezett a születésnapomra, július 30-án. 2015-ben ugyanezt tette egy barátságos mérkőzést követően: Florentino egy tortával várt.
Van olyan tárgyalás a blancókkal, ami valamiért különleges helyet foglal el a szívében?
Kettő is. Az egyik Kaká 2009-es eladása. Kétségbeesett voltam. Nem akartam ezt az átigazolást, megtagadtam az aláírást. Arra gondoltam, elmenekülök Brazíliába, hogy időt nyerjek. Erre Florentino azt mondta: "Tedd, amit szeretnél". Végül engedtem neki. A leginkább azonban a Fernando Redondóval való történteket sajnálom.
Rendkívüli játékos, akit alig láttak Olaszországban.
2000-ben ő volt a Bajnokok Ligája legjobbja. Őrülten izgatott voltam. Úgy éreztem, lezártam életem egyik legjobb üzletét. Aztán hozzánk került, megsérült, és soha nem láthattuk a csillogó tehetségét. Pályafutásom legnagyobb csalódása az volt, hogy nem élvezhettem az ő játékát.
Kaká sem ragyogott Madridban.
Igaza van, ezt nem tudom mivel magyarázhatnám. Ezek a sport rejtélyei. Berlusconi mindig azt mondta: "A foci olyan, mint a vallás, örömteli és fájdalmas, rejtélyei vannak. Mélyen legbelül pont ezért szeretjük annyira."
A barátja, Carlo Ancelotti által megnyert "La Décima" a Real Madrid legnagyobb sikere, amelyet ünnepelhetett?
Igen, kétségtelenül. Beszéltem Carlóval a meccs után, és azt mondtam neki, szerencséje van Sergio Ramos góljával. Erre ő azt felelte: "Miért? Még hosszú idő volt hátra, kb 50 másodperc." Aztán nevettünk. Természetesen azon az éjszakán sok jó ember is szenvedett. Miguel Ángel Gil is egy nagyszerű barát, és az apja is.
Többet kellene beszélnie madrileñóként!
Elképzelésed sincs, mennyire hiányzik a város!
Nos, figyelje csak meg, hogy néhány év múlva a Monza miként fogja megörvendeztetni a Bernabéu közönségét.
Nem, ne is mondd viccelődve sem (nevet), Monza egy kisváros, számunkra Madrid elérhetetlen.
