1930-ban a Real Madridnak még nem volt spanyol bajnoki címe, de Hertzka Lipót (vagy ahogy a spanyolok mondják, Lippo Hertzka) személyében megtalálták az edzőt, akivel magasabb szintre léphettek.
Miután 26 évesen megérkezett a spanyol fővárosba, megszerezte a klubnak az első hazai bajnoki trófeát, szinte napra pontosan 88 éve.
Játékos karrierje nem volt túl izgalmas, bár a Real Sociedadba az Essener Turnebund csapatától érkezett, azonban 22 évesen már a baszk klub első profi edzőjévé vált.
Ezt követően az Athletic Bilbao együtteséhez ment, majd a Sevilla szolgálatába állt, miközben a Real Madrid azon dolgozott, hogy magához édesgesse a legjobbat.
Hertzka egy választási bonyodalom közepén érkezett meg a fővárosi együtteshez, hiszen Antonio Bernabéu, Santiago idősebb testvére lemondott posztjáról.
Luis Usera vette át a helyét, és leigazolta Hertzkát, kapusnak pedig Ricardo Zamorát, azzal a céllal, hogy a csapatot a várva várt hazai sikerhez vezesse.
A budapesti születésű szakembert először erőtlennek bélyegezték, hiszen a blancók hatodik helyen végeztek az első idényében, a kupából pedig a negyeddöntőben búcsúztak. Sokan kételkedtek benne, mielőtt megkezdődött a második idénye, de ekkor aztán úgy nyerte meg a bajnokságot, hogy csapatával egyetlen mérkőzést sem veszített el.
Egy későbbi kupa-fiaskó (búcsú egy alacsonyabb ligás ellenféllel szemben) mindenesetre azt eredményezte, hogy a klub megköszönte Hertzka munkáját.
